A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 27. szám - Súlyos testi sértés bűntette, mely magzatelvetélést idézett elő

leg, momentán (mánia transitoria). Ezen két föltételhez járul még : c) a kötelesség s d) a jog tudata. Kitekintve a determinismustól s fatalismustól, úgyszintén az ezzel szemben álló indeterrainismustól, kérdésünkre vonatkozólag kizárólag azt fogom vizsgálni, hogy a bűncselekmény intentionalis elemének egyik mozzanata, t. i. a tudat minő tartalommal bir szükségképen. A tudat eleme ép ugy a dolusnak, mint a culpának; csakhogy teljesen különböző tartalommal. Hogy ennek kérdésünkre vonatkozó lényegét felismerjük, vizsgálnunk kell azt a causalitas láncolatában az akarattal szemben. Az akarat, hogy létezővé váljék, föltételt, okot követel. Bármily akarati tényt szemléljünk is, arról meggyőzödhetünk, hogy annak kútforrása valamely állapotnak psychicai értelemben vett benső szemlélete; mely adott helyzetünkkel ellentétben áll. Ezen szemléletnek, vagy mondjuk gondolatnak, szintén meg van a maga föltétele, mely bárhonnan származó (vegetatív, külvilági, vagy benső de tudatos) kedvetlenség érzetéből keletkezik. Ez megteremti a vágyat az ellentét kiegyenlítésére. Ha ezen psychicai működés Ítéletté tömörül össze a cselekvés vagy nem cselekvésre nézve, az igy létrejött elhatározás vagy azt mondja: a) hogy a v á g y kielégítését meg kell akadályozni ; mert a képzeletben levő állapot, melyre az vonatkozik, alapos mórlegelés után nem mutatkozik a kielégítésre érdemesnek, vagy b) hogy érdemes ugyan a kielégítésre; ámde azon kérdésre, hogy — a gondolatban létező állapotot szembe állítva a vágy tartalmával — akarati tény által érvényesittessék-e vagy ne : tagadólag kell válaszolni. Ezen esetben akaratról nem szólhatunk, mert a psychicai működés a vágynál maradt. Végül c) az elhatározás oda concludálhat, hogy a képzeletben élő állapot nemcsak érdemes a megvalósításra, hanem az meg is valósítandó akarati tény által. A megvalósítás testi mozgást igényel, s ez az, a mit az akarat hoz létre; a mire irányul; mely akarva van, s akartnak nevezhető. Az akarati tény azonban nem isoláltan értelmezendő ; mert hiszen ez a tudatban él, mint oka egy concret h at á s n a k, mely o k eredményt, oly következményt idéz elő, mely a vágynak megfelel s ez által a kedvetlenség érzetét megszünteti. Az akarati tény megvalósítása — mint emlitém — mindig physicai mozgás által történik ; mielőtt azonban az akarat működésbe jönne; a végből, hogy az elhatározásban levő eredményt létesítse; mielőtt a mozgató idegeket működésbe hozná, okvetlenül szükséges, högyr a tudatban felébredjen annak gondolata, hogy a motoricus idegek mily irányban lesznek működésbe hozandók. Jóllehet ezen tudat a szokásos, mindennapi cselekmények nél, rendkívül gyorsan, általunk észrevétlenül ébred fel; de mégis elvitázhatlanul meg kell előznie az akarat működését; okvetlenül rellectálódnia kell a kivitel módjának a tudatban, mely reflexió, mig egyrészről magában foglalja az akarat megvalósításának mikéntjét, annak tudatát és annak mennyiségét, más részről felöleli a causalitas ismeretét. Ezen ismeret csakis a tudat tartalmát képezheti; de az akaratét soha. Az akarat az elhatározássá emelkedett vágy végrehajtó közege; az akarati tény és annak megvalósítása mindig a tudatban reflectálódik s igy ez képezi a causalitas láncolatában az első szemet. Jóllehet a vágy elhatározássá emelkedhetik, az akarat létrejöhet, mindazáltal mielőtt az idegmozgássá alakulna át, az akarat külvilágba helyezésének módja okvetlenül reflectálódik a tudatban; a hol ezen utóbbi ismérv hiányzik, ott büntetőjogilag releváns akaratról nem szólhatunk. Tehát a tudatnak tartalmát képezi mindig az akarat megvalósításának mikéntje. Ez egymagában azonban nem elég. Az akarat a külv-lágba való kihclyeztetése által mozgásba hozza a physicai causalitást, mely változás okozatként szerepel azon tervvel szemben, mely a tudatban ezen momentumot megelőzőleg élt, mint az akarat megvalósításának mikéntié. Fentebb kiemeltem, hogy ezen utóbbi mozzanat a tudat tartalmában szükségképen benfoglaltatik. Miután azonban az akarat megvalósításának módja a külvilággal szemben, az abban beállható változásokra tekintettel ható-erőt reprezentál, természetes, hogy a tudatban ezen ható-erő, mint ilyen jelentkezik, vagyis az alanynak ismernie kell ezen hat ó-e r ő minőségét; tudnia kell azt, hogy