A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. VI. fejezet

a JOG. 19 Ily tényállás mellett nem jöhet figyelembe alperesnek a 3"/. alatti szerződés 5. pontjára állapított védekezése, mely szerint nevezett meghatalmazott nem volt jogosítva az üzlet terhére adósságokat csinálni s általában terhes szerződéseket kötni, figyelembe nem jöhet pedig eme védekezés azért, mert habár a főnök jogosítva van is meghatalmazottiát tetszése szerint korlátozni, az ily korlátozás feltétlen hatálylyal csak a meghatalmazottal szemben bír, kifelé vagyis harmadik személyivel szemben csak az esetben birhat a meghatalmazás minőségéből törvén}' szerint folyó hatáskör ilvetén korlátozása hatálylyal, ha a meghatalmazottal szerződi) harmadik személv a korlátozásról tudomással birt, tehát roszhiszemüleg járt el, vagy pedig ha erről a kellő kereskedői gondosság mellett, tudomást szerezhetett volná. A jelen esetben emez alternatívák egyike sem forog fenn felperes ellenében, mert alperes maga sem állítja, hogy felperes a korlátozásról tudomással birt volna, arra nézve pedig, hogy erről felperes kellő óvatosság mellett tudomást szerezhessen, alperes mitsem tett, pedig a kereskedelmi forgalom biztossága szempontjából kötelessége lett volna alperesnek a rendes lakhelyétől távol működő üzletvezetősége törvényből folyó meghatalmazásának eme korlátozásáról a vele üzletvezetői minőségénél fogva szükségképen •összeköttetésbe lépendő kereskedői köröknek a kereskedői forgalomban dívó szokásos módon, például körözvények utján — tudomására hozni, a mely figyelmeztetést, hogy bármily szokásos módon megtette volna, alperes maga sem állítván, eme mulasztásának következményeit egyedül ö tartozik viselni, azokat tehát a jóhiszeműség s kellő gondossággal eljárt felperesre hárítani nem lehet. A mi végre alperesnek ama védekezését illeti, hogy felperes a kereseti vételárra nézve az üzletvezetőnek váltó elfogadványával elégíttetett ki, ez nyomatékkal nem bir azért, mert ezen váltóra a nevezett üzletvezető jogtalanul alperes nevét irván, abból alperesre mi kötelezettség sem származhat. Mindezeknélfogva alperes az e.-b. Ítéletek megváltoztatásával, az egyébként nem kifogásolt kereseti kérelemhez képest volt marasztalandó (1887. dec. 22-én 835.) Életbiztosítási báreákra, illetve az azok alapján járó biztosítási összegre, illetőiéi az esetleg felmerülhető követelésre végre, hajtás nem vezethető. A budapesti Y. ker. kir. járásbíróság: A B) alatti jkönyv 5. és 6. t. a. felvett életbiztosítási bárcák a zár alul feloldatnak. Indokok: A Bj a. 5. és 6. sz. a. felvett életbiztosítási bárcák az 1881. évi I.X. t-c. 60. §-a alapján voltak feloldandók, a mennyiben az 5. tétel alattira nézve igénylőnő feltételesen kedvezményezett, a 6. t. a. nézve pedig annak mindenkori elömutatója a kedvezményezett. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. jbiróság ítéletét ama részében, melylyel az 5. és 6. t. a. összeirt életbiztosító bárcákat, illetőleg az ezeken alapuló követelést feltétlenül a birói zár alul felmentette, megváltoztatja, ezen ingóságokra nézve felperest keresetétől feltétlenül elmozdítja s ezen ingóságokra nézve a birói zárt továbbra is fentartja. Indokok: Elmozdítandó volt felperes keresetétől a 4,685. sz. végrehajtási jkönyvben 5. és 6 t. a. összeirt biztosítási bárcák tekintetében, mert eltekintve felperesnek azon kifogásától, hogy a bárcák a törvény értelmében le nem foglalhatók, a mennyiben ezen irányban netán szenvedett sérelmének orvoslása előterjesztés utján lett volna[megkisérlendő, felperes ezen bárcákhoz való igényét nem bizonyította, ugyanis az 5. t. alatti biztosítási bárca, illetőleg az ezen alapuló életbiztosítási összeg felperest csak feltételesen illeti, t. i., ha férje a végrehajtást szenvedő elhal, de ezen feltétel még be nem állt, minthogy felperes férje él, a 6. t. a. biztosítási bárca, illetőleg az ezen alapuló követelés, a végrehajtást szenvedő halála esetére az előmutatót illeti, hogy azonban felperes a bárcát egyszerűen birtokolná, ezt felperes az ellenfél tagadásával szemben nem bizonyította. A in. kir. Curia: A másodb. ilélete a végrehajtási jkönyv -5. és 6. t. alatt összeirt életbiztosítási báreákra vonatkozó egyedül felebbezett részében megváltoztatik s ezen két tételre nézve az e. b. ítélete hagyatik helyben. Indokok: A kereseti életbiztosítási bárcák biztosítási végrehajtásilag még 1881. évben foglaltatván le, felperes ezen foglalás ellen az akkoriban érvényben volt végrehajtási törvén}', jelesül az 1868. LIV. t.