A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 28. szám - Ki jogosult a megtámadási pert megszüntetni?

242 R JOG. külön tanácsot életbe léptetnie, hogy külsőleg is élesen életbeléptettessék a különféle hatóságok elkülönítése. A javaslat ezen intézkedésének esetleges hátránya fölött, mely szintén csak sporadice az egyik vagy másik bíróságnál érvényesülhetne, s melyet a joggyakorlat lehetőleg enyhíteni van hivatva, nem szabad elfelejtenünk azon nagy előnyöket, melyek az í. folyamodású törvényszékeknek a kifogást tárgyaló bíróságokká való rendelésében (Einspruchsgericht) jelenkeznek. Eltekintve az idő- és költségkíméléstől, továbbá azon körülménytől, hogy a terhelt ugyanazon helyen, a hol a vád emeltetett, kifogását érvényesítheti, el nem szabad felejtenünk, hogy csakis ez által vált lehetővé, a kifogási eljárást a contradictorius szóbeli tárgyalás garantiáival ellátni. Minden esetre csakis ekkép válhatott az ily eljárás életvalósággá és épen az I. fokú törvényszékek választása tanúskodik a törvényhozó azon őszinteségéről, hogy valódi védbiróságot rendel az alaptalan, vagy épen könnyelmű vádak ellenében. Ott, a hol a távol fekvő felső biróság, mely a terhelttől és tanuktól minden tekintetben távol áll, fel lesz hiva arra, hogy az Írásbeliség alapján a vád elleni kifogás fölött határozzon, nem kerülhető el az, hogy azon hatóság sokszor formálissá, a vádlott jogvédelme nem ritkán problematikussá ne váljék. A javaslat értelmében a terhelt ezután közvetlenül a biró előtt kifejtheti az előkészítő eljárás minden hiányát és a vádirat minden tévedését. Minden intézkedés meg van téve, hogy a biró jól legyen informálva és elhatározása ekként valóságos biztosítékot képezzen. Az osztr. bűnv. elj. szerint a 2-od fokú biróság kizárólag az irásbelileg körvonalazott, illetve megokolt kifogásolás alapján határoz és határozathozatal előtt kizárólag csaka főállamügyészt hallgatja meg; a mi nem egyez meg az osztr. bűnvádi eljárásban különben oly dicséretesen keresztülvitt vádperrel. A javaslaté az érdem, hogy a felek egyenjogúsításának elvét ezen téren is nemcsak elméletileg, hanem gyakorlati hatékonyságban is keresztülvitte. Mindkét félnek megvan a joga, hogy a vádtanács ülésén megjelenjen, sőt a terhelt, ki ellen, ha szabadlábra van helyezve, a kényszer alkalmazása okadatolatlan volna, magát védője által is képviseltetheti. Azon, a bebörtönzött terheltre nézve látszólag kényszerítő intézkedés, hogy az a tárgyalásra mindig elővezetendő, csak a törvényhozó bölcs belátását bizonyítja, mert világos, hogy sok esetben a terhelt legjobban van képesítve felvilágosításai által a vádat megdönteni és hogy személyes megjelenése nem ritkán arra fog vezetni, hogy fogságának oka, tartama és vége vita tárgyává tétetik. A tárgyalás zárt ülésben történik. A javaslat e tekintetben hű marad elvéhez, hogy a nyilvánosságot az elővizsgálat során kizárja és tekintetbe véve azon biztosítékokat, melyekkel az elővizsgálat körül van véve, nem is lehetne mondani, hogy a nyilvánosság a per ezen szakában a terheltre nézve valami hasznot hajtana és valószínű, hogy ha behozatnék, az a terheltre nézve épen nem volna kellemes. Midőn a törvényhozó a szóbeli contradictorius eljárás szabályozásánál azon eszmék magaslatára emelkedik, melyek ezen téren az új-kor legmerészebb ujitó törekvéseinek alapját képezik, jól tudja, hogy csak a jövendő joggyakorlat határozhat a felett, váljon Magyarország hivatott-e egy ily új, szorosan szabadelvű intézmény tekintetében a többi törvényhozások úttörőjővé lenni, mert azon közbenső contradictorius eljárásnak nincs más célja, mint .hogy a terheltet alaptalan, elhamarkodott, vagy tán épen könnyelmű vádak ellen biztosítsa; ezen intézmény végcélja megakadályozása annak, hogy a terheltek alap nélkül legyenek kiszolgáltatva a főtárgyalás alakszerűségeinek és esélyeinek, másrészt célja azokra nézve, kik a főtárgyalás elé kerülnek, a jogbeli és ténybeli tényálladékot annyira tisztázni, hogy a vádnak alapja legyen a nélkül, hogy az