A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 17. szám - Biztositásilag lefoglalt ingókat kell-e újból lefoglalni ha ugyanazokra a kielégitési végrehajtás szándékoltatik vezettetni? - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizenkilencedik közlemény)

150 a JOG. kandallókban az áldozati láng; mert bizony a fogvacogtató hidegben, főleg a tollforgató ember munkája másképen nem halad, eltekintve az átbüléstöl könnyen megszerezhető betegségektől. Nosza tehát ajárásbiró valami hétszer tisztelettel meginstáltatja a törvényszéki elnököt, hogy abból a még mutatkozó 7 méter fából, ha nem is mindet, de valamicskét mégis utalványozni kegyeskedjék a makacs hideg időjárás enyhítésére. Mindannyiszor merev tagadó válasz. És Péterffy Domokos kolozsvári kir. törvényszéki elnök ur dicsőséges kormányzásának harmadik esztendejében, azonban a magyar igazságügyi kormányzat nem csekély gúnyjára, megtörténék vala, hogy a Kolozsvár városi kir. járásbíróság kezelő személyzete a saját krajcárjaiból rakosgatta össze naponkint azt a pár piculát, melyen a hivatalos helyiség számára tüzelő fát vásárolt; egyik biró saját lakásáról vitetett fát s hivatalos szobájában, a magyar igazságszolgáltatás érdekében igy dolgozhatott; a másik két biró kénytelen volt tüntetésre fogni a dolgot, s jelezni, hogy közeledünk Ázsia felé, téli felsőkabátban, keztyüben tárgyalván a felekkel, akár mintha csak Szibériában volnánk. Boldog magyar igazságszolgáltatás, mely Sanyaró Vendeleid krajcárjain emelkedel! E—. Irodalom. Jogbölcsészet és tételes jog-tudomány. Kritikai tanulmány. fUeber Rechtsphilosophie und Jurisprudenz. Eine kritische Studie von dr. Josef Schein.) Berlin, 1889. A német jogtudósok bizonyára csodálkozva fogják kézbe venni e munkát. Fel fogják ütni a schematismust és keresni fogják a szerző nevét Németország nagy és kis egyetemeinek tanárai között. Nem is fogják sejteni, sőt talán nem is fogják hinni, hogy Árvamegye egyik kis zugából, fiatal magyar ügyvédtől indul ki a munka. A munka, a mint címe is mutatja, két részre oszlik: egyik jogbölcsészetünkről, a másik a tételes jogtudományról (Jurisprudenz) szól. Mi a jog? Ez az első kérdés, a mely a jogbölcsészet kutatásának tárgyát képezi. A helyes felfogás az, hogy a jog azon szabályok összege, melyek szerint az állam cselekszik. E felfogás azután új világot vet az úgynevezett anyagi és alaki jog viszonyára is. mely különösen a magánjog terén annyi félreértésre adott okot. De ha a jog nem egyéb, mint az állam cselekvésének szabályozása, felmerülnek a nagy kérdések, miként szabályozandó e cselekvés, honnan meriti az állam cselekvésének szabályait és mi a jog célja ? E kérdések a szerzőt a psychologia terére vezetik. Messzire vezetne, ha mindama fontosabb kérdésekre és amaz érdekes psychologiai adatokra akarnék kiterjeszkedni, melyek a könyv e részében tárgyaltatnak. Egyike a legérdekesebb fejezeteknek a subjectiv jogról szóló, melyben Savigny és Winds c h e i d tanait cáfolja, mivel azok a jogot a metaphysicai akarat uralmára alapítják. A jognak ezen metaphysicai felfogása a legnagyobb tévedésekre vezetett. Nem tartja szerző helyesnek amaz utat sem, mely a jogtörténelem segélyével akarja a jog problémáját megoldani. Végső sorban sociologiai és psychologiai feladat az és a meddig e két tudomány ki nem fejlődik teljesen, hiányoznak a jogphilosophia alapvető tudományai, hiányzik az alap, melyen tovább lehetne építeni. Ily kevéssé vigasztaló képpel végződik a munka első része a jogbölcsészetről és nem sokkal vigasztalóbbal kezdődik a munka második része a tételes jogtudományról, az u. n. juris prudentiáról. Amott a metaphisiea kísértetei foglalják el a józanész és a psychologiai kutatás helyét, emitt a szavak cultusa elnyeli a lényeget, a szellemet. Mi a tételes jogtudomány feladata ? Az első részben megállapította a szerző, hogy a jog lényegileg az állam által hivatalnokainak, bíráinak adott utasítás. Ezrn álláspontról a tételes jogtudomány feladata a jogszabályokat összegyűjteni és a bíróra nézve könnyen kezelhető alakba hozni, azokat magyarázni és pontosan meghatározni ott, a hol a törvényhozó nem minden tényalapra előírta az eljárást, a szabályokat kifejteni és végre megtanítani a birót, hogy a jogszabályokat miként alkalmazza a concret esetekre. Miként oldja meg a jogtudomány e feladatokat ? Vizsgáljuk a jogászi működést két főfeladatában, midőn a jogszabályt a csoncret esetre alkalmazza és midőn új jogszabályokat alkot. Az első tekintetben mindenütt a feltétlen legalitás tanával alálk ózunk. A jogász soha sem kérdi: »mi a helyes eljárás ?« — hanem mindig csak azt: »mit mond a törvény ?« A törvénynél pedig nem az jön kérdésbe, hogy mit akart a törvényhozó vole kifejezni, mi a törvény értelme, hanem az, hogy mit mondanak a törvény szavai, holt betűje. Ennek következménye azután az, hogy a törvény alkalmaztátik oly esetekre is, a melyekre a törvényhozó azt egyáltalában nem akarta alkalmazni, de a melyekre az szószerint mégis ráillik és viszont nem alkalmaztatik oly esetekben, midőn a törvényhozó annak alkalmazását kétségbcvonhatlanul kívánta, de azokra a használt szavak nem illenek. Innen ered azután az, hogy a gyakorlati jogász gyakran in fraudem legis okoskodik és cselekszik. A szerző elismeri, hogy két nagy érv harcol a legalitás mellett: a jogbiztosság és a bírák megbizhatlansága. Ezek szükségessé teszik, hogy a biró a törvényhez kötve legyen, hogy annak szolgája és ne ura legyen. De szerző megkívánja, hogy értelmes szolgája legyen, a_ ki nem rágódik ura szavain, de megértse urának intentióit. És ha a biró teljes alávetése a törvény alá helyes is akkor, a midőn a törvény intézkedik, nem helyes, hogy a biró a törvény szavaiból és nem a törvény értelméből vont következtetéseken és analógiákon alapuló jogelméletekhez kösse magát. A törvény ott alkalmazandó, a hol intézkedik és ugy alkalmazandó, a mint az józan magyarázat mellett szól. Azon körön kivül, a hová a törvény szava el nem hat, engedjük át a tért a biró belátásának; ítéljen az a jogérzület és a célszerűség szempontjából. Míg a könyv első része a jogtörténelommel végződik, a második rész végén a római jog tanulmányával foglalkozik. Amaz uralkodik ma jo^bölcsészetünkön, emez a tételes jogtudományon. Mindkettő nagy kárt okozott, a mennyiben hamis irányba terelte a fejlődést. A szerző iránya egészen forradalmi. Állást foglal a jogtudomány elismert tekintélyeivel, a hagyományos nézetekkel és felfogással szemben. Ezen szélső irányánál fogva sokszor igazságtalanná is válik a létező iránt; de hiszen az minden új iránynak elmaradhatlan következménye. A mit a munkán főkép kifogásolni lehet: az az irály nehézkessége és a talán túlgyakran visszatérő ismétlések. A gondolkodás teljesen deductiv iránva nem nagyon alkalmas arra, hogy azt nagyobb körben népszerűvé tegye. A ki azonban többet ad egy mű belső értékére, mint az irály külsőségeire, az bizonyára érdekkel fogja a munkát végig olvasni, mely már azért is figyelmet érdemel, mert nem tizenkét munkából készült tizenharmadik könyv, a minőket az irodalom ma oly gyakran termel. El vagyunk rá készülve, hogy a munka Németországban nagy ellenzésre fog találni. A jogászgondolkodás és a jogmódszer megtámadása jogi körökben mindig ellenszenvet szült; a jogászok legérzékenyebb pontja az. Nem volt saját korában jogászkörökben gyűlöltebb név a Bentham-énél. E mű ugyan sokkal szerényebb, semhogy hasonló mérvű megtámadást igazolna ; e gondolat azonban megnyugtatásul szolgálhat a szerzőnek a megtámadások közepette. r> v A r Dr. bodor Ármin, hutlaf<esti ügyvéd. Vegyesek. Szilágyi Dezső igazságügyminiszternek igazságügyi pro grammját is tartalmazza azon levél, melyet pozsonyi választóihoz irt f. hó 20-án. Ezen nagyfontosságú programmot ezennel a következőkben közöljük ; azt egészében vezércikkünkben méltányoljuk. Csodálatos módon abban egy árva szóval sincs az ügyvédség reformja érintve. »Ezen nézeteknek megfelelőleg feladatomul tűztem ki igazságügyi reformjainkat a maguk egészében felkarolni. Mi mindent értek e feladat alatt, arra nézve e levél szűk keretében csak néhány fővonást emelek ki, fentartva, hogy a törvényhozás előtt kimeritöleg nyilatkozhassam. Az egyik főalkatrész a birói szervezet kiépítése és consolidálása. A királyi táblák szétosztása nélkül sem kellő felügyelet, sem biztos igazságügyi igazgatás, sem a közvet1 lenség elvére épített büntető és polgári eljárás nem lehető. Ezzel összefügg legalább lényeges részeiben magának az igazságügyi minisztériumnak, valamint az igazságügyi szervezet j többi alkatelemeinek reformja is. A második párhuzamosan munkába veendő feladat, a jog I egységének megalkotása rendszeres törvénykönyvek szerkesztése | által. Évtizedekre nyúlik vissza a törekvés ezek létesítésére. Már