A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 6. szám - Tagja-e a rendőrhatóságnak a közrendőr?

44 JOG. 'E könnyű és alapos tájékozás természetszerű folyománya a gyorsabb és szabatosabb adminisztráció lesz: a mi pedig már önmagában véve is nem jelentéktelen előny. A föntebb is csak vázlatosan közölt gazdag tartalom ismertetése messze túlhaladná e sorok keretét; ezért jogalkotásaink csak egy-két általánosabban érzett tünetének jelzésére szorítkozunk. A közel múltban igazságügyi törvényeink közül több, legalább is nem nevezhető szerencsés alkotásnak. A jó törvény igazi mértékét hatályának tartama határozza meg. E mérték néhány —• különösen fontos — törvényünkre nézve, igen kedvezőtlen, mert módosításuk, életbeléptetésük után rövid időre, oly elengedhetetlen szükséggé vált, hogy annak kezdeményezése elől az igazságügyniiniszterium sem zárkózhatott el. így például az 1869. évben életbeléptetett polgári perrendtartásnak novelláris módosítása már 1874-ben — tehát "> év múlva — javasoltatott első izben a parlament előtt. Az 1875-ben életbeléptetett ügyvédi rendtartás módosítása iránt az igazságügyi kormány már alig négy év múlva, az 1879. év kezdetén kéri ki az ügyvédi kamarák véleményét, hogy 1881-ben új javaslatot terjeszszen a törvényhozás elé. A közjegyzői törvény 1875. évi augusztus 1-én lép hatályba, de a kormány a törvény hiányai és fogyatkozásainál fogva, már 3 és fél év múlva kénytelen felhívni a közjegyzői kamarákat, hogy adják elő javaslataikat a törvény célba vett módositásai iránt. S ilyen a sorsa, kisebb-nagyobb időközökben a törvények egy tekintélyes számának. Mindez az első törvényes szabályozás fogyatékossága miatt. Egy örökösen sürgős és alig befejezhető törvénygyártás circulus vitiosusa előtt álltunk. Hogy ily rövid idejű életképességgel biró törvények mellett, rendeletek alakjában, mindenütt ott sántikált egy sereg — törvényből kimaradt — pótintézkedés : az ép oly természetes, mint szükségszerű folyománya az előzményeknek. A közjegyzői intézményre nem kevesebb mint 43, az ügyvédi rendtartásra pedig 33 rendelet vonatkozik, 12 év alatt. Egyáltalán a rendeletek óriási bősége az, a mi igazságszolgáltatásunk mult kormányait jellemzi. A hagyatéki-örökösödési eljárás tárgyában 36, a birtokrendezések tárgyában 48, a telekkönyvi intézményre vonatkozólag 39, a bűnvádi eljárás és ügyvitelben 48 rendelet intézkedik. S ugyan e pazarsága a rendeleteknek tapasztalható a legegyszerűbb kérdések szabályozásánál is. Hogy mást ne említsünk, a katonai személyeknek polgári jogügyekben való szereplését is 9 külön rendelet szabályozza. A maga idején szigorúan meg nem birált alapvető rendeletek hiányossága folytán, alkalom és ötletszerű módosításoknak volt az adminisztráció is kitéve. Például az 1869. évi birói ügyviteli szabályok három év múlva — 1872-ben — hatályon kivül helyeztetnek; de ezen újabbi szabályok is csak két évig hagyatnak érvényben, mert 1874-ben ismét új szabályok lépnek életbe s ezek fenállanak ugyan máig is, de már 34 darab értelmező, bővítő és helyesbítő rendelettel korlátozva, majd tágítva. így állunk a statistikai adatok gyűjtésével is. A 12 év alatt, 33 rendelet volt szükséges a gyűjtések kellő szabályozására. A nagy kodifikacionális művek tanulmányozása és készítése 1868. és a rá következő évben indul meg; kezdeményezhetik a büntetőtörvénykönyv, a szóbeliség rendszerére alapított polgári perrendtartás, az általános magánjog alkotása. A 70-es évek közepén azonban beáll a pangás, a magánjog kodifikációja teljesen szünetel 1879-ig. Ez évtizednek csak egy kimagasló eredeti törvényhozási műve van : a büntetőtörvény. A 80-as évek elején tervezet és tanácskozás alá vétetik a magánjog egyes ágainak és a bűnvádi eljárásnak alkotása, de e stádiumot egyik sem haladja túl. Ma azonban ismét; a szervezés első éveihez hasonló tervszerű és életerős működés lüktet a minisztériumban, mely erős kézzel igyekszik segíteni a mult idők adminisztratív s kodifikatorius mulasztásain és hiányain. A mostani igazságügyminiszter eddigi javaslatai alapján hozott törvények sokkal ismeretesebbek, hogysem