A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 28. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 16. [r.]

240 ÍL JOG képezi. Szükségesnek tartottam ezt különösen azokkal szemben idézni, kik azon nézetben vannak, hogy minden nagyobb nehézség nélkül az árvaügyek az illetékes bíróságok — törvényszékek — kebelébe beoszthatok, esetleg még a birói személyzet szaporítása nélkül is. Nézetem szerint az 1887. évi XX. törvénycikk letette az alapokat, melyen az árvaügy fejlődhetik, s a gyámhatóság önálló szerves egészszé, külön hivatalos testületté alakulhat, mely mint ilyen, az egyik leghumánusabb intézmények érvényesítésére van hivatva. Az árvaszék önálló fejlesztése s így önálló testületté alakítása sokkal célszerűbb, mint annak a biróságok kebelébe beosztása. Az, hogy az árvaszék minden személyszaporitás nélkül a bírósághoz beosztassék, az ezen ügygyei komolyan foglalkozók előtt lehetetlenség. De ha mégis beosztatnék a bíróság kebelébe, mit nyerünk ? A biróságok egy részét, gyámhatósági osztályát képezné, a hivatalos apparátus tehát megmaradna, mert személyzet átvitele nélkül az egyesítés nem képzelhető, csupán címe változnék s a törvényszéki elnökök munka- és felügyeleti körét teljesen igénybe venné annyira, hogy elvonná birói teendőitől s lenne az árvaszék a biróságok keretében épen oly mostoha gyermek, mint most a vármegyék egy részénél, hol épen, mert kellő figyelembe s tekintélybe nem részesül, okozza azt, hogy igen sok helyen az árvaügyek helyzete a lehető legnyomasztóbb. E nyomasztó helyzet okát a jelenlegi viszonyok között épen abban találom, hogy mint kevés figyelemre méltatott testület, mint mostoha gyermek küzd és szűkölködik a megyék egy részénél; gond nem fordittatik vezetésére, sok helyt tekintély hiánya miatt a qualificalt munkaerők kerülik s nem egyszer csak nehezen lehet a kellő számú személyzetet is a fogalmazó s előadói szaknál összeállítani és sok helyt a qualificált munkaerő, ha más állásra akad, ott hagyja azt, mint olyat, mely sem anyagi előnyt, sem a qualificatiohoz mért tekintélyt nem ad. Ezen bajokon az árvaügyek fokozatos fejlesztése s különösen az segíthet, ha az árvaszékek önállóságra emeltetnek s a vármegyék kebelében nem mint alárendelt mostoha gyermekek gyötrődnek, hanem a közigazgatás egy külön szakosztályát képezik s elnökük vezetése alatt közvetlen a főispán felügyelete alatt állanak. Nézetem szerint a vármegyék közigazgatása tulajdonképen két részből állana, mint ezt már a » Magyar Közigazgatás« 1885. évi folyama 35. és 37. számaiban is kifejtettem. Az alispán vezetése alatt álló szorosan vett közigazgatásból és az árvaszéki elnök alatt álló árvaszékekből. Az árvaszék előadóinak fizetése, qualifikaciója szigorúan és lehetőleg egyöntetűleg lenne szabályozandó a bírósági tagokéval, miután az árvaszéki előadóktól azon qualifikatiót meg lehet követelni, mit a bíráktól követelnek. Az előadottak szerint tehát nem osztom azon nézetet, hogy az árvaszékek a bíróságokhoz beosztassanak, nem osztom pedig azért, mert egész más jellegű munkaköre van az árvaszéknek s más jellegűek a birói teendők, sőt nem egy anomália merülne fel az által, ha a birói s gyámhatósági jogkör a birói hatóság kebelébe egyesittetnék, mert: a bíróság hivatása tulajdonképen a jogsérelmek megtorlása s az igazság kiszolgáltatása, a gyámhatóság főfeladata pedig az árvák s gondnokoltak jogai s érdekei megvédése; továbbá a bíróság csak a felek megkeresésére intézkedik, a gyámhatóság pedig hivatalból tartozik eljárni; nem osztom azért sem, mert azon állítás, hogy a bíróságokhoz a birói létszám szaporítása nélkül az árvaszék beosztható volna, lehetetlenség. Épen ezért dr. R o t h Pál ügyvéd által »Árvaszékek megszüntetése, birói fizetések emelése« cím alatt »A J o g« 25. számában közzétett cikkében előadott véleményhez hozzá nem járulok. A mint az árvaügyek számát ismerem, egy-egy közép kiterjedésű és népességű vármegyénél, mint például F. megye, 1888. év végén 