A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 47. szám - Kérdések a házasságon kívüli nemzésből származó igények körül

A JOG. 391 meg nem becsülhető, ugy az ítélettől készpénzben fizettetik 12 írt. Ezen ítéleti illeték rendszeriut jár: — 2. Atyaság kimondása iránti perekben.^ — Magából ezen tétel szószerinti szövegéből is kétségtelen tehát, hogy csak a pernek ítélettel eldöntött tárgya vonható illeték alá, és hogy 2-ik pontja határozottan az atyaság kimondása iránti perekre vonatkozik. Kér- ' désen kívül állván azonban, hogy az 1881 : L1X. t. c. 13. §-n a k b) pontjában sommás eljárásra utalt pereknek tárgyai csak házasságon kívüli nemzésböl származott mindenkor igenis megbecsülhető igények lehetnek; — kétségtelen az is, hogy ilynemű sommás perek sem igazságosan, sem törvényesen nem sorolhatók az illetéki díjszabás 48. tételének D. d. pontja alá. Végre ha még legkisebb kétely forogna is fenn arra nézve, \ vájjon a természetes apaság kimondása tárgya, vagy csak megokoló alapja — illetve jogcímé é a házasságon kívüli nemzésböl származó igények iránti sommás pereknek, ez iránybani minden aggályt eloszlat a jogérvényes Ítéleteknek azon ismérve, hogy azoknak a ppttás 256. §-a szerint minden egyes kérdésekben végrehajthatóknak kell lenni. — Mutasson fel nekem dr. Singer Lőrinc kartárs ur széles e hazában egyetlen egy jogesetet arra, hogy az 1881 : L1X. t. c. 13. §-nak 2 b. pontja alapján indított perekben a természetes apaság kimondásának kérdése alperes egyediségére kihatólag — például a törvénytelen gyermek anyakönyvének kiigazításával, vagy annak részére alperes akaratja ellen bármily törvényes következményekkel járó rokonsági kötelék megállapításával felsőbb bíróságaink által jóvá; hagyva végrehajtatott volna, — akkor leteszem tollamat és tévedésemet beismerve fogok visszavonulni. Ha azonban ezen kérdés soha végre nem hajtható, és I ekképen az Ítélet sarkalatos postulatumát nélkülözi; ha a házasságon kívüli nemzésböl származó sommás pereknek nem a házasságon kívüli születés, hanem a házasságon kívüli , nemzés képezi ügydöntő mozzanatát, ha ez a házasságon kívüli nemző bírói fel- | ismertetése nélkül el sem bírálható; ha tehát a kimondott természetes apának nem ily minősítvén ye, hanem cselekedetének jogkövetkezményei fölött itél a sommás bíróság; I ha az 1881: LIX. t. c. 13. §-nak 2 b. pontja alapján i indított sommás perek sem a törvény rendelkezése, sem a sommás bíróság illetőségének korlá- j tainál fogva mint atyasági perek törvényesen nem is tárgyalhatók; végül ha ezekben a házasságon kivüli nemzőnek, vagy ildomosabb kifejezésseltermészetes apának kimondása csak jogcímét képezi a házas- j ságon kivüli nemzésböl származó igényeknek, — tekintve, hogy soha sem a per alapjára vagy jogcímére, hanem mindenkor annak tárgyára szabható ki az ítéleti illeték; — ez esetben nyilván való, hogy perrendszerüen a házasságon kivü 1 i nemzésbőlszármazó igények j iránt indított sommás perek ítéleteire az illetéki | díj-jegyzék 48. tételének D. d. p o n t j a nem alkalmazható, s azokra 12 frt illeték helyesen ki nem vehető. Midőn tehát ezen eszmezavarból fejlődő szabálytalanságra, s annak példával igazolt kóros kinövéseire az illetékes hatóságok és kartársaim figyelmét felhívni bátorkodtam, nem mentem neki a pénzügyi közegeknek, hanem hazafias feladatot teljesítettem. Nyilt kérdések és feleletek. (A váltótörvény köréből.) Egy felmerült és gyakorta előforduló eset alkalmából kér dem: vájjon a váltótörvény 93. §-ának azon engedélye, hogy a váltó birtokosa a birtokában levő váltón a lényeges kellék hiányát pótolhatja, kiterjedhet-e ad infinitum? Vagy csak odáig, mig a váltót beperesités végett a bírósághoz először beadja; miután — ha csak alperes beleegyezése nem bizonyittatik — kétségtelen, hogy alperes hátrányára szolgáló utólagos pótlások és kiigazítások, alperes beleegyezésén kívül »a létrejött megállapodások ellenére* történtek. Igaz, hogy a 93. §. szerint ez utóbbit alperesnek kell bizonyítania. Az is igaz, hogy a biró, »ultra petitum* nem ítélhet. És hogy a kifogásokat a félnek kell megtenni és nem a bírónak. — De ha egy váltó, lü-szeri beadásnál, 10-szer corrigálható, akkor mire való a váltótörvény 3. §. »lényeges k e 11 é k e k« követelése, ha egy váltó addig foltozható, bírósági végzések után is, a mig jó lesz ? És mire való a váltótörvény fi. §-a, a mely azt mondja, hogy »oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik.« Szerény nézetem szerint, mely különben, beismerem, a gyakorlattal ellenkezik, ha egy váltóról biróságilag már kimondatott, hogy abból váltójogi kötelezettség nem származott, az köztörvényi uton perelhető lenne; de váltójogilag az az okmány már elbírálva lett, s ha abból váltójogi kötelezettség nem származott akkor még, a mikor a bírósághoz beadva lett, hogyan javítható ki alperes beleegyezésén kivül olyanná, hogy abból — alperes tudtán és megkérdezésén kivül — származzék később kötelesség ? Ezek dacára gyakorta láttam a bíróságoknál eseteket, hogy oly váltók alapján, melyek váltóbiróságilag már érvényteleneknek lettek Ítélve, azaz olyanoknak, mely okiratokból — egy vagy több lényeges kellék hiányában — a váltótörvény 6. §-a szerint váltójogi kötelezettség nem származott: később — nem ritkán másodszori visszautasítás után. 3-ik kifoltozásra— »sommás végzés« bocsáttatott ki, habár a kiegészített kérésben felperes nyíltan beismerte, hogy »a kibocsátó megnevezése tévedésből maradt ki, ds most utólagosan pótoltatott.« És a visszautasításokról nem értesített alperes, a közbeneső processusról mit sem tudván, e kifogásokat nem is tehette meg. Kérdem, ha kibocsátható-e ily utólagos és nem ritkán a váltó tartalmát más intézvényezettek és más kibocsátó megnevezésével egészen megváltoztató kiegészítések alapján a sommás végzés? Egy ügyvéd. Ausztria és külföld. Bolgár igazságügyi viszonyok.* (A »Jog« eredeti közleménye.) (Az utolsó törvényhozó sessió. — Uj tőrvények. — Büntető kodifikáció. — Polgári kod. bizottság. — Újítások. — Jogi szaklap és egylet.) (Folytatás.) Magától értetődik, hogy ilynemű büntető eljárási szabályok mellett, az új sajtótörvény hatályba lépte után is, valamennyi törvényszék a fenti szakasz értelmében esküdtek részvételével tűzte ki a tárgyalásokat. Mielőtt azonban az első sajtóper ilyképen tárgyaltatott volna, már is a fentidézett semmitőszéki döntvény felvilágosította a bíróságokat helytelen álláspontjukról. Egyben az igazságügyér is ékes szavakban szerkesztett köriratot menesztett az összes bolgár bíróságokhoz s az ügyészekhez, az utóbbiakat első sorban felelősekké tevén az új sajtótörvény szigorú alkalmazásáért. A mi most magát a sajtótörvényt illeti, az első és általános részében rendelkezik könyvnyomdák megnyitásáról, azt szabadnak nyilvánítván és azon általános külső kellékekről, melyek a könyvnyomdák és sajtótermékek természetéből folyván, minden sajtó torvényben benfoglalvák. mellett a megszegőket érő pénzbüntetés (20-lUOO franc) is meg van határozva (1 — 3. §-ok.) A lapkiadó állása semmiféle kvalifikációhoz nincs kötve. Elégséges, hogy bolgár alattvaló és politikai, és polgári jogoktól meg nem fosztott nagykorú polgár legyen. Ép ugy a lapszerkesztőtől sem kívántatik más kellékek igazolása, mint a kiadótól, csakhogy a szerkesztőnek ott kell állandóan laknia, hol lapja kiadatik. A kik ezen kellékek nélkül lapot kiadnak, vagy szerkesztenek, 15 naptól két hónapig terjedhető elzárással büntettetnek. (4 — 6. §§.) A 7. és 8. §-ok tartalmazzák a szintén minden sajtótörvényben előforduló intézkedést, mely szerint időszaki lapok és folyóiratok kiadói bizonyos meghatározott jelentést tartoznak tenni az illetékes törvényszéki ügyészhez arról, hogy lapjuk megjelent, vagy valamely változás a kiadásban történt, Az ezen rendszabály ellen cselekedők 10—10U francig terjedhető pénzbirsággal sújtatnak. A 9. §. szerint lapkiadó vagy szerkesztő nem lehet az, ki valamely gyalázó vagy sajtóvétség miatt el van z á r v a. Az ellenkezőleg cselekvöket 50—500 francig terjedhető pénzbírság én. A 10. és 11. §-ok a lapszerkesztők abbeli kötelezettségét szabályozza, mely szerint állami hatóságoktól és hivatalnokoktól, valamiut magánszemélyektől beküldött feleleteket a megtelelő lapban közzétett bizonyos támadó cikkre vagy észrevételre a lap első lapján s ugyanazon betűkkel, mint a lap többi része nyomtatva van, díjtalanul közzétenni tartoznak. A magánszemélyeket illetőleg még azt kívánja a törvény, hogy feleleteik illő formában szerkesztve * Előző közlemények a » Jog« 44., 45. és 46. számaiban.