ítéletet előlegezni akarná; ép ezért nem praejudicálhat az a főtárgyalás jellege tisztaságának, más szóval az a vád alá helyezési tárgyalás nem válhat tárgyalássá. Mint a vádemelés és ítélet közötti szükséges kapocs, dacára a contradictorius elemnek, nem válhatik | a per súlypontjává, melyet a főtárgyalás képez, nem vezethet j oda, hogy egy főtárgyalás helyett kettő tartassák meg, mert különben a helyett, hogy könnyítené a peres eljárást, azt céltalanul és időt pusztitólag megnehezíti ; hisz különben ezen közbenső végzés a helyett, hogy mint a tőrvényhozó bölcsen tervezi, a terhelt védelmét eredményezné, annak kárára szolgálna és az itélő biró szemeiben őt oly mértékben terhelné, hogy ügyének praejudicálna és ő bizonyos tekintetben a bűnösség szennyfoltjával lépne a tárgyalásba annyira, hogy védelme már előre is hiába valónak tűnnék fel. A széles határok, melyek között a vádtanács határozata mozoghat, biztosítják ezen intézménynek, mint a terhelt jóitevőjének értékét. A vádtanács joga a bizonyítékok kiegészítésének, a szükségesnek látszó elővizsgálatnak elrendelésére; a jog egyes bizonyítékok kiszemelésére és beszerzésére, azok ismétléséuek vagy helyesbítésének eszközlésére: mindezek lehetetlenné teszik, hogy a vádtanács jogi ténykedése alakszerűséggé fajuljon. Hogy a felett ítélhessen, vájjon a vád a végtárgyaláson tárgyalás alá kerüljön-e vagy sem, szükséges, hogy a közbeeső eljárásra hivatott közeg a dolgok állását pontosan átláthassa. Csak akkor hozhat a contradictorius elem érett gyümölcsöket. Az egyes eset jelentőségén túl emelkedhetik majdan a vád ezen munkássága; legéletrevalóbb és leggyakorlatibb ellenőrzése lesz azon szellemnek és formáknak, melyekben és a melyek szerint a magyar vizsgálóbirák működnek; az egyes esetre nézve correctivuma a facultativ elővizsgálat esetleges hiányainak, ott is, a hol a terhelt arra nem számit, neki alapos jogi meghallgattatás t biztosit. A per minden pontjára figyelemmel kell lennie. E nagyjelentőségű intézmény inkább, mint bármely más, testesiti meg a terhelt jogi védelmét az elővizsgálatban. Találóan vannak megállapítva azon okok, melyeket a vádtanácsnak beszüntető határozataiban figyelembe kell vennie. Mikor vád alá helyezési határozatot kell hoznia, előáll elhatározásának teljes, semmi peres félbeli indítványhoz sem kötött szabadsága, előtérbe lép azon alapelv, hogy a jognak egyedüli hivatott magyarázója a biró. »A vádtanács a tett minősítése tekintetében a vádló indítványához kötve nincs« (256. §.); ezen szabály veres fonálként húzódik végig az egész javaslaton és a végitélet hozatalakor nyeri legkifejezettebb és legjogosultabb kifejezését. A vádtanács azon messzemenő jogai, hogy a fogság fentartása tekintetében végzést hozhat, hogy törvényileg megállapított esetekben még vizsgálati fogságot vagy letartóztatást is rendelhet el, vagy azokat megszüntetheti, — hozzájárulnak egyrészről ahhoz, hogy felügyeleti jogát biztosítsák, másrészről ahhoz, hogy jogszolgáltatása és önállósága fontosságának kellő kifejezést adjanak, mihelyt egyszer a vizsgálóbíró tevékenysége vészit jelentőségéből. Helyes kitöltése azon fentebb megjelölt hiánynak, miként kisebb törvényszegések esetében a kiszabott fogság — a mint lennie kellene — bizonyos meghatározott idő múlva megszűnik, a 257. sz. azon intézkedése, hogy: »Az előzetes letartóztatás, illetve vizsgálati fogság megszüntethető akkor is, ha a rendes lakhelylyel biró vádlottra előre láthatólag két évi fogháznál súlyosabb főbüntetés nem lesz megállapítható.« A vizsgálati fogság lehetőleges megszorítására irányuló célzat méltatásával remélnünk lehet, hogy a vádtanácsok ezen kérdésben jóakaró »előrelátást« fognak tanúsítani. A contradictorius elem minden esetre megkönnyíti nekik, hogy a dolog valószínű kimenetelét szem előtt tartsák. A vád alá helyezési határozat ellen a terheltnek, ellentétben az államügyészszel, magánvádlóval és kárositottakkal, korlátolt felfolyamodási joga van (259. §.). A felebbezés egy félnek sincs megengedve, mivel a