A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 47. szám - Kérdések a házasságon kívüli nemzésből származó igények körül

392 íi JOG, és azon cikket, mely e feleleteket kihívta, kétszer terjedelmükben túl ne haladják. A többletért a megfelelő rendes díj fizetendő. E szabály áthágása — a közzététel törvényes következményein felül — külön 20 — 500 francig terjedő pénzbirsággal büntettetik. A 12. és 13. §-ok definiálja a sajtóvétségeket (nyomda, kőnyomat, hektó gráfia, ábrázolatok, fényképek stb. által) és intézkedik a szerző, lapkiadó, könyvnyomdatulajdonos, szétküldő vagy eladó fokozatos felelősségéről, ugy a mint az más sajtótörvényekben is meg van határozva. A 15. §. fontos s a gyakorlatban minálunk sokszor egészen tévesen alkalmazott intézkedést tartalmaz, azt rendelvén, hogy »egy vétséges cikknek utánnyomatása a vétségben való rész vételnek tekintetik, még az esetben is, hogyha még semmiféle eljárás az illető lap kiadója ellen megindítva nincsen«. E szakaszt némileg kiegészíti a következő 16. §., mely szerint a jelen törvényben körülirt vétségek valamelyikét tartalmazó külföldi lapok, folyóiratok és könyvek behozatala csakis minisztertanácsi határozattal — mely nyomban a hivatalos lapban közlendő — betiltható. Végre a L7. §., midőn a tiltott lapok, folyóiratok és könyvek behozóit és terjesztőit 50—500 francig terjedhető pénzbirsággal bünteti s az illető sajtótermék elkobzását rendeli, még külön meghatározza, hogy azon esetben, hogyha ezen könyvek, lapok stb. egy ezen törvény szerint büntetendő vétséget tartalmaznának, ugy azok behozója vagy terjesztője, mint szerző büntetendő. Dr. Sismanow St. Milán, a sofi.Uii semmitoszék máson'elnöke. S é r e1e m. A mezőtúri járásbíróság igazságszolgáltatása. (A nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánl tátik.) Folyó évi szeptember 13-án benyújtottam, illetve postára adtam egy sommás keresetet a mezőtúri járásbíróság területéhez tartozó köleshalmi lakos ellen. A kereset 4,488. szám alatt lett igtatva és igaz, hogy szeptember 16 án intéztetett el, de — csodálatos — 1889. évi február 25. napjára lett a határnap kitűzve és erről én 1888. november 8-án lettem értesítve. A fentemiitett szám nem épen nagy ügyforgalomra mutat a mezőtúti járásbíróságnál és mégis a kereset elintézése napjától a kézbesítésig 7 hosszú hét mult el és magára a tárgyalásra 6 hónap tűzetett ki. Ehhez commentár nem kell. Barack Mór, pozsonyi ügyvéd. Irodalom. A jog- és államtudományi államvizsgálatok szigorítása. E kérdésben a kecskeméti jogakadémia tanári karának megbízásából általam szerkesztett s ugy a kar, mint az annak oldala mellett működő államvizsgálati bizottságok által, a közokt. minisztériumhoz leendő felterjesztés végett elfogadott és kinyomatni is rendelt szakvélemény a »Jog« f. évi november hó 4-én megjelent 45. számában birálatos megjegyzések tárgyává tétetett. E birálatos megjegyzések kapcsán, a szakvélemény által az egyetemi rendszerrel szemben védelembe vett jogakadémiák »a magasabb jogi szakoktatásra képtelen, elvénült« intézményeknek mondatnak, a melyeknek új életre szólitását megköszöni szépen a birálatos közlemény t. irója. Nem szívesen bocsátkozom hírlapi polémiába azon kritikai megjegyzésekkel szemben, a melyek a sajtóban a saját müveimre vonatkozólag tétetnek. Egyrészt, mert nem arrogáltam soha föltétlen helyességet a magam véleményének és nem állítottam ugy oda soha semmi kérdést, mintha másoknak is az enyimnél helyesebb véleménye ne lehetne; másrészt, mert bizonyos tekintetben mindig az egyéni hiúságnak, a világon a legszubjektivebb motívumnak működését láttam abban, ha valaki a saját műveire vonatkozólag megjelent kedvezőtlen hírlapi kritika miatt legtöbbször a tárgyilagosság hiányával harcot kezdett. Most sem szólalnék föl, ha biráló ur a kritika mindig jogosult fegyverével, csupán az én nézeteimet támadta volna meg. De ő nem ezt teszi, hanem ennél sokkal tovább menve, megtámad egy intézményt, a melyet szidni mai napság, igaz, hogy nagyon divatos és nagyon is könnyű dolog, ámde lételének jogosulatlanságát, a jogi szakoktatásra képtelenségét és dvénültségét bizonyítani annál bajosabb. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség. En még azt az állítást, hogy a mi egyetemi rendszerünk a j mai alakjában (mert hisz erről van szó, és nem az egyetemi I rendszerről általában) a jogi szakoktatás követelményeinek megfelelni képes volna, nyilvánosan megkockáztatva seholsem láttam, de a rendszernek lesújtó, kemény kritikáját és pedig, sajátságos, épen magokban a közoktatási miniszteri jelentésekben, azt igenis olvastam. Viszont ezzel szemben a két rendszernek ugy elméleti, mint közvetlen tapasztalati alapon történt gyökeres megismerése, kitűnő szakférfiaknak majdnem egyhangú véleménye, arra tanítottak meg engem, hogy a jogi szakoktatás érdekei az agyonreformált jogakadémiák jelen siralmas helyzetében is sikeresebben megvalósíthatók ott, mint főkép a túltömött budapesti egyetemen. A szaksajtó terén is, a többek között, nem kisebb tekintély, mint épen a »Jog« — a melyet talán biráló ur is elismer ez irányban kompetens fórumnak — szintén abban a meggyőződési ben erősitett meg engem, hogy helyes uton járok és üdvös dolgot cselekszem akkor, a midőn a jogakadémiák igazait, a mi jelenlegi tanulmányi és vizsgálati rendszerünk agyonszorítani törekvő polyp-karjaival és az egyetem ferde centralizativ irányzatával szemben teljes erőmmel és legjobb lelkiismeretemmel védelmezni igyekszem. Szabadjon biráló ur becses figyelmét e tekintetben (hogy csak a közelmúltból idézzek) a »Jog« f. évi 35. és 36. számaira felhívnom, a mely számok egyikében az én idevágó dolgozatom, a másikában dr. Horváth Ödön eperjesi jogtanár kollégám szakbeli jeles munkálata nyernek a jogakadémiák törekvéseinek jogosultságától áthatott meggyőződés meleg hangján irt rokonszenves , méltatást. Az idézett közleményekben mondottak alapján feljogosítva 1 hiszem és érezhetem magamat arra, hotjy biráló ur könnyen odavetett, de épen semmivel nem indokolt véleményét ne tekinthessem egyelőre másnak, mint e lapok hasábjain legalább is feltűnő meghó dolásnak bizonyos körök nagy előszeretettel ápolt és nagy buzgalommal terjesztett azon divatja előtt, a melynek jelszava : szidni a jogakadémiákat és kisebbíteni azoknak a tudomány terén önzetlenül küzdő s bizonyára jobb sorsra érdemes férfiait. Engem ugyanis a jogtudomány fenséges tanai arra tanítottak meg, hogy csak érvekkel küzdjek és csak érvek ellen; csak az objectivitás fegyverét használjam és csak objektív támadással szemben ; és mert én a mióta szerény keretemben a jogi tudományokat művelem, nem vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy odavetett puszta állitások ellenében vívjak szélmalom-harcot: épen ezért engedje meg nekem az igen tisztelt biráló ur, hogy érdemlegesen majd csak akkor reflektálhassak szavaira, ha meg is okolta előttem, hogy miért és mennyiben bizonyultak a jogakadémiák a magasabb jogi szakoktatásra képteleneknek; miért és mennyiben tekinthetők ezen intézmények elvénülteknek ?! Addig pedig, azon tisztelettel bár, a melylyel mások véleménye iránt mindig viseltettem, de a saját eszméim iránt tartozó azon kötelességgel is, a melynél fogva azokat puszta állításokkal megdöntötteknek feltüntetni nem engedhetem, már csak azon tiszteletreméltó két testületre, a kecskeméti jogtanári karra és az ennek oldala mellett működő államvizsgálati bizottságokra való tekintetből is, mint a mely testületek az általam szerkesztett szak; véleményt magukévá tették : biráló urnák a jogakadémiákról forI máit nézeteit, a tek. szerkesztőség becses engedelmével, kénytelen vagyok merőben alaptalanoknak kijelenteni. Dr. Kovács Pál, kecskeméti jogtanár. „A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvény és az arra vonatkozó rendeletek s magyarázatok" című munka második kötetének előfizetési határidejét a szerző Káplán Géza ' kir. táblai biró 1889. évi február hó 16-ikáig meghosszabbította s j kéri a gyűjtő-íveket tartó előfizetőket, hogy a még kint lévő gyüjtőíveket szerző lakására (VIII., főherceg Sándor-utca 36. sz.) [ beküldeni szíveskedjenek. Az állategészségügy rendezése (1^88. évi VII. törvénycikk és végreh. rend.) magyarázatokkal és az állatbetegségek ismertetésével stb. Irta : Dr. Szokolay István. I-iudapest, Franklin-társulat 1889. Ara 1 frt. Igen könnyen érthető ismertetése a törvénynek. A benne foglalt szakutasitások csak emelik hasznavehetőségét. Megjelentek : Döntvénytár a m.^ kir. Curia, a budapesti kir. i itélő tábla és a pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű