A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 29. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Huszonharmadik közlemény)

fl JOÖ. 253 túlságosan is igénybe vett eszköze a starapiglia volt, de az alaposságot is mind erélyesebben követelik, ritkulni kezd ugyan a starapiglia használata, de azért még mindig bővebben garázdálkodik, mint sem megengedhető volna. Egyáltalán épen meg nem engedhető s a magyar igazságszolgáltafás tekintélyének emelése körül halhatatlan érdemet szerezne az igazságügyi miniszter ur, ha annyi selejtességnek már is foganatosított kiküszöbölése után a starapiglia használatát is megtiltaná s Utasitná a felsőbíróságokat, hogy Ítéleteiket no mások által indokoltassák, hanem tegyék ezt saját maguk, ekként legalább látná a peres fél, hogy iratai behatóan átnézettek és vesztes sorsában könnyebben megnyugodnék. Nagy Ferenc, buzitisi ügyvéd. Ausztria és külföld. A bolgár »ügyvédrendtartús«. Az eredetiségek és különlegességek halmazában, melyekben ifjú államunk intézményei oly gazdagok, kétségkívül kiváló helyet foglal el a szobranije által legújabban megszavazott s immár életbeléptetett »ügyvédrendtartás«, vagyis, a mint a törvény címe szól: »T örvény az ügyvédek részére.« A »közérdeket« annyira szivén hordó honatyáink e törvény alkotásával is bebizonyították, mennyire mesterek ők abban, hogy egy eléjük terjesztett s önérdekükkel számot nem tartó törvényjavaslatot saját, azaz személyes igényeikhez képest átidomítsanak. No de hagyjunk félre minden további megjegyzést s térjünk át magára a törvényre, melynek némely szakaszai elég ékesszólók és világosak, hogysem commentárt szükségeinének. Elsőben is az általános intézkedésekről. Minden cselekvésképes személy érvényesítheti jogait a bíróságok előtt személyesen vagy képviselő által. Utóbbi lehet vagy ügyvéd, illetve ügyvédsegéd (de nem oly értelemben, mint más államokban), vagy oly személy, ki a képviselettel egyenes és oldalágban negyedik izig, sógorságban pedig harmadik izig rokon, továbbá a képviseltnek nagykorú fia vagy házastársa s mindazon személyek, kik vele közös pert folytatnak, avagy vagyonát kezelik. (§. 1 — 3.). Ügyvédminősitést nyernek a törvényben elészabott vizsga letétele után azon személyek (jelöltek >, a kik középiskolát végeztek, vagy ha nem végeztek is középiskolát, de birnak 1 e galább bárom (gvmnasialis vagy reális) osztályú képesítéssel s ezenkívül három tvi önálló vagy segédminőségbeni ügyvédi gyakorlattal. (§. 4.). E szakasznál meg kell állapodnunk egy kissé. Látjuk, milyen szörnyű qualificatio kívántatik egy »bolgár ügyvédjelölttől*, hogy vizsgára bocsáttassék s ez magában, véve talán még neru oly furcsa; de annál furcsább az igazságügyminiszter által a jelen törvény kapcsán kiadott rendelet, mely a tudományanyagot részletesen elősorolja, melyet az ügyvédvizsgáló bizottság a jelöltektől követelni köteles. Hogy a t. olvasókat ne untassam, e tárgysorozatból csak pár szigorúan elméleti kérdést veszek ki, igy »a jog- és törvényfogalmat*, ><a különbséget magánjog és magánjogi törvény között«, »a jog- és cselekvésképességet«, »a különbséget magán- és közjog között«, »a jogi személyek fogalmát«, »a kötelmek elméletét«, »a quasi contractus és quasi delictum fogalmáU, »az elbirtoklás és elévülés közötti különbséget« stb., stb.; összesen 146 eféle elméleti kérdést a magánjog köréből tartalmaz a miniszteri rendelet, a kereskedelmi jog köréből 22, a polgári törvénykezés köréből 91, végre az anyagi és alaki büntetőjog köréből ő6 kérdést. Vegyük most hozzá, hogy a nálunk tételes törvény erejével biró török polgári törvénykönyv a magánjog három legfontosabb részét: a kötelmi jogot, család- és öröklési jogot sehogy sem tárgyazza s egyáltalában bolgár jogi tankönyvek ez idő szerint nem léteznek s képzelni lehet, mennyire fog egy három középosztályt vagy akár gymnasiumot végzett jelölt, még ha több mint három évi ügyvédi gyakorlata van, a fenti miniszteri programmnak megfelelhetni! Pedig a vizsgáló-bizottságok kötelességévé tétetett, szigorúan e rendelethez tartani magukat. Mint rendszabály a jövőre, hogy t. i. az ügyvédkedés megnehezittessék, a fenti rendeletnek lehet célja, de akkor nem kelletett a régi ügyvéd-csőcseléket az új ügyvédrendtartásba átvenni, a mint azt a következő 5-ik szakaszból látjuk, melyet eredetiségénél fogva