A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 26. szám - A "tőzsdejáték" jelentősége a magyar bűntető törvénykönyvben (Harmadik közlemény)

A JOG. II. A telekkönyvi jogból. Az 1861. évben alkotott és életbe lépett ideiglenes törvénykezési (országbírói értekezleti) szabályok 153. §-a igy hangzik: »A (telekkvi rttás) 145. §. olykép változik, hogy a telekkönyvi ügyekben felfolyamodásnak harmadbirósághoz is birtokon belül van helye, minélfogva valamely bejegyzés kitörlése csak azon legfelsőbb biróság határozata után eszközölhető, a melyhez i fél folyamodott«. _ A kir. Curia 1888. nov. 21-én 2,042. sz. a. pedig következő végzést hozott egy előjegyzési, nem végrehajtási, ügyben : »Tekintve, hogy a másodbiróság az elsőbiróság végzését helybenhagyta és két egybehangzó végzés ellen a telekkv. rttás 145. §. értelmében további felfolyamodás a harmadbirósághoz helyt nem foghat, a felfolyamodás hivatalból visszautasittatik.« Kérem a számtalan rendeletek bővebb ismerőit, létezik-e oly szabály (mert törvény nincs), mely az ideigl. tvk. szabályok 153, §-át hatályon kivül helyezte s igy a lex posterior derogat priori áll-e, vagy a Curiának utóbbi időben ismét használatba vett patensszerű szokása, sic volo, sic jubeo. Nagy Ferencz, buziási ügyvéd. S é r e 1 e m.* í. Milyen gyorsan dolgoznak a szabadkai kir. járásbíróságnál ? (Felelet.) Becses lapjuk folyó évi 25-ik számában »Sérelem« rovata alatt a Heumann József moóri ügyvéd által közlöttekre szabad legyen ugyanazon rovat alatt kijelentenem: 1. Gunda Zoltánnak, Marsovszky László és Katalin elleni végrehajtási ügyében végrehajtató képviselője nem Heumann József ügyvéd ur, hanem Keresztúri Ödön ügyvéd ur; 2. a kérdéses ügyben a szabadkai kir. járásbírósághoz 1888. évben sem augusztus 14-én, sem előbb, sem utóbb semminemű beadvány nem érkezett; 3. folyó évi június 24-én érkezett ugyan az érintett ügyben 1 leumann ur ellenjegyzésével egy beadvány a kir. járásbírósághoz, azt azonban a kir. járásbíróság több ok miatt elutasította ; 4. a szabadkai kir. járásbíróságnál, az ügyforgalom rendkívüli nagysága dacára is, minden beadvány rendszerint 3 — 4 nap alatt elintézést nyer; a végrehajtási és a törvény szerint sürgős intézkedést igénylő beadványok s megkeresések pedig rendszerint még az érkezés napján, legkésőbb azonban az érkezést követő napon intéztetnek el és pedig nem a felek vagy képviselőik sürgetése, hanem azon nemes kötelességérzet folytán, melyet a szabadkai kir. járásbíróság birói tagjainál mindenkinek módjában van tapasztalnia, ki akár mint ügyfél, akár mint képviselő e biróság jogsegélyét igénybe veszi. Heumann József ügyvéd ur közleménye tehát minden alapot nélkülöz s a közlemény utolsó bekezdésében foglalt gúnyolódás, melylyel a szabadkai kir. járásbíróságot oly méltatlanul illette, az érdemes ügyvéd ur személyére esik vissza. Szabadkán, 1889. évi június hó 25-én. Milassin Jakab, kir. jbiró. II. »TeIekkönyvi mizéria a k.-vásárhelyi kir. törvényszék telekkönyvi hatóságainak eljárásából«. (Felelet.) Dr. Szacsvay Gyula k.-vásárhelyi ügyvéd urnák a »J o g« 23. számában fenti, cím alatt megjelent közleményére következő megjegyezni valóm van : Tény az, hogy a k.-vásárhelyi kir. törvényszék telekkönyvi hatóságánál azon eljárás van gyakorlatban: miszerint a jogerős sorrendi végzés után hozott kiutalási végzésnek jogerőre jutása, is beváratik és csak ezután küldetik meg a kir. adóhivatalnak a jogerőre emelkedés napjának megjelölése mellett az utalványozott összegek kifizetése végett. S a mennyiben dr. ur ezen, a törvény és vonatkozó igazságügyminiszteri rendeletnek teljesen megfelelő, eljárás ellen emelt sérelmeket nyilt téren, eljárása helytelen. Olvassa meg dr. ur az 1881. évi LX. t.-c. idézett §§. mellett az 1882. évi 22,021. szám alatt kelt a birói letétek kiadására vonat, * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség-. kozó m. kir. igazságügyminiszteri rendeletet s meg fog győződnihogy a k.