A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 10. szám - A zala-egerszegi törvényszék biráinak és járásbiróságok biráinak kérvénye a képviselőházhoz a birák javadalmazásának emelése érdekében

Indokok: . . . Arra nézve, hogy néhai M. Imre után végrendelet maradhatott, D. Medárd és R. János tanuk vallomásai valószínűséget nyújtanak, s miután, ha valóban maradt, arról az örökhagyó özvegye az elsöbirósági végzésben kiemelt körülményeknél fogva leginkább birhat tudomással, erre vonatkozólag a felfedező eskü letételére helyesen köteleztetett; az eskü szövege azonban a perdöntő körülményeknek megfelelően volt módosítandó. Felperesek azon kivánatának, hogy az eskü le nem tétele esetén az is valónak tartassék, hogy néhai M. Imre végrendeletében ők vannak örökösökül kinevezve, tekintve, hogy az állítólagos végrendelet vitatott tartalmára nézve bizonyítékot nem nyújtottak, helyt adni nem lehetett ugyan, minthogy azonban ezen esetben elsőrendű alperessel szemben bebizonyitottnak lesz tekintendő, hogy ő a nevezett örökhagyó végrendeletéről tudomással bír, s azt szándékosan titkolja, vagy megsemmisítette, már pedig- a magánjog elvei szerint az, ki valamely végrendeletet titkol, vagy elsikkaszt, az illető örökhagyó utáni örökjogból kizáratik, ezen jogkövetkezményt elsőrendű alperessel szemben megállapítani kellett. (1888. január 19-én, 1887. évi 56,621. sz.) A m. kir. Curia : A kir. itélő tábla végzése azon részében) mely szerint az elsöbirósági végzés megváltoztatásával kijelentette; »hogy a végrendeletre vonatkozó felfedező eskü le nem tétele esetére nemcsak valónak fog tartatni, hogy néhai M. Imre után végrendelet maradt, egyszersmind özvegy M. Imréné a nevezett örökhagyó utáni öröklésből kizártnak fog tekintetni«, indokolásánál fogva, de tekintettel felpereseknek az 1,180/87. szám alatti tárgyalási jegyzőkönyv 34. lapján foglalt nyilatkozatára, oly hozzáadással, »hogy özv. M. Imréné özvegyi joga ez esetben is érintetlenül marad«, helybenhagyatik. (1888. évi november 22-én 3,378. szám.) Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. Be nem jegyzett közkereseti társaság egyik tagja által a társasági cég aláirásáral vállalt váltótartozás a másik társtagot is egyetemlegesen terheli és utóbbi azon kifogást, hogy a váltó aláírása előtt a társaságból kilépett, csak akkor érvényesítheti, ha bebizonyítja, hogy a váltóbirtokos e körülményről tudomással birt. (1875 : XXXVII. t.-c. 16. és 87. §-ai.) A zalaegerszegi kir. tszék, mint váltóbiróság: Az 1885. évi november hó 9-én, 3,521. szám alatt hozott sommás végzés kifogásoló felekre nézve hatályon kivül helyeztetik. Indokok: Felperes a tárgyalás folyamán maga beismeri, hogy a kereseti váltókon látható »David D. Sohn« váltóclfogadó névaláírás nem kifogásoló felek néhai atyja D. Dávid, hanem kifogással nem élt D. józseftői származik; beismeri azt is, hogy »D. Dávid Sohn« üzlet a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetve nem volt, mely beismerésekkel szemben felperes kétségen kivül igazolni tartozott volna azt, hogy a peresített váltók kiállítása, illetve elfogadásuk idejében, tehát 1883. évben D. Dávid tulajdonosa vagy társa volt azon üzletnek, melyet Söjtörön D. József folytatott és hogy ezen alapon D. József által elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért D. Dávid harmadik személyek, igy felperes irányában felelős. Tekintve, hogy ezen körülményeket felperes nem bizonyította, sőt a kihallgatott tanuk vallomásai által kiderittetett, miszerint néhai D. Dávid söjtöri üzletét még 1881. évben fia D. Józsefnek átadta s beteges állapota miatt az üzletbe be nem folyt; de W. József, ugy B. Miklós tanuk határozott vallomásai szerint a kérdéses üzlet 1881. év után D. József tulajdonává válván, egyszersmind előbb nevezett tanú állítása szerint D. Dávid neve csakis azért maradt a cégtáblán, mivel azt fia D. József törülni nem akarta ; mindezen ténykörülmények szerint tehát a kereseti váltókon levő és D. József által irt »Dávid D. Sohn« elfogadvány által néhai D. Dávid, tekintőleg ennek örökösei, kifogásoló alperesek irányában váltókötelezettség nem származhatik, miért is ezekre nézve az 1885. évi november 9-én 3,521. szám alatt hozott sommás végzést hatályon kivül helyezni és felperest az okozott perköltségek fizetésére kötelezni kellett. (1887. évi június hó 15-én, 3,378. szám.