A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 27. szám - Súlyos testi sértés bűntette, mely magzatelvetélést idézett elő

232 Solt-Kiskun- és Temesmegyék árvaszékénél van 6 előadó. Ezen legnagyobb szám tehát átlagnak nem vehető. Ugyanígy vagyunk a törvényszékekkel, a melyeknél szintén nem lehet állítani, hogy a bírák átlagos száma 14. A törvényszékek túlnyomó számánál ennél kevesebb bíró működik. A statisztikai adatoknál nem kevésbé téves dr. R ó t h ur azon állítása is, hogy a törvényszékek létszámszaporitás nélkül végezhetnék a gyámhatósági teendőket, szerinte azért, mert most 1 biró látja el az árvaszékek által oda, perre utasítás végett áttett ügyeket. Ez igen gyenge érv. Hát azt gondolja dr. Róth ur, hogy az árvaszékek hatásköre másra nem terjed, mint hagyatékokat perre utasítás végett a bírósághoz áttenni ? Elenyésző csekély az ügyek száma, hol egyesség hiányában perre utasítás válik szükségessé s most a törvényszékek rendszerint csupán ama hagyatéki ügyekben járnak el, melyek vagy a városok árvaszékei által tétetnek "da át beszavatolás végett, vagy a hol perre utasításnak van helye, ezen teendőket egy törvényszéki biró elvégezheti; de, hogy egy biró elvégezhetné az összes gyámhatósági teendőket, azt komolyan alig fogná az országban szakember állítani. Az árvaszékek ügyköre nemcsak hagyatéki ügyekre terjed ki, hanem oda tartoznak a gyám-rendelés, gondnokság alá helyezés, az 1877. évi XXVIII. t -cikk megfelelő szakaszai alapján, nagykorusitások, örökbefogadások, a kiskorúak személyi és vagyoni viszonyai feletti felügyelet, a vagyonkezelés ellenőrzése, az értékek kezelése, ki- és beutalások, gyámtári V ölesönök, gyámok és gondnokok számadásai, a különféle jogügyletek jóváhagyása és számos, a családi állásból folyó egyéb személyi és a kiskorúak és gondnokok összes vagyoni kérdéseinek eldöntése; nem is említve az adminisztracionális teendők halmazát; ugy, hogy el sem képzelhető, miszerint ezen évenkint 24—25,000 beadványt repraesentáló munkahalmazt, még az esetre is, ha a munka egyszerú'sittetik, egy előadó képes lenne elintézni. Nem tagadom, hogy célszerű reformok, nevezetesen a gyámtörvény megváltoztatása, szakképzettséggel biró előadók alkalmazása által, a gyám- és gondnokhatósági ügyek elintézése körül a haladás elérése kívánatos ; azonban ezt ugy elérhetőnek és keresztülvihetőnek nem tartom, a mint azt dr. R. ur javasolja; az e tekintetben való diskussziók mindaddig, míg á kormány terveinek részletei nem ismeretesek, ídőelőttiek. Dr R. ur rekriminációi azonban, melyek teljesen elhibázott alapokból indulnak ki, legkevésbé fognak ezen kérdés megoldásához hozzájárulni. Súlyos testi sértés bűntette, mely magzatelvetélést idézett elő. (B. t. K, 304. §-a.) Irta: VARGHA FERENC, b. gyulai kir. alügyész. A Btk. 304. §-a szerint: »A 303. §-ban meghatározott büntetés alkalmazandó akkor is, ha a testi sértés terhes állapotban levő nőn követtetett el és a nő ennek folytán méhmagzatát elvesztette.« A törvény helyes alkalmazása szempontjából a súlyos testisértésnek ezen súlyosabban büntetendő eseténél azon kérdés merül fel, hogy a tettes minden esetben a 304. §-ban meghatározott büntetéssel sújtandó-e, vagy csak akkor, ha tudta azt, hogy a testileg megsértett nő teherben van. Ezen kérdés eldöntése szoros összefüggésben áll a bűntett (301. §.) intentionalis elemével, minélfogva a törvény interpretatiója végett én is ezen szempontból kiindulva, igyekszem a kérdést tisztázni. Az elméleti fejtegetést megelőzőleg felsorolom a joggyakorlat idevonatkozó enunciatumait: 1. A testi sértés, mely terhes állapotban levő nőn követtctik el, ha a nő annak folytán méhmagzatát elvesztette, még akkor is a B. T. K. 304. §-a alapján büntetendő, ha a tettesnek a sértett nő terhes állapotáról nem volt tudomása. (Bünt. Jog Tára VII. 224 I.) 2. Homlokegyenest ellenkezik ezzel aCuriának 1886. dec. 21-én 4,996. sz. a. hozott határozata : »sértett második, vagy harmadik hónapban lévén állítólag viselős, ezen állapota külsőleg nem jelentkezett olyképen, hogy vádlottaknak ezt látniok kellett; mivel pedig a B. T. K. 82. §-a értelmében a bűntettnek vagy vétség, nek tényáltadékához tartozó, vagy annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmények nem számithatók be, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem birt tudomással, a vádbeli cselekmény a B. T. K. 304. §-a szerint minősítendő nem volt.