A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1888 / 33. szám - Az elidegenítési és terhelési tilalom. Tizenharmadik közlemény - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog. Folytatás
JOGESETEK TARA FELSOBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog« 33. számahoz. Budapest, 1888. augusztus 12-én. Köztörvényi ügyekben. Házastársak között, bár közjegyzői okirat alakjában kötött, ingókra vonatkozó adásvételi szerződés tulajdonjoghoz való joíeímet megállapít ugyan, de a lefoglalt ingók az eladó férj birlalatában találtatván, tulajdonosnak foglaltatókkal szembún csak ö tekinthető. A ceglédi kii-, járásbíróság: (1887. évi február 24. 618. szám alatt.J : Kiss Gyula ügyvéd által képviselt H. István felperesnek dr. Neumann Izidor ügyvéd által képviselt E. Lázár végrehajtó ellen lefoglalt ingók birói zár alóli felmentése iránt indított igényperében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik s a lefoglalt ingók zár alatt tartandók stb, Indokok: Az igényelt ingók végrehajtást szenvedett birlalatában találtatván, a D. a közjegyzői okiratra alapított kereset elutasítandó volt, mert a végrehajtás küszöbén házastársak között létrejött adásvételi ügyben más hitelezőkkel szemben annál kevésbé jöhet figyelembe, mert az állítólag felperes birtokába átmentingók használatára vonatkozó ügylet az E. alatti szerint a végrehajtás foganatosítása után jött létre stb. A budapesti kir. itélő tábla (1888. febr. 10. 56,842. sz. a.): az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az 1886. július 24-én felülfoglalt ingókat a birói zár alól feloldja stb. Indokok: Tekintve, hogy felperes a D. a szerződés szerint az 1886. jun. 12-én lefoglalt ingókat 1886. jul. 21-én megvette és birtokába vette és ennélfogva azok az 1886. jul. 24-én foganatosított felülfoglaláskor az ö tulajdonát képezték ; tekintve továbbá, hogy az ingóknak átszállítása 8 napra elhalasztatott és az ingók a felülfoglalás alkalmával csak az elszállítás halasztásának okából találtattak a végrehajtást szenvedettek birtokában, az ingókat a felülfoglalás alól felmenteni kellett. A magy. kir. Curia (1888. évi június 26. 4,927. sz. a.) : A budapesti kir. itélő tábla ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Mert a D. a. közjegyzői okirat ugyan tulajdonjoghoz való jogcímet igazol, de ez tényleges birtokba vétel nélkül harmadik személyek ellen is érvényesíthető tulajdonjogot nem állapit meg; jelen esetben pedig a felülfoglaláskor az igényelt ingók még adós birtokában találtatván, tulajdonosnak felülfoglaltató alperessel szemben csak az volt tekinthető. Ha az 50 frtot mag nem haladó, járásbíróság, iniut sommás bíróságnál peresített összeg, a követelés eredeti mennyisége szerint sommás bíróság hatásköre alá tartozott, nem szállítható le a birói illetékesség azon alapon, hogy a peresített követelés, a kereset indításkor fennálló összegre való tekintettel, kisebb polgári peres útra tartozik. A komáromi kir. járásbíróság (188 3. nov. 7. 5,911. sz.): Mike Károly ügyvéd által képviselt D. István felperesnek Cs. János alperes ellen 48 frt és jár. iránti perében alperest a kereset értelmében elmarasztalta. A budapesti kir. Ítélőtábla (1887. május 16. 53,093. sz. a.): a kir. járásbíróság ítéletét az azt megelőzött egész eljárással együtt az 1881. évi L1X. t.-c. 39. §-nak c; pontja és a 40. §. alapján hivatalból megsemmisíti és az 5,097. sz. keresetlevelet felperesnek visszaadatni rendeli. Indokolás: Az 1877. évi XXII. t.-c. 11. §-ának első pontja értelmében 50 frtot meg nem haladó készpénz iránti követelésének érvényesítése a kisebb polgári peresügyekben eljáró bíróságok elé tartozik és ezen szabálytól eltérésnek még a peres felek beleegyezése esetében sincs helye. A kir. járásbíróság tehát szabálytalanul járt el, midőn a keresetlevél visszautasítása helyett tárgyalást tűzött ki s további eljárást rendelt el s az ügy elbírálásába bocsátkozott; minélfogva stb. A magy. kir. Curia (1888. július 3. 