A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889 / 8. szám - Első folyamodású pénzügyi biróságokról (A jogorvoslatok rendszere)

a JOG, 65 bczesi iorum előtt oly védekező állást nyer, a melylyel eddig nem birt; inig végre a fontosabb illetékszabási kérdésekben, az első megszabásnál, célszerű administrationalis intézkedések által, me­lyek folytán a fontosabb, vagy bonyolultabb eseteket a kiszabás előtt maga elébe terjesztetheti és utasításokat adhat, továbbra is megtarthatja azt a közvetve gyakorolt ugyan, de még is hatalmas befolyást, hogy az illetékkiszabási hivatalok kiszabásaikat az ő utasításai szerint eszközöljék, a melyeket, ha azokat az elsőfolya­modású pénzügyi bíróság a kincstár hátrányára megváltoztatná, az öt megillető felebbezési jognál fogva a legfelsőbb fórum előtt még Védhet. Hogy a javaslat e reudszere mellett a pénzügyministerium­beli illetéki számvevőség által gyakorolt feliilbirálati rendszernek is el kell esni: az a dolog természetéből fohik. Ügyeket, a melyek törvényes elintézésére a törvény átalában bírósági közegeket alkot, adminiuistrationalis forumok felülbirálata alá terelni csak azért, mert a-fél nem felebbezett, nem lehet. Hisz ez éppen újabb inger lenne, mindent, mit a kiszabási hivatal megállapít, megfelebbezni, habár a fél különben az illetékkiszabási hivatal határozatában meg nyugodnék is ! Eltekintve attól, hogy ez a számvevőségi felülbirálat évenkint körülbelül 30,000 frtnyi névleges pótilletéket dérit ki, melynek legalább egyharmada közbevetett felebbezések folytán megint leíratik és igy az erre a munkára megint szükséges számvevőségi személyzet 26,700 frtnyi szeméi} es illetményei által teljesen fel­i mésztetik ; nincs is már, még a most érvényes törvények alatt is, sok értéke ennek a felülvizsgálati rendszernek, mert hiszen az 1SS7 : XLV. t.-c. 19. §-ának harmadik bekezdése szerint »a pénz­ügyi közigazgatási bíróság által megállapított illetékek után pót­illeték követelésének helye nincsen. « Sőt talán nem hibázom, ha az illetéki felebbezéseknek az utóbbi időben való rohamos szaporodását éppen ebben az intéz­kedésben is keresem; a felek a pótilleték ellen magukat a pénz­ügyi közigazgatási bíróság Ítéletének kieszközlése által akarván biztosítani. Nem habozom végre kijelenteni : hogy javasolt új feleb­bezési rendszer folytán a bélyegadó és jogilletéki ügyek ellátásá­nak fösúlypontja az illetékkiszabási hivatalokra fog esni, míg azokra a pénzügyigazgatóság csak közveteit befolyást és ellen­őrzést fog gyakorolni. De ha a nem kevésbé fontos és hasonlítha­tatlanul több jövedelmet szolgáltató egyenes adóbeli ügyek ön­álló ellátását adófelügyelőkre bízhattuk, semmi elfogadható ok sincs arra, hogy a bélyegadó és jogilletékbeli ügyek önálló ellátását az illetékkiszabási hivatalok főnökeire ne bízzuk. Ez csak fokozza a legfőbb pénzügyi közigazgatási hatóságnak gondosko­dását arról, hogy ezekre az állomásokra minden tekintetben képes és megfelelő személyek állíttassanak. Az is szükséges következménye a megváltoztatni javasolt felebbezési rendszernek, hogy annak életbeléptetése után az ille­téki kezelésben némi administrationalis módosítások tétessenek. A súlypont ezentúl az illetékkiszabási hivatalokba esvén és minden későbbi számvevőségi felülvizsgálat a kiszabott bélyegadó jogilleték helyessége tekintetében megszűnvén, a kiszabási iratok csakis az illető kiszabási hivatalok irattáraiban központosítva őri­zendők és azok ezentúl nem küldendők előírás végett ki az illető adóhivatalokhoz, hogy ott azok számfejtő könyveiben bevezettes­senek, befizetések esetében pedig az illető bevételezési tétel okmányolásakép a pénztári naplóhoz csatoltassanak, hanem az adóhivatali előírás alapjául ezentúl a számfejtő könyvben való bevezetésnél az illetékfizetési hivatal által kiállított fizetési meg­hagyások hitelesített másolata, vagy eredeti másodpéldánya kell hogy szolgáljon, mely fizetési meghagyás, ha az a kezelési törvény­javaslatom 18. §-ában megállapított mód szerint állíttatik ki, a számfejtő könyvben szabályszerűen teljesíthető előírásra teljesen elegendő. Ez által megszüntettetik az a roppant levélváltás is, mely most minden egyes felebbezés alkalmából a pénzügy igazgatóságok, illetékkiszabási hivatalok, adóhivatalok és a pénzügyministerium illetékügyi számvevősége közt, még mielőtt az ügy érdemleges tárgyalása meg is kezdethetnék, a kiszabási iratok beszerzése vé­gett történik és azt eredményezte, hogy a körülbelül évenkint 70 — 75 ezerre tehető) bélyegadóbeli és jogilletéki felebbezések tárgyalása a pénzügyigazgatóságok jegyzőkönyveiben 210 — 220 ezer ügyszámot tesz szükségessé; nem is véve tekintetbe azt a munka­csökkenést, melyet javaslott rendszerem az adóhivatalok ügykeze­lésében is előidézne. Ha a felebbezések folytán a felebbezési forumok (az első folyamodású pénzügyi bíróságok és a m. kir. pénzügyi közigazga­tási biróság) az illetékkiszabási hivatal fizetési meghagyáson ala­puló előírásokat megváltoztatják, ez a változtatás az adóhivatal számfejtő könyvében, az illető bírósági határozat hiteles másola­tának hozzácsatolása mellett, esetről-esetre minden akadály nélkül ép ugy eszközölhető lesz, mint az eddig is a pénzügyigazgató­ságok határozatai alapján történt. A bélyegadó és jogilletéki ügyek reformja tekintetében be­terjesztett javaslataimnak célja, mint azt általános jelentésemben kifejtettem, nem csak az anyagi, de egyszersmind az alaki törvé­, nyek javítása és ezzel karöltve az állami kincstár e címekből | folyó jövedelmének szaporítása is ; a mi egyrészt bizonyos adó­I tételek emelése, másrészt a rendszer alakiságaiban teendő változ­| tatások által oly módon érhető el, hogy a kincstár az őt jogosan j megillető adók birtokába gyorsabban mint eddig juthasson, hogy az anyagi törvények végrehajtása az állam költségeit érezhetőleg ne szaporítsa, vagy legalább eleje vétessék a végrehajtással járó költségek túlságos és jelenlegi viszonyaink közt el nem viselhető emelkedésének és mindamellett az adózók jogos és méltányos igényei a kezelés javítása tekintetében kielégítést nyerjenek. Erre a célra, anyagi törvények alkotásán kivül, a leghatha­j tósabb módszert a szerfelett elszaporodott bélyeg- és illetékügyi I felebbezések korlátozásában találhatni. Ettől a kívánságtól any­I nyira el nem lehet állni, hogy annak valósithatása végett a pénz­I ügyi kormányzatnak a bélyegadóbeli és jogi letéki judikaturát, az ! eddigi pénzügyi közegekről független birói forumokra való átruhá­! zását kell célba venni és igy az adózó közönségnek az említett korlátozásért nagyon becses ellenértéket, az első folyamodású pénz­ügyi bíróságok megalkotását ajánlani. A két módszer csak együtt alkalmazható. Ha a pénzügyi judikaturát az eddigi mód szerint a pénzügyigazgatóságoknál í hagyjuk, akkor ellenállhatatlan erejű erkölcsi, már gyakran han­goztatott okok kényszerítenének arra, hogy a felebbezés továbbra is korlátlan legyen és akkor a javaslat céljai egyike meghiúsulna, akkor a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság létszámát tetemes költséggel kellene szaporítani és az adódók elégedetlensége a pénzügyigazgatósági judikaturával megmaradna és független biró­ság határozata után való sóvárgása kielégítetlenül hagyatnék. Ha ellenben a felebbezés korlátozásának szükségét elismerve, az ahhoz való korlátokat felállítjuk: akkor az azt ellensúlyozó bírósági feleb­bezési forumokat is el kell fogadnunk. És éppen ebben fekszik indoka az abbeli javaslatnak is, hogy a bélyegadó- és jogilletékbeli felebbezések fölött már első fokban társas bíróságok és ne egyes birák határozza­nak. Ha az adózó polgár például: 25 frt értékig terjedő ügyét kénytelen csupán egy felebbezési fórum elbírálása alá terjeszteni, bizalma csak akkor lesz kielégítő és megnyugtató, ha ügyét nem csupán egy, hanem több bíró által látja felülvizsgáltatva. De maga a felebbezés fogalma és jogi elmélete követeli a társas biróság alkalmazását. Ha pedig felebbezésekre a társas bíróságok esz­méjét el kell fogadnunk, akkor a felebbezési első forumot ok­vetlen három bíróból kell megalakítani, hogy ellentétetes vélemé­nyek esetében határozat egyátalában keletkezhessen. Nem sok súlylyal bír az a lehető ellenvetés, hogy az első folyamodású pénzügyi bíróságok tanácsainak három biróval leendő felállítása által a budapesti m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság tanácsait is az eddigi hármas birói számról legalább öt birói számra kellene felemelni és ez által annak munkája, elfoglaltsága és ennélfogva költsége is jelentékenyen szaporodnék. Az emiitett legfőbb biróság tanácsai ezentúl is határozhatnának ugy, mint eddig, hármas tanácsokban, mert a határozat súlya és ereje nem abban fekszik, hogy a magasabb fokú felebbezési fórumban hatá­rozatot hozott biráké, hanem abban, hogy amazok határozatát magasabb tekintély, szakismeret, tapasztalat és mindezekből folyó tisztelet és bizalom fénye vegye körül. Javaslataim tehát szoros logikai következetességgel képeznek egy elvi és szervezeti szükséges egészet. Ha a pénzügyi közigaz­gatási biróság személyzetét folyton szaporítani nem akarjuk, akkor a felebbezéseket kell korlátolni. Ennek erkölcsi és elkerülhetetlen következménye a pénzügyi administratió judikaturájáuak megszün­tetése és helyébe független bíróságok alkalmazása, felebbezési fórum pedig csak társas biróság lehet, mely bíróságok számát és székhelyeit már csupán a célszerűség és szükséglet szempontjából kell meghatározni. Ennek a szervezetnek még egy igen fontos előnye is volna. A mostani szervezet mellett a pénzügyi igazságszolgáltatás nem

Next

/
Thumbnails
Contents