A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 1. szám - Nyilt kérdések és feleletek. 1. [r.] Mi teendő ha az örökös a hagyatéki tárgyalásra megjelenni nem akar? (Kérdés)

J\ JOG. 5 Sajnos, de ezen kérdés dolgában ugyanott tartunk, mint az ártatlanul elitéltek kártalauitásával. Az állami élet még nem fejlődött oda, hogy az egyéni jogokat kellőképen respectálná. Elvben járna miudkét esetben kártalanítás, de a hivatkozott 1871 : VIII t.-c. 73-ik, illetve 19-ik §-a alapján a kincstár csakis oly biroi eljárásból eredett kárért felelős, mely a bíráknak hivatalos minőségében elkövetett sikkasztásai által okoztatott. Az ák. magánjog szabályai itt nem jöhetnek figyelembe, mert alkalmaz tatásuk ezen törvény által van kizárva. Az elitélt sem marasztalható azon kár megtérítésében, melyet causaliter cselekményével nem okozott; ezenkívül még az eljárási költségeket is tartozik ugyan viselni, de az eljárási költség rovatába az eljárás közben okozott kárt nem lehet sorozni. Sérele m. Magyar alperesek Ausztriában. A ki a bécsi bíróságoknál forgolódik, azt bámulatba ejti a magyar perek sokasága, mely az osztrák igazságszolgáltatás közegeit túlságig foglaltatja. Az iktató- és kiadóhivatalok majdnem elárasztva vaunak az ügynevezett »ungarische Stuckekt-töl. Különösen a kereskedelmi törvényszék és a kereskedelmi ügyekbeni bagatellbiróságnál a magyar ügydarabok szerfölött nagy számban vannak képvisnlve és azonnal megjegyzendő, hogy a magyar fél többnyire az alperes. A bécsi kereskedelmi törvényszéknél 1887. évben 12,308 perügy lett tárgyalva s ebből 10,479 darab makacssági Ítélettel elintézve. Határozottan feltehető pedig, hogy ezen ügydarabok s/3 része Magyarországot, illetve magyarországi alpereseket illetett meg. Nem csoda tehát, hogy a tárgyalási napokon a felhívó hivatalszolgák által az egész magyar geographia jut köztudomásra; citálják itt a pt. alpereseket majd »Posoni«-ból (Pozsony), »Hódmezővászárheli«-böl (recte Hód-Mezö-Vásárhcly), majd pedig »Bálászágiármáti«-ból (recte Balassagyarmath. Még Nági Károli fXagy-Károly) és Jászberéni (Jászberény) is hallható, miután vau ott is pontosan nem fizető alperes. De citálhatják a tisztelt alperes urakat órákon át, nem jelentkeznek azok sem személyesen, sem pedig képviselő által és ime megtörténik a hosszas perdráma első főactusa — az elmarasztalás. A bécsi atyafinak ime már könnyű játéka van. Nem gyötri többé a gond, hogy hát keresete illetéktelenség miatt, vagy pláne érdemben is lett volna visszautasítható. Beatus ille, qui procul negotiis. Pedig volt oka az alperes esetleges védelmezését félteni Mert először is riskirozva volt Bécsben perelni, miután az itteni bíróság illetéktelen, másodszor azon tudatban van, hogy az illető magyar alperes a beperelt árút kellőleg rendelkezésre bocsátotta, tehát az ár megfizetésére egyáltalában nem kötelezhető. Az alperes távolmaradása azonban felmentette a felperest ezen gyötrelmes gondoktól. Consummatum est! Van különben még más gondja az osztrák felperesnek, ha — a magyar alperes hanvagságába bizva — keresetét nem az alperes lakhelyén, hanem inkább osztrák bíróságnál nyújtja be. Mert ha az alperes magát esetleg mégis védelmezi, ugy abba a calamitásba jön a felperes, hogy az alperes esetleges perköltségeit is kell biztosítania. Ha tehát a magyar alperes — nem bizva az eshetőségek szerencséjébe — inkább magát képviseltetné, ugy nemcsak az illetéktelenségi kifogások, hanem az úgynevezett cautio a ctoria (t. i. a perköltségek biztositéka) által sok felperest • elriasztana a pereléstől. Én magam is számtalan esetben tapasztaltam, hogy az alperesi képviselőnek ezen két taktikája a felperest inkább keresetének visszavonására indította, semhogy a per folytatását riskírozta volna. Az illetékességi szempontból ugyan mérvadók a törvénykezési rendtartás szabályainak 1., 13., 29. és 43. §-ai, melyek értelmében az alperes rendszerint ott perelendő be, a hol lakik, de mely szabálytól csak azon esetekben van kivétel (29. és 43. §.), ha vagy külön fizetési, vagy teljesítési hely lett kikötve, vagy pedig ha a reciprocitási elvből kiindulva, az 1886. * Ezen rovatban, programmunkhoz híven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen róvat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztésig. évi LIV törvénycikk 35. §-ában körülirt könyvviteli helynek illetékessége van helyén. Ez utóbbiakra nézve Ausztriában elég, hogy ezen kivételek a keresetben egyszerűen állíttatnak. Ha tehát az alperes a határnapon elmarad, ugy elmarasztaltatik, a nélkül, hogy felperesnek bizonyítani kellett volna, hogy vagy különös teljesítési hely lett kikötve, vagy hogy az 1868. évi LIV. t.