A Jog, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889 / 8. szám - Első folyamodású pénzügyi biróságokról (A jogorvoslatok rendszere)
a JOG, 65 bczesi iorum előtt oly védekező állást nyer, a melylyel eddig nem birt; inig végre a fontosabb illetékszabási kérdésekben, az első megszabásnál, célszerű administrationalis intézkedések által, melyek folytán a fontosabb, vagy bonyolultabb eseteket a kiszabás előtt maga elébe terjesztetheti és utasításokat adhat, továbbra is megtarthatja azt a közvetve gyakorolt ugyan, de még is hatalmas befolyást, hogy az illetékkiszabási hivatalok kiszabásaikat az ő utasításai szerint eszközöljék, a melyeket, ha azokat az elsőfolyamodású pénzügyi bíróság a kincstár hátrányára megváltoztatná, az öt megillető felebbezési jognál fogva a legfelsőbb fórum előtt még Védhet. Hogy a javaslat e reudszere mellett a pénzügyministeriumbeli illetéki számvevőség által gyakorolt feliilbirálati rendszernek is el kell esni: az a dolog természetéből fohik. Ügyeket, a melyek törvényes elintézésére a törvény átalában bírósági közegeket alkot, adminiuistrationalis forumok felülbirálata alá terelni csak azért, mert a-fél nem felebbezett, nem lehet. Hisz ez éppen újabb inger lenne, mindent, mit a kiszabási hivatal megállapít, megfelebbezni, habár a fél különben az illetékkiszabási hivatal határozatában meg nyugodnék is ! Eltekintve attól, hogy ez a számvevőségi felülbirálat évenkint körülbelül 30,000 frtnyi névleges pótilletéket dérit ki, melynek legalább egyharmada közbevetett felebbezések folytán megint leíratik és igy az erre a munkára megint szükséges számvevőségi személyzet 26,700 frtnyi szeméi} es illetményei által teljesen feli mésztetik ; nincs is már, még a most érvényes törvények alatt is, sok értéke ennek a felülvizsgálati rendszernek, mert hiszen az 1SS7 : XLV. t.-c. 19. §-ának harmadik bekezdése szerint »a pénzügyi közigazgatási bíróság által megállapított illetékek után pótilleték követelésének helye nincsen. « Sőt talán nem hibázom, ha az illetéki felebbezéseknek az utóbbi időben való rohamos szaporodását éppen ebben az intézkedésben is keresem; a felek a pótilleték ellen magukat a pénzügyi közigazgatási bíróság Ítéletének kieszközlése által akarván biztosítani. Nem habozom végre kijelenteni : hogy javasolt új felebbezési rendszer folytán a bélyegadó és jogilletéki ügyek ellátásának fösúlypontja az illetékkiszabási hivatalokra fog esni, míg azokra a pénzügyigazgatóság csak közveteit befolyást és ellenőrzést fog gyakorolni. De ha a nem kevésbé fontos és hasonlíthatatlanul több jövedelmet szolgáltató egyenes adóbeli ügyek önálló ellátását adófelügyelőkre bízhattuk, semmi elfogadható ok sincs arra, hogy a bélyegadó és jogilletékbeli ügyek önálló ellátását az illetékkiszabási hivatalok főnökeire ne bízzuk. Ez csak fokozza a legfőbb pénzügyi közigazgatási hatóságnak gondoskodását arról, hogy ezekre az állomásokra minden tekintetben képes és megfelelő személyek állíttassanak. Az is szükséges következménye a megváltoztatni javasolt felebbezési rendszernek, hogy annak életbeléptetése után az illetéki kezelésben némi administrationalis módosítások tétessenek. A súlypont ezentúl az illetékkiszabási hivatalokba esvén és minden későbbi számvevőségi felülvizsgálat a kiszabott bélyegadó jogilleték helyessége tekintetében megszűnvén, a kiszabási iratok csakis az illető kiszabási hivatalok irattáraiban központosítva őrizendők és azok ezentúl nem küldendők előírás végett ki az illető adóhivatalokhoz, hogy ott azok számfejtő könyveiben bevezettessenek, befizetések esetében pedig az illető bevételezési tétel okmányolásakép a pénztári naplóhoz csatoltassanak, hanem az adóhivatali előírás alapjául ezentúl a számfejtő könyvben való bevezetésnél az illetékfizetési hivatal által kiállított fizetési meghagyások hitelesített másolata, vagy eredeti másodpéldánya kell hogy szolgáljon, mely fizetési meghagyás, ha az a kezelési törvényjavaslatom 18. §-ában megállapított mód szerint állíttatik ki, a számfejtő könyvben szabályszerűen teljesíthető előírásra teljesen elegendő. Ez által megszüntettetik az a roppant levélváltás is, mely most minden egyes felebbezés alkalmából a pénzügy igazgatóságok, illetékkiszabási hivatalok, adóhivatalok és a pénzügyministerium illetékügyi számvevősége közt, még mielőtt az ügy érdemleges tárgyalása meg is kezdethetnék, a kiszabási iratok beszerzése végett történik és azt eredményezte, hogy a körülbelül évenkint 70 — 75 ezerre tehető) bélyegadóbeli és jogilletéki felebbezések tárgyalása a pénzügyigazgatóságok jegyzőkönyveiben 210 — 220 ezer ügyszámot tesz szükségessé; nem is véve tekintetbe azt a munkacsökkenést, melyet javaslott rendszerem az adóhivatalok ügykezelésében is előidézne. Ha a felebbezések folytán a felebbezési