-c. szerint előterjesztési jogorvoslattal nem élhetett, de ha élhetett volna is e joggal, az 1885. évben foganatosított kielégítési végrehajtási foglalás alapján ennek elmulasztása nem foszthatja meg őt attól, hogy a zár aluli feloldást az erősebb jogot feltételező igényper utján ne követelhesse, felperes | keresetének tehát az a mulasztás, hogy a foglalás ellen előterjeszI téssel nem élt, útjában nem áll. Az ügy érdemét illetőleg hatálytalannak nem volna ugyan tekinthető a kereseti életbiztosítási báreákra vezetett foglalás a végrehajtási törvény 66. §-a alapján, mert eme §. szerint csak a kedvezményezettet illető életbiztosítási összeg nem foglalható le, mely eset itt, minthogy a biztosított még életben van, fenn I nem forog. Hanem hatálynélkülinek kell tekinteni a jelen foglalást azért, mert ez esetben készpénzbeli követelés behajtására irányoztatván a végrehajtás, ennek pedig az lévén a végcélja, hogy | az annak alapját képező követelés az önként fizetni vonakodó és 1 e miatt végrehajtás alá vont adós vagyonából birói kényszer utján kielégíttessék, ebből önként következik, hogy foglalás tárgyát csak oly dolgok vagy jogok képezhetik, melyek a végrehajtást szenvedőt illetik és a melyek a végrehajtási törvényben előirt módon értékesítve készpénzzé tehetők. Már pedig az életbiztosítási bárcák a keresk. törvény 498. §-a ! értelmében a biztosító és biztosított között egy harmadik a kedvezményezett javára kötött ügyletről kiadott írásbeli elismervények lévén, azok mint a forgalomnak nem tárgyai, önmagukban meghatározható értékű dolgoknak nem tekinthetők, az azok alapján a biztosítási összeget illetőleg, esetleg felmerülhető követelésre nézve a jelen esetben a végrehajtás nem vezethető már azért sem, mert ezen í követelési jog a biztosított akaratától függő azon feltételhez van kötve, hogy a biztosított a szerződésszerű díjakat megállapított visszatérő időszakokban a kikötött időpontig pontosan fizette | legyen, minthogy e feltétel be nem állta esetében a keresk. törj vény 505. §-a 3. pontja értelmében a biztosítási szerződés hatá! lyát veszti. A végrehajtási jkönyv 5. t. a. összeirt bárca pedig még I azért sem tekinthető érvényesen lefoglaltnak, mert eme bárca felperes mint határozottan megnevezett egyik kedvezményezett nevére lévén túlélés esetére kiállítva, e felett a végrehajtást szenI vedő másik kedvezményezett korlátlanul nem is rendelkezhetett. Minthogy pedig ezen bárcák után a foglalás (1881. év) óta lejárt évi díjak beismerten felperes által fizettetnek, az elsőbiróság a beismerteknél fogva helyesen oldotta fel azokat, felperes kérelméhez képest, a zár alul. (1887. dec. 23-án 8,743. sz.) Bűnügyekben. A kir. ügyésznek, ha egyszer kijelentette az ítéletben való j belenyugvását, többé nincsen joga ezen kijelentést visszavonni. A m. kir. Curia : 'tekintve, hogy sem törvényben, sem a törvények alapján kibocsátott szabályrendeletekben, sem a bíróságok állandó gyakorlatában nincsen alapja annak, hogy a még nem végérvényes Ítélet kihirdetésénél megnyugvását kinyilatkoztatott vádlott későbben, bővebb és alaposabb megfontolás után, felebbezési jogát a joggyakorlat által meghatározott 24 órai határidőn belül igénybe ne vehesse ; tekintve ellenben, hogy a kir. ügyésznek, ha egyszer kijelentette az Ítéletben való belenyugvását, többé nincsen joga ezen kijelentését visszavonni, mert ha egyszer a közvádló, mint a még érvényes ítélet megtámadására jogositott, ezen jogának alkalmazásba vételét bármi okból mellőzi, '-vagy a felebbezésről nyíltan lemond, a hivatalból felülvizsgálandó határozatok kivételével, a mellőzés, illetőleg a lemondás mindenkor a vádlott előnyére szolgálván : a kérdéses határozatnak vádlott részére ipso facto bekövetkező relatív jogerőre emelkedését eredményezi, a mi természetesen az ezen már bekövetkezett jogerőtől való eltérést és azzal szemben a kérdéses irányban már mentessé lett vádlottnak az előbbi helyzetbe való visszahatását teljesen kizárja, | ezeknélfogva vádlott felebbezése elfogadtatik, a kir. ügyésznek pedig utólag bejelentett felebbezése visszautasittatik. (18á8. jan. 4-én 4,383.) A váltóbirtokos ellen annak kell a megállapodásellenes használatot bizonyítani, a ki a használatot jogellenesnek mondja. (B. T. K. 404. §.) A budapesti kir. törvényszék: Ezen ügyben a további eljárás megszüntettetik, s a napló 9. szám alatt levő összes ügyiratok, a 6,000 frtos eredeti váltóval, a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez jelen végzés jogerejüvé válta után áttétetni rendeltetnek.