szórói-szóra idézem : »Ügyvédek lehetnek vizsga nélkül: a) azok, a kiknek valamely felsőbb tanintézettől bizonyítványuk van arról, hogy jogi tanfolyamot végeztek; (tehát stricte vizsgaletétel nem kívántatik s igy pusztán az absolutorium bemutatása elegendő. Van ennek a törvényintézkedésnek is oka, mert nem kicsi ám azon bolgár urfik száma, kik csak jártak az egyetemeken, de vizsgát nem tettek) ; b) a volt miniszterek; (ezek között vannak olyanok i«, kik még szabályszerű gymnasiumot sem végeztek); c) azok, kik a jelen törvény kiadásáig fenakadás nélkül négy évig mint birák, ügyészek vagy alügyészek szolgáltak; d) azok, kik a jelen törvény kiadásakor ügyvédséggel foglalkoznak s négy évig a törvényszékek vagy felsőbb bíróságoknál, mint ügyvédek működtek, avagy e négy évet részben mint birák, részben mint ügyvédek töltötték. (Ez intézkedéssel, mint fentebb érintettem, a régi önoklevelesitett gárda törvényesitést nyert, mert az illető jó barátok s nagy részben képviselők kivétel nélkül bírnak legalább négy évi önálló ügyvédi vagy összesített birói és ügyvédi praxissal. (De emez intézkedés a jó atyafiaknak még nem vala elég s kevéssé mult, hogy a tervezet azon pontja is törvényerőt nyert volna, mely szerint a volt képviselők is lehettek — vizsga nélkül — ügyvédek. Azonban a miniszterelnök erélyes közbelépése folytán, ki ezen túlzott pro domo sua követelést már nem helyeselhette, e pont a harmadik olvasásnál megbukott.) Ennyit az ügyvédi minősítésről. Áttérek most a második fajtára, az u. n. ügyvédsegédekre (advokatszki pomostniczi.) E minősítésre mindenik tehet szert, ki e törvény kiadásáig három évig valamely bék ebirónál, mint ügyvéd practisált. Tevékenységük tere csak a békebiróságok s a törvényszékek, utóbbiak csak oly esetben, hogy ha az általuk felebbezett bíkebirói Ítélet tárgyaltatik. Miglen az ügyvédek valamely törvényszéknél jegyzékben tartatnak, addig az ügyvédsegédek a békebiróknál jegyeztetnek be, de azért az utóbbiak (t. i. az ügyvédsegédek) is époly önállóan űzhetik praxisukat, mint az ügyvédek, csakis az ügyvédi tanács (lásd alább) tagjai nem lehetnek. Látni való tehát, hogy azon vidéki barátokról is gondoskodva van, kik nem birnak négy évi praxissal. (Folytatása következik.) Dr. Sismanov St. Milán, a szófiai fclt'irvényszék bírája. Beküldetett: Döntvénytár. A m. kir. Curia, a budapesti kir. itélőlábla és a pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. Kiadja a »Jogtudományi Közlöny« szerkesztősége. Uj folyam XXII. kötet. Budapest 1889. Franklin-társulat. Ara 2 frt. Vegyesek. A honosítás nem azon törvényhatóság jegyzékébe vezetendő be, a hol a honosított egyén lakik, hanem azon törvényhatóságéba, melynek területén községi illetőséget nyert. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyministernek P. vármegye alispánjához 1889. évi április 13-áu 23,9tj7. szám alatt intézett következő rendeletében. Minthogy a honosítási jegyzékeknek az 1879. évi L. t.-c. 45. §-ának I. pontja értelmében a községi illetőség szempontjából való vezetése helyesen csak ugy eszközölhető, ha valamely törvényhatóság honositási jegyzékébe mindazon esetek vétetnek fel, a melyekkel a törvényhatóság területén fekvő községekben való illetőségi jog mellett engedélyeztetett a honosítás, tekintet nélkül arra, vájjon az illető egyén más törvényhatóságban lakik S honositási ügye is ez utóbbi által lett-e letárgyalva ? Címedet felhívom, hogy H. János, B. vármegyei J. községben illetőségi jogot nyert egyénnek a mult évi október hó 9-én 65,50ó. szám alatt kelt rendeletemmel engedélyezett honosítását a törvényhatóság 1888. évi honositási jegyzékébe pótlólag vezettesse be, egyúttal Címedet hivatkozással B. vármegye alispánjához folyó évi január 25-én 2,215. szám alatt kelt átiratára, arról is értesítem, hogy ezen honosításnak a B. vármegyei honositási jegyzékből való törlése végett nevezett vármegye alispánját utasítottam és a Címed által a folyó évi január hó 4-én 40,118/888. szám alatt bemutatott honositási jegyzék a szóban forgó honositási esetet rövid uton szintén bevezettettem. Holttestnek esaládi temetőbe hatósági engedély nélkül való eltemetése az 1876. évi XIV. t.-c. 121. §-ába ütköző közegészség elleni kihágást képez. Ily értelmű kijelentés foglaltatik a belügyministernek X. vármegye közönségéhez 1889 évi február hó