A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 5. szám

Hetedik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1888. január 29. V. sas - utca 14. szám. Kiadóhivatal: V. sas - utca 14. szám. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Df. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MOR. ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓJÍ. Megjelen minden vasárnap. i árak: helyben vagy vidékre bérmentve küldve : egész évre 6 frt — kr. fél » . . 8 » — » negyed 50 Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A bíróságok védelmére. I. Irta: Lepossa Dániel, magyaróvári kir. járásblró. II. Irta : O a c s á 1 y i Lajos, fehérgyarmati kir. járásbiró. — Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. Irta: Bánffay Simon, kir. tanácsos és pécsi kir. közjegyző. — Az ügyvédségről szóló törvényjavaslatnak előadói tervezete. Irta: dr. Dell'Adami Rezső, budapesti ügyvéd. -- Nyilt kérdések és feleletek. (Perújítás eskü által eldöntött bagatell ügyben. K. S. Felelel a >Jog< 52. sz. I. alatti kérdésié Irta: Molnár László, kir. aljárásbiró Lippán.) — Sérelmek. (Decemberi igazságszolgáltatás vagy a statisztika a felsőbb bíróságoknál. Irta : dr. W e i s z Ignác, brassói ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET: Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a »Budapesti Közlöny«-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A „Jog Törvéin/tíívif i88f. évfolyamának t. elö= fizetői jelen számunkhoz mellékelve veszik az i88j. évi torvé= nyek 16. és íy. ivét {22Q—lap,) valamint a címlapot és tárgymutatót. Ezzel be van fejezve az i88j. évi törvények közlése z még csak 1 — 2 igazságiigymimsteri rendeletet fogunk az 1887. évről megküldeni. A bíróságok védelmére. Válasz a »Jog« e. i. 2-ik számában megjelent »Hátralékok« cimü cikkre, % i Egy idő óta hivatott és nem hivatott tehetségek különféle módon iparkodnak azon nagy aktuális kérdést megoldani, hogy mikép szüntettessék meg a felsőbb bíróságoknál ijesztő mérvben felszaporodott hátralékhalmaz. Annyira sok és különféle az ajánlott orvosszer, hogy igénytelenségem érzetében nem szándékozom e receptek százait újakkal szaporítani, — s ha mégis ezen kérdéshez hozzászólni bátorkodom, teszem ezt csupán azon okból, mert némelyek a különféle gyógymódok ajánlói közül a baj okául főleg, sőt kizárólag az elsőfolyamodású bíróságok tagjainak *felületess é g é t, t u d at 1 a n s á g á t, sőt r o s s z a k a r a t á t« tüntetik fel, mint teszi ezt Bésán Mihály, lugosi kir. közjegyző ur a »Jog« 2-ik számában megjelent cikkében. S bár jól tudom, hogy az első bíróságoknak tagjai közül sokan volnának nálam hivatottabbak a támadás visszautasítására, mégis megtörténhetnék, hogy mindegyik első folyamodású biró magát a t. közjegyző ur által érintetlenül hagyott aigen kevés kivételhez« számítaná s a cikkválasz nélkül hagyatva a »qui tacet consentire videtur« elvé érvényesülhetne. De meg a »l'roximus ardet Ucalegon« közmondás alkalmazásától sem félhetek, már csak azon okból sem, mert a t. cikkiró ur, tudtommal, ezen a vidéken a bíróságok fölött vizsgálatot nem tartott. De a tárgyhoz térve, mindenekelőtt tisztelettel bátor vagyok kérdezni a t. közjegyző úrtól, hogy az ország elsőfolyamodású bíróságai hány tagjának dolgozatát vizsgálta meg, s hol szerezte s gyűjtötte tapasztalatait és adatait arra, hogy az igazságtalanság gyanújától nem félve, bátran kimondhatta, mikép az elsőfolyamodású bíróságoknál a »felületesség, tudatlanság, sőt rosszakaratú annyira el van terjedve, hogy az alól »igen kevés a kivétel«. Majdnem el kell hinnem, hogy állítása bizonyítására | vannak elfogadható adatai, s ily nagy horderejű nyilatkozat világgá bocsátására indokul nem tart elégségesnek egy váltalános a panasz«-félc frázist. Készséggel elhiszem, hogy vannak bíróságok az országban, melyekre ráillik a cikkiró ur vádja — hisz salak- mindenben van, — de meg vagyok győződve, hogy épen ezen salak a »kevés kivétel« és nem megfordítva ! Ez pedig nagy különbség! De nem szándékozom az elsőfolyamodású bíróságoknak védelmét a t. cikkiró urnák bebizonyithatlan s e szerint tarthatatlan állításában már ép c/. okból föltalálni, hanem személyesen szerzett tapasztalataim alapján, egész tárgyilagossággal előadom, hogy mik a felebbvitelek nagy számának legáltalánosabb okai. Ilyen ok mindenekelőtt tételes magánjogi tö r vényünk hiánya. A mint a biró előtt folyó peres ügy nem liquid, 1 vagy okiraton alapuló magánjogi követelésből származik, már alig talál a biró tételes törvényt, melyre ítéletét alapithatná, hanem auctorokból (kiknek nézetei olykor egymással ellenkeznek), az osztrák polgári törvénykönyvből, fennálló jogszokásokból és felsőbb bírósági határozatokból (melyekismét igen gyakran egymással ellenkeznek) kell itéletének indokaihoz az anyagot összegyűjtenie, melyeknek azonban egyike sem ér fel a tételes, szentesitett törvény tekintélyével s így mi sem természetesebb, mint az, hogy az Ítélettel meg nem elégedő fél magasabb forumot keres, hol az alkalmazott, de tételes törvény erejével nem biró jogi elveket megdönteni, illetőleg annak érvénytelenségét kimutatni megkísérelhesse. Ilyen ok, másodszor, a létező törvények 1 e g| többjének' homályos és különféle magyarázatot megtűrő szövegezése mely körülmény minden gyakorlati jogász előtt annyira ismeretes, hogy annak további fejtegetésétől ezen szaklap tisztelt olvasói előtt felmentve érzem magamat. Ilyen ok, és pedig nevezetes ok, harmadszor a felsőbb b i r ó s á g o k n a k határozat a i k hozatala n á 1 i inga'< dozó gyakorlata. Ha a t. cikkiró behatóan meg\izsgálná s egymással összehasonlítaná az oly nagyon kárhoztatott elsőbiróságokhoz leérkezett felsőbb bírósági, különösen másodbirósági — határozatokat, ezen állitásom valóságáról meggyőződést szerezhetne. Ilyen határozatok gyakran még magát a felebbezőt is meglepik. Tudok esetet — kívánatra a cikkiró urnák, vagy bárkinek magánúton az adatokat is közölhetem -midőn két telj esen analóg igényperben teljesen ellentétes másodbirósági határozat hozatott, s a véletlen még azt a malíciát is elkövette, hogy az í ügyek ugyanazon napon érkeztek vissza az illető elsőbiróI sághoz. Tudok tapasztalásból esetet, midőn a kir. tábla, a kir.