A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 33. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenharmadik közlemény - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Folytatás

A JOG. 131 maga felperes volt tekintendő, kit eme viszonyánál fogva a vevő jogai alperes, mint eladó ellenében megilletnek. Felperes tehát helyesen fektette keresetét vételszerzödés alapjára s mivel alperes elismeri, hogy YY. Adolf és társa cég, valamint a surányi cukorgyár, kiktől az A. a. kötlevél szerint viszont alperes vette meg a felperesnek eladott és közvetlenül W ... cégtől, illetőleg, a surányi cukorgyártól átvet ndö cukrot, annak szállítását felperesnek sürgetése dacára is határozottan megtagadták, mivel a surányi cukorgyár ténye, valamint W Adolf és társa cég mulasztása alperes saját tényeként, illetőleg mulasztásaként veendő, kétségtelen hogy felperes a keresk. törv. 353. §. és 356. §. 2. pontja alapján kártérítést követelhet, még pedig annál inkább, mivel alpereshez intézett s valódiságára nézve kifogással meg nem támadott O. alatti levelében alperest a szerződés teljesítésének többszörös sürgetése után, a keresk. törv. 354. §. megfelelőleg szabályszerűen értesítette is, hogy kártérítést szándékozik követelni. Minthogy azonban felperes azt, hogy a szerződés tárgyát képezett surányi 1. minőségű cukornak piaci ára teljesítésének helyén és idején Budapesten 1885. okt. 5-én mennyi volt, nem igazolta s azt a kérelmére kihallgatott szakértők sem voltak képesek megállapítani, miathogy továbbá felperes tényleg szenvedett kárának összegéc egyébként sem tudta bebizonyítani, a mennyiben tanuja F. Mór és felperes kereseti állításával ellenkezőleg nemcsak nem erősiti, hogy felperes W. és F- cégnek a kérdéses cukor szállításának elmulasztása folytán tényleg 21/., forint árkülönbözetet tizetett, hanem csupán azt állítja, hogy a cég felperesen ennyi árkülönbözeti összeget követel; minthogy különben is e tanú azt, hogy W. és F. cég 2ya forint árkülönbözetet jogosan követelhet felperesen, mint nem ténybeli körülményt nem tanúsíthatja, minthogy továbbá a felperes követelte kártérítési összegnek megfelelő volta csak ugy lett volna valószínűsíthető, ha felperes legalább a surányi cukor piaci árának magasságát i_ azolta volna, minek hiányában felperesnek még becslő eskü sem ítélhető, melynek csak akkor lehet helye, ha a becslő esküvel igazolandó becsérték a perben felhozott tények és körülmények által valószínűvé lett téve : felperest kártérítési követelése összegének meg nem állapithatása miatt keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1888. évi június 21.4,874. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával alperes köteleztetik 112 frt 50 kr. tőkét felperesnek megfizetni. Okok: A kir. Ítélőtábla ítéletének e részben helyesen alkalmazott indokolása és a keresk. törv. 381 §. értelmében felperes helyesen tekintetett közvetlen vevőnek s ehhez képest felperesnek vételi szerződésre alapított kereseti követelése alperes ellenében érvényesíthetőnek is helyesen mondatott ki. Nem volt azonban elfogadható a kereset elutasítására nézve a másodbiróság által felhozott azon körülmény, hogy felperes a szerződés tárgyát képezett surányi I. minőségű cukornak piaci árát, a szerződés teljesítésének helyén és idején nem igazolta volna. Mert az A. alatti, alperes által egyáltalában nem kifogásolt áruszállítási szerződés tartalma szerint a vétel tárgyát nem kizárólag surányi, hanem vagylagosan rohrbachi vagy preraui gyártmányú I. rendű rafinád cukor képezte ; e szerint tehát a szerződött felek a vétel tárgya iránt nem egy egyénileg (speciés), hanem csak is hasonnemü, minőségű és mennyiségű cukor iránt szerződvén, egészen közömbös, hogy a surányi gyártmányú, I. rendű cukornak 1885. évi október 5-én Budapesten piaci ára még nem igen volt és ezen körülmény felperes keresetének elutasítására indokul annál kevésbé szolgálhat, mert a szerződő felek a surányi rohrbachi és preraui gyártmányt I. r. rafinád cukrot maguk is egyenlő neműnek és minőségűnek tekintették, sőt alperes ez irányban kifogással nem is élt és mert a szerződés tárgya rohrbachi vagy preraui hasonnemű, minőségű és mennyiségű árúval is helyettesíthető volt volna. Ily körülmények közt, tekintve, hogy felperes, mint vevő alperessel mint eladóval és mint szerződést szegővel a ker. törv. 353. és 354. §§. rendeleteinek a felhozott I. K. L. O. P. Q. alatti levelek szerint eleget tett; tekintve továbbá, hogy a meghallgatott szakértők a Budapesten 1885. évi október 5. napján a surányi gyártmányú I. rendű rafinád cukorhoz egészen hasonló minőségű és nemű rohrbachi, kojeteini és lundenburgi cukorárúnak métermázsánként 39 frt piaci árát bizonyították, a mi a felek közt megállapított 36 frt 75 kr. vételárhoz viszonyítva métermázsánként 2 frt 25 