A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 6. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból

16 a. JOG. szorítani, miről az indokok teljesen meggyőztek; tehát vonatkozik azon esetre, midőn törzs szerinti^ osztálynak is, meg csupán törzs szerinti osztálynak van helye; másodszor azon kellett gondolkoznom, hogy a meghalt, vagy az örökségről lemondott távolabbi leszármazó által előre kapott rész, ha az örökséget nem is haladja túl, ezen műtétnek alávettetik-e s rájöttem, hogy igen ; s mikor ezekkel tisztában voltam, az indokok nyomán a kiszámítást kiséreltem meg, de itt aztán megakadtam. Mindjárt az első példánál észrevettem, hogy az indokok a javaslattal nem egyeznek, de meg azt sem bírtam felfogni s most sem foghatom fel, hogy a 6-odok közé azaz '/-, miért kevertetett be, mely a törvényjavaslatot épen nem támogatja. De hogy az olvasó jobban tájékozza magát, szükségesnek tartom e kissé nehézkes manipulatióval valamivel bővebben megismertetni. A törvényjavaslat szerint ha törzs szerinti osztálynak (szerintem és helyesebben, ha törzs szerinti osztálynak i s) van helye, azaz ha személyek törzsekkel osztoznak, a távolabb leszármazót — tehát törzsbeli tagot — terhelő előre kapott érték az illető leszármazó - tehát törzsbeli tag — örökrésze erejéig az illető törzs terhére betudás tárgyát képezi. Legelső feladat tehát az illető leszármazónak örökrészét megállapítani, mert ennek erejéig történik a betudás. Hogyan kell azt megállapítani, erről a javaslat hallgat, pedig szükség lenne egy kis útmutatóra, annál inkább, mert az indokokban a kiszámítást illetőleg, nagyon gyér utasítás foglaltatik. E beszámítási elvre nézve ugyanis az indokokban ezen egyet találom. »Annak kiszámítása, hogy az örökséget meghaladó előre kapott értékből mennyi esik az illető örökrészébe, tehát mennyi összeg erejéig tudandó az be az illető törzsnek osztályrészébe, következő egyszerű számítással eszközöltetik: a tényleges hagyaték és a túladományban részesült örököstárson kivül a többi örököstársakat terhelő betudási érték összeadandó, ezen összeg aztán elosztandó és a túladományban részesített örököstárson kivül a többi örököstárs együttes örökségi jutalékainak számI á j á v a 1 és kijő azon összeg, mely a hagyatékhoz hozzászámítandó s az illető törzs osztályrészbe betudandó.« Hát ez aztán egyszerű számítás, már t. i. annak, a ki érti. Tudom én azt, hogy ha valakinek egy tárgy tökéletesen hatalmában van, annak minden legcsekélyebb rézletét is ismeri, sokkal kevesebb szavat használ annak másokkal való megismertetésére ; rendesen csak a főbb vonalakat közli s azt hiszi, hogy az összekötő apróbb részleteket a hallgató vagy olvasó ép ugy bele fogja illeszteni, mint azok az előadó fejében meg vannak. De én jelen feladatomban azon olvasó színvonalára szeretek állni, ki a törvényt olvasva, első olvasásra szereti megérteni s minthogy azon meggyőződésben vagyok, hogy az 54. §-t teljesen, annak végrehajtásával együtt magából a törvényből, még indokainak segítsége mellett is, nagyon kevés ember fogja megérteni, talán nem teszek felesleges munkát, ha ugy, mint én felfogom kissé részletesen s igy esetleg világosabb szövegezéséhez hozzájárulok. Mindenekelőtt azzal a bizonyos számlalóval és annak eredetével foglalkozom. Ha valamely örökhagyónak egy gyermeke van, az egész hagyaték erre száll s itt betudásról szó sincs, ha kettő van, már itt a hagyaték két ágra oszlik s ha ezek egyike leszármazók hátrahagyásával meghalt, az életben levő gyermek, vagyis közelebbi leszármazó, testvérének gyermekeivel, illetve testvére törzsével fog osztozni, itt tehát a törzs szerinti osztálynak és következőleg az esetleges betudásnak is helye van; ha három gyermeke, illetve ezek leszármazói vaunak, a hagyaték három ágra oszlik, ha négy van, négyre, ha öt, ötre s igy tovább. Az ezek közötti osztály legkönnyebb eszközölhetése végett legcélszerűbb, ha az egész hagyaték, mint egy egész, annyi egyenlő eszményi részre osztatik, hogy a legszaporább törzs minden egyes tagja osztályrészül egy ily egész eszményi részt kapjon, mely eszményi felosztás akként történik, ha a hagyaték imént emiitett ágainak száma a legszaporább törzs tagjainak számával szoroztatik, e szám képezi az eszményi részek törtszámának nevezőjét. Es minthogy a hagyatékot annyi részre osztottuk, hogy a legszaporább törzs minden egyes tagja egy ily egész részt kapjon, ebből az következik, hogy mind a többi osztályos személy és törzs is külön ugyanannyi részt kap, mennyit a legszaporább törzs tagjai együtt véve; eme szám, mely azt jelzi, mennyit kap amaz eszményi részből egyik vagy a másik, képezi az eszményi részek törtszámának számlálóját. Es minthogy az egész hagyaték