A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 23. szám - Okirathamisitást állapít meg azon cselekmény, mely szerint törvénytelen gyermek az anyakönyvbe, mint törvényes vezettetett be

204 A JOG. hogy hazai portentumaink szemfényvesztését nem követi, hanem saját, meggyőződése és nagy tudománya által előirt ösvényén halad, hogy az opportunismussal nem transigál, hanem a tudomány által megkövetelt ridegséggel az igaznak felismert uton halad és érvel. Földes Béla feladata nem csekély. Hála az ősi: laisser fairé és laisser aller elvnek Magyarországnak statisztikája nem igen volt és a mi volt, ennek csak torzképét képezte. Midőn végre hivatalos köreink nem zárkózhattak el a statisztika fontossága elől, mitlőn az adatokat gyűjteni kezdték, beérték az adathalmazok puszta közlésével s nem akadt senki, a ki ezeket tudományosan feldolgozni, csoportosítani, kritikailag megvizsgálni és értékesíteni tudta volna. Ugyanez áll a magyar igazságszolgáltatás statisztikájára nézve is. Annál nagyobb Földes érdeme, hogy ily ingatag anyaggal is megküzdeni, ily megbízhatatlan számadatokból is a helyes következtetéseket levonni tudja. Ez persze csak alapos tanulmány, a mivelt culturállamok hason anyagának szorgos tanulmányozása és a mi viszonyainkkal való egybevetése után lehetséges. És itt sem bi/.hatik meg a statisztikus a közölt adatokban, hanem mindenütt a szükséges correcturát alkalmazni kénytelen. Ehhez nemcsak szorgalom, nemcsak tudomány, hanem ész is kell. Midőn a jelen munkát kezünkhöz vettük s azt kezdetben futólagosan átlapoztuk, egy dolog tünt fel nekünk, melyre épen Földesnél, ismerve annak lelkiismeretességét és vasszorgalmát, elkészülve nem voltunk. Feltételeznünk kellett, hogy a magyar statisztikai anyag megbizhatlansága folytán szerző nem fog késni ezen anyaggal párhuzamosan a nyugati culturállamok hason anyagát bemutatni, hogy egyfelől a mi adataink correctivumát megtalálhassa, másfelől pedig a külföldi államok viszonyainak egybevetéséből a szükséges tanulságokat levonhassa. És ime Földes a jelen munkájában beéri a magyar igazságügyre vonatkozó statistikai adatok közlésével. Ennek magyarázatával azonban, — miként ez az ily lelkiismeretes s feladatának magaslatán álló Írónál máskép nem is lehet, — átlósunk nem marad. Az első fejezet: az anyag, ismerteti velünk azon indokokat, melyek szerzőt az összehasonlítás teréről leszorították, és őt tisztán a magyar adatok közlésére kényszeritették. Maga szerző is utal a nem csekély nehézségekre s kételyt támaszt a kimutatások hitelessége ellen. Nagyon előnyösnek tartja a bűnügyi statisztikára nézve az egyéui lapok rendszerét, melynél minden egyes bűnügyről a fontosabb mozzanatok feljegyeztetnek és azt minden stádiumán keresztül kisérik. A lap a tárgyalás befejezésével ki van töltve és félretétetik, az év végén pedig az egyes lapok összecsomagolva s a statisztikai hivatalnak beküldve lesznek Egy további nehézség rejlik a bűnügyi statisztika korlátolt terjedelmében, az igazságügyi és közigazgatási forumok sokféleségében. A bűnügyi eljárás első mozzanata a feljelentés. Már ez is számos kételyt ébreszt; mert nem minden bűnös cselekedet jut a bíróság elé, de még a károsított tudomására sem. Befolyással bir erre a nép kisebb-nagyobb vádaskodási hajlama, bizalma az igazságszolgáltatásban stb. A feljelentések száma nem egyforma minden bűntettnél; a vizsgálatok száma is sok tényező befolyása alatt áll s az ebbeli apparátusnak ügyességétől, buzgóságától, létszámától és még sok más tényezőtől függ. A vizsgálatok száma ezen kivül nem nyújt pontos tájékozást a bűntettek száma és minősége