A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 29. szám - A budapesti kir. itélőtábla félévi működéséről

248 a JOG. közigazgatási bizottság, a harmadik pedig a belügyi minis* terium ? Midőn tehát az árvaügyekbe a második fokon bele­szól tanfelügyelő, adófelügyelő, kir. ügyész, állammérnök, közgazdasági előadó, tiszti főorvos és főispán, — tehát majd­nem egytől egyig olyan emberek, a kik a bíráskodáshoz már állásuknál togva sem értenek, mert érteniök nem is szükséges s midőn a legfőbb fokon sem bíróság, hanem a végrehajtó hatalom egyik legfőbb közege dönti el az ügyet. Valóban csodálatos, hogy még ily állapotoknak is — mert rendszernek nevezni nem lehet — védőjük akad. Vagy kiállja-e a kritikát az árvavagyon kezelése ma ? Nomina sunt odiosa, nem nevezek meg tehát senkit! Ráuta­lok csupán ama nemcsak sajnos, hanem szégyenletes körül­ményre, hogy ha nem is hétről-hétre, de bizony-bizony nem szórványosan, hanem mintegy rendszeresen merülnek föl az esetek, melyek az árvahatóságok gondozására bizott árva­vagyon hűtelen kezelését tanúsítják. Csoda-e aztán, ha az állami kezelés után sóvárgunk ? Ocsárlása-e ez a megyéknek vagy tiszta igazság? Nyugodtan bizom az olvasóra és le­vonom a tényekből a következtetést, mely szerint nem csak elvi okok, hanem a mindennapi élet; első sorban az árvák érdekei követelik leghangosabban az eddigi állapotok meg­változtatását és az árvák ügyeinek a bíróságokhoz, az árvák vagyonának az állami pénztárakba való áthelyezését: a köz­igazgatási hatóságok pedig megszabadulva a hatáskörükhöz tévesen utalt teendők ellátásától, sajátlagos feladatuk betöl­tésére képesebbekké tétetnének, mint a milyenek ma. A jogrend létesítéséhez egyik első lépes az igazság­szolgáltatásnak a közigazgatástól való elválasztása volt, a második lépést ugyanezen elv követeli, mert az árvaügyek ellátása igazságszolgáltatási teendő. Annak a kérdésnek vitatásába pedig, hogy ez többe kerülne e, mint a mennyibe a mostani árvaszékek föntartása kerül ? nem tartom szükségesnek belebocsátkozni. Minden jó intézmény, mely céljának megfelel, olcsó; — minden rossz szervezet, mely mellett a kitűzött cél vagy épen nem, vagy nem elég jól érhető el — drága. Ez a kritérium, melyhez meggyőződésem gyanánt csupán még azt a megjegyzést kockáztatom, hogy az árvaügyek állami ellátása semmi esetre sem igényelne nagyobb költségtöbbletet, mint a mennyi a mostani árvavagyon kezelés mellett . . . elkallódik. ^ A budapesti kir. Ítélőtábla félévi műkö­déséről. (A) Bevégződött a június hónap s azzal az 1889. év első fele. Alig egy hét volt utána a rendes működés hete, azután beállt a törvénykezési szünet; szétment a táblának legtöbb birája s maradtak csupán azok, a kik a szüneti ügyek el­intézésére hivatvák. Januártól június végéig ilyen létszám még nem műkö­dött a táblán. E félév egyetlen és bizonyára utolsó a maga nemében, s ki tudja : következik-e még utána sok azok közül is, a melyek alatt már az újabban behívandó kisegítő erők is közreműködni fognak? A tábla szétosztása már a közel jövő műve. Addig a hátraléknak föl kell emésztődni. Fog e hát és mikor ? Mert hát van még hátralék. Még mindig sokkal több, mint az egészséges ügymenetelnél megengedhető volna. Kevesebb ugyan majdnem 14 százalékkal: 4,670-nel, mint az 1888. év végén volt, kevesebb 4°/o-kal: 1,271-gyel, mint a mult év június végén mutatkozott, kevesebb 11,000-rel, mint a mult évi tör­vénykezési szünidő végével, 40,000-et meghaladó számban föltorlódott: de még mindig 29,321. Ennyi a táblai hátralék még mindig, dacára annak, hogy több, mint 5°/o-kal: 3,571-gyel több ügyet intézett el a tábla megerősített bírói létszámával az elmúlt félév alatt, mint | a mult év megfelelő időszakában; dacára