bizonyos irányban működésbe hozva, mily causalitást létesít. »Ein Delikt ist vorsátzlich, wenn cin Handlungsfahiger sich das von ihm Bewirkte als ím Widerspruch stehend zú der Norin, welcher es unterfállt, vorgestellt und g e \v o 111 hat,«j3 3 T3 i n d i n e : »Normcn« II. 40.1. JOG. Ezzel ki van fejezve a tudat tartalma causalitásra vonatkozólag; mely e szerint magában foglalja nemcsak a ható ok erejének ismeretét, hanem az erő nyilvánulásának irányát is; vagyis tudnia kell a cselekvő alanynak azt, hogy a physicai causalitas valamely büntető tilalom vagy parancs által védett j o g i j a v ellen irányul. Összefoglalva a tudat tartalmára vonatkozólag elmondottakat, kézen fekszik az abban rejlő három mozzanat, t. i.: a) az akarat megvalósításának mikéntje; b) az akarati ténynek, mint ható erőnek és c) a physicai causalitásnak a jogi javat megtámadó voltának ismerete. Kérdés már most, hogy ezen tudat-elemek közül melyik fordul elő a d o 1 u s b a n és c u 1 p á b a n. A dolus tudat-elemében mindhárom ismérv benfoglaltatik. Ha ezen hármas tagozatból egyet kiveszünk, nyomban megszűnik a subjectiv causalitas, s miután a tudva-akaráson épül fel a szándék alanyi okozatossága, természetes, hogy ezen összefüggés meglazulása után szándékról sem szólhatunk. Lássuk már most a culpa tudat elemét. Ugy a d o 1 u s n á 1, mint aculpánál a cselekvő alany causalitásra törekszik, mely törekvés vezére az akarat. A dolose cselekvő causalitásra törekszik a külvilágba kihelyezett akarat eredményének bekövetkezte tudatában s egyszersmind tudja azt, hogy ezen eredmény valamely büntető parancsot (Gebot) vagy tilalmat (V e r b o t) fog sérteni. A culpánál a cselekvő alany szintén causalitásra törekszik, de vagy a cselekmény jogsértő voltát nem tudja, vagy az általa megindított physicai causalitást nem ismeri. Már most ezt egybevetve a tudatnak feiitérintett hármas tagozatával, kézen fekszik, hogy a culpánál a cselekvő alany csakis az akarat megvalósításának mikéntjét ismeri, csakis azt tudja, hogy az akarati tény a külvilágban miként fog jelentkezni, de nem ismerj a ható-erő causalitását (b. pont); valamint annak jogsértő voltát (c- pont.) Ezek után lássuk azt, hogy a bűntett intentionalis erejének tudat-eleme mily viszonyban áll a büntető-parancs, vagy tilalom által védett jogijavval, mint a bűncselekmény tárgyával. Hogy a bűncselekmény tárgya mindig valamely jogi jav, az kézen fekvő dolog, a hol nincs érdek, ott jogvédelemnek sincs helye, jogilag védett érdek pedig G a r e i s szerint: »Die Beziehuug zwischen dem das Bedürfniss fühlenden Menschen und dem O b j e c t e, nach welchem das Bedürfniss (besteht und) empfunden wird.« Ezen viszony az érdekek különbözőségénél fogva számtalan alakulatban fordulhat elő; de okvetlenül szükséges, hogy az concret dologhoz vagy személyhez kötötten létezővé váljék, mert ellenkező esetben a jog körén kívül esik s igy jogvédelemre sem számolhat. Tekintettel kérdésünkre, jelesül arra, hogy az abortiót magaután vont testi sértésnél a tettesnek ismerni kell-e a nő terhes állapotát, vagy sem, az vizsgálandó, hogy a dolus s culpa tudat'eleme szükségképen magában foglalja-e a jogilag védett érdek létezésének tudatát. A dolusnál ez kétségtelen, mert itt a causalitas tudata direct összefüggésben áll a jogsértés tudatával; már pedig ezen utóbbi eset csak akkor állhat elő, ha a cselekvő alany előzetesen tudja az általa megtámadott jogijav létezését. Egyébként ez oly elemi dolog, hogy annak bizonyítása teljesen felesleges. Igy vagyunk a culpánál is, melynél, mint jelzém, a cselekvő alany vagy a cselekmény jogsértő voltát nem tudja; vagy — a mi gyakoribb eset — az általa megindított objectiv causalitást nem ismeri. Itt ép azért vonandó felelősségre az illető egyén, mert a tudat egyedül az ő gondatlansága miatt hiányzott, de a tudat lehetősége megvolt. Kétségtelen tehát, hogy ahhoz, mikép a culpa megállapítható legyen, a jogilag védett érdeknek léteznie kell s pedig akkép, hogy az, mint ilyen, mindenki által felismerhető legyen. Ha a felismerés lehetősége hiányzik, akkor azon jogtárgy büntetőjogi oltalomra nem számithat, mert a büntet öjogi subjectiv felelősség mindkét formája (dolusés culpa) ki van zárva. Ezek után lássuk az úgynevezett praeterintentionalis cselek ményeket s különösen azt, hogy az abortussal végződő testi sértés intentionalis erő tekintetében ezen kategóriába tartozik-e vagv sem ?