A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 16. szám - Az elidegenitési és terhelési tilalom. (Tizennyolcadik közlemény)

62 a JOG előterjesztett kérelem megbirálásánál egyedül figyelembe vehető okiratokkal nincs igazolva, hogy a fent hivatkozott tjköny vekben tulajdonosként bejegyzett temesvár-gyár-kiilvárosi orthodox izraelita hitközség s illetőleg a temesvár-gyár-külvárosi izraelita hitközség jövőre a temesvár-gyárvárosi izraelita hitközség elnevezést jogosan használhatja, vagyis hogy ezúttal puszta névváltoztatás esete forog fenn, mert jelesül a B. a kivonatos közgyűlési jegyzőkönyvben foglalt ez irányú határozat kormányhatóságilag megerősítve nincs; a C. a. alapszabályok pedig e tekintetben intézkedést egyáltalán nem tartalmaznak. (1888. május 1. 37,664. sz. a.) A magy. kir. Curia : Tekintve, hogy az A. a. nyilatkozat és B. a. közgyűlési határozat szerint a temesvár - gyár - külvárosi izraelita hitközségnek 302 tagja az eddigi elnevezésnek temesvárgyárváros status quo ante izraelita hitközségre való átváltoztatásába egyezik; tekintve, hogy ezen közgyűlési határozat a C. a alapszabályoknak a vallás- és közoktatásügyi miniszter által leit jóváhagyása folytán jogérvényre emeltetett és igy annak alapján a D. a. határozatban foglalt felhatalmazással kért telekkönyvi kitüntetés is elrendelhető ; tekintve végre, hogy azok, kik a jelzett elnevezés átváltoztatásához hozzá nem járultak és a kérvényezők közt netalán fenforgó vagyoni kérdések ez uton elbírálhatók nem lévén, ezen telekkönyvi kitüntetés által az ingatlanokhoz netalán fennállott igények nem érintetnek : a budapesti kir. itélő táblának végzése megváltoztatik és az elsőbiróság végzése oly értelemben, illetve oly módosítással hagyatik helyben, hogy a temesvár-gyárvárosi 680., 763., 764, és 1532. sz. tjkönyvben felvett ingatlanokra tulajdonosul bekebeleztetett »temesvár-gyár-külvárosi orthodox izraelita hitközség« elnevezése helyébe »temesvár-gyárvárosi status quo ante izraelita hitközség« elnevezés kitüntettetik. (1889. március 5. 7,238. sz. a.) Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. A részvénykönyvbe való bevezetés mint részvényekre vonatkozó tulajdonjog bizonyítási módja. A rozsnyói kir. járásbíróság: (1887. október hó 11-én, 3,039. sz.) : Szomp Béla utóbb Kőváry Ödön ügyvéd által képviselt N. Mátyás felperesnek dr. Éried Lajos ügyvéd által védett N. Mózes alperes elleni tulajdoni igényperében következőleg itélt: Ha felperes főesküt tesz arra, hogy midőn a jelen per tárgyát képező 130 drb. tornaalji takarékpénztári részvénynek a rozsnyói takarékpénztárból, hova ezek bezálogositva voltak, kiváltására feljogosittatott, az abbeli megállapodás szerint nem zálogkép magához váltásra, hanem arra jogosittatott fel, hogy a részvényeket három évre terjedő visszavásárlási jog fenhagyása mellett tulajdonul váltsa magához és azokat maga a maga nevére irattá által, az esetre felperes tulajdoni igénye megállapittatván, az A. | alatti végrehajtási jegyzőkönyv szerint alperes javára M. Zsigmondné j ellenében lefoglalt 130 drb. tornaaljai takarékpénztári részvény a birói zár alól felment , tik, ellenkező esetben keresetével elutasít- I tátik, az igényelt részvények a birói zár alatt meghagyatnak, stb. Indokok: Alperesi tagadás ellenében felperes igényelt tulajdonjogának bizonyságául hivatkozott esetleges birtoklására, a részvényeknek az ő nevére átíratására; és tény, hogy a két körülmény, a tulajdonjog vélelmét felperes részére hajlítja ; tény azonban az is, hogy a vitatott tulajdonjog bebizonyítására maga a birtoklás nem elegendő, hanem miután a tulajdonjog ingó tárgyakra is csak érvényes címen és módon szetezhető, ezen szerzési cím és mód kimutatandó akkor, ha a tulajdonjog vitássá válik. Igaz ugyan, hogy a jövedelem a birtokló mellett harcol, azonban a jogvélelem nem bizonyíték, tehát nem bir bizonyíték erejével akkor, mikor ennek ellenében bizonyíték állíttatik elő. Alperes részéről a tettleges birtokláson s az attóli vélelem ellenében bizonyítékul előállította a végrehajtási eljárásban az előterjesztési tárgyalásnál A. alatt bemutatott mérleget, továbbá a 2. és 3. sz. alatt becsatolt felperesi feljegyzéseket, melyek azonban közvetlen bizonyítékot nem tartalmazván, csak közvetett bizonyítékot szolgáltattak, tehát vélelem ellen ismét vélelmet állították fel. Nevezeten az A. alatti mérlegben a jelen perbeli részvények a követelési rovatban szerepelnek ugyan és pedig ugy alapértékükkel, mint az osztalék-jövedelmükkel és pedig 1882. évtől 1886-ig, tehát 3 éven át nyilván tartva, szemben a felperest illető különböző követelésekkel és azoknak kamataival. Azonban ezen körülmény közvetlenül csakis annyit bizonyít, hogy felperesnek az A. alattiban felsorolt tőke és kamatbeli követelései voltak és hogy azokat az azok fejében kapott értékkel párhuzamosan nyilván tartotta, az A. alattival sommásan