annak, hogy a táblához fölebb vitt ügyeknek számában némi (470 ügyet j tevő) apadás is mutatkozott. De nem kell feledni, hogy az igy is óriási mennyiségben érkezett 67,357 ügy, a tavalyról i maradt 33,991 ügygyei az elintézendő ügyeknek tömegét 101,348 szám ráemelte; és igy elintézendő ügyeknek halmaza több, mint 2°/o-kal: 2,300-zal haladta meg azt a számot, a mely tavaly a megfelelő időszak alatt elinté­zendő volt. E feladat — e számadatokból könnyen érthetöleg ­nagyobb volt, semhogy a már most is páratlanul álló bírói testület óriási létszáma mellett is megbírhatta volna azt. Több, mint egy negyede (29,321) a munkaanyagnak földolgozatlan maradt. Akkor, midőn a tábla a mult félév alatt 72,027 föleb­bezett ügyet intézett el. Hallatlan nagy szám ez, de az el­intézendő volt mennyiséghez képest még sem elég. Nem volna igazságos dolog a tábla egyes bíráinak a föntemlitett eredmény létrehozása körül kifejtett működését minden tekintet nélkül a részükről előadott ügyek minőségére, csupán a száraz, magukban véve üres számadatok szerint mérlegelni. Tudja azt minden szakember, hogy egy-egy bonyolult örökösödési, zálogvisszaváltási, birtok- vagy egyéb magánjogi viszonyból eredő pernek áttanulmányozása, előadásra elkészí­tése, sőt gyakran maga az előadása is nagyobb feladat, mint egyszerű perek egész csapatának fölülbirálása. Pedig az előbbi is épen ugy csak egyet számithat a kimutatásban, mint az utóbbiak közül bármelyik. A gyakran hosszas tanulmányt igénylő úrbéri-, csődügyek, a nagy kereskedelmi, zavart kötelmi jogviszonyból eredő, számtalan tétellel összekuszált számadási perek stb. éppen ugy egy-egy elintézett számnak szerepelnek, mint a legkönnyebb visszahelyezési, igény-, vagy egyszerű, átlátszó sommás perek, tény- és jogkérdésbe/i tisztán álló váltóperek, könnyen megoldható végrehajtási ügyek stb., stb. Az alább részletezett kimutatásnak tehát nem lehet célja a legtöbb esetben különben is igazságtalanná l válható osztályozása a munkaerőknek, hanem egyszerű cso­] porlositás és annak alapján egy átlagos munkaeredmény föl­! tüntetése. Az elintézettképen föltüntetett összegből le kell vonni azt a 19,847 ügyet, a melyet a tábla jegyzői intéztek el az elmúlt fél év alatt ülésen kívül; — ezek az ügyek képezik i a Curiához fölterjesztendő és a Curiától leérkezett ügyeknek elintézését. Marad tehát a táblai birák részéről elintézett ügyekül az elmúlt félévben 52,180. A félévi kimutatás szerint a polgári osztálynál 100, a büntetőnél 56, a váltó-, kereskedelmi, csőd és bányaügyek elintézésével foglalkozó tanácsban 12 és az úrbéri tanácsban 3 biró, tehát összesen 171 bíró működött volna az elmúlt félév alatt. A kimutatásnak fölüle te s áttekintése azonban téves adatot szolgáltathatna. A váltó­tanácsnak 10 birája a polgári osztálynál is szerepel, mint a polgári természetű, tehát ilyen szám alatt iktatott, de minis­teri rendelet értelmében a váltótanácsban előadandó meg­támadási pereknek előadói, hasonlóképen két helyen szerepel az úrbéri tanács három birája, kik az úrbéri ügyeken felül még polgári ügyeket is adnak elő ; épen igy kétszer fordul elő az évközben a polgári osztályból a büntetőbe áthelyezett biró neve. E tizennégy biró leszámításával még mindig 157 biró működött volna hosszabb-rövidebb ideig az elmúlt félév folyamán. Nem lehet számítani azonban a büntető szakosztálynak azt a bíráját, kit súlyos betegsége az egész félév alatt teljes tétlenségre kárhoztatott; kinek tehát csakis neve szerepel a kimutatásban, de a kinek azelőtt kitűnő és fáradhatlan munka­erejét a tábla sajnosán nélkülözni kénytelen. Maradna igy 156 biró; de aligha lehet számítani a működöttek közé a már az év elején a Curiához kinevezett

Next

/
Thumbnails
Contents