A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 14. szám - A magyar bűnvádi eljárás tervezete. 9. [r.]

118 A fejezést adott és a ministert támogatásáról biztosította. Nem is volt okunk ezt mindvégig megbánni. Hozsannát kiáltsunk-e most is Szilágyi kinevezésének ? Nyereségnek tekintsük-e ministerségét már előzetesen is szorosan vett igazságügyi szempontból és anticipáljük-e már azon dicséreteket és bizalmat, melyeket még csak ki kell érdemelnie ? Egyiket sem tehetjük. Szilágyi iránti tiszteletünk, fényes tehetségeinek részünkről való teljes elismerése mellett nem vagyunk tisztában az iránt, hogy áldást hozó új aerának tekinthetjük-e az ö kormányraléptét, vagy sem. A feladat, a mely reá vár, óriási. Tőle joggal követelhetünk reformokat; működésének nem szabad ephemernek lennie, hanem ahhoz maradandó alkotások emlékének kell fűződnie. Fogja-e elődének szerény, de hasznos codificatorius munkálkodásának gyümölcseit magáévá tenni, vagy az eddig alkotottakat halomra dönteni, hogy tüzszellemével újabb, egyéniségének jellegét magukon viselő alkotásokat létesítsen ? Fogja-e magát a birói szervezet tömkelegében tájékozhatni és a birói kar rokonszenvét elődje módjára kivívni tudni ? Fogja-e a birói kínevezéseket azon részrehajlatlansággal eszközölhetni, melyet elődjénél megszoktunk, mely az igazságszolgáltatás javulásának conditio sine qua non-ja? Fogja-e ressortjának azon önállóságot, felfelé és lefelé való függetlenségét, főleg a kinevezések dolgában biztosithatni, mely nélkül hasznos működése ab ovo zátonyra kerülni kénytelenül ? Számtalan kérdésünk lenne még, de elég ebből ennyi, hogy a helyzet nehézségét jelezzük, hogy indokoljuk azt, miszerint Szilágyival szemben követelők leszünk, a nélkül, hogy bizalmunkat neki anticipálhatnók. Mi várakozó állást fogunk vele szemben elfoglalni és őszintén örvendeni, ha Szilágyi oly jó igazságügyér lesz, a mily nagy a neve és prestige-e. És mert előttünk más cél nem lebeg, mint az igazságügy javulása és folytonos emelkedése, nagy vívmánynak tartanok, ha oldala mellett láthatnók azon nagy és mégis oly szerény munkaerőt, a ki eddig is a parlamenti pártok és szakkörök osztatlan tetszése mellett viselte az állam'itkár nehéz és fontos tisztét, a ki egészségének feláldozása mellett is iparkodott a belé helyezett bizalomnak megfelelni és emberfölötti erővel többet végezni, mint a mennyit az ember physikuma megenged. Teleszky — Szilágyi oldalán, ez már is a siker felét előre biztosítja, ez megnyugtató és a jövő iránt bizalomgerjesztő lenne. Dr. Révai Lajos. A magyar bűnvádi eljárás tervezete. * Irta: dr. MAYER SALAMON jogtanár a béc^i egyetemen és a keleti akadémián. ^ (Nyolczadik közlemény.) A levelek, táviratok és egyéb küldemények lefoglalása iránti mélyen bevágó intézkedések tekintetében a javaslat arra volt utalva az alkotmány által biztosított levéltitok szentségét megóvni, minek folytán ennek kivételes és elkerülhetlen esetei a legszükségesebb mér* Előbbi .közlemények a »Jog« 3., 5. —10. és 12. számaiban. OG, I tékre voltak megszoritandók. Azonban a vizsgáló biró jogosítványait is kellett ily esetekben praecisirozni. A levéltitok megsértése a bűnvádi üldözés egyik legsajnosabb szükségét képezi. Eszközölhető azon célból, hogy a bűnösség bizonyítékául szolgáljon, soha azonban arra, hogy a terhelt kikéin leltessék és kinyomoztassék. Ezen gondolat a javas at praecis határozata.ban a lehetőséghez képest meg van valósítva