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság Ítéletét megváltoztatja és az 1835. évi november hó 9-én 3,521. szám alatt kelt sommás végzés hatályának kifogásoló alperesek irányában fentartása mellett alpereseket egyetemlegesen kötelezi felperes részére 505 frt 76 kr. tőke, a söjtöri 387., 388. és 38. számú telekjegyzőkönyvben D. Dávid tulajdonául bejegyzett ingatlanokra vezetendő végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére. Indokok: Alperesek kifogásul azt hozzák fel, hogy a keresethez A. és li. alatt csatolt »David D. Sohn« cég által elfogadott váltók alapján D. Dávidot, illetőleg alpereseket, mint D. Dávid örököseit fizetési kötelezettség azért nem terhelheti, mert e váltókat D. Dávid elfogadói minőségben alá nem irta, sem aunak a saját vagy a nevezett cég nevében teendő aláírására mást meg nem bizott; mert továbbá D. Dávid a nevezett be nem jegyzett cégű kereskedelmi társasüzletnek abban az időben, midőn a kereseti váltók kiállítva, illetőleg elfogadva lettek, már nem volt tagja, illetőleg tulajdonosa. Felperes beismeri, hogy a kérdéses cégaláírás nem D. Dávidtól származik, de állítja és ebbeli állításának valóságát alperesek is megerősítik, hogy a váltókon levő elfogadói cégaláírás D. (ózseftől, a nevezett társascég másik cégtársától, illetőleg tulajdonosától, D. Dávidnak fiától származik, kinek aláírása által a céget terhelő kötelezettség származott. Ha alpereseknek az az állítása, hogy a kereseti váltók kelte, illetve elfogadása idejében D. Dávid már megszűnt a nevezett társascég tagja vagy tulajdonosa lenni, beigazoltnak tekintetnék is, azzal a ténynyel szemben, mely a peradatokból nyilvánvaló, hogy »D. Dávid és fia« cégű be nem jegyzett közkereseti társaság, melynek egyik tagja, illetőleg tulajdonosa D. Józsefen kivül ennek apja D. Dávid volt, tényleg fenállott és eme cég alatt D. Dávid kilépése után is tovább folytattatott; továbbá azzal szemben, hogy alperesek nem is állították, hogy felperes arról, hogy D. Dávid a/, üzletből kilépett, tudomással birt volna: D. Dávidnak, illetve perbevont örököseinek a kimutatott hagyatékra vezetendő végrehajtás feltétele mellett kérdéses kötelezettsége felperes irányában feltétlenül megállapítandó volt, mert a kt. 88. §-a értelmében a közkereseti társaság tagjai a társaságot terhelő kötelezettségekért, milyen a kereseti váltók alapján felmerült kötelezettség, egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek; mert a kt. 87. §-a szerint a társasági viszony joghatálya harmadik személyek irányában azzal az időponttal is kezdetét veszi, midőn a társaság üzletét tényleg megkezdette ; mert ugyan eme törvény 16. §-ának második bekezdése értelmében a be nem jegyzett kereskedő, illetőleg társaság azokban a jogokban, melyeket a kereskedelmi törvény a kereskedők részére megállapít, nem részesülhet, ellenben elvállalt kereskedelmi kötelezettségeiért harmadik személyek irányában e törvény értelmében felelős ; mert a 19., illetve 66. §. értelmében, ha a cég birtokosai személyében változás történik, ez a tény a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezetés és kihirdetés végett bejelentendő ; a mennyiben pedig sem maga a cég, sem a változás bejegyezve és a bejegyzés kihirdetve nem lett, az, kinél az érintett tények bekövetkeztek, azokat egy harmadik ellenében csak annyiban érvényesítheti, a mennyiben igazolni képes, hogy ezek a tények e harmadik előtt ismeretesek voltak s mert végül ezekből folyólag D. Dávidnak az üzletből való kilépése a »D. Dávid és fia« cég alatt folytatott üzlet nevében utóbb vállalt kötelezettségek joghatályára nézve harmadik személyek irányában mi befolyással sem bir és igy arra nézve sem, hogy ily kötelezettségek alapján D. Dávid személyes kötelezettsége is a fenforgó esetben megállapítható legyen. (1888. június 27 én, 1887. évi 8,572. váltósz.) A in. kir. Curia: A kir. itélő táblának Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. december 12-én, 1,120. váltósz.) Ha a váltón az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely megjelölése nélkül, váltókapcsolatban nem álló személy neveztetett meg, mint a kinél, vagy a ki által a fizetés teljesítendő, akkor a váltó telepitettnek nem tekinthető és az óvás csakis az intézvényezettnek kijelölt lakhelyén vehető fel jogérvényesen. Az egri kir. tszék: Az 1887. évi október hó 18-án 6,771. szám alatt kelt sommás végzésnek alperes E. Jakab kibocsátóra vonatkozó része hatályon kivül helyeztetik s felperes ezen alperes elleni keresetével elutasittatik. Indokok: Mert jóllehet alperesnek azon állítása, hogv a kereseti A. alatti váltó telepitett s azon mint telephely Eger vau megjelölve, semmi alappal nem bir, mert a kereseti váltón csak annyi áll: »fizetendő S. Kálmán urnák, telephely vagy fize:csi hely a váltón megjelölve nincs s ekként az telepitett váltót nem képez s ily esetben a vt. 3. §-ának 7. pontja értelmében fizetési hely s egyszersmind az intézvényezett lakhelyének az intézvényezett neve mellett előforduló Tisza-Szt.-Imrc tekintendő, ugyanitt lett volna tehát a váltó az intézvényezett B. Bernátnál fizetés