18,585 darab beadvány volt. Szeretném tudni, hogy a munkával különben is ellátott biróságok, hogy osztanák fel maguk közt ezen 18,585 ügydarabot, ennél pedig nagyobb beadvány szám is van egyes vármegyéknél, sőt van olyan, melynél a 30,000 darabot is haladja. Az emiitett cikkben felhozott adatok és financiális szempontok is tévedésen alapulnak, mert Magyarország területén egy árvaszék sincs, melynek egy elnöke, egy alelnöke, egy ügyésze és 6 ülnöke volna, tehát az átlagos számítás helytelen, mert vármegyéink közül 28 vármegyében 2 ülnök van, 13 vármegyében 3 ülnök, 5 vármegyében 4 ülnök, 6 vármegyében 5 ülnök és 6 vármegyében 6 ülnök van, de ott, hol 6 ülnök van, nincs külön alelnöki állás, sőt Nyitra vármegyét kivéve 1888. év végén külön alelnöki állás egyetlen vármegyénél sem volt. Átlagos számítás szerint az ülnökök száma 196-ot tevén ki, az átlagos számítás három lenne és nem hat, így tehát a hat ülnököt középszámitással elfogadni nem lehet egy-egy árvaszékre, mert az egész országban csak hat megyének van 6 ülnöke. A törvényszéki bírókra nézve felhozott középszámitás is téves, mert Magyarországban 3 törvényszéknél van 4 biró, 5 törvényszéknél 5 biró, 6 törvényszéknél 6 biró, 11 törvényszéknél 7 biró, 11 törvényszéknél 8 biró, 9 törvényszéknél 9 biró, 3 törvényszéknél 10 biró, 4 törvényszéknél 11 biró, 3 törvényszéknél 12 biró, 2 törvényszéknél 13 biró, 2 törvényszéknél 11 biró és 1 törvényszéknél 15 biró, tehát középszámitás szerint az átlagot 8-ra tehetjük és nem 14-re. A fővárosi törvényszéket és árvaszéket számításán kívül hagyom speciális helyzetüknél fogva. A hivatkozott hírlapi cikk középszámitásai tehát a tényleges állapotoknak meg nem felelnek és így a financiális okoskodás alapjául nem is szolgálhatnak, annál kevésbé, mert először határozottan tévedés és fel sem tehető, hogy bármelyik törvényszék is ugyanazon létszámmal az ugyan• azon területen működő árvaszék 10—15 ezer vagy 15—30 ezer darabra menő ügyeit elintézhesse. Ezt különben cikkező maga sem vette egész komolyan, mert mégis megengedte, hogy esetleg beolvasztandó lenne az árvaszék úgy, hogy három biró alkalmaztatnék. Azonban, ha három biró kirendeltetik erre a célra, akkor meg nincs értelme, hogy az önálló szerkezetű árvaszéket miért vigyék be a törvényszék kebelébe mostoha gyermeknek, hol az elnöki teendők is szaporodván, előbb-utóbb alelnöki állásokat kellene létesíteni, mi ismét évenkint egy-két ezer forintot legkevesebb igényelne. De tévedés az is, hogy középszámitással egy árvaszék fogalmazó osztályának évi fentartása 20,000 forintba kerül, mert például F. megye árvaszékének és árvapénztárának összes tisztviselői javadalmazása s az árvapénztár egyéb költsége 19,200 frt, pedig ebben nemcsak az árvaszéki fogalmazóosztály, hanem a pénztári tisztikar fizetése is benfoglaltatik. Középszámitás szerint van egy árvaszéknél egy elnök 1,900 frt fizetéssel, 3 ülnök 1,400 frt, összesen 4,200 frt fizetéssel, egy jegyző 1,000 frt fizetéssel, összes kiadás a fogalmazó szaknál 6,100 frt; alelnök külön az árvaszékeknél nincs s csak Nyitramegyében van, gyámügyi ügyész az egész országban csak G árvaszéknél van, tehát rendes számításba nem jöhet, a segéd- s kezelő-személyzet létszáma és fizetése pedig ugyanaz maradna akkor is, ha beosztatnának a bíróságokhoz; tehát jelenleg átlagos számítással egy árvaszék fogalmazó szaka kerül 6,100 frtba, ha beolvasztatik a törvényszékekhez, akkor kell egy alelnök 1,900 frt fizetéssel, három biró 1,700 frt fizetéssel, egy jegyző 1,000 frt fizetéssel, összesen tehát 8,000 frtba kerülne a törvényszék gyámhatósági osztályának fogalmazó szaka. Tehát az eddigi javadalmazás nemcsak elég nem lenne, de mint előadtam, majdnem 2,000 frttal többe kerülne, mint jelenleg s igy megtakarítások ezen úton nem eszközölhetők. Azon állítás, hogy a biróságok már ma is a hagyatékok tetemes részét végzik, a legnagyobb tévedés, mert a bíróság functiója a hagyatékoknál nem egyéb, mint a már letárgyalt