Es ugyanazt kell elismernünk a házkutatás és lszemélymotozás szabályozása tekintetében. A házkutatás harmadik nem érdekelt személyeknél sokkal szigorubb szabályok alatt áll, mint a terheltnél eszközölt kutatás. A házkutatás egy harmadik személy lakásában különösen érezhetővé válik. Az tehát csak elmozdithatkm és nem érdekelt birói személyre bizható. Az indokolt határozat a harmadik személyre nézve az előzetes érett megfontoks biztositékát foglalja magában. A kivételes esetek, melyekben a rendőri közegek ily íontos cselekvényt teljesíthetnek, éles korlátolást igényeltek. Ha a végrehajtó közegek a törvény határozatait mindenkor hiven követendik, ugy Magyarországon e téren sem lesz ok azon panaszra, hogy a törvényhozás az elegendő bűnperjogi oltalomról megfeledkezett volna. Vessünk immár futó pillantást a javaslat azon részére, mely feladatául tűzi a terhelt személyes szabadságának korlátolásait (XIII. fej.) tárgyak,i. Az e részbeni határozatok a tudomány legfontosabb problémái egyikének megoldását tartalmazzák. A tiszta elmélet szempontjából az előzetes letartóztatás sokfelől megtámadtatik. Csakis a társadalmi rend érdekével indokolható. A közbiztonság magasabb érdeke szemben áll itt a terheltek magánérdekével és az előbbi parancsolólag követeli, hogy a büntető jogszolgáltatás képviselőinek azon joguk legyen, a szükség korlátain belül azon intézkedéseket megtenni, melyek a bűntettek felfedezésére és okozóik megbüntetésére vezessenek. Ha némelykor egyéni érdekek meg lesznek sértve ezen nélkülözheflen jog használata által, ha az igazságtalanul terhelt polgárt méltatlan szenvedések érnek, ugy ebben T h o n i s s c n - el, — a belga bizottság szellemes előadójának szavaival élve, »csak fájdalmas áldozatokat ismerhetünk fel, melyek egyesekre az összesség érdekében vannak szabva*. Azonban azt kell vele együtt kérdeznünk: hol válnak ezen szükség határai felismerhetőkké, melyeket a törvényhozó át nem hághat, a nélkül, hogy felügyeleti és megtorlási jogával vissza ne éljen ? Vagy más szavakkal élve, mi azon áldozatok maximuma a törvényhozás ezen körében, melyet az minden polgártól a közös | biztonság érdekében esetleg megkövetelheti ? Különböző nézetben lehetnek ezen rengeteg problémák megoldása iránt, de bármily szempontból is tekintsük azokat, rendkívüli fontosságuk nem vonható kétségbe. Lépten-nyomon foglalkoztatta az a felvilágosodott századok jogászait és bölcsészeit ; az alkotmányos jog alapelveit ép ugy érinti, mim a polgárok legmagasztosabb érdekeit, a család és egyén becsületét.« Ezen nehézségek azon mérvben halmozódnak, a mint egy országban, miként Magyarországon, a személyes szabadság öröktől fogva fennen és szentnek tartatott, a törvényhozó tehát befolyásoltatván egyúttal a vizsgálati fogságnak lehető korlátolására irányuló áramlattól, azon kényszerűség előtt áll, legszabadelvűbb módon az ebbeli kérdések tárgyalásához fogni, — tudatában egyúttal annak, hogy ezen anyagnak csakis a legszigorúbb törvényes szabályozása képes a valódi polgári szabadságot biztositani. Itt nem maradhat hely a törvényhatározatok netaláni önkényes értelmezésére; karöltve az idevágó intézkedések törvényes ellenőrzésével kell, hogy haladjon az érdekelt tényezők legszigorúbb felelőssége, kell, hogy megkérlelhetlen szigorral eleje vétessék a vizsgálati fogsággal űzött visszaéléseknek és kell, hogy hatályos, nemcsak a papíron álló felfolyamodási jog alkottassék. Mindenekelőtt