A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 35. szám - A zárgondnoki számadásról

292 il JOG dáknak a kiadó vagy annak bizományosa kezeihez juttatásával éri végét. 54. §. A mennyiben külön megállapodás nem történt, az elárusitó a könyvek teljes nettó áráig szavatol, nevezetesen egyes példányok elveszése esetében. Tömeges veszteségeknél amaz elv áll, hogy az egyik fél veszteségén a másik ne nyerészkedjék. Ily esetekben a kiadó csakis a kiadványok tényleges kiállítási költségére vagy becsértékére tarthat igényt. /) Az üzleti viszony megszűnése. 55. Az üzleti összeköttetés egyik sarkalatos föltétele, hogy az elárusitó kötelezettségeit minden év március 31-én teljesítse. Ha ezt elmulasztja, a kiadó teljes rendelkezési jogaiba lép minden fölött, a mivel az elárusítónak hitelezője, bármikor szállította légyen is, s ennek következtében azonnal való visszaküldését, illetve megfizetését igényelheti mindannak, a minek értéke fejében az elárusitó adósa. 56. §. Ugyanily rendelkezési joga van a kiadónak a dis ponendák és bizományi árúk fölött fizetésképtelenség vagy csőd esetén, harmadik személyekkel szemben, a mennyiben a tulajdonát képező bizományi cikkek ez esetek beálltakor elárusítva nem voltak. 57. §. A kiadó által az elárusítónak nyújtott hitel személyi, mely azt (azokat) illeti, kinek nyújtatott, vagy a kire átruháztatott. 58. §. Az elárusitó ennélfogva köteles cége minden tulajdonjogi változását (még ha több üzlettárs közül egy is lép csak ki a kötelékből) a kiadó tudomására adni, s a neki nyújtott hitelnek utódjára való átruházásához a kiadó beleegyezését kikérni. 59. §. Ha a kiadó hozzájárulását megtagadja, az elárusitó köteles a számlát (fizetés és remittálás által) azonnal kiegyenlíteni, Ez esetben, valamint abban, ha a változás a kiadó tudta nélkül történt, ő és utóda kölcsönösen szavatolnak a kiadó követeléseért. 60. §. Ha azonban a kiadó jön csődbe, vagy adja el üzle tét, a kötelezettségeit teljesített elárusító rendelkezési joga a kapott bizományi küldemények és disponendék fölött nem érintetik, hanem csorbitlan marad e szabványok határozatainak keretén belül (15., 16. §§.). A bizományos. 61. §. A bizományos általában egyszer s mindenkorra bizatik meg valamely vidéki cég által annak képviseletével a központban. E megbízásról a könyvkereskedők körlevél, vagy a könyvárusi hivatalos lapban való közzététel által értesíttetnek. Mindaddig, mig ez nyilvánosan vissza nem vonatott, a megbízott az illető vidéki cég jogos képviselőjének tekintendő, kinek jogcselekményei ama határon belül, melyeket az üzleti szokás szabott, a megbízóra (Comittens) nézve kötelezők. 62. §. A bizományos megbízója nevében, megbízásából és számlájára jár el és közvetít üzleteket. Harmadik személyek részéről jogosítottnak tekintendő, arra hogy megbízója számára könyvküldeményeket, iratokat, pénz és egyéb értékeket átvegyen s azokat annak nevében nyugtázza. 63. §. A bizományosi díjak és költségfelszámitások kölcsönös megállapodások tárgyát képezik. 64. §. A bizományos megbízójának minden kárért szavaló], melyet önhibája által képviseltjének okozott, valamint az esetben is, ha megbízás ellen cselekedett. E szavatolás azonban mindig csakis megbízójával szemben áll fen, A kiadó kárával egyenesen a megrendelőhöz van utalva. Erte helyt állni mindig ez tartozik a kiadónak, kit soha sem utasíthat bizományosához kártérítésért. Annak megállapítása, hogy mikor járt el a bizományos megj bizás-ellenesen, annak elbírálásától függ, vájjon a bizományos el[ járása azonos-e valamely előbb gyakorolt s a megbízó által hallgatagon türt eljárással, vagy pedig amaz általános üzleti szokásokkal, melyek a bizományosi üzlet természetében rejlenek. 