A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 18. szám - Mikor tartozik a sommás biróság a birói illetékességet hivatalból vizsgálni?

a JOG. 159 Ez utóbbiak közé sorozandók átalán a kereskedelmi társaságok, melyeknek egyike vagy másika közeledik ugyan a jogi személyhez, de annak kellékeivel még sem bir teljesen. A jogalanyiság természetesen egyúttal jogképesség, vagyis azon lehetőség, hogy valaki jogokat szerezhessen. A civilis jogszolgáltatás terén náluuk azon elvet, mely szerint jogokat csakis jogalany (személy tágabb értelemben) vindikálhat s azok csakis annak Ítélhetők oda, mint a kereseti joggal összefüggőt tiszteletben tartják s eltérésről csakis ott lehet szó, a hol, mint pl. a közbirtokosságnál a jogi személyiségre vonatkozólag a jogtudósok véleménye (Wenzel, Zlinszky) eltérő. Ezen most emiitett esetben tehát, ha a jogi személyis/- el nem ismertetik, a közbirtokosság igazgatója által képviselve perbe nem szállhat, illetve, mint ilyen, perbe nem vonható. De a peren kivüli eljárásban, a hol a jogalanyiság a kereseti joggal össze nem függ, a jogképességnek ily módon való szemmel tartásáról beszélni nem lehet. Bíróságaink részben elnézésből, részben helytelenül alkalmazott opportunitásból, részben pedig, mert az elutasítás folytán benyújtott felfolyainodás alkalmával felmerülő nagymérvű irodai munkától (telekkönyvi ügyekben : tkjkvek másolása) tartanak, telekkönyvi jogokat engednek olyan közegnek, a mely minden egyéb lehet, csak nem jogalany! Sűrűn fordul elő azon eset, hogy a hagyaték javára zálogjogok bejegyzése kéretik s rendszerint megadatik annak dacára, hogy ^ jogunkban a hagyaték (haereditas nondum acquisita) jogi személyiséggel felruházva nincsen, jogalanyt nem képez, mert az örökhagyó halálával az örökségi jog ipso jure átszáll az örökösre. »A hagyaték nem képez önálló jogalanyt, az, mint ilyen, perbe nem idézhető, illetve a hagyaték részére gondnok nem rendelhető, hanem ha ismeretlenek az örökösök, a gondnok ezek részére rendelendő ki«. (Zlinszky: Magánjog. (159. 1.) Igaz, hogy a római jogalkotta »haereditas jacens« intézménye szerint a római jog alapján készült törvények a haereditas delata nondum acquisila-t szintén jogi személyiséggel ruházzák fel, de azon célszerűségi okok, melyek amott a hagyatéknak jogi személyiséggel való felruházása mellett szólanak, nálunk teljesen hiányoznak. Ugyanis a római megnyílt hagyaték átszállásához acquisitio kellett, nálunk — mint már emlitém — a hagyaték, a nélkül, hogy egy percig is uratlanná válnék, ipso jure száll át az örökösre s igy a hagyatéknak mesterséges alanyisággal való f- lruházására szükség fenn nem forog. Annak dacára telekkönyvi hatóságaink gyakorlatában a hagyaték jogokat szerez a telekkönyvben. Ha a bíróság zálogjogot kebeleztet be »Péter hagyatéka« javára, akkor ép annyi joggal —ha van alkalmas okirat — telekkönyvi tulajdonossá is teheti a hagyatékot. Ez utóbbira pedig, azt hiszem, egy bíróság sem vállalkoznék. Arra is volt eset, hogy egy királyi törvényszék fordítási költséget behajtandó, végrehajtást rendelt el egyik peres fél ellen s a végrehajtási zálogjognak »az irodai átalány« javára leendő bekebelezését kérelmezte, a minek a telekkönyvi hatóság helyt is adott. Kérdem: képez-e az irodai átalány oly alapot, mely jogi értelemben vett személyiséggel felruházva volna ? Az irodai átalány nem egyéb, mint a hivatal vezetőjének bizonyos kezelési szükségletek fedezésére időről-időre adott pénzösszeg. A jogi személy fogalmának legtágabb értelmezése, mint pl. a követk"ző egy ujabb tankönyvből ismert: »mindaz, a mi egyes embeitől különbözik s jogok és kötelességek alanyául szolgál « (Herczegh: Magánjog) definitio szerint sem lehetne mondani, hogy a fenforgó esetben jogi személylyel van dolgunk. S bár ezt nem is állítaná senki, dacára annak ily zálogjog bejegyzésekkel sűrűn fogunk találkozni. Jogot olyasminek adni, a mi jogalany nem lehet — a legkrassabb non-sens. Az imént vázolt intézkedést pedig a szükség sem tanácsolja, mert a háttérben levő valódi jogi személy: a fiscus, a kir. kincstár javára volt a zálogjog bejegyzése kieszközlendő. Sokan azt fogják mondani, hogy ily esetekben teljesen közömbös, hogy ki legyen a telekkönyvi jogosított, fődolog, hogy biztositva legyen a létező jog De ezzel szemben ismét azt lehet mondani, hogy itt subjectiv értelemben vett jog fen sem forog, mivel az két személy közti jogviszonyt tételez fel. »Ein Recht (ím subjectiven Sinn) ist eine tlurch das Recht (ím objectiven Sinn) einer anderen Person geÜL genüber gew'áhrte Willensmacht bestimmten Inhalts«. (A r n d t s. Lehrbuch der Pandekten 27. 