forumok (az első folyamodású pénzügyi bíróságok és a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság) az illetékkiszabási hivatal fizetési meghagyáson alapuló előírásokat megváltoztatják, ez a változtatás az adóhivatal számfejtő könyvében, az illető bírósági határozat hiteles másolatának hozzácsatolása mellett, esetről-esetre minden akadály nélkül ép ugy eszközölhető lesz, mint az eddig is a pénzügyigazgatóságok határozatai alapján történt. A bélyegadó és jogilletéki ügyek reformja tekintetében beterjesztett javaslataimnak célja, mint azt általános jelentésemben kifejtettem, nem csak az anyagi, de egyszersmind az alaki törvé, nyek javítása és ezzel karöltve az állami kincstár e címekből | folyó jövedelmének szaporítása is ; a mi egyrészt bizonyos adóI tételek emelése, másrészt a rendszer alakiságaiban teendő változ| tatások által oly módon érhető el, hogy a kincstár az őt jogosan j megillető adók birtokába gyorsabban mint eddig juthasson, hogy az anyagi törvények végrehajtása az állam költségeit érezhetőleg ne szaporítsa, vagy legalább eleje vétessék a végrehajtással járó költségek túlságos és jelenlegi viszonyaink közt el nem viselhető emelkedésének és mindamellett az adózók jogos és méltányos igényei a kezelés javítása tekintetében kielégítést nyerjenek. Erre a célra, anyagi törvények alkotásán kivül, a leghathaj tósabb módszert a szerfelett elszaporodott bélyeg- és illetékügyi I felebbezések korlátozásában találhatni. Ettől a kívánságtól anyI nyira el nem lehet állni, hogy annak valósithatása végett a pénzI ügyi kormányzatnak a bélyegadóbeli és jogi letéki judikaturát, az ! eddigi pénzügyi közegekről független birói forumokra való átruhá! zását kell célba venni és igy az adózó közönségnek az említett korlátozásért nagyon becses ellenértéket, az első folyamodású pénzügyi bíróságok megalkotását ajánlani. A két módszer csak együtt alkalmazható. Ha a pénzügyi judikaturát az eddigi mód szerint a pénzügyigazgatóságoknál í hagyjuk, akkor ellenállhatatlan erejű erkölcsi, már gyakran hangoztatott okok kényszerítenének arra, hogy a felebbezés továbbra is korlátlan legyen és akkor a javaslat céljai egyike meghiúsulna, akkor a m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság létszámát tetemes költséggel kellene szaporítani és az adódók elégedetlensége a pénzügyigazgatósági judikaturával megmaradna és független biróság határozata után való sóvárgása kielégítetlenül hagyatnék. Ha ellenben a felebbezés korlátozásának szükségét elismerve, az ahhoz való korlátokat felállítjuk: akkor az azt ellensúlyozó bírósági felebbezési forumokat is el kell fogadnunk. És éppen ebben fekszik indoka az abbeli javaslatnak is, hogy a bélyegadó- és jogilletékbeli felebbezések fölött már első fokban társas bíróságok és ne egyes birák határozzanak. Ha az adózó polgár például: 25 frt értékig terjedő ügyét kénytelen csupán egy felebbezési fórum elbírálása alá terjeszteni, bizalma csak akkor lesz kielégítő és megnyugtató, ha ügyét nem csupán egy, hanem több bíró által látja felülvizsgáltatva. De maga a felebbezés fogalma és jogi elmélete követeli a társas biróság alkalmazását. Ha pedig felebbezésekre a társas bíróságok eszméjét el kell fogadnunk, akkor a felebbezési első forumot okvetlen három bíróból kell megalakítani, hogy ellentétetes vélemények esetében határozat egyátalában keletkezhessen. Nem sok súlylyal bír az a lehető ellenvetés, hogy az első folyamodású pénzügyi bíróságok tanácsainak három biróval leendő felállítása által a budapesti m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság tanácsait is az eddigi hármas birói számról legalább öt birói számra kellene felemelni és ez által annak munkája, elfoglaltsága és ennélfogva költsége is jelentékenyen szaporodnék. Az emiitett legfőbb biróság tanácsai ezentúl is határozhatnának ugy, mint eddig, hármas tanácsokban, mert a határozat súlya és ereje nem abban fekszik, hogy a magasabb fokú felebbezési fórumban határozatot hozott biráké, hanem abban, hogy amazok határozatát magasabb tekintély, szakismeret, tapasztalat és mindezekből folyó tisztelet és bizalom fénye vegye körül. Javaslataim tehát szoros logikai következetességgel képeznek egy elvi és szervezeti szükséges egészet. Ha a pénzügyi közigazgatási biróság személyzetét folyton szaporítani nem akarjuk, akkor a felebbezéseket kell korlátolni. Ennek erkölcsi és elkerülhetetlen következménye a pénzügyi administratió judikaturájáuak megszüntetése és helyébe független bíróságok alkalmazása, felebbezési fórum pedig csak társas biróság lehet, mely bíróságok számát és székhelyeit már csupán a célszerűség és szükséglet szempontjából kell meghatározni. Ennek a szervezetnek még egy igen fontos előnye is volna. A mostani szervezet mellett a pénzügyi igazságszolgáltatás nem