A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 10. szám - A birói karért

Nyolcadik évfolyam. 10. szám. Budapest, 1889. március 10. Szerkesztőség: V. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V. Rudolf-rakpart 3. <-/. Kéziratok visszanem adatnak Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE, A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Meg jelen minden vasárnap. Előfizetési árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész évre .. 6 frt — kr. fél i 3 » — » negyed » 1 • őO Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A bivói karért. — A magyar bűnvádi eljárás térvezete. Irta: dr. M a y e r Salamon, jogtanár a bécsi egyetemen és a keleti akadémián. — Az intő eljárásról. Irta : dr. F i s c h e r Lajos, kolozsvári ügyvéd. — Hogyan értelmezendő a B. T. K. 53. §-ának a pénzbüntetés átváltoztatására vonatkozó része. Irta : dr. Kemény Andor, ipolysági tszéki aljegyző. — A zalaegerszegi törvényszék bíráinak és járásbíróságok bíráinak kérvénye a képviselőházhoz a birák javadalmazásának emelése érdekében. -- Nyílt kérdések és feleletek. (I. A btk. 284. §-a szerinti gyermekülés büntette hivatalból felterjesztendő és hivatalból felülvizsgálandó-e vagy sem? Irta: di.Radányi Ernő, alügyész Újvidéken. — llLgyanazon becsületsértő kifejezések használata magánlevélben és sajtó utján egy büntetendő cselekményt képez-e ? Irta: dr. Doleschall Alfréd, kir. táblai joggyakornok.) — Sérelem. (I. A lévai kir. járásbíróságnak végrehajthatlan jogerős itéleitei. Irta : — cz— ügyvéd Léván. |L A budapesti kir. tábla érdemdús elnökének figyelmébe.) — Irodalom. (A bűntettekről, vétségekről és kihágáságokról szóló magyar büntető törvénykönyvek magyarázata. Irta: dr. Illés Károly budapest Lgyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MH.LKKLET: Jogesetek tára. Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivolt a »Budapesti Közlönyéből. (Csődök. — Pályázatok.) y A birói karért. A társadalom, sajtó és törvényhozás elé van állítva ismét jogéletünknek egy régi, fájdalmas kérdése, mely mindannyiszor indokolt nyughatatlanságot ébreszt, valahányszor fölvetik. A magyar elsőfokú biró javadalmazásáról van szó és lesz még több a közel jövőben, mihelyest megkönnyebül az ország az aktuális politika ismeretes lidércnyomásától. A zalaegerszegi törvényszék és járásbíróság derék bírái vállalták föl a nem közönséges fáradságot, hogy hangot adjanak ezen jól megérett kívánságnak, mely Tacitus szép mondása szerint: mindenki lelkében hánytorog. Quia iuventus est qui efferret, quod omnes animo agitabant. Nagy ideje van, hogy a magyar állam följav i t s a a magyar biró javadalmait! A bírói kar a zalaegerszegi jeladásra, — melyet mindenki a becsülés érzelmével fogadott, — petíciókkal járul a képviselőházhoz. A kérvények szövege egyöntetű s a beérkezettek már kiadvák a képviselőház kérvényügyi bizottságának. Lehetetlen őszinte és meleg rokonszenvünket visszatartanunk, akár a kérvények tartalma, akár pedig azon igazán nagyfontosságú kérdés iránt, a melynek megoldását a petíciók az utolsó órában, vagy már ezen is túl sürgetik. Tárgyilagosságában is részvétgerjesztő, sőt ennél több: megható azon szöveg, a melyben a birói kar, méltóságának minden megalázása nélkül, inkább tartózkodó, mintsem túlzott alak't. n tárja föl a magyar biró méltatlan helyzetét a törvényhozás színe előtt. Idegen példáktól, a francia és angol biró javadalmazásának párhuzamba helyezésétől gondosan tartózkodik a kérő levél. Még a magyar társadalom többi, jelentéktelenebb osztályainak hasonlíthatatlanul kedvezőbb keresetbeli vagy életviszonyait sem állítja szembe a független és tekintélyes magyar biró javadalmaival vagy életmódjával, s nem enged még azon közelfekvő s reánk nézve annyira szégyenletes példa okbeli erejének sem, hogy a részben magyar budgetből dotált horvátországi biró javadalmazása is nagyobb, mint a mekkorában a magyar állam a maga magyar biráit részesiti. Valóban a mérséklet nagy öntudatának s a birói állás mintaszerű fölfogásának kell uralkodnia abban a tiszteletre méltó karban, mely az igazságosztás nehéz és magas becsű föladatát annyi megpróbáltatás és szűkölködés közt évek során az elégedetlenség külső jelei nélkül tudta teljesíteni s midőn az élet növekedő súlya által megnyomva jogos érdekei mellett szót emel, azt is a méltóság oly hangján teszi, melyben szinte az elmúlt idők nemesebb érce csendül meg, a mit már szinte elveszettnek véltünk a követelések, kapaszkodások és fékezetlen indulatosságok mostani zűrzavarában. Uyképen van földerítve a képviselőház és az ország előtt, — a mint azt e lap más helyén olvashatni, — azon egyszerű igazság, hogy a magyar biró, ha családja nején kívül csak egy gyermekből áll is, évi javadalmazásából, mint törvényszéki vagy járásbiró is csak az első rendű életszükségleteket képes födözni, azokat is csak oly mértékben, hogy életét tisztes szegénységnél egyébnek tartani nem igen lehet. Ha pedig magának (bizonyára nem túlzott szerénytelenségből) a dohányzást s a legkisebb mértékű bor élvezését, avagy épen a tudományos könyvek használatát, a tisztes szórakozást, a színházat, kirándulást s gyermekének a megfelelő haladottabb iskolázást, talán a zenét is megengedi : akkor, habár ezek közül csak egyetlen tényezőre költekezik is, menthetetlenül besodortatik az adósság o k, még pedig nagy adósságok örvényébe, a honnan semmiféle korpótlék vagy más állami segítség többé meg nem mentheti. Párhuzam végett közlünk alább egy budapesti összeállítást is, mely hasonló, valóban aszketai szerénységgel fölállított tételek egyszerű összeadásával mutatja be, hogy menynyire különbség van, illetőleg: nincs, egy 1700 frttal javadalmazott vidéki járásbiró s egy 2400 frttal javadalmazott budapesti törvényszéki biró legszükségesebb évi budgetje közt. S hogy mennyivel bőkezűbb az állam egy rab napi élelmezése dolgában, mint azon biró élelmezése dolgában, aki azon, talán épen a szűkölködés daemona által bűnbe csábított delinquens fölött kimondotta az ítéletet. És mindezek a számitások a legjobban javadalmazott és legkisebb családdal rendelkező első fokú birák évi budgetje szerint s így is a legszerényebb igények mellett vannak fölvéve. De hát hol van még az életnek a többi, eléggé mindennapi tényezője, mely még ezen számvetést is ridegebb és kegyetlenebb színekkel festi ki. Hol van az albiró budgetje. a kinek 30 éves korában jóval kisebb értékű javadalmazása van, mint egy 20 éves korában kinevezett s e mellett mégis