1.) Megengedem, hogy a gyakorlati életben az ily eljárás, senkinek hátrányára nem válik s legtöbb esetbeD, ha érvényesítésre kerül az ügy, kiigazítható, de nem-e kötelessége a pervitákat eldöntő, a vitás jogot megállapító bíróságnak, hogy a jognak alapelveit, minden körülmények közt, tehát perenkivüli eljárásban is kövesse s a meglevő akár a törvényből, akár a gyakorlatból vagy egyéb forrásból merített joganyagból jogászosan distingualjon ? Mikor tartozik a sommás bíróság a birói ~y illetékességet hivatalból vizsgálni ? Irta: Dr. KARSAY BÉLA, ín.-óvári kir. aljárásbiró. Horváth János magyar-óvári lakos sommás keresetet indít 60 frt kölcsöntőke és járulékai erejéig a m.-óvári kir. járásbiróságuál Nagy Péter szegedi lakos ellen, keresetében azt (állítja, hogy alperes kötelezte magát a kereseti összeget Migyar-( )várott megfizetni, ezen állítását okmányilag nem igazolja, kéri alperes niegidéztetését és marasztalását. Kérdés tárgyát képezi, vájjon alkalmazandó-e ezeu esetben a prts 51. §-a, mely szerint a bíróságok kötelesek az illetőségükhöz nem tartozó kereseteket hivatalból visszautasítani, miután személyes keresetekben a prts 30. § a szerint a birói illetőséget reudszerint alperesnek rendes lakhelye szabályozza, az én nézetein szerint a kereset elfogadandó s miután elllenkező vélemény ny el is találkoztam, nézetemet a következőkkel indokolom : A prts 30. §-a szerint személyes keresetekben a birói illetőséget rendszerint alperes lakása szabályozza, de csak akkor, ha a kötelezettség teljesítésére bizonyos hely kikötve n:ncs, ha azon ban ez kiköttetett, felperes jogosítva van keresetét ezen helynek megfelelő bíróság előtt is megindítani, nem szükséges a bizonyos helyen leendő fizetésre való lekötelezést okmányilag igazolni, elég, ha az a keresetben felemlítve van, mint a fentebbi esetben történt. A bíróság a keresetet elfogadni tartozik, mert a kereset nem tartozik azon esetek közé, a melyek a 8. és 53. § ban elősorolva vannak, miután az ügy polgári bíróságok hatósága alá tartozik, önképviseletre jogosított ellen indíttatott, készpénzbeli kölcsön visszafizetése végett; azzal nem telekkönyvi, hitbizományi, vagy házassági kérdések elbírálása céloztatik és igy az 51. második bekezdéséből az magyarázandó ki, hogy csakis a 8. és ó3. §-okbau elősorolt esetekben van kötelezve a bíróság az illetőség kérdését hivatalból vizsgálni, miután ezen esetekben igazán nincs eltérésnek helye, mert ha mindig a fórum legale vétetnék irányadóul, akkor az 51. ij. második bekezdésének azon intézkedése, hogy a nem illetékes bíróság is illetékessé válik, ha alperes az illetőség ellen törvényes időben kifogást nem tett, egészen illosoriussá válnék s a fentebbi példának megfelelően a fórum conventional e-nak tér sohasem engedtetnék. A bizonyos helyen leendő fizetésre való lekötelezést sem kell, mint fentebb állítottam, okmányilag igazolni, mert lehet, hogy felperesnek nincsen okmánya, de vannak tanúi, a melyekkel állítását tagadás esetén igazolja, de még ha se okmáuya, se tanúi nincsenek is, a keresetre határidő tűzendő és ha a tárgyalásra szabályszerűen megidézett alperes nem jelenik meg, a bíróság nincs jogosítva felperest arra felhívni, hogy erre vonatkozó kereseti állításait igazolja, miután a kereseti állítása tagadva nem lévén, az valónak veendő, mert a bíróság nem köteles, de I nincs is jogosítva a perbeli állitások valóságának helyreállításáról hivatalból gondoskodni, hanem csupán arra kell figyelemmel lennie, hogy a 111. §-hoz képest a keresetben felhozott tények i és állitások nem-e cáfoltainak meg magának felperesnek bizonyítékai által, mert ha nem cáfoltainak meg, akkor ugyanezen §. szerint valóknak tartandók. Ha netán valaki ellenkező nézetben van, nagyon kérem annak e lapok hasábjain való előterjesztését. Nyilt kérdések és feleletek. A végrehajtási jogból. Bátorkodom a »Jog« hasábjain leendő megoldás végett következő jogi kérdést felvetni : Az 1881 : LX. t.-c. 235. §-a értelmében a 30 napi zárlatidö után beadott kereset a biztosítási végrehajtás feloldását akkor sem akadályozza, ha a feloldás a per megintása után kéretett. Kérdés: »A megindított pernek mely stádiumáig kérhető a feloldás? tán még a végrehajtás stádiumában is r Kató Ignác, ügyvéd M.-ÓoérpU,