iránt, mert egy vizsgálat több egyén ellen is irányulhat, egy egyén több bűntett miatt is állhat vizsgálat alatt. Ép ugy a vád alá helyezés és elitélés adatainak eltérő s hitelt érdemlő volta is sokféleképen lesz befolyásolva és szerző szerint minden oly kísérlet, mely arra irányul, hogy egy tényben a kriminalitás pontos mérve megtaláliassék, hiú marad, mivel azt pontosan mérni nem igen lehet. Ily esetben nem marad egyéb hátra, mint különböző tünetek combinativ tanulmányozásából a lehető leghívebb képet nverni és reproducálni. Ujabb nehézségek merülnek fel a bűntettesek egyéni viszonyaira, tehát a bűntettek leghathatósabb indokaira vonatkozó részénél. És mindezen nehézségek különösen akkor éreztetik magukat, ha különböző korszakok vagy államok között akarunk összehasonlítást tenni; pedig e nélkül a statisztikai anyag értéke nagyon csökken. Az összehasonlítás első feltétele, az egyenlő büntető törvény és eljárás; különböző megállapítás azt lehetetlenné teszi. Sőt mivel a törvények nem egészen köthetik meg az egyéni felfogást, azt lehet mondani, hogy jelentékeny különbségek a felfogásban, az erkölcsi szigorban, a birák kötelességérzetében, mind megannyi körülmény, mely az összehasonlításokat nehezíti. így beszél egy őszinte, egy gondolkodó fő. A tárgy maga 1 egészen új, hazánkban még eddig sem tudományos, sem gyakorlati kísérlet tárgyát nem képezte és szerző utalva mindezen nehézí ségekre, nem Ígérheti, hogy minden e tárgy körül felmerülhető fontos kérdésre meg tudjon felelni. Azonban a bűnügyi statisztika minden aggály és minden akadály dacára is praegnans vonásokat szolgáltat a társadalmi erkölcsök képéhez; mentől sötétebb az árnyék, annál tanulságosabb az olyan vizsgálódás, mely határozatlan sejtelmek és félelmek helyett exact észleleteket képes nyújtani. Lesz még alkalmunk egy másik cikkben szerzőnek némelykor merész, de mindig szellemes és tanulságos kutatásainak eredményével foglalkozni. r. I. Vegyesek. I!o<rÍMch bankét. Bogisich Lajos kir. tanácsom, budapesti törvényszéki elnök 20 éves elnöki működését a budapesti kir. törvényszék és az ügyvédi kar díszebéddel ünnepelte f. hó 7-én a Margit-szigeti felső vendéglőben. A díszebéd d. u. 6 órakor vette kezdetét. Több száz vendég ült az asztalnál, köztük Teleszky államtitkár, Szabó Miklós curiai elnök, Vajkay Károly kir. táblai elnök, Sárkány József kir. tábiai alelnök, Blaskovich István a kere .kedelmi és váltótörvényszék és Majovszky Vilmos a pestvidéki törvényszék elnöke, Kamermayer Károly polgárme ter, Manojlovits Emil, Czorda Bódog, Hódossy Imre. Az asztalfőnél az ünnepelt foglalt helyet, körülötte és közelében a meghívott előkelőségek és a jogá;zvilág kitűnőségei. Ebéd közben, midőn a felköszöntök javában folytak, érkezett meg Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter s lelkes éljenzések közt ment az ünnepelthez és szívélyesen üdvözölte őt. A harmadik fogásnál poharat emelt Székács János alelnök, a törvényszék fenyítő osztályának vezetője és lelkes szavakban éltette a király ő felségét és családját. A fejedelemhez való ragaszkodás vezette — úgymond őseinket e hazába, ez egyesitette a nemzetet egy évezreden keresztül s ez által volt képes egy évezred viharainak dicsőségteljesen ellentállni. Csepegtessük ezt a hűséget gyermekeink szivébe ! Az áldomást az egész társaság állva hallgatta végig. Azután Unger Alajos állt fel és felköszöntötte az ünnepeltet, kiemelvén, hogy az ügyvédi kar lelkesedéssel ragadta meg az alkalmat, hogy nyilvánosan is kifejezést adjon ezzel elismerésének. Ez elismerést fejezi ki a szóló, a ki Bogisich Lajos elnöki tevékenységéből