A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 35. szám - A katonai büntetőjog reformja

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog^< 35. számához. Budapest, 1888. augusztus 26-án. Köztörvényi ügyekben. seb k-.V gyára által eredetileg érvénytelenül eszközölt joi meny érvényessé s alik-e a gyámolt jóváhagyása által J ' A sryáni által beterjesztendő számadás elengedése a nagykorusitott gyámolt által, helyt foshat-e jogi hatálylyal, ha utóbbi részére a gyámhatóság által teendő (ls;; : XX 1,329) figyelmeztetés elmaradt .' A.szegedi kir. törvényszék: (1887. évi február 3. 1,672. sz.) Török Imre ügyvéd mint a csanádraegyei takarékpénztár csödtömeggondnoka felperesnek Szél Akos ügyvéd által képviselt Sz. Yidorné szül. F. Erzsébet alperes elleni 400 frt iránti perében következő itéletett hozott: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes alperes részvényesi minőségét ennek tagadásával szemben nemcsak nem igazolta, sőt az általa B. alatt becsatolt aláírási iv-kivonattal kétségtelenné tette, hogy a kereseti részvényeket F. Imre jegyezvén, részvényese a felperesi intézetnek egyedül ez lett. Ezen aláírás alapján tehát nem volt jogosítva felperes alperesnöt részvényesként a részvénykönyvbe bevezetni. Kétségtelen ugyan, hogy F. Imre alperesnőnek gyámja volt, de miután a kereseti részvényeket nem e minőségben jegyezte, s e tényéhez sem a gyámhatóság, sem alperesnő jóváhagyása nem járult, ebből jogok és kötelezettségek alperesnöre nem származhattak. Xem változtat az ügy ezen állásán az sem, hogy alperes F. Imrét S. szerint a számadás tétele alól felmentette, mert ezzel nevezettnek a részvények szerzésének vonatkozó ténye jóváhagyva nem lett stb. A budapesti kir. itélö tábla: 1888. február 6. 1,986. sz.) az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja stb. Indokok: Felperes beismeri, hogy a kérdéses részvényeket nem maga alperes, ennek kiskorúságában gyámja F Imre és pedig gyámhatósági engedély nélkül jegyezte. A P. alatti okiratból, mint ezt az elsöbiróság helyesen kifejtette, az sem tűnik ki, hogy F Imre a részvényeket mint e'yám jegyezte volna. De még ha ez ugy történt volna is, a gyámnak ahhoz az eljáráshoz, hogy a kiskorú helyett kötelezettséget vállalt, a mint ez, ha részvényeket mint gyám jegyezte, jelen esetben történt, az 1877 : XX. t.-c. életbeléptetése előtt, és a dolog természetéhez képest gyámhatósági engedély kívántatott. Ezek szerint F. Imre gyámnak abból a tényből, hogy felperes állítása szerint gyámoltja alperes részére a P. alatti aláírási ív szerint 8 részvényt jegyzett, minek alapján alperes neve az F. N. alatti okiratok szerint a részvénykönyvbe bejegyeztetett, alperes részére kötelezettség általában és igy a kötelezettség is, hogy a részvénytőke 50%-át befizetni köteles, csak akkor származott volna, ha felperes alperes tagadása ellenében bizonyítaná, hogy felperes beismerése szerint gyámhatósági engedély nélkül jegyzett, a kérdéses részvények alperes birtokába jutottak, vagy ő arról, hogy gyámja a részvényeket az ő nevében jegyezte, tudomással birt és gyámjának ezt az eljárását nagykorusitása után nyiltan vagy hallgatag jóváhagyta és ez által kiskorúsága idejében a gyámja által a gyámhatósági engedély nélkül vállalt kötelezettséget elfogadta. De felperes e körülményeket nem bizonyította; nem szolgálhat ez irányban bizonyítékul felperes által a válaszban kinált főeskü, mert még ha alperes nagykorusitása után gyámját gvámi számadás kötelezettsége alól felmentette volna is, ezzel csak az lenne bizonyítva, hogy alperes gyámjának a számadás tételét engedte el, de ezzel sem az a kérdés, hogy a részvények alperes tényleges birtokába jutottak, sem az, hogy ő arról, hogy gyámja a kérdéses részvényeket az ő nevében jegyezte, tudomást szerzett, megoldva nem lenne; már pedig a fentebb adottak szerint a gyám ezen tényéből alperesre kötelezettség csak ezekben az esetekben származott volna. Az alapon tehát, hogy alperes a nem perdöntő körülményekre kinált esküt el nem fogadta, tekintettel a pts. 230. §-ára alperest pervesztesnek kimondani nem lehetett. De nem lehetett figyelembe venni felperesnek az O. alatti számadásra alapított előadását sem, mert az a körülmény, hogy az O. alatti számadás az arra vezetett feljegyzése szerint 1876. október hóban számvevőileg, tehát csak a számadás helyessége szempontjából megvizsgáltatott, a gyámhatósági jóváhagyás helyét nem pótolhatja; és mert felperes maga is beismeri, hogy az illetékes gyámhatóság alperesnek nagykorusitása után az 1877 : XX. t.