A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 24. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e ujból lefoglalni, ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - A tőzsdejáték jelentősége a magyar büntető törvénykönyvben

210 A JOG. a »kielégitési végrehajtásra nézve fentebb megállapított szabályok« közül a 101., illetőleg a 102. §§-ban rendelt intézkedések, t. i. az árverés, vagy pedig előzőleg a 47. §. rendelkezése, t. i. az összeírás és becslés alkalmazandók-e? — A hatályon kívül helyezett váltóvégrehajtási rendelet 65. §-a e tekintetben félremagyarázhatatlanul intézkedett, midőn rendelte, hogy akkor, ha a kielégítési végrehajtás oly ingókra rendeltetik el, melyek biztositásilag már lefoglaltattak, a kiküldött utasítandó, illetőleg a foganatosító bíróság megkeresendő, hogy a lefoglalt ingók újabb összeírásának mellőzésével az árverést foganatosítsa. Figyelembe véve a végrehajtási törvény 230. §-át, mely szerint »a biztosítási végrehajtás ingóságokra foglalás és becslés által« foganatosittatik, véleményem szerint nem foroghat fenn kétség az iránt, hogy midőn az idézett törvény 134. §-ának végbekezdése az elébb biztositásilag lefoglalt ingókra is a végrehajtásra előirt szabályokat rendeli alkalmazandóknak: csakis az igényhirdetési határidő lejárta, illetőleg az igények jogerős eldöntése után való törvényes követelményeket, vagyis a törvény 101., 102. és további szakaszaiban tárgyalt árverési eljárást érthette, s igy a kiküldöttnek újabb összeírás és becslés mellőzésével a biztositásilag lefoglalt ingóságok elárverelését kell eszközölni, habár a törvény 134. §-a értelmében hozott végzésben erre nézve egyenes utasítást nem is kap. Ha a törvény emiitett szövegezése nem ezt. intentionálta volna, akkor a 134. §. rendelkezésének, mely szerint a kielégítési végrehajtás foganatosítására a kiküldött kirendelésével egyidejűleg a 89. §. szerint való igényhirdetményi felhívást a bíróság bocsátja ki, értelme nem lenne; nem pedig azért, mert akkor az igényhirdetmény kétszer bocsáttatnék ki: először a bíróság által, másodszor pedig az újabb összeirási és becslési cselekmény teljesítésekor a végrehajtó által (89. §.). Már pedig ily viszás és felesleges, a felekre költséggel járó intézkedés a törvényhozó akarata nem lehetett, hanem véleményem szerint épen azért, mert a törvény 230. §-a szerint való biztosítási végrehajtási becslés és összeírás alkalmával a törvény 89. §-a értelmében való hirdetmény kibocsátásának helye nincsen, rendelte a törvény a 134. §-ban azt, hogy az ekként összeirt ingókra nézve csak a kielégítési végrehajtás kérelmezésekor kell, és pedig e bíróságnak, az igényre való felhívást kibocsátani, s ez esetben nem a felhívás keltétől, hanem csak k ifüggesztése napjától számított 15 nap alatt adandók be az igénykeresetek; az előbb beadottaknál ezen törvényszakasz 4 ik bekezdése intézkedvén. Támogatja ezen nézetemet a törvény 230. §-ának 3-ik bekezdése, mely igy hangzik : »A biztosítási végrehajtási zálogolás és becslés joghatálya a kielégítési végrehajtási zálogolás és becslés joghatályával azonos.« Természetes következtetés tehát, hogy kielégítési végrehajtási jog beállta esetén, mivel a joghatály ugyanez, újabb össszeirás és becslésnek helye nem lehet. Eredményképen kimondható tehát: hogy a biró az 1881. évi LX. t. - c. 134. §-a értelmében hozott végzésével a kielégítési végrehajtást rendeli ugyan el (mert a törvény szavai ezek), de akiküldött ez igény jogok lejártával, vagy azok jogerőre eldöntése után az elrendelt végrehajtást a törvény 101., 102. §§. szerint való árverés kitűzésével és megtartásával foganatosít j a.