A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 12. szám - A csődtömeggondnok kinevezése körüli visszásságok - A végrehajtási törvény 155. §-ának gyakorlati alkalmazása

46 A JOG. megilleti, az özvegy haszonélvezeti jogával terhelve van. Azonban felperesek nem követelhetik, hogy ezen ingatlanok tulajdonjoga legalább azon részben, mely a kötelesrésznek megfelel, nekik szolgalommentesen átadassák, mert mint fentebb mondatott, ök nem az ingatlanokat, de pénzbeli kielégítést igényelhetnek s a mennyiben ennek ellenére az ingatlanokhoz ragaszkodtak s ezek nekiek megítéltettek, tartoznak az ezen ingatlanokkal járó korlátozást, illetve az özvegyi haszonélvezetet és ennek telekkönyvi kitüntetését eltűrni. Hanem épen azért, mivel felpereseket a kötelesrés/, minden tehertől mentesen és annak haszonélvezete is megilleti, ök örökös társaiktól, kik a kötelesrész pénzben való kiadására készeknek nyilatkoztak, a kötelesrésznek, az özvegy haszonélvezete által elvont hasznait jogosan követelhetik és mivel alperesek pénzben tartoztak volna felpereseknek 8,268 frt 72 krt kifizetni, ők jogszerűen kötelezhetők arra, hogy addig, mig az özvegy haszonélvezete tart, ezen összeg kamatait felpereseknek megfizessék. Ezen indokokon alapszanak az Ítélet rendelkező részének 1., 2. és 3. alatt foglalt intézkedései ; a kamatfizetés esedékességének indoka pedig az, hogy felperesek a keresetben a nekik átadandó ingatlanok után elvont hasznot nem kértek s csak azon összeg után követeltek kamatot, mely a nekik jutandó, szerintük a kötelesrészszel fel nem érő ingatlanokon felül, kötelesrész kiegészítése címén még fizetendő lenne, a mi azonban fentiek szerint be nem következett. (1887. évi december hó 27-én, 16,597. szám.) A ra. kii'. Curiii: A budapesti kir. ítélő tábla felebbezett ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva s különösen azért: mert az L. alatti osztályegyezségben, illetve halálesetre szóló intézkedésben ugy az örökhagyó, mint az alperesek a kere si ti ingatlanokat szánván felpereseknek az ő kötelesrészük kielégítésére, ugyanazon ingatlanoknak természetben való kiadását az alperesek nem tagadhatják meg. Az a korlátozó intézkedés pedig, a melynél fogva felperesek a nekik szánt ingatlanokat csak elsőrendíí alperes halála után vehetnék birtokukba, érvénytelen és nem létezőnek tekintendő, mivel a kötelesrészt törvény szerint sem megterhelni, sem korlátolni nem lehet. Es elsőrendíí alperes az ő özvegyi haszonélvezeti jogát, ha abban magát sértve érzi, érvényesítheti a másod-, harmad- és negyedrendű alperesek, mint örökösök ellenében. (1889. január 22-én, 1888. évi 3,190. sz.) A házassági kötelék nem féloldalik, lianem felbontatik. A budapesti kir. itélö tábla (1888. dec. 4. 34,787/1888. ]>. sz. a.) : (N. Mária felperesnek, F. Sándor alperes elleni házassági kötelék felbontása iránti ügyében stb.) Az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja azzal a kijavítással, hogy a házassági kötelék nem »feloldatik«, hanem a házassági szabályzat 57. §-ának megfelelően felbontatik, stb. Kereskedelmi, csőcU és váltóügyekben. A betéti társaság elleni követelés a társaság mellőzésével egyenesen auuak beltagjai ellen érvényesíthető. Az üzletveszteség a betéti társaság tagjainak járó kamat terhére nem irathatik és veszteség eímén a kamat vissza nem tartható, hanem a veszteség a betéti töke terhére esik és azzal a betéti töke apad olykép, hogy a megfelelő évi kamat nem az eredeti betéti töke. hanem a mindenkor meglévő vagyouilletöség után számítandó. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Alperesek egyetemlegesen köteleztetnek a kereseti 13,950 frt tőkét s ennek 1884. december 1-től számított 6% kamatait s 251 frt 05 kr. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni s a kiszabandó ítéleti illetéket viselni. Indokok: Nem volt figyelembe vehető alpereseknek azon kifogása, hogy felpereseknek kereseti joga csak a betéti társaság ellen lehetne s igy alperesek saját személyükben el sem marasztalhatók, mert a keresk. törvény 125. §-a értelmében a betéti társaság beltagjai a társaság tartozásáért korlátlanul s egyetemlegesen felelősek, ezen korlátlan s egyetemleges felelősségnek pedig természetes kifolyása, hogy mindenki, kinek a társaság ellen követelése vau, ezen követelést a társaság mellőzésével egyenesen annak beltagjai ellen érvényesítheti s igy felpereseknek a betéti társaság ellen fennálló kamatjutalék-követelésüket alperesek, mint a betéti társaság beltagjai ellen érvényesíteni jogosítva vannak. De nem volt figyelembe vehető alpereseknek az a kifogása sem, hogy miután az 1882. évi november 30-án befejezett első üzleti év, felperesekre eső 688 frt 43 kr. üzleti