-c. 132 — 136. §§-ban előirt eljárást nem követte és igy felperes alperes tagadása ellenében azt sem bizonyította, hogy alperes gyámjának arról az eljárásáról, hogy gyámoltja részére 8 részvényt jegyzett, az O. alatti számításból tudomást szerezhetett és gyámjának azt az eljárását nyiltan vagy hallgatag magáévá tette volna. Ezek szerint helyesen határozott az elsöbiróság, midőn felperest keresetével elutasította stb. A ni. kir. (Juria: (1888. június 20. 550/v. sz.) mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával, tartozik alperes a kereseti 400 frt tőkét felperes csődtömegnek megfizetni. Indokok: Alperesnek a kereset ellen felhozott az a kifogása, hogy ő a kereseti 253 — 260. sz. 8 darab csanádmegyei takarékpénztári részvényt, — mivel az aláírás idejében még kiskorú volt, alá nem irta, s hogy azok aláírására mást sem bízott meg és érvényesen meg sem bizhatott, — való ugyan és helyes; valamint ama további kifogása is alapos, hogy a gyám az aláírás idejében fennállott jogszabályok értelmében a gyámhatóság beleegyezése nélkül nem volt jogosítva a gyámolt nevében részvényaláírással kötelezettséget vállalni, miből egyszersmind az is következik, hogy alperesnek, mint akkoriban kiskorúnak a neve eredetileg érvénytelenül Íratott P. alatti aláírás alapján, habár e szerint az aláirás az ő nevében történt, a részvénykönyvbe. Minthogy azonban az eredetileg érvénytelen kötelezettségvállalás is, a később történt jogi tények alapján érvényessé válhatik: az a további kérdés veendő fontolára, merültek-e fel oly későbbi jogi tények, melyekből a kötelezettségnek utólagos elvállalására jogosan következtetui lehet. A kir. Curia ugy találja, hogy a fenforgó esetben igen is történt alperes részéről a fenti kötelezettség utólagos elvállalását megállapító ily jogi tény, alperes ugyanis a T. alatti gyámhatósági végzéssel 1879. január 23-án nagykorúsittatván s vagyonának kezelését ugyanazon végzés alapján a vagyon átadására utasított gyámjától minden jogfentartás nélkül átvévén, ezen ténykedésével helybenhagyta az S. alatti 1879. évi január 21-én vagyis nagykorusitása előtt két nappal beadott kérvényében tett azt a nyilatkozatot, mely szerint gyámját minden számadás alól felmenti; de kitűnik ez a körülmény abból is, hogy alperes a neki felperes által a persorán oda kinált azon főesküt; »miszerint gyámját a kereseti kötelezettségből kifolyólag a számadás terhe alól fel nem mentette«, — el nem fogadta, sőt határozottan kijelentette, hogy ezt az esküt le nem teszi. Ily előzmények után mi jelentőséggel sem bir az a körülmény, hogy a gyámhatóság a nagykorúsítás megengedése alkalmával az 1877. évi XX. t.-c. 132. §-ában előirt figyelmeztetés megtételét elmulasztotta; mivel alperes a kereseti kötelezettség fennállásáról eme figyelmeztetés nélkül is a gyámhatóságnál létezett O. alatti gyámi számadásról, — melynek 15. tétele alatt 8 darab csanádmegyei takarékpénztári részvény mint meglevő vagyon van kitüntetve, tudomást szerezhetett ; de különben is a gyámhatóság részéről elkövetett eme mulasztás felperes jogaira hátrányos nem lehet. Ezek alapján a gyám által vállalt kötelezettségnek utólagos jóváhagyása bizonyítottnak tekintendő lévén, alperes mindkét alsó bírósági Ítélet megváltoztatása mellett, az általa egyéb tekintetben nem kifogásolt kereseti kérelemhez képest a kereseti tőkében . . marasztalandó volt.