A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 39. szám - Mikor lehet a lefoglalt ingó vagyont birói árverésen eladatni. 1. r. 2. r - Örökösödési eljárásunk reformja. Nyolcadik közlemény

154 A J O Q zárlat elrendelése pedig nem igazoltatott, végül minthogy a kir. kincstár támasztott visszakövetelési jogával elsöhiróilag elutasittatott, de annak jogerejíi megállapítása esetében is a csődtörvén)' 19. §-ában körülirt tömegköltségek, az 53. és 55. §-ok egybevételével a 170. §. értelmében mindenekelőtt kielégitendök, melyekre nézve a 171. §. értelmében a csődválasztmány előlegeket vagy részletfizetéseket szintén utalványozhat, mindezek alapján lolyamodó azon kérelmének, hogy a csődtömeghez befolyt pénzeknek letétbe helyezésére a csödválasztmány utasittassék egyúttal a 1">7. §. végső pontja, ugy a 160. § tekintetbe vételével hely nem adatik. II. végzés: a csődtömegbe jogtalanul bevont 316 hold föld jövedelmeinek birói letétbe helyezése iránt benyújtott kérvény ügyében: Jelen kérelemnek a mai napon 1,021/p. 1887. sz. alatt hozott végzéssel elég tétetvén, máskülönben, minthogy a tömeggondnoki díj és költségelőleg felvétele csödválasztmányi határozaton alapul, további intézkedések szüksége fenn nem forog. (1887. május 26. 3,110/p. 1887.) A budapesti kir. itélö tábla (1888. ápril hó 23-án <i,604,p. 1888.): Tekintve, hogy mindaddig, míg a csődbíróság hatásköréhez különben sem tartozó peres eljárás tárgyát képező az a kérdés, hogy a csődtömeg — a tényleges birtokos — az általa használt ingatlant jogszerű alapon birtokolja-e vagy sem s hogy ehhez képest az ez idő szerint csődvagyont képező ingatlant és ennek jövedelmét a kir. kincstár részére kiadni tartozik-e, jogérvényesen eldöntve nincs, a csődtömeg javainak s jövedelmének kérdésére nézve a csődtörvény rendelkezései a mérvadók, ezek szerint pedig a 154., 157. és 171. §. értelmében az iránt, hogy a tömeghez tartozó pénzek birói letétbe helyeztessenek-e vagy sem, továbbá, hogy a tömeggondnok díjaira és kiadásaira addig is, mig azok véglegesen megállapittatnak, mily összegű előleg utalványozható, a csődtörvény jelen állagában a csőd választmány van hivatva intézkedni (csődt. 155. §.), mely intézkedési jog csak a 157. §. értelmében az összes hitelezőknek a 103. és 107. §. határozatainak megfelelően hozandó határozata által korlátolható: a kir. itélö tábla ezeknél fogva az elsőbiróság végzéseit helybenhagyja. A m. kir. Curia (1888. szeptember 4-én 906/v. 1888.) : Tekintve, hogy a másodbiróság az első bírósági végzéseket helybenhagyta ; tekintve, hogy ily esetben a további felfolyamodás a csődtörvény 78. §. második bekezdésének határozott intézkedése szerint ki van zárva: a fel folyamodás visszautasittatik. Az alatt, lui a lelek a szerződésükben a vitás kérdések elin1 ézése tekintetében: az árú- és értéktőzsdének vetették alá magukat, a tőzsde választott biróságának kikötése értendő-e?*) A m. kir. Curia (18 í8. szeptember 11. 973/v. 1888.) : A másodbirósági ítélet megváltoztatásával az első bíróság végzése hagyatván helyben, a budapesti árú- és értéktőzsde választott bírósága a jelen keresetre nézve illetéktelennek mondatik ki; mert a beadott szerződés 7. pontjában a budapesti árú- és értéktőzsde választott bíróságának való alávetés kifejezetten benn nem foglaltatván, az elsőbiróság helyesen mondotta ki illetéktelenségét. Bün-ügyekben. Erőszakos nemi közösülés és szemérem elleni bűntett közti különbsége (B. T. K. 232. §. 2. pont és 245. §.) A rimaszombati kir. törvényszék (1887. június 30-án 1,024/1887.): Erőszakos nemi közösülés miatt vádolt Ilr. János elleni bűnügyben itélt: Hr. János a KI. Andrásné szül L. Márián elkövetett és a btk. 232. § a 2-ik pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettének a btk. 65. §-a szerinti kísérletében bűnösnek kimondatik s azért kilencz havi börtönre s három évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok : 1886. évi augusztus 17-én este KI. András, P. Pál és vádlott Hr. János a »Zasztava« nevű korcsmában pálinkáztak és Hr. János erősen megittasodott. Midőn onnan eltávoztak s hazamentek, KI. András hazulról, mivel a vacsora még nem volt készen, eltávozott a falu alsó végén lakó anyjához ; vádlott ezt tudta, valamint tudta azt is, hogy KI. Andrásné otthon az istállóban alszik, elhatározta ennélfogva magában, hogy KI. András távollétét felhasználva, átmegy KI. Andrásnéhoz *) A mult számunkban ezen felírás is tévesen lévén kiszedve, de a kir. Curia határozata is elmaradván, mindkét irányban pótoljuk a pótlandókat. d szerkesztőség. vele nemileg közösülni. Ezen tervét megvalósítandó, átment a szomszédos L. György padlására, innen pedig a KI. padlására, itt