veszteséget, az 1883. évi november 30-án befejezett második üzleti év pedig ugyanazokra eső 6,6()(> frt 79 kr. üzleti veszteséget eredményezett, ezen összesen 7,295 frt 22 krnyi veszteség vagy felpereseknek eredeti betéti tőkéjéből, vagyis 232,500 forintból, vagy pedig az évi kamat összegéből levonandó s első esetben felpereseknek betéti tőkéje 225,204 frtra szállván le, az 1884. évi nov. 30-án befejezett üzleti évre járó 6% kamat csak 13,512 frt 29 krt tehet ki, második esetben pedig felperesek részére mérlegszerű kamatjutalék fejében csak 6,316 frt 72 kr. járhatna, nem volt pedig figyelembe vehető azért, mert bár igaz, hogy a keresk. törvény 136. és 84. §-ai szerint a betéti tőke kamatai csak a mindenkori vagyouilletöség után számitandók. azonban azt, hogy a fentebb érintett két üzleti év összesen 7,295 frt 22 krnyi veszteséget eredményezett, hogy tehát felperesek vagyonilletősége ennyivel csökkent, alperesek, mint a kiket ez irányban a bizonyítási kötelezettség terhel, nem bizonyították. Alperesek ugyanis a veszteség fenforgását s ekként a vagyouilletöség csökkenését az 1. és 2. sz. alatti könyvkivonattal és a 4. sz. alatti mérleggel kívánták bizonyítani; ezen iratok azonban a veszteség igazolására el nem fogadhatók, mert alperesek azonfelül, hogy saját beismerésük szerint is az üzlet megkezdésekor a keresk. törvény 26. §-a ellenére leltárt nem készítettek, ezt pedig a társasági szerződés nem pótolhatja, a telket és gyárt, mely az A. alatti szerződés szerint P. M. Y. tulajdonát képezi, ezek tokeletét címén a betéti társaság tulajdonába átmentnek könyvelték el. Minthogy pedig ezen elkönyvelés az A. alatti szerződéssel ellenkezik s minthogy alperesek a keresk. törvény 69. §-ának második bekezdésére sikerrel csak akkor hivatkozhatnának, ha az iránt, hogy a telek és gyár kinek a tulajdonát képezi, kétség forogna fenn, mi azonban a szerződésben foglalt intézkedésnél fogva fenn nem forog s minthogy a meghallgatott szakértők többségének véleménye, de a dolog természete szerint is az esetre, ha a telek és gyár alperesek tulajdonát képezi, azoknak alperesek tökebetéte címén a betéti társaság tulajdonába átment gyanánt történt elkönyvelése, a következményekben hibás eredményre vezet s a zárlatra s ezzel kapcsolatban a nyereség- és veszteség-számlára lényeges befolyással van, ezeknél fogva az 1., 2. és 4. sz. alatti iratok veszteség fenforgásának igazolására alkalmasaknak nem tekinthetők s igy az állított veszteség sem az eredeti betéti tőkéből, sem pedig az évi kamat összegéből le nem vonható és pedig a kamatból annál kevésbé, mert peres felek közt az 1882. és 1883. üzleti évre járó kamatjutalék iránt lefolytatott perekben mind a három bíróság által kimondatott, hogy a keresk. törv. 136. §-a értelmében a betéti társaság kültagja a társaságtól betétele után kamatot akkor is követelhet, ha az által betétele csökkentetik és hogy a kamat a kültag beleegyezése nélkül a veszteség pótlására nem fordítható. Nem volt figyelembe vehető a keresk. törvény 335. §-ára alapított alperesi kifogás sem, mert alperesek azért tartják felpereseket szerződést nem teljesítőknek, mivel az A. alatti szerződés 3 pontjában elvállalt kötelezettségüknek mindeddig eleget .lem tettek, úgyde az érintett pontban foglalt kikötés a peres felek közt létesült adás-vételi, nem pedig a betéti társaság belés kültagjai közt fennálló társas jogviszonyra vonatkozik; az érintett kikötés tehát a társas viszonyból kifolyó követelést tárgyazó ezen perrel fokozatos összefüggésben nem állván, alperesek a keresk. törvény 335. § ára jelen perben sikerrel egyáltalán nem hivatkozhatnak s az idézett szakasz e perben alkalmazást egyáltalán nem nyerhet. Minthogy pedig alperesek maguk beismerték, hogy felperesek eredeti betéti tőkéje 232,501) frt volt és hogy ezen összegnek egy évi 6% kamata 13,950 frtot tesz : annálfogva alpereseket a kereseti összegnek s ezután a nem kifogásolt időponttól számított késedelmi kamatnak s mint perveszteseket a törv. rendts 251. §-a értelmében a perköltségnek s az ítéleti illetéknek a kt. 115. §-a alapján egyetemleges fizetésére kötelezni kellett. Alpereseket viszonkeresetükkel el kellett utasítani, mert peres felek nem saját személyükben, hanem mint a betéti társaság tagjai állván perben, alperesek az A. alatti szerződés 3. pontjára alapított s nem a társas viszonyból, hanem azzal semmi összefüggésben nem álló adás-vételi ügyletből kifolyó személyes követelésüket a társaság tagjai közt fennálló viszonyt tárgyazó ezen perben annál kevésbé érvényesíthetik, mert ezen személyes joguk érvényesítése iránt az N. alatti okmány szerint még a jelen per megindítása előtt más bíróságnál már pert indítottak.