-c. 35. §-a alkalmazható vala. De az eféle perlekedést kísérleteket a magát védelmező alperes könnyen hatálytalanná teheti. Mert részéről nem kell többet tennie, miut felperes állításait tagadásba vonni, a mire leiperes kényszerítve van fenti illetékességi kivételeket, esetleg okmányilag is bebizonyítani. Pedig legtöbb esetben nem sikerülne neki sem egy különös teljesítési hely kikötését, sem könyvvitelt bebizonyítani, eltekintve attól, hogy azon fáradságot és készkiadást is kímélné, mely az 1868. évi LIV. t.-cikk jogerejét megerősítő igazságminiszteri bizonylatnak beszerzésével és németre való fordításával jár. S midőn igy már e lapok tisztelt olvasóit az itteni permanipulatiókba beavattam, megjegyzem egyúttal, hogy egy utolsó és nem kevésbé célszerű védelmi eszköz mindenesetre a cautio a c t o r i a kérése. Itt már nem a felperes munkája, sem az experimentum esetleges eredménye, hanem directe pénzerszénye jön kérdésbe. Az osztrák perrendtartás 406. §-a az alperest arra jogosítja ugyan, hogy a felperestől, a ki nem »k u n d b a r s a 11 s a m bemittelt ist!« (köztudomásilag jómódú) az esetleges per költségeinek biztosítására egy megfelelő összegnek letéteményczését kérheti, különben pedig nem köteles vele perbe állni. És miután nem kevés esetben a kereset érdembeni része is nagyon kétes természetű, világos, hogy ily előzetes kiadás a felperest óvatossá teszi és ez keresetét inkább visszavonja, semhogy az alperes esetleges perköltségeit biztosítsa. De mint mondám, kell. hogy az alperes mindezeket különösen kérelmezze, miután a bíróság hivatalból sem az illetékességi, sem a perköltségbiztositék iránt nem intézkedik. Mig tehát egyrészt a perrendtartás keretében itt Ausztriában a felperesnek elég támpontja van magyar alperes ellen pert indítani, ugy másrészt az alperesnek módjában van a felperest egyszerű tagadással, nemkülönben a perköltség cautiójával elriasztani a Bécsben való perlekedéstől. Es ilyenkor már azzal is szívesen beéri felperesünk, ha compensatis expensis keresetét visszavonni kegyeskedünk. De mit tesz a magyar alperes ? Nem törődik ő a keresettel és a rajta függő német nyelvű idézési végzéssel, majd segit a jó isten vagy a ... no már mindegy, majd segit csak valaki. És a helyett, hogy perbe állana, elmarasztaltatja magát a tőke, kamat és perköltségekben. Jön ezután a muzsika, még pedig nyomban. A hivatalszolga nemsokára áthozza neki az osztrák bírósági ítéletet és az alperes annak végzetes tartalmát sejtve, hiába vonakodik azt átvenni és a vételi elismervényt aláírni. Mert az ily féle renitentia nem akadályozza már az executiót. Világosan mondják ezt a magyar perrendtartás 264. és 265. §-ai, a mennyiben elég, ha az irat az illetőnél hagyatik. Ha tehát a vételi elismervény a hivatalszolga azon stereotyp megjegyzéssel érkezik vissza, hogy »az aláírást megtagadta, az ítéletet nála hagytam«, ugy az osztrák bíróság minden habozás nélkül a végrehajtást elrendeli, illetve a végrehajtás foganatosítása iránt az illető magy. kir. járásbíróságot megkeresi. Az Ausztria és Magyarország között fenálló jogsegélyezési szerződések alapján pedig az ilyen végrehajtás aztáti irgalom nélkül csakugyan teljesíttetik. Igaz ugyan, hogy a magyar alperest itt-ott még az executio sem hozza ki sodrából, mert denique van még igénykereset, vagy pedig elnéző végrehajtó, a ki »semminemü ingót vagy ingatlant nem talál«, azaz, a ki csakugyan nem találhat vagyont, miután hivatalból nem kötelessége a vagyon hollétét kisütni. AZ exequált alperes csalódik azonban, hogy most már vége van a zaklatásnak. Van itt Ausztriában egy törvény, (1884. év március 14-től; melynél fogva a végrehajtó az. eredménytelen végrehajtás következtében alperesétől arra kérheti a »felfedező« eskü letételét, hogy vagyonából semmit sem hallgatott el. És ezen törvény 3. §-ának alkalmazása itt Ausztriában nagyon divatos, sőt a reciprocitás elvéből kiindulva, a megkeresett magyar bíróságok sem tagadhatják meg * az ilyféle eskü felvételét. * Álig lehetne oly apodictice ezt állítani. A szérk.