A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 11. szám - Az új mezőrendőrségi törvényjavaslat és a btk.-nek a lopásról szóló fejezete

A JOG. gálhat, ugy c tekintetben sem lehet külön intézkedést tenni és ha volnának visszaélések, azok ellen szolgálhat egyrészről a szabad sajtó, másrészről a íninis'.criumiiál az illető bíróság elleni felszólalás és panasztétel. A mit a képviselő ur ajánl, azt nem fogadhatom el, mert a csődeljárás vezetését a vak sorstól tenni függővé talán még sem lehet. Hiszen nem minden csőd egyforma. Ha a csőd egyforma volna, ha mind egyforma alaposságot tételezne fel, és ha az ügyvédek is mind teljesen egyformák volnának, ekkor igen is lehetne a dolgot a sorsra bizni. De mindaddig, mig a csődök különbözők és különböző tehetséget igényelnek az illető ügyvédnél, mindaddig nem fogadhatom el az ajánlott módozatot és kérem annak mellőzésével a javaslat szerkezetének megtartását, v' Ezek az előadó ur szavai. Elismerem, hogy lehetnek esetek, a hol egyik vagy másik csődbíróságnál, a tömeggondnokok kinevezésénél, az Apáthy István urnák idézett felfogásának elfogadása folytán, a kinevezés visszatetszést szül, de hihetetlen, hogy a kinevezéseknél bármely csődbíróságot a vádbeli tények vezérelnék, avagy csak vezérelhetnék is. Ugyanis, ha figyelembe veszszük a csödtömeggondnoknak a esődtörvény 100. §-ában körülirt hatáskörét, különösen a második bekezdés azon intézkedését, hogy az »ügykezeHsben a tömeggondnok a rendes családapa gondosságával eljárni és a vagyonkezelésről pontos számadást vezetni tartozik. A tömeggondnok az érintett gondosság elmulasztásából eredő minden kárért felelős«, — a törvényben foglalt töraeggondnoki minősítésére való tekintetből okvetlenül szükséges a csődhitelezők és a közadós érdekeire, hogy oly tömeggondnok neveztessék ki, a ki a törvényben előirt feladatnak előreláthatólag képes leend megfelelni. Kerülni kell tehát a csődbíróságnak oly kinevezést, melynek esetében a 104. §-ban adott jogai érvényesítésére szükség lenne. Szendrey ur vádjának súlyát emeli, ha figyelmünket a csődtörvény 103. §-a rendelkezéseire fordítjuk. Ezen §. szerint a csődtömeggondnoknak a tömeg érdekében tett kiadásainak megtérítése és fáradozásainak díjazása szabad egyezkedés tárgyát képezi egyrészről a tömeggondnok, másrészről a választmány között (tehát a csödbiztosnak az egyezkedésre befolyása nincs, nem lehet). A létrejött egyezség a csődbiztos által jóváhagyás végett a csődbíróság elé terjesztendő, mely esetleg a közadós és hitelezők meghallgatása után az egyezséget vagy helybenhagyja, vagy a díjakat, ha azokat túlságosaknak találja, belátása szerint mérsékli. Ezekhez, ha még figyelembe veszszük azt is, hogy a tömeggondnoki díjak tárgyában keletkezett csödbirósági határozat ellen az érdekletteknek a másodbirósághoz jogorvoslat van engedve, valóban ámulattal kell gondolnunk a könnyelműen egész általánosságban felvetett vádra, mert épen a csődbiztos az, a kinek csak mint referensnek lehet némi befolyása a tömeggondnoki díjak meghatározására, de döntés a három birói tagból álló csődbíróságot illeti. Tehát felette kétes kilátással adhatná a tömeggondnok a gavalléros osztalékot a csődbiztosnak, mert a csődbíróság, esetleg a kir. Ítélőtábla meghiúsíthatja a kilátásba helyezett sikert. Továbbá, ha figyelembe veszszük a esődtörvény 81. §-át, mely szerint a csődbiztos rendelkezései ellen az érdeklettek előterjesztéssel élhetnek, mely felett a csődbíróság határoz, a mely csödbirósági határozat ellen a másodbirósághoz fel folyamod ásnak van helye, ha figyelembe veszszük a 94. §. intézkedését, mely szerint a csődbíróság a csődbiztos ügykezelését minden időben megvizsgálhatja, fontos okokból a bíróság a csődbiztostól minden bővebb indokolás nélkül a megbízást visszavonhatja ; ha figyelembe veszszük az 1881. november 1-én 3,329/1. M. E. szám alatt kiadott igazságügyi ministeri rendeletnek 8. §-át, mely szerint a csődbiztosnak ügykezelésére a törvényszéki elnök felügyelni, a csődbíróság pedig a csődbiztost ellenőrizni tartozik; a csődbíróság köteles ez okból a csődbiztosnak ügykezelését mindenik félévben legalább egyszer kiküldötte által megvizsgáltatok, — mondom, ha mindezeket higgadt megfontolással figyelembe veszszük, nem lehet azt állítani, a mit Szendrey ur állit, hogy a közadós (nem csődbebukott, ez helytelen kifejezés) vagyona »Csáky szalmájának« tekinthető. Feltéve, ha a törvény és igazságügyi ministeri rendelet óvintézkedéseinek