A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 26. szám - Az erdélyi birtokrendezések kérdéséhez

224 a JOG fogva székhelyhez nem kötött, tehát ambuláns birák, mint egyes birák által elláttassanak, mert meggyőződésem az, hogy még nem érkezett annak ideje, miként az egyes birák hatáskörét a contemplált mérvben tágítsuk és az egyes birák intézményét a társas bíróságok rendszere fölé helyezzük, mert ha számolunk az adott viszonyokkal, tudni fogjuk, hogy az ily különleges természetű ügyekben eljáró, a per-előkészités körébe tartozó adatgyűjtéssel és ezzel kapcsolatos előmunkálatok teljesítésével megbízott bíróra az ügy érdemének eldöntése aggály nélkül nem ruházható, a mint természetesnek találjuk és nem ütközünk meg többé a continens majdnem minden államában érvényre emelt amaz elv helyességén, hogy a bűnvádi eljárásban a vizsgáló bíró nem vehet részt a bűnügy tárgyalásában és nem folyhat be a bűnösség kérdésének eldöntésébe. A székhelyhez nem kötött egyes birák rendszerének eszméje a cikkíró ur által contemplált »birtokrendezési igazgatóság« felállításával felette merész conceptio s oly messzemenő újítást involvál, a mely nemcsak a fennálló birói szervezet és törvénykezési rendszer felforgatásával járna, de természeténél fogva az igazságügyi kormány által közel kilátásba helyezett reformalkotások keretébe aligha volna beilleszthető. Kétségtelen, hogy az igazságügyi kormány a kezében összpontosított főfelügyeleti jogot különböző alakzatok szerint a célnak leginkább megfelelő módon gyakorolhatja s ily értelemben fogom fel a cikkíró ur által felvetett »birtokrendezési igazgatóság«, mint egyszersmind administrativ hatóságnak eszméjét, a melynek felügyelete alá lennének rendelendők az összes eljáró birák, a működő s hitelesítő szakértő mérnökök stb., de nem látom át szükségét annak, hogy épen a birtokrendezési ügyekben eljáró bíróságok felett az ellenőrzés és felügyelet az imént jelzett különleges neme, a mely bizonyos tekintetben a birói függetlenség elvét is érinti, behozassék. Az ily szokatlan és a gyakorlati kivitelt tekintve, bizonyára sok inconvenientiával járó apparátusra nincs szükségünk, mert hiszen a célt el lehet érni sokkal egyszerűbb módon, nézetem szerint kisebb számú, azonban nagyobb területi kiterjedéssel és nagyobb birói létszámmal ellátandó szakbiróságok (úrbéri bíróságok) felállításával, miután tudjuk, hogy az úrbéri s ezzel rokontermészetű ügyek kivételes természetüknél fogva kivételes elbánást, különleges eljárási szabályokat és a dolog természetéből folyóan külön ellenőrzést és szigorúbb felügyeletet igényelnek. Az erdélyi részekben folyamatban lévő birtokrendezési ügyek kérdése actualitással bír, ennek a legfényesebb tanúbizonyságát képezi az igazságügyminister urnák nagyszabású s a kérdést is közelebbről felölelő programmbeszédjének ama része, mely szerint az e. f. bíróságoknál alkalmazott összes birák létszámának tíz biróval kért szaporítása, főleg az erdélyi részekben folyamatban lévő birtokrendezési ügyekkel hozatik kapcsolatba s a melynek során a birtokrendezési ügyek lassú előhaladásának főokát a kellő birói erők hiányában ismerte föl és általánosságban utalt okokra, melyek az utasítás módosítása s okokra, a melyek a felügyelet folytonossága és szigorítása által és a melyek administrativ uton orvosolhatók. Mindezekből következik, hogy a birtokrendezési s tagositási ügyek a társas bíróságok hatósági köréből nem fognak kivétetni s hogy az igazságügyi kormányzat a kérdés elodázhatlan voltának teljes tudatában csakhamar biztos kézzel elháritandja a kérdés alatti, közgazdaság szempontjából is felette fontos ügyek lebonyolításának útjában álló akadályokat, szem előtt tartva azt, hogy az eljárás súlypontja a per előkészítésére, vagyis az előmunkálatokat és az adatgyűjtést teljesítő s illetve az