A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám - Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. VI. fejezet

40 íl JOG. dönt és ezen ok — kivált a többek között — az, hogy a Curiánál rengeteg nagy a hátralék, hogy az év végével minden bírónak igyekeznie kell, a kezén levő ügyekből minél többet elintézni, hogy a kimutatás kevés restanciát és sok elintézett ügyet mutasson ki, mert hát ezen kimutatások alapján készülnek aztán a statisztikai kimutatások, a melyekből hazánk jogi és kulturális viszonyai megítéltetnek. A statisztika összeállításához szükséges ezen bírósági kimutatások érdekében kifejtett curiai lázas tevékenység, vagy lázas curiai tevékenység, miután a kellő nyugodtságot és alaposságot nélkülözi, abban találja aztán rendes nyilvánulását, hogy a legtöbb ítélet szórói-szóra igy hangzik: »a Il-od^ bírói ítélet indokaiból helybenhagyatik« és a felebbezö fél ügyvéd díjai, a szerint a mint a többé vagy kevésbé szánalomra méltó, nagyobb vagy kisebb összegben állapittatnak meg; mert hát igen természetes, hogy a Curiai biró, ki nem tudta decemberig ügyeit elintézni, az utolsó órában csak úgy referálhat több, sok ügyet, ha nem kénytelen minden ügyben új, terjedelmesen indokolt ítéletet hozni és erre legjobb expediens a felebbezett Ítéletet indokaiból helybenhagyni. De miután a Curia mintaképül kell hogy szolgáljon a többi bíróságoknak és miután a k i r. táblának is újévre kimutatást kell késziteni a statisztika részére, ez is siet december havában minél több ügyet a legfelületesebben elintézni és az I. bírói ítéleteket indokaiból helybenhagyni. Az alsóbb biró ságok a statisztika követelményeinek ugyancsak alá vetve lévén,n ezek is decemberben nyakrafőre hozzák az Ítéleteket 0 Felsége nevében, de csak az Isten tudja hogy! Hanem persze, ők nem hozhatnak helybenhagyó ítéleteket és itt áll be aztán az a kuriózum, hogy van egy ítéleti formula, mely csak a tábla és a Curia által használható. Ezen az év végén nyilvánuló — a szüneti törvény következtében némi kis mérvben minden év június havában is észlelhető — felületességgel párosult lázas statisztikai — felső bírósági — tevékenységnek áldozatai mindazok, kiknek kedvezőtlenül, igazságtalanul ellátott ügyei ily időben nyernek a felsőbb bíróságoknál elintézést. És hogy ez igy van, hivatkozom az ügyvédi kar összes tagjaira és felkérem őket, nézzék meg a felsőbb bíróságok által júniusban, de különösen decemberben hozott Ítéleteket és megfognak győződni, hogv az azon időben hozott Ítéleteknek legalább 80—90% a helybenhagyó és legalább 50% az igazságtalan, mert az igazságosan perlekedő felet sújtja. i A Curia és ezt követve a kir. tábla az ezen statisztika szerencsétlenség által sújtottak fájdalmának némi enyhítésére igyekeztek is egy balzsamos irt találni, ezen kabalisztikus mondatban »a perköltségek az Ítéletek különféleségeire való tekintettel kölcsönösen megszüntettetnek«. Sokáig gondolkoztam az első időkben, hogy hol rejlik ezen indokolásban a jog, az igazság, a morál és nem kis gondomba került száműzni agyamból azt az alaptalan feltevést, hogy bár a perlekedő fél tán még sem tehet arról, hogy a bíróságok helytelenül, tévesen vagy rosszul ítélnek; de alig száműztem azon gondolatot, már ott volt az a másik biztos feltevés, hogy a felsőbb biróság tán éppen azért van, hogy az alsó bíróságok hibáit orvosolja és a konok perlekedőt a költségekben elmarasztalja, raig végre a feltevések tarka tömkelegéből kibontakozva reá jöttem, hogy az »itéletek különféleségét« a »statisztika<> okozza, ez pedig oly elemi csapás, mely az igaz és igaztalan perlekedőt egyenlően kell hogy sújtsa a perköltségek terén és ismételten sajnálkozva konstatálom, hogy »ime még egy indok, melytől az alsó biróság megfosztva van«. A »casus« most már meglévén, a kérdés most már az, hogy hogyan lehetne ezen segiteni ? erre pedig csak ugy lehet vállalkozni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy a statisztika kívánalmain kivül e baj abban is áll, hogy a felsőbb bíróságokhoz sok ügy felebbeztetik és ott kevés és lassan intéztetik el. A törvényhozás a »statisztikán« segitni nem tudváu, ezen utóbbi baj ellen fordult és tán igen helyesen ugy vélekedett, hogy »miután a felsőbb bíróságok létszámának emelése az egész állam költségeit fokozná, mi nem tanácsos az adók által ugy is elcsigázott államra nézve ; és miután a rossz és felületes Ítéletek úgyis csak egyes feleket sújtanak, de ugyanekkor ellenfeleik