csak azt emeli ki, hogy a fővárosi bíróságok judicaturája 20 év óta mindig a fejlettebb jogtudomány színvonalán állott, mindig megfelelt ama vezérszerepnek, mely az ország első törvényszékét és járásbíróságait megilleti és mindig megtartotta reputátióját a külfölddel szemben, mely hozzá leggyakrabban fordul ; az administratio tekintetében pedig minden erősebb eszközök alkalmazása nélkül is képes volt az ünnepelt személyének varázsával a rendet és pontosságot nemcsak helyreállítani, hanem állandósítani is. Másik érdeme, hogy ama látszólagos ellentéteket, a melyek a bírói és ügyvédi kar között súrlódásokra adhatna alkalmat, előzékeny és tapintatos eljárása folytán kiegyenlítette. Bogisich Lajosban azt élteti, a ki az igazság eszméjét mindig hiven szolgálta, ki személyválogatás nélkül bekötött szemekkel mindenkinek igazságot szolgáltatott, ki mindig ugy bánt az ügyvédekkel, hogy pártatlan eljárásában az alkalmazott erély mellett nemes szivének dobbanását is megérezték. Ezután az ünnepelt a következő beszédet tartotta: »Mélyen tisztelt Uraim ! Az őszinte köszönet és hála érzelmeivel eltelve jelentem meg e díszes társaságban és meghatva hallgattam t. barátom Unger Alajos szavait, melyekkel 20 évi fővárosi elnöki működésemet oly hízelgő módon festette. Megvallom, hogy alig találok szavakat, melyekkel a pazarul reám szórt és meg nem érdemlelt dicséretet és elismerést megköszönjem. Szigorú igazságszolgáltatás, mely személy- s valláskülönbséget nem ismer, törvény és rendeletek pontos végrehajtása, törhetlen kötelességérzet, szívélyes bánásmód és a jóakarat vezettek engem terhes hivatalomban és a mi eredménye volt s van elnöki működésemnek, ugy az épen nem az én személyemnek tudható be, hanem első sorban az érdem a tisztelt birói karé, mely jó szándékomat és törekvéseimet őszinte ügyszeretet és buzgósággal viszonozta, — a kir. ügyészség tagjaié, kiket az egyetértés szelleme a törvényszék méltó testvéreivé avatott, — a kir. közjegyzőké, kik hivatásukat felfogva, tudományosságuk, munkássiguk és szorgalmuk által tűntek ki — végre másodsorban a budapesti ügyvédi karé, mely a magyar közvélemény legilletékesebb, egyszersmind legjogosultabb és függetlenebb tényezői, a szigorú jog és igazság lelkes védői és a jogreform előharcosai; ezen uraké az érdem, áz enyim a a büszkeség, ily férfiakkal szolgálhatni a közérdeket. Ily értelemben fogadom el az előttem szóló t. baráto nnak elnöki működésemet ecsetelő szavait és visszapillantva a múltba, örömmel állok birótársaim oldala mellé, hogy vállvetve tovább szolgáljam édes hazám fővárosában felséges urunk királyunk kegyelméből az igazság és jogkereső felek érdekeit. Szivem sugallja és lelkiismeretem késztet reá, hogy kimondjam, miszerint a lefolyt elnöki működésem ideje alatt kartársaimnak, vagy alattas tisztviselőimnek csak javát akartam, mindig az igazság és méltányosság lebegett szemeim előtt, megsérteni vagy bárkinek bánatot okozni nem akartam. Ez lesz törekvésem ezután is s mindaddig, mig a jó Isten erőt ad, mig ő felsége kegyelme s az igazságü^yminister ő excellentiájának bizalma e helyen megtart. És most engedjék meg, hogy 20 évi fővárosi elnöki működésem tapasztalatának legkedvesebb, mai összejövetelünk méltó ünnepét képező eredményére, a birói, ügyészi ' közjegyzői és ügyvédi kar testvéries együttérzésére és összeforrására emeljem poharamat, kívánom, hogy a haza javára és üdvére sokáig éljenek. — Negyediknek Havas Imre budapesti kir. ügyész állott fel e felköszöntővel : Uraim ! Az áldomásunk elsője urunk királyunkat illette, a mint az másként magyar közlakomán nem is történhetik.