egy egészet képez, ha e törtszámmal ez egészet akarjuk kifejezni evidens, hogy a számláló és nevezőnek egy és ugyanazon számnak kell lenni. Vegyük ennek illustratiójára az indokokban felhozott 2-ik példát. Volt az örökhagyónak öt gyermeke, három él, kettő meghalt, de mindkettő gyermekeket hagyott. Itt a személyes vagy egyéni a törzsöröködéssel találkozik; a három élő gyermek az elhunyt kettőnek leszármazóival osztozik. E szerint a hagyaték öt ágra szakad, melyek közül kettő törzset képez, az egyik törzsben két gyermek van, a másikban három, ez a szaporább ; e hármas számmal szoroztatik az öt ág s a kijövő 15-ös szám jelzi, hogy a legcélszerűbb osztály tekintetéből a hagyaték 15 eszményi részre osztandó és miután a legszaporább törzs minden egyes tagjára ebből egy rész esik, tehát e törzsre 3/i.->"°d s minthogy minden ág egyenlőn örökösödik, a másik törzsre is és minden személyre külön három-három 15-öd esik, mit ha összeadunk, kijő a hagyaték egysége : Ir,/13-öd. Hogyha tehát a törzsek valamelyik tagja örökrészéntúli adományban részesült, egyik-másik a többi örökösök közül pedig betudási értékben részesült, vagy ha ez utóbbi nem is történt, az imént előadottak után a túladományban részesült örökrészének kiszámítása valószínű egyszerűbbé válik. Alkalmazzuk ezt az indokokban felhozott első példára. Az örökhagyónak van két fia A., B. és elhalt C. fiáról 2 unokája I). és E. — D. unokájának, kit kiválóan szeretett, kiházasitására adott 2,000 frtot, a többi semmit se kapott; halála után kitűnt, hogy a hagyatéka csak 3,000 frt. Itt tehát D. túladományban részesült, mely a C. törzs D. tagjának betudással kiszámított örökrésze erejéig betudás tárgyát képezi; a hagyaték három ágra oszlik s az egyetlen törzsnek két tagja van; a 2-öt szorozva 3-al = 6, a hagyaték tehát (3-od részekre osztandó, melyből esik A.-ra 2/i;> B.-re 2/G, a C. törzsre 2/c és na a tu^" \ adományban részesített D.-re eső yc-ot levonjuk, marad 5/fi. D. örökrészének kiszámítására a tényleges hagyaték (miután a többiek egyike sem részesült betudási értékben) az utóbbi törtszám számlálójával, tehát 5-el elosztandó, esik egy részre 600 frt, D. betudással kiszámított örökrésze tehát eme 600 frt, ez a tényleges hagyatékhoz adva tesz 3,600 frtot, mely összeg 6 részre elosztva, jut A.-ra 2/6, azaz 1,200 frt, B.-re 2/ö, azaz 1,200 frt, D.-re jutna Vc, azaz 600 frt, de miután már jóval többet kapott, semmit se kap, E.-re jut ]/g, tehát 600 frt és igy 1,200 + 1,200 + 600 = a tényleges hagyatékkal, 3,000 frttal. 1) íme nekem az indokokban emiitett Y:-,-re szükségem nincs. Azt állítottam fennebb, hogy az indokok a javaslattal nem egyeznek; ez állításomat igazolni tartozom. A törvényjavaslat 54. §-a azt mondja: »a túlhaladó adományban részesített távolabbi leszármazót terhelő előre kapott érték... a leszármazó örökrésze erejéig az illető törzs terhére betudás tárgyát képezi« és ennek bővebb megérthetése tekintetéből az iménti példa hozatott fel, ugyanazon eredménynyel, de őszintén megvallva, általam még most sem értett kiszámítással. En tehát a törvényjavaslat szövegéhez tartva magamat, akkép számitok, tovább is az iménti példa mellett maradva: a tényleges hagvaték 3,000 frt, ebből esik A.-ra */« azaz 1,000 frt, B.-re 2/fi, azaz 1,000 frt, a C. törzsre 2/tí, azaz 1,000 frt s igy D. osztályrésze ennek fele = 500 frt, E. része 50O frt. Minthogy D. túladományban részesült, az őt terhelő előre kapott érték az ö, tehát D. örökrésze erejéig a C. törzsnek betudandó. Minthogy D. örökrésze 500 frt, ez a tényleges 3,000 frt hagyatékhoz adva (52. §.) tesz 3,500 trtot, ennek egy hatoda tesz 583 frt 33Vs krt s minthogy A.-ra 2/G esik, kap 1,166 frt 66-'/3 krt, B. kap %-ot, tehát 1,166 frt 662/:! krt, a C. törzs is kapna -/,,-ot, tehát 1,166 frt 662/;! krt, de minthogy D. 500 frtnyi örökrészénél sokkal többet kapott, ez 500 frtnyi örökrésze ezen utóbbi 2/,;-ból, azaz 1,166 frt 662/3 krból levonatik s igy marad E. nek 666 frt 662/3 kr. Ezzel a tényleges hagyaték, 1,000 frt — kimerül, mert 1,166 frt 662/. -f 1,166 frt 662/, + 666 frt 662/, = 3,000 frt. 2) Ez szigorún a törvényjavaslat szavai szerint van kiszámítva s minthogy az indokok nem ezen eredményre jutnak, hanem az általam fent emiitettre, világos, hogy az indokok a törvényjavaslattal nem egyeznek. Hogy tehát a javaslati 54. §. az indokokkal s igy a javaslatot készítő intentiójával megegyezzék, az előadottak nyomán nézetem szerint igy lenne szerkesztendő : »A mennyiben azonban a leszármazók közt személyek törzsekkel, vagy egyedül törzsek osztoznak törzsekkel s egy I távolabbi törzs valamely tagja örökségébe betudandó, de örökI részét meg nem haladó értéket kapott, vagy örökségét túlhaladó