nyernek és igy az államban a két párt egymást ellensúlyozza, a felsőbb biróságok teendőinek kevesbitése érdekében legjobb lesz a peres felektől a felebbezési jogot megvonni és őket megfosztani azon megnyugvástól, hogy ügyeik három biróság által vizsgáltainak felül, mert hiszen a »statisztika« esély következtében a felsőbb bíróságok sem Ítélhetnek alaposabban és a törvényhozás csakugyan megszorította a felebbezési jogot. ftmde ez nem használt semmit! Mert mig egyrészt igy is még sok per került a felsőbb bíróságokhoz és ott a fenti intézkedés és a szüneti törvény már a kényelmet fokozta, addig másrészről a peres felek, a tilalom és per büntetéssel való fenyegetések dacára is felvitték — oda fel nem vihető ügyeiket és ezeket is csak el kellett intézni, ha mindjárt elutasitólag is, de a munka megvolt. Ekkor aztán a miniszter arra az ötletre jött, hogy kiscgitu bírákat alkalmazzon a Curiánál és alkalmazott is, ámde ez sem használt, mert a kisegítő bírák, a régi bírákat nem segítettek ki, hanem e helyett önmagukat is bele segítették a restanciákba és június és különösen december havában ők is csak a »helybenhagyó« Ítéleteket meghozni segítettek. És ez idő szerint a törvényhozás rés/érői ez az utolsó experimentum. Ügyvédi körökben az újabbi időben ezen kérdés beható eszmecsere tárgyát képezi és mig egynémely azon nézeten van, hogy jó volna a bíróságokat felforgatni egy időre, hogy igy aztán a curiai teendőket az alsóbb biróságok lássák el és a Curia mint első fórum dolgozzék, mert igy időnkint felváltva az alsó bíróságok a felsőbb biróságok hátralékát feldolgoznák és ha a Curiáná! mint első fokú bíróságnál a munka időközben felhalmozódnék, újabb felforgatás által ez is megszűnnék, szóval egy circulus vitiosus vezettetnék be, melynek az a nagy előnye is volna, ^ hogy igy az alsóbb biróságok is curiai gyakorlatra és a Curia alsó bírói gyakorlatra tenne szert, addig mások, kik ezen módot azon téves felfogás alapján, hogy az alsó biró nem bir curiai érettséggel — perhorreskálják — azt hiszik, hogy a bajon^ legjobb volna úgy segiteni, hogy minden törvényszék, minden járásbíróság fölé egymás járásbíróság helyeztetik, mint másodbiróság és minden két törvényszék és két járásbíróság fölé egy harmadik törvényszék és járásbíróság helyeztessék mint harmadbiróság és ezen biróságok aztán mindent elvégezhetnének, mert úgyis a legtöbbnél nem túlságos a munka és egyúttal az egész Curia és a két kir. tábla beszüntethető volna, az állam is tehát tetemes pénzt takaríthatna meg. Én mind a két tervet célszerűnek és kivihetőnek tartom, de mert tudom, hogy nálunk a kivitel mily ;ok időt igényel, egyelőre, — és azt elárulhatom, mert erre kiváltságot ugy sem lehet szerezni, — a statisztikával szemben ugy segítek magamon, hogy a biróságok kiadóhivatalaival jó lábon élve ügyeltetek, hogy ^ a ^ statisztika által veszélyeztetett időre ügyeim a felsőbíróságokhoz fel ne küldessenek, k i s z á m i t o m, m i k o r kell a sommás és a rendes pert megindítani és hogyan kell azt a halasztások evezője segélyével tárgyalni, hogy decemberben elintézésre ne kerülhessen e k, a felsőbb bíróságoknál pedig sürgetek, hogy a vészes hónapokban nyert ügyeim referáltassanak és imádkozom, hogy elvesztett ügyeim helyben ne hagyassanak. Ez a módszer nekem eddig használt és igy minden jó emberemnek ajánlhatom, biztosítván, hogy ha nem használ, ártani bizonyára nem fog. Dr. Wcisz Ignácz, Vegyesek. A budapesti ügyvédi kör és az örökösödési javaslat Megvalljuk, hogy az ügyvédi kört nem szívesen látjuk azon az utón, melyen halad és mely teljesen eltér attól, mi alkotásánál alapszabályilag is mindenki szeme előtt lebegett. Első sorban társas-kör az ügyvédi kör és főfeladatának kellene tekinteni, hogy azon 7-800 ügyvéd közt, ki a kamara területén lakik, egy bizonyos társadalmi érintkezést és összetartozóságot létesítsen. Ez volna valóban legszebb és legháladatosabb feladata. Ennek azonban semmi nyoma. Az a néhány szoba, mely a kört képezi, r e n d e s e n üres, csak c s ü t ö r t ö k ö n k é n t este látni ott egy kis barátságos szó- és más játékra 20 — 25 kollegát összegyűlve, a többi 780 ról mitsem hallani. Másod sorban feladata volna a speciális helyi és á 11 a1 á n o s ü g y v é d i és helyi igazságszolgáltatási érdekek előmozdítására síkra szállani. Bevalljuk, hogy ez irányban csakugyan egye t-m ást elismerésre méltó módon kezdeményezett. E z a két irány, melyet cultiválnia kell, és bármily csekély