azokra utalni szükségesnek tarthatnék, ezért a legközelebbi jövőnek, csak nagyobb törvényhozási műveit soroljuk elő, a »Jelentés« alapján: az örökösödési jog — mint tudvalevő — törvényhozási tárgyalás alatt áll, az ezt életbeléptető törvény készen van ; a kötelmi jog tervezete fölött az értekezleti tanácskozások rövid időn megindulnak; a családjog tervezete befejezésre vár; a bűnvádi eljárás tervezetének csak utolsó átvizsgálása van hátra és a szóbeliségen alapuló polgári perrendtartás készítése a közel jövőben megindul. agja-e a rendőrhatóságnak a közrendőr? Irta: SZÉKÁCS FERENC, a bpesti kir. tszék alelnöke. Azon expensiv erő, mely minden hatalomban benne rejlik; viszont azon jogosult törekvés, mely szerint hatóságaink tekintélyét épen eljárásuk sikeressége végett kifelé emelni igyekszünk ; végre ama szintén dicsérendő igyekezet, hogy saját intézményeinket a műveltebb külföld hasonló intézményeivel egyenlő magas fokra emeljük, amazokkal párhuzamba vonhassuk: legújabban azon kérdést vetette fel, vájjon a közrendőr irányában elkövetett nyilvános becsületsértés a btk. 262. §-a alá vonandó-e, vagy pedig az csak a 261. §. vagy épen a kbtk. 46. §-a szerinti büntetéssel sújtandó ? E kérdésre nézve a iudicatura ingadozó. 1885. évig, legalább a budapesti kir. törvényszék büntető osztályának eljárása szerint — mi e kérdésben a fővárosi rendőrség intézményét tekintve, már hatósági köre által is mérvadónak volt vehető — a közrendőr ellen elkövetett nyilvános becsületsértés következetesen a btk. 262. § a alá vonatott, sőt ebben a kir. Curia tekintélye által is támogattatott, mint ezt a legfőbb fórumnak 1885. febr. 15-én, 7,284. sz. alatt, 1883. ápr. 6-án, 2,959. sz. alatt és 1885. évi jun. 25-én, 2,760. sz. a. kelt Ítéletei bizonyítják. E következetes eljáráson azonban rést ütött a budapesti kir. itélő táblának, mint harmadbiróságnak 1885. okt. 20-án, 21,46;'). sz. a. kelt s a büntetőjog tára XI. kötetének 94. lapján közétett ama határozata, »h o g y a városi rendőr hatóság i t a g n a k n e m t e k i n t h e t ő s u g y az irányában elkövetett becsületsértés a 262. §. szerint nem m i n ő s i t h e t ő.« Hasonértelemben határozott a kir. ítélő tábla 1887. dec. 5-én, 25,741. sz. a. hozott Ítéletében, kimondván, hegy »a G. F. fővárosi rendőr ellen elkövetett nyilvános becsületsértés nem a 262. §., hanem a 261. §. szerint minősül, mert G. rendőrhatósági közeg, ezekre pedig a 262. §. ki nem terjed.* És e felfogást legújabban a kir. Curia — ellentétben eddigi saját álláspontjával — 1887. évi nov. 22-én, 3,760. sz. a. kelt Ítéletében megerősítette. Semmi különös ok nincs arra, hogy e kérdésnek valami naőy gyakorlati horderőt tulajdonítsunk, mert a társadalmi rendel sarkaiban nem fogja megrenditni, ha egy közrendőr irányában elkövetett nyilvános becsületsértés a 262. §. szerint vagy pedig a 261. §. alapján, vagy épen a kbtk. 46. § a alkalmazásával nyerne megtorlást. Azonban a jogérzet megszilárdulásának kiváló érdeke s a codex következetes értelmezésének fontossága az, mi ezen gyakorlatilag alárendelt kérdésnek megvitatását indokolja. Mert a ki irigy szemmel nézi a francia polgárt, ki öt codexével zsebében ügyvéd nélkül is biztos tanácsadót birtokol, annak kötelessége oda hatni, hogy a mi codexeink is átmenjenek a nemzet jogi öntudatába, ez pedig csak a fölmerült kételyek és ingadozásoknak azonnali felderítése és megszüntetése utján érhető el. Mert magyarázatra nem szorul, hogy oly törvény, melynek értelmezése körül a bíróságok egymással és saját magukkal ellentétbe kerülnek, nem válhatik a nemzet közmeggyőződésévé. A fent kimutatott ellentmondások csiráját a btk. 262. §-a, 165. §^a és a kbtk. 46. §-ának egybevetéséből az által támadottnak kell felismernünk, hogy mig a 165. és 46. §. hatós;igi közegekről is említést tesznek, addig a 262. §. a hatósági közegeket nem emliti, de igenis a hatóság tagjait. Már pedig azon alárendelt állás, mit a közrendőr a rendőrségi hyerarchiában elfoglal, első tekintre öt a közegek alárendelt csoportjába utasitja. Maga a fővárosi rendőrség felállításáról szóló 1881. évi XXI. t.-Cl