A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. VI. fejezet

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog« 5. számához. Budapest, 1888. január 29-én. Köztörvényi ügyekben. A költött névre szóló papir az előmutatóra szóló papír jellegével nem bír. A komáromi kir. törvényszék (1886. évi július 28. 5,i40/p. 86. sz. a.) : Soós Károly ügyvéd által képviselt N. Mórné felperesnek, dr. Vásárhelyi Domokos h. tömeggondnok által képviselt Br. Sámuel csődtömege alperes elleni elzálogosított ékszerek kiadása iránti visszakövetelés! perében itélt: a Br. Sámuel csődtömege pótleltározása alkalmával 1885. évi január 5-én leltározott és a komáromi első takarékpénztár részvény-társaság által kiállított 28,656. sz zálogjegy Br. Sámuel csődtömegéből mint felperes N. Mérné tulajdona elkülönittetik s Br. Sámuel csődtömege köteles 15 napi határidő s végrehajtás terhe alatt ezen 28,656. sz. zálogjegyet felperesnek kiadui. Indokok: Az 1885. évi január 5-én felvett pótleltár adatai szerint a komáromi első takarékpénztár részvénytársaság által kiadott 28,656. sz. zálogjegy felperes tényleges birtoklásából lett a leltározó közjegyző által elvonva s mint Br. Sámuel csődtömegéhez tartozó érték leltározva, bár ezen zálogjegy arra nézve, hogy az elzálogosított tárgyak Br. Sámuel tulajdonát képezték volna — mi bizonyítékot sem tartalmaznak, minthogy az a kiállító pénzintézet értesítése szerint H. névre lett volna kiállítva. Felperes tényleges birtoklása, — K. ]ózsef tanúnak és Dr. Sch. Ármin szakértőnek vallomása együttesen teljes bizonyítékot képez arra, hogy a zálogba adott értéktárgyak felperes tulajdonát képezték, minélfogva a kereseti zálogjegyek a csődtömegtől való elkülönítése kimondandó s felperesnek oda Ítélendő volt. A budapesti kir. Ítélőtábla (1887. április 3-án 5,781/p. 87. sz. a.) : Az első bíróságnak Ítéletét oly kiegészítéssel, miszerint a 28,656. sz. zálogjegy ki nem adhatása esetére köteles alperes csődtömeg felperesnek 48 frt 42 krt megfizetni helybenhagyja. Indokok: Éltekintve attól, hogy IC József tanúnak és Sch. Ármin szakértőnek nyilatkozata is némi bizonyítékot nyújt arra nézve, miszerint a 28,656. számú zálogjegygyei a komáromi első takarékpénztárnál elzálogosított ékszerek felperesnek tulajdonai, s eltekintve attól, hogy maga a közadós is a •/• a. pótleltárban felperest ismeri el a peres zálogjegy birtokosául; felperesnek a zálogjegyre vonatkozólag visszakövetelési joga már azon tény alapján volt megállapítandó, mivel a •/• a. pótleltár s alperesi csődtömeg tömeggondnokának beismerése szerint a zálogjegy felperesnek birtokából lett a leltározó birói kiküldött által elvéve. A bemutatóra szóló zálogjegynél, mint a minőnek a felperes által követelt s »H.« költött névre kiállított zálogjegy is tekintendő, — a kereskedelmi törvény 301. és 3Ö3. §-ai értelmében a zálogtárgyak feletti rendelkezési jog már a zálogjegy puszta birtoklása alapján is megilleti a zálogjegy birtokosát. Ezzel szemben azt, hogy maguk a zálogtárgyak a közadós tulajdonai voltak s hogy a zálogjegy nem jogos uton jutott felperesnek birtokába, alperes tartozott volna bizonyítani, a mit pedig meg nem kísérelt. Ezeknél fogva alperes csődtömeg a zálogjegy kiadására helyesen lett elmarasztalva; e tekintetben nem szolgálhat felperes keresetének elutasítására indokul az, hogy ő keresetének kérelmi részében nem magának a zálogjegynek, hanem a zálogtárgyaknak kiadását kérte. Mivel a zálogjegy tulajdonképen helyettesíti a zálogtárgyakat, sőt a zálogjegy kiadása iránti kérelem kevesebbje a zálogtárgyak kiadása iránti kérelemnek, a biró pedig a kevesebbet mindig megítélheti, ha felperes a többet keresetében kérte. Minthogy pedig a zálogbavevö takarékpénztár a periratok közt fekvő 7,636/85. és 8,568/85. sz. nyilatkozatai szerint a zálogtárgyak a per folyama alatt el lettek árverezve s a zálogos összeget felül muló 48 frt 42 kr. vételár felesleg a zálogjegy birtokosának, bármely pillanatban kiadható, az Ítélet végrehajthatóságának azon esetre való biztosítási céljától, ha a vételár felesleget időközben a csődtömeg felvette, vagy ha zálogjegyet kiadni más ok miatt már képes nem lenne, az első bíróság ítéletének oly kiegészítése vált szükségessé, hogy a zálogjegy ki nem adhatása esetén az ez által képviselt 48 frt 