dacára létezett vagy létezik oly csődtömeg, méhben a csödvagyon »Csáky szalmájaként« kezeltetett, avagy kezeltetik, annak a közadós, a csödhitelezők, illetőleg az azokat képviselő ügyvédek az okozói, mert elmulasztották esetenként a törvényengedte jogorvoslatokat érvényesíteni. A fentebbiek által, azt vélem, habár vázlatosan, de mindazt elmondtam, a mi a vád hihetlenségéről még a csödügyekben kevésbé jártasakat is meggyőzheti és eleget tettem azon kartársi kötelességnek, melyet az általánosságban kifejezett vád ellen, a birói kar érdekében, ugyanazon téren, melyen a vád emeltetett, [ felhozni szükséges volt. A Szendrey ur törvényjavaslatára még egy megjegyzést tenni szükségesnek tartok. Ugyanis a törvényjavaslat nem célozza j azt elérni, hogy a csődtömeg megszűnjék »Csáky szalmája« lenni, | nem célozza, hogy megszüntessék, illetőleg lehetlenittessék a j tömeggondnokok részére a túlságos díjazás megállapítása és az üzérkedés a tömeggondnokok kinevezésénél, pedig szerintem a csödhitelezők, a közadós, az általános igazságszolgáltatási és hitelképességi érdekek azt követelik, miszerint ha csakugyan valóságon alapul a vád, azok mielőbb megszüntettessenek. Az új mezőrendőrségi törvényjavaslat és a btk.-nek a lopásról szóló fejezete. Irta ; Dr. MÓRÉ PÁL, lugosi kir. tszéki biró. A képviselőházhoz e napokban beterjesztett törvényjavaslat a mezőrendőrségről a lopás bizonyos, igen gyakran előforduló eseteinél a jelenleg hatályban levő büntetőtörvény szigorán rendkívüli mérvben enyhít; ugy hogy ezen javaslat törvényerőre emelkedése után az illető lopási cselekmények összehasonlithatlanul enyhébb elbánás alá fognak esni, mint jelenleg. Az emiitett törvényjavaslat 75. §-a szerint: »Kihágást követ el és 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : a) A ki gazdasági terményeket vagy gyümölcsöt kertből, szőlőből, faiskolából, vagy bármiféle földről lop, a mennyiben a lopott dolog értéke 30 irtot meg nem halad.« A javaslat IX. fejezete szerint az ilyen cselekmények kizárólag a közigazgatási hatóságok elbírálása alá esnek. Vájjon a büntető jognak korunkban megállapodott s általános elismerésre jutott elvei szempontjából helyes-e a tervezett • törvényváltoztatás ? ezen kérdés felvetését criminalistáinkra bizom ; i jelen fejtegetéseimben csak a gyakorlati élet szükségeire és népünk jogérzetére kívánok tekintettel lenni. Constatáljuk mindenekelőtt, miben áll a törvény szigorának rendkívüli mérvű enyhítése ? 1. Mig a javaslat 75. §-ának aj pontja alá eső cselekmények jelenleg a btk. 339. §-a értelmében egy évig terjedhető fogházzal büntetendők, a kbtk. 12G §-ának esetében pedig 8 napig terjedhető elzárással, a javaslat a szabadságvesztésbüntetést mellőzi és a »lopást« csak pénzbüntetéssel bünteti. 2. A btk. 339. §-a értelmében a lopás vétségének kísérlete büntetendő, még az erdőtörvény 99. ij-a is megállapítja az erdei 1 lopás kísérletének büntethetőségét; a javaslat szerint azonban azon cselekmények kísérlete, tekintettel a javaslat 83. § ára és a kbtk. 26. §ára, nem lesz büntethető. 3. A btk. szeriut a lopás vétsége — igen ritka kivétellel — hivatalból üldözendő ; ezzel szemben a javaslat 75. §-ának utolsó bekezdése értelmében az a) pontban megjelölt cselekmények kivétel nélkül csakis rnagánvád folytán lesznek üldözhetők. [. Mig jelenleg azon esetben, ha a lopás vétségének vizsj gálata a törvényszék megbízásából van folyamatban, a vizsgálati fogság maximalis tartama kimondva nincs; a járásbirósági eljárásban pedig (elj. rendelet 56. §-a) az előzetes letartóztatás a szükséghez képest 8 napig is tarthat, sőt az erdőtörvény 144. §-a is 2 napi vizsgálati fogságot enged; addig ezentúl az ilyen tolvajok nemcsak vizsgálati fogságba, de még egy órai előzetes letartóztatásba sem helyezhetők, mert a cselekményre csak pénzbüntetés van szabva, tehát a 38,547/880. sz. belügyminiszteri rendelet 45. §-a az előzetes letartóztatást ezen esetekben kizárja. 5. Mig jelenleg valamelyik biró túlenyhe mérlegelésével szemben ott áll a kir. ügyész, kinek főfeladata annak ellenőrzése, j hogy a büntetendő cselekményekre a törvény szigora alkalmazi tassék és a túlenyhe Ítéletet megfelebbezi; mig a sokkal enyhébb I beszámítás alá eső erdei lopásoknál is meg van adva a kir. ' ügyésznek az ellenőrzési jog; addig ezen javaslat szerint a közvádlónak az ilyen ügyekbeni eljáráshoz semmi szava nincs ; sőt a [ javaslat végrehajtási clausulájáluin az igazságügyminiszterníl sem I tétetik említés.