-vásárhelyi telekkönyvi hatóság helyesen jár el. Azt mindnyájan óhajtanok ügyvédek és felek, hogy a végrehajtás alatti követelésekhez lehető gyorsan hozzá jussunk, de ha be kell tartani a törvényben előirt jogorvoslatokat és rendeletek által szabályozott eljárást, akkor gőz- vagy villanyerőre gyorsaság tekintetéből a letétpénzek kiutalását nem alkalmazhatjuk. Legyen béketűrő dr. ur s a bajt — mely a kiutalásokat néha lassítja — keresse a fegyelmezetlen községi kézbesítők hanyagságában és szükséges kezelő munkaerő hiányában, mert a végrehajtási ügyek érdemleges elintézése körül tkvi hatóságunknál restancia nincsen. Ennyit az igazság érdekében. Kök'össy Károly, k.-vásárhelyi ügy ved. Irodalom. A fizetésképtelen adós jogcselekményeinek megtámadása a CSÖdÖn kivül. Irta: dr. Fodor Ármin. Budapest, Franklintársulat könyvnyomdája. Magyar jogászegyleti értekezések 8° 79 1 1889. Ezen nagyfontosságú kérdést szerző ritka alapossággal tárgyalja. Értekezésében vizsgálódás tárgyává teszi: I. Vájjon egyáltalán szüksége van-e nálunk a megtámadási keresetre a csődön kivül és kell-e azt törvényhozásilag szabályozni ? II. Melyek a megtámadási jog főelvei az újabb törvényhozási alkotások és a jogtudomány jelenlegi állapota szerint ? III. Megfelel-e ezeknek a megtámadási jog azon szabályozása, melyet magánjogi törvénykönyvünk tervezetének kötelmi jog részében talált és IV., hogy külsőleg a kötelmi jog keretében vagy külön törvény utján szabályoztassék-e ezen jog ? Az első kértlésre szerző igennel felel. Még ha a csődön kívüli megtámadási jogot az actio pauliaua-ra is vezetjük vissza, ugy világos, hogy ez megelőzte a csődeljárásban való megtámadási jogot. Franciaországban fennáll, Angliában is számos törvény lehetősiti ezt, sőt Németország sem zárkózhatott el a csődön kívüli megtámadási jog szabályozása elől, a midőn az 1877-iki új csődtörvény mellett 1879. jul. 21-én külön törvényt alkotott a csődön kívüli megtámadási jog szabályozására. Ugyanezen utat követte Ausztria is, — csődbeli megtámadási joga melleit megalkotván a csődön kívüli megtámadási jogot. Szerző kimutatja állapotainkból, judicaturáukból, csődeljárásunkból, hogy nálunk is a hitelezők kijátszására célzó intézkedések az adósok részéről féket csak a csődön kivüli megtámadási jogban fognak lelhetni. A midőn tehát szerző feltétlenül szükségesnek tartja a csődön kivüli megtámadási jognak szabályozását, egyúttal megjelöli az irányelveket, melyek szerint az keresztülviendő. És ezzel megfelel második kitűzött kérdésére. A dolgozat ezen része a legalaposabb és legtanulságosabb. Kimutatja szerző azok tévedését, kik a régi pauliana actiot egyszerűen átültetni kívánnák; behatóan bizonyítja ezen átültetés célszerűtlen voltát a mai megváltozott forgalmi viszonyokkal szemben; erősen bírálgatja az ez iránybani judicaturát. Míg az actio pauliana az előbbi állapot helyre állítását, tehát a vagyon visszaszállását az adósra célozza, eltekintve az egyes hitelező igényének kielégítésétől, addig a modern megtámadási jog ezt nem tarthatja célszerűnek. A csődön kivüli megtámadásnak más célja nem lehet, mint hogy az illető megtámadó hitelező követelésének kielégítése végett a végrehajtás a visszatérítendő vagyonrészre lehetséges legyen. A visszatérítés nem az adós vagyonába történik és a hitelezőnek nincs magára a visszatérítendő dologra oly értelemben joga, hogy az neki kiszolgáltassák és vagyonába menjen át. Az ő igénye a jogszerzővel szemben csak arra terjed ki, hogy a dologból ép ugy nyerjen kielégítést, mintha az még az adós vagyonához tartoznék. Ep oly módon, a mint a hitelező, ha a dolog az adós vagyonában maradt volna, az ellenében végrehajtás utján kielégítést szerezhetett volna magának, ép ugy köteles a harmadik jogszerző is tűrni, hogy a dologra a hitelező, kielégítés céljából végrehajtást vezethessen. Ilyen felfogást tanúsítanak a német és az osztrák törvény is és ezért megengedik, hogy a jogszerző a megtámadó hitelező minden igényétől szabaduljon, ha őt kielégíti. Szerzővel mi is ez alapon állunk. Igen éles kritika tárgyává teszi szerző azután dolgozata harmadik részében a magyar csődtörvény, de különösen az A p á t h y - féle kötelmi jog tervezetében foglalt és a megtámadásra vonatkozó intézkedéseit. Mind a kettő az actio pauliana elavult álláspontján áll. A csődtörvény tekintetében tudjuk, hogy a Curia judicaturája a csődtörvény megtámadási intézkedéseit olykép magyarázta, hogy elhagyta teljesen az