42 kr. vételár-maradványt lesz köteles a csődtömeg kiadni. A vételár maradvány kiadására szorítkozni pedig azért kellett: mivel azon kérdés megoldása, vájjon a zálogtárgyak időközben történt elárverezéséért a csődtömeg felelős-e? külön kártérítési per útjára tartozhatik. A m. kir. Curia (1887. dec. 16-án 846/v. 87. sz. a.): A másodbiróság Ítélete a per érdemére vonatkozó részében helyben hagyatik. Indokok: Habár a zálogjegy mint — költött ugyan, de mégis — névre szóló papir, az előmutatóra szóló papir jellegével nem bir, mindamellett, minthogy nincs igazolva, hogy a kereseti zálogjegy jogtalan uton jutott volna felperes birtokába : a másodbiróság Ítélete az ügy érdemét illetőleg ide vonatkozó egyéb indokainál fogva volt helybenhagyandó. Azon körülmény magában véve, hogy a kötvény a korcsmában mulatozás közben állíttatott ki, még az 1SS3: XXV. t.-c. '22. §-ának (korcsmai Iiitel) alkalmazását nem Indokolja. A kecskeméti kir. járásbíróság (1886. március 6-án 1,507/p. 1886. sz.): Szigethy Lehel ügyvéd által képviselt P. Gyula felperesnek, Patkár Lajos ügyvéd által védett Sz. K. Mihály alperes elleni 263 frt ö5 kr. s jár. iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: A kereset alapjául szolgáló C. alatti, kötvény keletkezésére felperes (2,262,84. p. 6,460 p. Kó.) azt adja elő, hogy saját korcsmai helyiségében a nála s éjjel mulató alperesnek apránként per 50—60 frtot kölcsönözvén készpénzt, a kölcsönzött összeg 273 frt 85 krt tett ki, s erről lett mint kölcsön pénzről a C. alatti kötvény kiállítva, melyre tíz frt pár nap múlva kifizettetvén, fenmaradt a kereseti 263 frt 85 kr. ; a személyes megjelenés alkalmával pétiig (632/p. 86.) felperes oda nyilatkozott, hogy nála alperes 3 éjjel — reggelenkint estvig megszakítva — mulatott, mindig kölcsönzött alperesnek 6, legfeljebb 20 frtot és a mit egy estve adott, azt jegyzékbe foglalta, az összeszámláláskor pedig ezen apró jegyzékeket széttépve, a számadás után kijött összeg 273 frt a C. alatti egy kötvénybe foglaltatott, ezen összegben azonban egyszersmind belefoglaltatott egy régibb kötvényben jegyzett adósságból fenmaradt 17 frt 85 kr. (nem ',)'>), ezen 17 frt 85 kr. felperes személves nyilatkozata szerint korcsmai hitelből származott adósság volt; — alperes ellenben határozottan tagadja egyfelől a kölcsönt — másfelől pedig személyesen oda nyilatkozik, hogy boros volt, semmire nem emlékszik, ha egy kevés bor a fejébe száll, nem tudja mit csinál. — Ámbár felperes a hit alatt kihallgatott V. János, T. Lajos, A. Péter, M. István, K. György és B. Mihály tanuk vallomásával igazolta, hogy alperesnek a 3 éjjeli mulatozása alatt több izben adott pénzt, hogy nála mulathasson, azonban az adott összeg mennyiségét épen nem tudják, úgyde ezen adott pénz mind felperesnek fizettetett vissza, mert midőn napközben alperes máshova ment mulatni, fizetni nem tudott és ez okból T. Lajos és B. Mihály fenti tanuk vallomása szerint alperes ezüst gombjait vették el zálogképen ; miután felperes azt, hogy hány részletben, mennyit adott valósággal kölcsön alperesnek, nem igazolta, annál kevésbé igazolta azt, hogy (17 frt 85 kr. régi korcsmai adósságán kivül) a kereseti egész összeget kölcsönözte volna alperesnek, az utóbbi részre vonatkozólag pedig a felperes által kínált, bár alperesileg elfogadott főeskünek helyt adni nem lehetett azért, mivel K. Sándor alperesi tanú hit alatti vallomásával igazolva van, miszerint alperes felperessel úgy egyezett meg, hogy a korcsmai adósságot kölcsönpénzzé minősítsék át; de feltéve bár meg nem engedve — hogy az egész kereseti összeg előleg készpénzben adatott volna is alperesnek felperes által, hogy a gazdag mulatozás kiadásai abból fedeztessenek, miután az egyébnek nem tekinthető, mint annak, hogy felperes alperesnek boros és mámoros voltát s könnyelműségét felhasználva, a korcsmai hitel elpalástolását és az 1883. évi XXV. t.-c. 1. §-a szigorának kijátszását célozta. Azon tény, mit V. János és M. István igazolták, hogy alperes mulatozás közben P. Imrének 5 frtot adott, a fentebbi vélelem ellen gátul azért nem szolgál, mert felperes nem vonja kétségbe, hogy midőn alperes hozzá mulatni ment, 12 frtja volt és ebből az 5 frtot fedezhette, a cigányoknak adott 25 — 30 frtot pedig, mint a korcsmai mulatsághoz tartozó