1,580. sz. a.): a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság illetékesnek mondatik ki és utasittatik a kir. Ítélőtábla, hogy az ügy érdeme felett hozzon határozatot; mert felperes követelése 155 frt vételárból származik és a kereseti összeg, mint ennek hátralékos része, pereltetvén be, habár az 50 frtot meg nem haladja, mégis a kereset az 1877. évi XXII. t.-c. 12. §. utolsó bekezdése értelmében az ezen törvényáltál megszabott bíráskodás alá nem tartozik, miért is az első bíróság illetékességét megállapítani kellett stb. Adalék az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-ának értelmezéséhez. E szakasz nem követeli, hogy a végrendeleti tanuk nyilvánítsák ki írásban, miszerint a végrendelet együttes jelenlétükben felolvastatott és örökhagyó azt végakaratának elismeri. Elegendő ha magában az okirat szövegében foglalt eme kitételt a tanuk egyszerűen aláírják. A nagyszebeni kir. törvényszék 11886. május 26-án, 3,440/1887. p. sz. a.): Róth József ügyvéd által képviselt FI. J. 1. Gaftea felperesnek Tulea Joachim ügyvéd által védett FI. Sz. 1. Gaftor és Theil Pál ügyvéd által védett FI. A. 1. Gaftor alperesek elleni végrendelet érvényesítésének elismerése iránti perében itélt: alperesek kötelesek az 1883. évi július 21-én kelt, örökhagyó által felperes javára tett halálesetre szóló Írásbeli ajándékozási szerződés, illetőleg végrendelkezés érvényességét — a mely szerint az a —i határon fekvő 3,974., 3,167. és 2,517. hrsz. ingatlanokat — valamint egy szekér alját, egy tehenet és 3 disznót, összesen 250 frt értékben ajándékba kapta, elismerni s jelen perben 58 frt 25 kr. mérsékelt költségeket megfizetni. Indokok: A keresethez B. alatt másolatban befektetett és utólagosan a tanúkihallgatások alkalmával eredetben beszerzett okmány egy végrendeletképen vagyis a ptk. 956. §-a szerint egy hagyományképen elbírálandó halálesetre való ajándékozási okmánynak tekintendő és alperesek által annak valódisága és állítólagos alaki hibái ellen emelt kifogások helytelenek és tévesek, mert aniak zárpontjában tisztán áll, hogy az okmány az összes tanuk jelenlétében felolvastatván, örökhagyó által helyesnek találtatott és kézjegyével elláttatott, mi által az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-ának megfelelve lett. Azonkívül az utólagosan kihallgatott összes végrendeleti tanuk egyhangú vallomásaik által, perrendszerű bizonyítékot nyújtanak arról, hogy a kérdéses okmány az 1876- évi XVI. t.-cikkben előirt minden kellékekkel bír és így hát annak valódisága és helyessége törvényszabta módon meg van állapítva, minek folytán alperesek az idézett t.-c. 33. §-a, valamint a prts 167. és 168. §§. alapján, a kereseti kérelem értelmében elítélendők voltak. A budapesti kir. itélő tábla (1887. október hó 6-án, 7,176/1887. p. sz.): a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja s felperest azon keresetével, hogy FI. J. Gafton által felperes javára tett halál esetére szóló ajándékozási okirat érvényesnek nyilvánittassék, elutasítja. Indokok: A per tárgyát képező halálesetre szóló ajándékozási okmányt a tanuk egyszerűen aláírták, a nélkül, hogy a maguk nevökben bizonyítanák azt, miszerint annak tartalma ajándékozók és tanuk együttes jelenlétében egyik tanú által érthetően felolvastatott, ajándékozó által saját akaratával megegyezőnek nyilváníttatott és egyik tanú által aláirt nevét ajándékozó saját kézjegyével ellátta. Minthogy pedig mindezek megtörténtét az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-a szerint nem elég az ajándékozónak saját nevében állítani, hanem a tanuknak is magán az okmányon igazolniok kell és igy ezen hiány tanúvallomások által nem pótolható, a per alatti okmányt az idézett törvény 33. §-ának rendelkezésére való tekintettel érvényesnek tekinteni nem lehet s azért felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia (1888. május 29-én, 30/1888. p. sz-): a másodbiróság ítélete megváltoztattatik s az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és még azért is, mert a per tárgyát képező, az ajándékozó és az együttesen jelen volt tanuk által aláirt ajándékozási okmány záradéka magában foglalja mindazon kelléket, melyek az 1876. évi XVI. t.-c. 6. §-ában megkívántatnak.