A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 20. szám - A közbirtokosság (compossessoratus). Negyedik közlemény. 4. [r.]. A közbirtokosság tárgya, alanya és megszünése

78 R. JOG. 50 frtot meg nem haladó követelés sommás eljárás utján csak akkor érvényesíthető, ha az valamely 50 frtot meghaladó értékben még fennálló követelésnek képezi részösszegét. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és azért: mert az 1877. évi XXII. t.-c. 12. §-a értelmében az 50 frtot meg nem haladó követelés sommás eljárás utján csak akkor érvényesíthető, ha az valamely 5U frtot meghaladó értékben még fennálló követelésnek képezi részösszegét; ha azonban, mint a jelen esetben, a kereset oly követelés iránt támasztatik, melynek fennálló része 50 frc értéket már rrfeg nem halad, habár a követelés eredetileg az 50 frt értéket vagy összeget meghaladta is, az ily kereset kizárólag a kisebb polgári peres eljárásra tartozik. (1889. február 9. 257. sz. a.) Kiskorúságával nem védekezhelik az, a ki szükséges tárgyakat vett és azokkal vagyouilag gyarapodott. (M. kir. Curia 1889. február 6. 7,000. sz. a.) A ki egy végrendelet kedvező intézkedéseit elfogadja és annak alapján jogokat szerez, nem teheti azt, hogy a kedvezőtlenebb részt mellőzze s ha a végrendelet alaki vagy anyagi tekintetben kifogás tárgyát képezhetné, többé ily kifogást az, ki annak kedvező intézkedését elfogadta, nem érvényesíthet arra nézve, hogy a kedvezőtlenebb mellőztessék. — A végrendeletben foglalt előnyökről való lemondásra az azzal nyert jogok biztosítása iránti intézkedések elmulasztásából következtetést vonni nem lehet. (M. kir. Curia 1889. apr. 11. 7,801. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A biztositási feltételek oly intézkedése, hogy az életbiztosítási szerződés a biztosított iszákossága következtében érvényét veszti, mint a keresk. törvény 505. §-ával ellentétben álló intézkedés hatálylyal nem bir. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja az abban felhozott indokok alapján és azért; mert a Kt. 507. §a értelmében a felek kölcsönös jogaikat és kötelezettségeiket csak annyiban vannak jogositva szerződésileg megállapítani, a mennyiben a Kt. II. Rész 7. cím III. fejezete intézkedést nem tartalmaz, de a Kt. 505. §-a felsorolja azokat az eseteket, a melyekben az életbiztosítási szerződés hatályát veszti, ezek között pedig a biztosított iszákossága, mint a szerződést hatálytalanító ok, felemlítve nincs. A biztositási szerződés 12. §. d) pontjának az az intézkedése tehát, hogy a biztosított iszákossága következtében a szerződés érvényét veszti, mint a Kt 505. §-ával ellentélben álló intézkedés, a Kt. 507. §-a értelmében hatálylyal nem bir. (1888. március 26 án 64. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1888. augusztus 30. 671. sz. a.) Oly esetben, midőn a biztosítás tárgyát koronkint változó mennyiségű árúkészlet képezi, a biztosító egyáltalán nem élhet azon kifogással, hogy az ügylet túlbiztosítás miatt egészben érvénytelen. A budapesti kir. kereskedelmi és váltdtörvényszék: Alperes köteles felperesnek 1,840 forint 88 kr. tőkét megfizetni. A marasztalási összeget meghaladó 4,097 forint 50 krnyi követelésre nézve felperes keresetével elutasittatik, a perköltség pedig kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Alperes tanúit lényegileg azon körülmény igazolására hivta fel, hgy felperesnek faraktára néhány héttel a tüzeset előtt gyarlón volt anyagokkal berendezve. Tekintve azonban, hogy a tanuknak egyéni felfogása nem képezhet bizonyítékot arra nézve, miszerint felperes roszhiszemű túlbiztosítást eszközölt; tekintve, hogy alperes nem mutatta ki, miszerint felperes a 7-/. alatti kárszámlával kísérletet tett a kárbecslőt a kár nagysága tekintetében hamis adatokkal félrevezetni s ekkép biztositási feltételek 13. és 15. §-aiból levont azon következtetés, hogy felperes kártérítési igényeitől elesett, a fenforgó esetben alkalmazást nem nyerhet; tekintve végül, hogy felperesnek kárát 1,840 frt 88 krnyi összegben alperes maga is elismerte: alperest ezen összegben, valamint annak folytán, hogy azt birói kézhez nem tette le, a kereset napjától járó 6% késedelmi kamatban is marasztalni kellett. A marasztalási összeget meghaladó 4,097 forin 50 krnyi követelésre nézve azonban felperes keresetével el volt utasítandó, mert felperes azt, hogy a 7-/. alatti kárszámlában felsorolt tárgyak | a fatelepen valóban megvoltak s elégtek volna, nem bizonyította | s mert ily körülmények között az általa csupán lényegtelen s nem ! perdöntő körülményekre nézve kért tanúkihallgatásnak mi eredménye I sem lehetne s mert végre az egyoldalúlag felajánlott főesküje arra ! nézve, hogy kárszámlája nem foglalt mást, mint a könyveivel s a j hozzá beérkezett anyagszámlákkal egybehangzó adatokat, szintén nem vonatkozik perdöntő körülményre s ekkép alkalmazást nem I nyerhet. (1887. április 25-én 16,429. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az első. bíróság ítéletét helyben hagyja. Indokok: Mert a túlbiztosítás a dolog természeténél fogva ki van zárva ott, a hol változó mennyiségű árú biztosítása forog fenn. De ha nem volna is kizárva, alperesnek ide vonatkozó kifogását el kellett vetni, mert ő tartozott volna bizonyítani, hogy a biztosit's megkötésekor fatelepén a kötvényekben emiitett mennyiségű és értékű tárgyak nem léteztek. .Minthogy pedig alperes beismerte, hogy felperes fatelepén a kérdéses alkalommal 1,840 forint 88 kr. értékű biztosított tárgyak tényleg elégtek: ezen kárösszeg és járulékai megfizetésére kötelezendő volt. Ellenben ezen felül követelésével felperest az elsőbiróság az ítéletében felhozott indokok alapján helyesen utasította el. (1887. november 7-én 3,939. váltószám ; A m. kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete nem felebbezett azon részében, mely szerint alperes 1,840 frt 88 kr. tőkének és ennek a kereset beadásától számítandó 6°/0 kamatának megfizetésében elmarasztaltatott, érintetlenül maradván; felebezett azon részében, mely szerint felperes a fentebbi marasztalási összeget meghaladó 4,097 frt 50 kr. követelésre nézve keresetével elutasittatott, vonatkozó indokolásánál fogva helybenhagyatik. (1888. március 20-án 96. vsz.) Ha a vevő a hitelbe vásárolt árának bérmentve leendő elküldését kötötte ki, de az eladó az árú fuvarbérét ki nem fizette és igy küldte az árút, a vevő jogosítva van az árú átvételét megtagadni. A budapesti VII. ker. járásbíróság (1888. március 22. 221. sz. a.): Cznkor Sámuel ügyvéd által képviselt B. Sándor és társa cég felperesnek Burger Árpád ügyvéd által képviselt P. Lajos alperes ellen 343 frt 78 kr. iránti perében következő Ítéletet I hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokolás: Alperes az árúk átvételét jogosan tagadta meg, mert felperes maga elismeri, hogy a szállítási határidő 1887. évi december hóra köttetett ki és hogy ez tényleg 1888. január hóban, tehát a kikötött határidőn túl és igy elkésetten történt. Ehhez képest a kereskedelmi törv. 355. és az ebben felhozott 353. §§. nyervén alkalmazást, alperesnek joga volt a szerződéstől egyszerűen elállani, miért is felperes keresetével elutasítandó volt stb. A budapesti kir. itélö tábla (1888. dec. 13. 3,289. sz. a.): az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 343 frt 78 kr. tökét fizessen stb. Okok : A D) alatti megrendelő jegygyei, melynek valóságát és általa történt aláírását alperes beismerte s mely e szerint ellenében (k. t. 313. §.) teljes bizonyítékot képez, meg van cáfolva alperesnek az az állítása, hogy mindegyik italnemüböl csak egy hectolitert és annak kikötésével rendelt meg, hogy a küldendő mennyiség hectoliterenkint 20 literrel lehet több; meg van cáfolva továbbá az az állítás is, hogy a szállításnak dec. 20-áig meg kellett történnie. Az ügylet tehát nem fix-ügylet s miután alperes beismeri, hogy attól a 345. i;nak megfelelően el nem állott, miután a hordók szokásos űrtartalmára vonatkozólag vitatott kereskedelmi szokást alperes beismerte, e szerint pedig felperes küldeménye a megrendelt mennyiséget meg nem haladta; miután alperes minőségi kifogást nem tett, a kikötés szerint általa adandó 6 havi lejáratú váltót pedig beismerése szerint el nem fogadta, miután végre a D), illetve C) alattiban foglalt az a kikötés, hogy a szállítási költséget felperes tartozik viselni és hogy az utólag beszámítandó és az a tény, hogy a váltóösszegből a szállítási díj levonva nem volt, alperest az árú és a váltó elfogadásának megtagadására nem, hanem csak arra jogosítaná fel, hogy a szállítási költség fizetését, a mennyiben azt felperes követelné, megtagadja: felperes azonban ezt a költséget nem, hanem csak az italnemüek vételárát követeli, melynek helyességét alperes nem kifogásolván, abban marasztalni kellett stb. A ni. kir. Curia (1889. május 8. 221/v. sz ): a kir. Ítélőtábla ítéletének megváltoztatása mellett az elsöbiróságuak ítélete hagyatik helyben stb.