a szénatartón leereszkedett az istállóba, odament a KI. Andrásné ágyához, mellé feküdt, annak ingét feltakarta, saját gatyáját leeresztette s ráfeküdt KI. Andrásnéra s nemi részét az övébe betéve, vele közösülni kezdett, de azt be nem végezhette, mert KI. Andrásné felismerte, hogy a vele közösülő nem a férje s azért magáról letaszította és lármát ütött, mire KI. András és L. Mária odajöttek és vádlottat, ki a szénatartón menekülni akart, de onnan vissza lezuhant, meglepték és felismerték. Vádlott tettét beismeri. Cselekvényc, miután KI Andrásné akkor, midőn vádlott ágyához ment, mellé feküdt s szoknyáját feltakarta, aludt s igy öntudatlan állapotban volt és mennyiben a közösülést megkezdette, de be nem végezte, a btk. 232 §. 2. pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletét képezi; mely kísérlet — miután vádlottat panaszló magáról letaszította s igy attól nem önként állott el — büntetendő. Mindezeknél fogva vádlottat az erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérletében j bűnösnek kimondani, tekintettel nagyfokú ittasságára, jó előéletére | s töredelmes vallomására, mint enyhitő körülményekre, a kiszabott büntetéssel sújtani kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1887. november hó 2-án 31,252/B. 1887.): az első bíróság ítéletét részben megváltoztatja, vádlottat bűnösnek nyilvánítja a btk. 245. §-ba ütköző szemérem elleni bűntettben, vádlottra az első biróság által kiszabott büntetést a btk. 245. §-ára alapítja s ezzel a változtatással az első biróság j Ítéletét helybenhagyja. Okok: Az első bírósági Ítéletnek az eljárás I anyagának megfelelően vázolt tényállás szerint vádlott egyrészt j oly ténykedést ismert be, a mely alkalmas volt arra, hogy a sérI tett nőt tévedésbe ejtette az iránt, hogy nem idegen, hanem férje szándékozik vele nemileg közösülni, de másrészt a sértett nő val] lomása szerint a tévedés csakugyan be is állott és igy nyilvánvaló, hogy vádlott e tévedést szándékosan idézte elő és használta j fel. Vádlott ugyanis a sértett alvó-kamrájába belopózván, itt egyedül a férj által jogosult módon viselkedett, a sértett mellé feküdt s nemző részét annak nemző részébe beletette és azt ezzel természetszerűen egyesitette; sértett nő pedig mindezt tűrte mindaddig, mig vádlott arczához kapván kezével, vádlott hajzatáról és bajuszáról felismerte, hogy nem férje van vele, a mikor aztán vádlottat magáról lelökte. A felsorolt ismérvek alapján vádlott panaszolt cselekménye az első biróság Ítéletében megállapított minősítés helyett a jelen ítélet szerint volt minősítendő s az bevégzett, nem pedig kísérleti cselekménynek volt megállapítandó, mert ugy a vádlott, valamint a sértett előadása szerint is a nemző részek természetes egyesítése megtörtént, tehát a nemi közösülés végbevittetett. Az erőszakos nemi közösülés ismérveivel a panaszolt cselekménye nem bir, mert a sértettnek a vádlott által elkövetett belopódzás alkalmával való alvó állapota a btk. 232. §. 2. pontjában megjelölt, az akaratnyilvánításra tehetetlen állapot fogalma alá a jelen esetet illetőleg nem vonható, a sértett ugyanis vallomása szerint eme belopódzás után felébredvén, észlelte, hogy : valaki van a kamrában s hogy az melléje fekszik és a panaszolt 1 ténykedéseket elköveti. Sértett tehát ez alkalommal akarata nyil'. vánitására tehetetlen állapotban nem volt; ugyancsak erőszak sem használtatott vádlott részéről szándékának véghezvitele céljából, j Az a csekély ütés, melyet sértett említ vallomásában, a melyet 1 vádlott a sértett fejére tett, midőn ez vonakodott a nemi közösüléstől, a btk. 232. §-ban jelzett erőszak ismérvét nem hordja magán. A büntetést a kir. Ítélőtábla az I. bírósági Ítéletben felsorolt enyhitő körülmények és vádi >tt büntetlen előéletének figyelembe vétele mellett állapította meg. A m. kir. Curia (1888. augusztus hó 31-én 4,881/B. 1888.) : Tekintve, hogy panaszos KI. Andrásné vádlott előadásával megegyezőkig vallotta, miszerint a vádbeli cselekmény előkészületeit vádlott részéről észrevette, tehát ébren volt, de vádlottat férjének hitte mindaddig, mig fejét és ingét megérintvén, tévedését fel | nem ismerte; valamint tekintve, hogy vádlott nemi részét pana, szos nemi részével nemcsak egyesítette, hanem a közösülést csak I azért nem fejezte be, mert panaszosnő a tévedés felismerése után őt magáról lelökte és lármát ütött: ez okoknál fogva a budapesti kir. ítélőtábla ítélete a minősítésre nézve helybenhagyatik. Rendőrség jogköre kétes hirií házakban talált egyének letartóztatásánál. (B. T. K. 193. §.) A na^ybecskereki kir. törvényszék : N. Pája városi rendőrőrmester bűnösnek ismertetik a B. T. K. 193. §-ába ütköző sze-