65. §. A bizományosnak átadott készletek a megbízó veszélyére fekszenek annak raktárán. A megbizónak jogában áll a készletek biztosítását követelni, de köteles egyszersmind a biztosítás költségeit a bizományosnak megtéríteni. v. A zárgondnoki számadásról. r Irta: CZEISZ MÁTÉ, szabadkai ügyvéd. Az igazságszolgáltatás eszméjével és céljával nem tartom megegyezőnek, hogy a törvényes eljárás nem intézkedett elég praecis és határozottan a zárgondnoki számadásokról, talán a 'öld kerekségén nem foltozzák és toldozzák a végrehajtási eljárási törvényeket annyit, mint nálunk, mégis adandó alkalommal saj nosan kellett tapasztalnunk, hogy a későbben tett intézkedések sem felelnek meg a beléhelyezett célnak. Nem akarok messzire divergálni, csak azt akarom meghatároztatni, vájjon a zárgondnok, ! ha a törvényes utasításnak, illetve 247. §. követelményeinek a | törvényes határidőben eleget nem tesz, illetve ha számadását i be nem adja, miféle következmények terhelik és érik mulasztáMagában Szajnamegyében 163 árvaházat találunk, melyek közül 18 a fiuknak, 145 pedig a leányoknak van szánva. Az e fajta intézetek nagy számát e helyen csak azért emeltem ki, mert ez megérteti velünk azt, hogy aránylag miért oly szerény a javítóintézetek száma. Az elzüllött és erkölcsileg veszendőnek indult gyermekek megmentése ügyében igen kiterjedt és sokoldalú tevékenységet fejt ki jelenleg Franciaországban a Bonjean György által két testvérének buzgó támogatása mellett 1880-ban alapított jótékony egyesület. Miután a lelkes gyermekbarát, Bonjean kezdeményezése folytán létrejött az elhanyagolt nevelésű gyermekek, valamint a fogságból kiszabadult ifjú bűnösök számára rendelt, mintaszerűnek mondható orgevillei »colonie agricole«, csakhamar megalakult az elhagyott gyermekek megmentését s a fiatal bűntettesek megjavítását célzó »Société generale« nevű nagy egyesület. Ezen egyesület rövid idő alatt rendkívüli virágzásnak indult. A tagok száma 4 év alatt 8 ezerre felszaporodott. 1883-ban az egyesület gondozása alatt 700 gyermek állt és már 1884-ben huszonöt intézetben 1,745 negyed részben leánynövendék nyert nevelést és foglalkozást. Ugyanez évben az egyesület alaptőkéje meghaladta a 333 ezer frankot. Az egyesület egészen díj nélkül vesz gondozása alá szegény elhagyott, erkölcsileg elhanyagolt gyermekeket, továbbá 16 éven alóli bűnösöket, tekintet nélkül azok nemére és vallására; sőt ügynökei által fel is keresteti a vidéken található, erkölcsileg romlásnak indult ifjúságot. A gondozás végett felvett növendékek először is a Párisban lévő ideiglenes »dépót«-ba vitetnek, a hol egyesületi egyenruhával láttatnak el s innen aztán a crozatieri (Villepreux mellett) központi intézetbe (»Ecole rurale de Crozatier«) szállíttatnak. Ez intézet van hivatva a gyermekek szivébe csepegtetni a helyes nevelés alapelveit, itt nyernek oktatást az elemi iskola tantárgyaiban, gyakorolják magukat a zenében és tornázásban s végeznek katonai gyakorlatokat; itt igyekeznek egyszersmind kipuhatolni a gyermekekben szunnyadozó tehetségeket és hajlamoka*-, hogy az előirt tananyag bevégeztével tehetségeiknek és hajlamaiknak figyelembe vétele mellett beoszthassák őket akár az egyesület által fentartott valamely fiók-intézetbe, akár pedig ugyancsak az egyesület költségén valamely idegen speciális jellegű intézetbe, a hol külön szakképzést nyernek. Legnagyobb részük a gazdászatra adja magát. A crozatieri központi intézet növendékei szigorú katonai fegyelem alatt állanak ; a felügyelők itt is mind kiszolgált katonák soraiból vétetnek, a volt katonatisztek a magasabb hivatalnoki állásokat foglalják el, a volt altisztek pedig, mint segédhivatalnokok nyernek alkalmazást. A crozatieri intézet mintájára Franciaországban már más jótékony társulatok is rendeztek be három javitóházat. Midőn Bonjean e Jótékony egyesületet megalapította, azt általánosnak nevezte el. Óhaja az volt, hogy a hasoncélú »Reformatory and Refuge Union« néven ismert angol egyesület, nemkülönben az orosz cár védnöksége alatt álló »Imperatorskoje celovekoljubivoje obscevstvo« nevű orosz jótékony társaság mintájára egy központot létesít, melyben találkozót adnának maguknak az emberbarátok sok irányú törekvései, oly központot, mely a kölcsönös támogatás bilincsével kötné egybe az erkölcsileg elhagyott ifjúság felkarolását, megmentését célzó összes egyesületeket. Hogy azonban ezen ugy dicséretre, mint követésre méltó törekvéseknek nem lett oly sikere, mint hason kísérleteknek Angolés Oroszországban, annak oka abban keresendő, hogy azok, kik Angol- és Oroszországban a filantrópiai társulatok együttes működését előmozditani igyekeztek, egy és ugyanazon szellemben, egy és ugyanazon irányban haladtak azokkal az intézetekkel és egyesületekkel, a melyekhez fordultak a végből, hogy őket a közösen való működésnek megnyerjék, holott Franciaországban elvi harc uralkodik azon szellem és irány tekintetében, melyben egyrészt a »Société generale«, másrészt a többi jótékony egyesületek halad-