kimutatta. Az A. alattiból kivehető ezen ténynek azonban visszavásárlási joggal eladás épen ugy lehet magyarázata, mint az alperes részéről állított zálogviszony, sőt mivel nevek benne elő nem fordulnak, címmel, kelettel, aláírással ellátva nincs: magában véve az okirat e perre vonatkozása is kétes. Kiegészíttetik azonban ezen okirat a 3*/. alattival, melyben az A. alattiban kimutatottak M. Zsigmond tartozásának mondatnak s az A. alatt szereplő 219 db. elzálogosítottnak neveztetik. Csakhogy ezzel szemben áll az, a mi felperes részéről a 3y. ellen érvényesíttetett, hogy felperes kereskedő léttére a visszavásárlási jog melletti eladás és ahhoz nagyon hasonló ^ elzálogosítás megkülönböztetésére és a megkülönb'öztetésne; Írásbeli feljegyzésben is kitüntetésére képesnek nem vélelmezhető ; azon puszta körülmény tehát, hogy felperes az elzálogosított kifejezéssel élt, nem tekinthető zálogviszony-bizonyitéknak, mert nem zárja ki azt, hogy az alatt a visszavásárlási joggal eladás értetett. De egyáltalán az A. és 3-/. a'attiak sem külalakilag, sem béltartalmuknál fogva nem tekinthetők oly okiratoknak, melyek zálogszerződést, zálogviszonyt beismerő nyilatkozatot pótló közvetlen és határozott bizonyítékok lennének; a 2 /. alatti pedig sem zálogviszonyra, sem visszavásárlási joggal eladásra való ismérveket nem tartalmazván, mint bizonyíték teljesen értéktelen. Összegezve tehát az alperes részről A., 2. és 3 /. alattiakkal kapcsolatosan előadottakat és azokkal bizonyítottakat, alperesi bizonyítás nem közvetlen teljes bizonyítékot, hanem csak közvetett bizonyítékot, vagyis vélelmet eredményezett. Ennek ellenében felperes részéről megkisérlett tanubizonyitás szintén eredménytelen volt. Kihallgatott tanuk közül ugyanis B. György tanúvallomása mint legnagyobb részben hallomáson, nevezetesen felperestől eredő tudomáson alapuló figyelembe vehető bizonyítékot nem eredményezett. Közvetlen tudomáson alapuló abbeli tanúsítása, hogy a per tárgyát képező részvények zömének felperesre átíratása után jelenlétében végleges alku történt, felperes az összes 219 drb részvényt 40,000 frtban végleges és teljes tulajdonul átvette; a tanúsítás a per érdemét nem érinti azért, mivel a részvényeknek átíratása, tehát felperes által megszereztetése után történvén, lényegileg csak a visszavásárlási jog megszüntetésére vonatkozhatott. Ugyanezen szempont alá esik dr. M. Sándor tanú vallomása, mely bizonyítja ugyan, hogy M. Zsigmond az összes részvényeknek 40,000 frtért végleg eladását befejezett tényül, sőt részben kiindulási pontul is vette, azonban 1885 végén avagy 1886 elején történtekre vonatkozván, az eredeti tulajdonszerzésre szintén nem ad bizonyítékot. Ezen ügyállás mellett, a midőn egyrészről is, másrészről is csupán vélelmek állíttattak fel egymás ellenében és határozott félbizonyiték egyik fél részére sem eredményeztetett: a per érdeme főesküvel volt eldöntendő. Alkalmazásba volt tehát veendő a főeskü, melyet felperes az igényelt tulajdonjog megszerzésének módjára és címére nézve magának, mint a peres felek közül közvetlen tudomással egyedül bíró félnek megítéltetni kért. Ezen főeskü megítélésének oka általában az egyéb bizonyítékok hiánya s az ellenfelek részéről előállított jogvélelmi adatok egyenértéke. Hogy pedig a főeskü az esküt kináló félnek Ítéltetett oda, annak indoka első sorban az, hogy felperes a peres felek közül egyedül bir a perdöntő körülményről közvetlen tudomással ; továbbá az, hogy a felperes a per során elég adatot szolgáltatott arra, miszerint a perdöntő esküt jóhiszemüleg leteheti. Ezen adatok közt első helyen áll azon alperes részéről sem vitatott körülmény, hogy felperes a részvényeknek a takarékpénztári zálogbóli kiváltástól kezdve mostanáig folytonosan birtokában volt, hogy azokat nemcsak birlalatában tartotta, hanem valósággal birtokolta is; mert azoknak osztalékát egészen a birói zár alá vételig folytonosan élvezte és azokat már 1882. július 6-án, legalább legnagyobbrészt részvénykönyvileg is a maga nevére Íratván, azok alapján a részvényest illető jogokat is gyakorolta. Ezen tettleges birtoklás annál lényegesebb körülmény, mivel a zálogviszony a zálogtárgyra a zálogtartónak csak birlalati, nem hosszabbított jogot is ad és mert alperesi részről még csak nem is említtetett, hogy az állítólag csak zálogba adott részvényekre nézve végrehajtást szenvedő M. Katalinra fentartotta és gyakorolta volna birtokosi és részvényesi jogát. E körülmények tehát arra utalnak, hogy felperes a részvényeket nem zálogként birlalta, hanem visszavásárlási jog korlátai közt birtokolta; hogy tehát azokra nem zálog, hanem tulajdonjogot szerzett és nevezetes körülmény az is, hogy a részi vények zömének átíratása 188.'. július 6-án, tehát nem sokkal a takarékpénztári zálogból kiváltás után történt, mi azon vélelemre I szolgáltat alapot, hogy a zálogból kiváltás és az átíratás ugyan-