ítélethozatal, vagy az ezt helyettesítő birtokrendezési egyezség megkötése után a végrehajtási eljárás keresztülvitelével megbízott bírónak helyes, szakértelemmel párosult ténykedésére s ebből folyóan a kiküldött birák eljárásának éber és minden irányban kiható szigorú ellenőrzésére esik. A szakbiróságoknál alkalmazandó birák kiválasztása j nem fog ütközni nehézségekbe, mert minden törvényszéknél I vannak jelenleg is birák, habár rendszerint csekélyebb számI ban, a kik a birtokrendezési ügyekben részint mint kiküldött, részint mint itélő birák alkalmaztatnak és évek hosszú során át elegendő gyakorlati jártasságot szereztek meg arra, hogy különleges minősítés nélkül is nehéz hivatásuknak megfeleljenek, a mennyiben különösen a kiküldetésekben eljáró birák feladataihaz az is tartozik, hogy a mérnöki szakba vágó munkák és soknemű műveletek természetét és azoknak egymásutánját ismerjék, mert csak ily irányú speciális minősítés mellett lehetséges, hogy az eljáró bíró hivatásából kifolyó ellenőrzés jogát a birtokrendezési eljárásban szereplő tényezők, vagyis az alkalmazott szakértők felett első sorban eredménynyel gyakorolja s a szakértőket, a működő, vagy a hitelesítő mérnököket esetről-esetre a megfelelő utasításokkal ellássa. Különösen áll ez a felállítandó szak- (úrbéri) bíróságok elnökeinek szakképzettségéről, a kiknek hatásköre a rendesnél szélesebb mérvben meghatározandó lenne, körülbelül abban a terjedelemben, a mint a cikkíró ur az általa contemplált ^birtokrendezési igazgatóságot« felruházandónak véli. Az ily szakbiróság elnöke kimagasló értelmi tulajdonainál és kipróbált szakképzettségénél fogva volna hivatva a legilletékesebben nemcsak a köznapi értelemben vett administratiót vezetni, de őre s közvetítője lenne egyszersmind a helyes és alapos judicaturának, a kinek közvetlen felügyelete alá helyezendők lennének minden aggály nélkül ugy a birák, mint a birtokrendezési eljárásban működő s állandóan alkalmazandó szakértők is a lehető legszélesebb discretionalis joggal és hatalmi körrel. Statisztikai adatokkal lehetne kimutatni, hogy az ország erdélyi részeiben folyamatban lévő birtokrendezési s tagositási ügyek legnagyobb része még az előmunkálatok stádiumában áll. Már emez egyetlen szempont is eléggé indokolja a szakbiróságok nélkülözhetlen voltát és azoknak megfelelő számban (körülbelül 4—5 »urbéri biróság«, avagy másként ibirtokrendezési biróság«) mielőbbi felállítását, mert nem szenved kétséget, hogy csak egy szakbiróság lehet hivatva s képesítve a kérdés alatti speciális természetű ügyekben tervszerűen eljárni s az egyes községek határaiban munkába vett birtokszabályozási szakműveletek sorrendjét nemcsak biztosan megállapítani, de az eljáró birák és szakértők működését is éber figyelemmel kisérve, az ügyek mielőbbi gyors lebonyolítására közrehatni. Ezt az eredményt pedig a kir. törvényszékek jelenlegi szervezetük és sokfelé elágazó birói tevékenységük mellett a legnagyobb ügybuzgalom kifejtésével és az eddigi birói létszám emelésével sem fognák elérhetni. A kérdés alatti szakbiróságok felállítása a fenforgó körülmények közt nem fogna nehézségekbe ütközni s meg vagyok győződve, hogy eme reform az állam fiscalis érdekeit jóformán nem is érintené, ha figyelembe veszszük a kérdéses ügyek mielőbbi gyors lebonyolításából származó, a közgazdaság szempontjából is nem eléggé méltánylandó előnyöket. Erős a hitem, hogy a szakbiróságok felállításával a birtokrendezési s tagositási ügyek az ország erdélyi részeiben csakhamar eddig nem ismert lendületet nyernének, a minek az a hatása is volna, hogy eszünkbe sem jutna az ily természetű, a magánjog és birtokviszonyokat közvetlenül érintő ügyekben a cikkíró ur által közzétett cikkének 11. pontjában ajánlott könnyű, mindazonáltal felette kényes megoldási módszert alkalmazni akarni.