kr. árkülönbözetet tüntetvén fel és felperes azt kártéritéskép követelni jogosítva lévén, alperest ennek megfelelő 112 frt 50 kr. összegnek megfizetésére kötelezni kellett. Nem szolgálhat végre alapul felperes keresetének elutasítására azon körülmény sem, hogy felperes a követelt árkülönbözetnek W. és F. cég részére történt tényleges kifizetését nem bizonyította, mert ezen körülmény ezen per elbírálásánál döntő befolyással nem bír. A mennyiben felperest a részére megítélt fentebbi összeget meghaladó keresetével a kir. Ítélőtábla elutasította, e. tekintetben a másodbiróság Ítélete helybenhagyandó volt, mert felperes az említett árkülönbözeti összegnél nagyobb árkülönbözettet nem bizonyított. Bűn^-ügy ékben. Vádhatározatot jóváhagyó felsőbb bírósági végzésben utasítás a végtár^yalás bizonyitó anyagának iránya tárgyában. A pestvidéki kir. törvényszék (1887. évi május hó 14-én 4,500/B. 1887.) : Magánokirathamisitás bűntette miatt vádolt M. Mátyás elleni bűnügyben végzett: Ezen ügyben a további büntető eljárás megszüntettetik. Indokok : Ámbár a feljelentéshez n. 1. a. csatolt váltón kibocsájtó, elfogadó és forgatók gyanánt szereplő T. György, H. István, 1'. Antal és Sch. Adám azt állítják, hogy ezen váltót alá nem irták s e szerint a rajta látható aláírások hamisak, ámbár nevezetteknek ezen állítása támogattatik az által is, hogy a 21. sz. a. meghallgatott két hites írásszakértő a kérdéses váltón lévő, hamisaknak állított összes névaláírásokat minden kétségen kivül M. Mátyás kezétől származottnak, a 36. sz. a. meghallgatott három hites irás szakértő pedig ugyanazon névaláírásokat a legnagyobb valószínűség szerint M. Mátyás által utánzottaknak állítja, mely öt hites Írásszakértő által adott vélemény ellenében, a terhelt által szakértükül megnevezett és a vizsgálat során n. 30. a. szintén meghallgatott egyének teljesen ellentétes véleménye figyelembe már azért sem vehető, mert azok egyike Sch. Lajos, mint pénzintézeti hivatalnok — ki maga kijelenti, hogy írásszakértői szemlét még nem teljesített — írásszakértőnek nem I tekinthető, végre ámb'ár terhelt M. Mátyás maga is beismeri, hogy a kérdéses váltó szövegét ő töltötte ki, a váltót ő nyújtotta be a b. -őrsi takarékpénztárnál és a kiutalt 500 frtot s jár. ő vette fel, azon állítása pedig, hogy egy előtte ismeretlen, magát T. Györgynek nevezett egyén E.-ről adta volna kezébe a kibocsájtó, elfogadó és forgatói aláírásokkal ellátott váltóürlapot a kölcsön kieszközlése és felvétele végett, az eszközlött nyomozás folyamán igazolást nem nyert, mert ilyetén egyénre tett személyleirásai eredményre nem vezettek, ezek szerint, bár a hamisítás gyanúja a tagadásban lévő M. Mátyást terheli, miután azonban ellenében vád nem emeltetett, ez ügyben vád hiányában a további büntető eljárás meg volt szüntetendő. A budapesti kir. itélő tábla (1887. szeptember hó 28-án ' 22,40l/B. 1887 ): A kir. törvényszék végzését megváltoztatja, vád! lottat a btk. 401. §-ába ütköző s a 403. §. 1. pontja szerint minősülő magánokirathamisitás büntette miatt vád alá helyezi. Indokolás : Az a tény, hogy a vádfeljelentéshez •/. alatt csatolt E.-n : 1886. augusztus hó 7-én T. Georg, Ht Stefan, R. Anton és Sch. ; Ádám névaláírásokkal 500 frtról kiállított s hamisnak bizonyult váltót a b.-őrsi takarékpénztárnál, mint intézeti könyvvezető kiváló szakértelme s a jelzett aláírások gyanús volta dacára vádlott érvényesítette, a nélkül, hogy annak kezeihez jutását és az általa felvett váltóérték hovaforditását igazolni lenne képes, sőt ellenkezőleg a váltó szerzésére vonatkozó vallomásában előadott gyanús körülmények kapcsolatban azzal az állításával, mely szerint ő a váltóértéket sem postán, sem a takarékpénztár helyiségében, sem I tanú előtt, sem elismervény mellett, hanem egy senki által sem látott egyénnek adta át, a hamis váltó értékének felvétele után több tanú által észlelt feltűnő költekezése és a bírósági szakértőknek elfogadhatólag megokolt véleménye együttvéve alapos gyanút keltenek vádlott ellen az iránt, hogy a fentjelölt hamis váltót nem egy előtte ismeretlen embertől kapta, hanem ő készítette s így a panaszolt magánokirathamisitást a fent előadott módon elkövette. Ugyanazért a bűnvádi eljárás megnyitása az eljárásnak elsőfokulag történt megszüntetése miatt a b.-őrsi takarékpénztár, mint károsított fél felebbezésével fentartott vád alapján indokolt. A; m. kir. Curia (1888. június 12-én 9,396/B. 1887.) : A kir. itélő tábla végzésének indokolásában felhozott vizsgálati adatok a jogos vádolásra törvényes alapot nyújtván, az idézett végzés helybenhagyatik. Azonban az eljáró kir. törvényszék utasittatik, hogy a bizonyítási eljárást akként irányozza, miszerint kiderittessék, hogy 1886. évi augusztus 7-én megelőzőleg vádlott nem érintkezett-e személyesen T. György e.-i lakossal? S hogy az