* (Büntető Jog Tára XVI. k. 55. lap.) 3. Hasonló kijelentés olvasható a Jogtudományi közlöny« 1885. évf. »Curiai Határozatok* című me'léklapjának 161. laju'áu : »A vádbeli cselekmény a B. T. K. 304. §-ába ütköző súlyos testi sértés bűntettének tényálladékát nem képezi, mert arra nézve, hogy vádlott t u d t a, miszerint sértett fél terhes állapotban van, a vizsgálat mi adatot sem nyújtott; sértett fél két hónapos méhmagzatát veszítvén el: sértett terhes állapota látható nem volt, tekintve, hogy a B. T. K. 82. i;-a értelmében nem számíthatok be a bűntettnek vagy vétségnek tényálladékához tartozó ténykörülmények, ha az elkövető a cselekmény elkövetésekor azokról nem birt tudomással.« A rendelkezésemre álló ezen három határozatból kitűnik a kérdés controvers volta. Hasonló nézeteltérés észlelhető e tekintetben az elmélet terén is : Illés Károly ide vonatkozólag ezeket mondja: »Minthogy a szándéknak az eredményhez való viszonya a 305. §. kivételével itt sem lehet más, mint a 3ül. §-nál ; ennélfogva az ott kifejtettek alapján azt kell állítanunk, hogy a mennyiben a sértés és a 304. §-ban jelzett eredmény közt a ténybeli causalitas megvan, ezen eredmény akkor is beszámítható a tettesnek, de természetesen a legenyhébben, ha azt előre nem láthatta..1 Ellenkező nézeten van S c h ul h o f" »E szakasz — 304. §. — csak akkor alkalmazható, ha a bántalmazó a nőnek terhes állal potát tudta, illetőleg ha küljelek által arra figyelmeztetve volt. Ha a tettes e körülményt sem nem tudta; vagy ha a nő alkafa nem volt olyan, hogy a tettesnek e körülményt fel lehetett volna ismerni; vagy ha a viszonyok, melyek közt a tett elkövettetett, a nő terhes állapotának felismerését egyébként akadályozzák : ezen esetekben a jelen szakasz nem lesz alkalmazható.« 2 Kiemelem e helyütt azon lényeges különbséget, mely Illés és S c h u 1 h o f közt fenforog. Az előbbi az eredmény előre nem láthatására helyezi a súlyt, mig az utóbbi a terhes állapot tudására vagy annak lehetőségére. A különbség kiváló fontossága kézen fekszik. Schulhof a tudást vagy annak lehetőségét a jogi jav létezésére (Rechtsgut) t. i. a méhmagzatra; Illés pedig az e r e cl menyre vagyis a physicai causalitas minőségének ismeretére vagy az ismeret, mint positiv tudás lehetőségére helyezi. Ezen itt kiemelt mozzanat az, mely a kérdés megfejtésénél szükségkép a kiindulási pontot képezi. Tekintettel tehát erre, első sorban az vizsgálandó, hogy mi a tudat tartalma a d ó 1 u s n á 1 és c u 1 p á n á 1, viszonyítva ezt: a) a cselekményhez; o) a jogi javhoz (Rechtsgut), mint jogilag védett érdekhez (Interessé). Ennek kifejtése után vizsgálni fogom azt, hogy az a b o rtussal végződő súlyos testi sértés büntette a cselekmény s u bj e c t i v elemére tekintettel minő helyet foglal el a büntetendő cselekmények sorába; jelesül annak intentionalis eleme tiszta n a dolus-e vagy pedig a dolus a gondatlansággal kapcsolatban (culpa dolo determinata). Ha tény az, hogy az akarat csirája a gondolatban rejlik, cl kell ismernünk, hogy ez tudat nélkül nem jöhet létre; mely tudat szükségkép a szabad választás rendelkezésére álló cselekmények és mulasztások közt mutatkozó különbözőségekre vonatkozik. Ezen tudat benső eleme feltételezi: a) az öntudatot, vagyis az ennek tudatát, szemben az ettől izolált külvilággal; l>) a külvilág tudatát, ezen két föltétel a physiologiai fejlődés törvénye szerint szabályként bekövetkezik minden egyénnél; de megszűnhetik állaudóan (gyógyithatlan elmebetegség), vagy átmeneti1 I 11 é s K. a B. T K. Magyarázata II. 447. 1. 3. p. 2 Schulhof: »A magyar B. T. K. magyarázata II. 1;. 340. 1.