« Nézetem helyességét azóta az állandó birói gyakorlat igazolja, végül ugyanezen célból ide iktatom d r. I m 1 i n g Konrádnak 1884 - ik évben kiadott »A végrehajtási törvény magyarázata« című munkájából a következő sorokat (243. lap): »A 230. §. szerint a biztosítási végrehajtási zálogolás és becslés joghatálya a kielégítési végrehajtási zálogolás és becslés joghatályával azonos. — Ennél fogva az esetben, midőn a kielégítési végrehajtás oly ingóságokra vezettetik, melyek ugyanazon követelés miatt biztosítási végrehajtás utján már le vannak foglalva, a kielégítési végrehajtásnak a 2- §. szerint erre illetékes bíróság által való elrendelése szükséges ugyan, annak foganatosítása azonban a zálogoláson és becslésen túli, »a foglalási eljárás befejezése utáni« stádiumban vétetik fel és e szerint a 89. §-hoz képest az igénybejelentési felhívás kibocsátásával kezdődik. — Tekintve azonban, hogy ezen esetben kiküldött a kielégítési végrehajtás foganatosítására még csak neveztetik, magában a végrehajtási végzésben, vagy a végrehajtás foganato1 végzéssel egyidejűleg a 18. §. szerint a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróság közvetlenül bocsátja ki, a végrehajtás p e d i sara foganatosítására kiküldött részére pedig az árverési hirdetmény kibocsátása, az árverés foganatosítása s az ezzel kapcsolatos teendők maradnak fenn.« tőzsdejáték« jelentősége a magyar bűntető törvénykönyvben. * Irta: dr. GRUBER LAJOS, budapesti ügyvéd. X (Második közlemény.) Minő lényeges változáson ment át ezen kérdés azóta Ausztriában a kereskedelem határozott előnyére, az a következőkből tűnik ki eléggé : 1874. november 7-én, t. i. az osztrák kormány a birodalmi tanács képviselőháza elé terjesztett egy büntetőtörvényjavaslatoc, melynek 306. §-a azt rendeli, hogy egy csődbe került adós vétkes bukás miatt két évig terjedhető fogházzal büntettetik : »wenn er 1. seine Zahlungsvermögenheit auch nur zum Theile durch übermássigen Aufwand, unordentlichen Haushalt, Vernachlassigung seines Erwerbsbetriebes, Verschleuderung von Vermögcnstücken, leichtsinniges Creditgeben, durch Spiel, durch gewagte Gesch'áfte, welche seinem regelmássigen Gescháftsbetriebe fremd 8ind, oder zu seinem Vermögen in keinem richtigen Verhaltnisse stehen, herbeigeführt hat«. (Lásd Bemerkungen zu dem Entwurf des Strafgesetzes über Verbrechen, Vergehen und Uebertretungen und des dazu gehörigen Einführungsgesetzes. Wien, 1881. 419. 1.) Az osztrák képviselőház bizottságában azt a módosítást indítványozták, hogy ezen szakaszba, melyet a bizottság a 298 §-al jelölt meg, a határüzletek is vétessenek fel. Ezen indítványt azonban azon okból nem fogadta el a bizottság, mert: »az általános kifejezés: »merész üzleteké, melyek a rendes üzletkörhöz nem tartoznak, teljesen elegendő. A bíróság teendőjét fogja azuután képezni azon körülménynek megítélése, vájjon az ügyletek ezen kategóriájába tartozik-e egy határidőüzlet, holott némely kereskedelmi vállalatoknál nem lenne méltányos, a határidő üzleteket kivétel nélkül, mint olyanokat megjelölni, melyek büntetendők. (U. o. 317. lap.) É tekintetben szórói-szóra megegyez az 1874. javaslattal a Schönborn gróf által legutóbb az osztrák képviselőház elé terjesztett büntető törvényjavaslat 3i)l. §-nak 1. bekezdése. (L. 822 der Beilagen zu den stenogr. Protokollon des Abgeordnetenhauses. — X. Session 1889. 89. lap. XXII. Hauptstück. »Strafbare Benachtheiligung der Gláubiger und Bankerott«.) A svájci kantonok büntető törvénykönyvei közül, a hol tudvalevőleg a huszonkét kantonok mindegyike külön törvénynyel bir, felemlítem Bern kanton törvénykönyvet és Zürich kantonét. A berni törvény (1866. január 30 ról) 226. cikkében oly határozatokat tartalmaz, melyeket nem érdek nélkül olvasunk t. i. : »Des leichtsinnigen Geltstages ist derjenige Geltstager schuldig, der durch eine Reihe gewagter, mit seinem Vermögen in keinem Verhaltnisse stehender Unternehmungen, oder durch fortgesetzten übertriebenen Aufwand, durch grobe Vernachlassigung seines Erwerbszweiges, durch fortgesetztes Spiel, Sehwelgerei und Ausschweifung oder durch Prozcssucht seinen Vermögensverfall herbeigeführt hat«. Az erre megállapított büntetés 60 napig terjedhető fogház és jelentékenyebb esetekben 6 hónapig terjedhető fegyház. Zürich kantonban a törvény 194. §-a a következőképen rendelkezik : »Ein in Konkurs gerathener Schuldner ist des leichtsinnigen Bankerottes schuldig : wenn er einen seine Vermögenskráfte weit übersteigenden Aufwand geführt, oder sich in leichtsinnige Spekulationen eingelassen hat, oder wenn er, obgleich er seinen Vermögensverfall kannte oder kennen musste, Waaren oder Creditpapiere verschleudert, oder betr'áchtliche Schulden durch Aufnahme von Geldern oder Anschaffungen von Waaren gemacht hat«. * Elözö közlemény a »J<>g« 2á. szamában,