A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 33. szám - A perbehivás. 1. r

274 A JOÖ. útját hajlandók egyengetni, mint az azonnali végrehajthatóság erejével biró közjegyzői okiratok jótékonyságát felhasználni és ez által saját érdeköket biztosítani. Továbbá a jogviszonyok keletkezésének egyik föalapját a halálesetekből származó vagyon-átruházások, az örökösödések képezvén, ily örökösödési ügyeknek egyszerű, sürgős és gyors rendezése országos érdeket képezne és mindenki azt várta is, hogy ez a közjegyzői intézmény behozatalánál el is fog éretni. A lefolyt tizenhárom év tapasztalatai azonban itt is csalódást hoztak és a közjegyzői irattárak igazolják, mily kis hatáskörben mozoghatnak a közjegyzők, mily hosszadalmas eljárással lehetséges csak egy öröklési ügyet keresztül vinniök, mennyi szükségtelen ide-oda küldözgetéssel kell küzdeniök csekély hatáskörükben, ha a különféle beavatkozó hatóságoknál valamely előirt intézkedést kieszközölni akarnak. De mindezeken felül az újabbi tapasztalás a/.t is mutatja, hogy a királyi járásbíróságok némelyike, a törvény világos rendelkezéseit mellőzve, az értékesebb hagyatéki ügyeket sok esetben nem adja ki a kir. közjegyzőnek, hanem maga eszközli a tárgyalást és az átadó végzést a telekkönyvi hatósághoz megküldi, ez pedig nem vizsgálhatván a tárgyalás menetét: az átadó végzés alapján a hagyatéki ingatlanokat átírja a nélkül, hogy ily hagyatéki iratok a közjegyzői irodát látták volna. A mi pedig egyéb birói megbízásokat illeti — különösen a vételárak körüli eljárás : — ily birói megbízásoktól melyek ezelőtt mégis csak fordultak elő, most már a közjegyzői irattárak üresek. Még szembetűnőbb, hogy házasfelek közt felmerülő jogügyletekről s vagyon átruházásokról — melyeknek érvényességéhez a törvény közjegyzői okiratot kiván — a közjegyzői irattárakban alig fordulnak elő okiratok, pedig a közönség kőiében sok ily ügylet keletkezik. A községi jegyzők tudniillik kitalálták a módját annak, hogy a házasfelek közötti ügyleteknél a kir. közjegyzők mellőzésével ők készítsék az okiratokat akkép, hogy azokban elhallgatják a felek házastársi minőségét, csak pusztán azok születési nevét említvén, ugyszinte az ügylet címét sem teszik ki, csupán átadási szerződésnek keresztelvén ily iratot. Tisztelet azonban c részben a dicséretes kivételeknek. Ekként a telekkönyvi hatóság a felek házastársi minőségét nem látván és nem vizsgálván az ingatlanok átírását teljesiti. A községi jegyző mit sem törődik mindennek káros következményeivel, melyek akkép származnak, hogy a távol jövőben felmerülhető kérdésekben ily szerződésből a javak jogi minősége be nem igazolható; mit sem törődik azzal, hogy az illetékszabási hivatal ily okiratokat idegenek közötti ajándékozásnak minősítvén, a szegény házastársakon 10°/0, tiz százalékos illetéket szab ki és hajt be, holott házastársak csak egy százalék ajándékozási illeték kötelezettsége alá esnek és igy a felek már csak egy ügyletnél is százakra menő kárt szenvedhetnek ; de ezzel az okirat készítője mit sem törődik, mert senki felelősségre nem vonja. Minthogy a közjegyzőség hazánkban magasabb állami célból lett életbe léptetve és a törvényhozás akkor semmi esetre nem akarhatta, hogy a közjegyzőség a hazai jogéletre való hivatásszerű működésében azon meddőségre jusson, mint a hogy a lefolyt idő alatt valóban történt; ennélfogva lehetetlen, hogy a kormány és törvényhozás továbbra közönynyel elnézze mindazon visszásságokat, melyek fentebb előtüntetve vannak és melyek kétségen kívül a közjegyzőség sokoldalú akadályozásával vannak kapcsolatban. Jogosultsággal bír tehát azon remény, azon várakozás, hogy a kir. közjegyzőség a lefolyt 13 év nehézségeit, nagy küzdelmek között kiállván, az ezután következő évek az intézmény felvirágzásának évei lesznek. Az évfordulati nap alkalmából mindezekre a magas kormány és törvényhozás figyelmét kérjük. / = - — A perbehivás. 1% A fenti cím alatt C s i 11 é r y Kálmán tszéki biró ur e lapok 24. számában érdekes cikket közölt. Cikkíró ur nézete abban culminál, hogy a perbehivás intézménye terjesztessék ki oly esetre is, midőn pl. az ismeretlenség okából ügygondnok utján perbevont alperest utólag felperes megismeri, reformáltassék a perbehivás intézménye a jövő perrendtartásában, ugy, hogy felperes a per bármily stádiumában is közvetlenül perbe állithassa az addig ügygondnok által képviselt alperest s egyúttal döntessék el az ekként újonnan perbeállo alperes és a felperes közti jogviszony. Szerény nézetem szerint a tétel, miből cikkiró ur kiindult, téves s ekként tévesek az abból levont következtetések is. Nem lehet ugyanis az ügygondnokolt alperes perbeli állását azonosítani a perbe nem hívott szavatoséval s ép oly kevéssé a per későbbi stádiumában megismert s perbevont alperesét a perbehivott szavatoséval. Az ügygondnok által képviselt alperes ugyanis perben álló személy, az ügygondnok tényei, a perben az ő tényeinek tekintetnek s ehhez képest a lefolyt tárgyalás alapján hozott Ítélet res iudicata erejével birnak az ismeretlen alperes ellen akkor is, ha perbe egyáltalán nem is állt. Ez az ügygondnokság intézményének célja és értelme, mint az ügygondnok kirendelésével egyidejűleg kibocsátott hirdetmény szavai és a hirdetményben kilátásba helyezett sanctio is bizonyítják. A perbe nem hívott szavatos azonban a per által egyáltalán nem is érintetik. Ha pedig felperes később megtudja alperes nevét s lakhelyét, az esetben, a mint a perről tudomást nyerő alperes jogosítva, sőt jogkövetkezmény terhe alatt kötelezve is van perbe állani, felperes csak jogával él, midőn alperes nevét s lakását a bíróságnak bejelenti s azt közvetlenül idéztetni kéri. Ez csak logikai következménye a hirdetménynek, mely ügygondnokot csak addig rendel, mig alperes ismeretessé nem válik, de addig az ügygondnok ténykedéseit teljesen olybá veszi, mintha maga alperes védte volna magát, következéskép, ha az ügygondnok szerepe meg is szűnik, cselekvényei hatályukat megtartják s a perbeállt alperes folytatni tartozik ott, hol az ügygondnok abbahagyta. Ezen nézetem szerint természetes jogállás nélkül az ügygondnokság intézményének célja és értelme nem volna s az teljesen feleslegesnek mutatkoznék. Az addig ismeretlen alperes tehát — akár önként, akár felperes kérelmére a bíróság idézése folytán — perbeállván, nem lesz új peralany, nem szaporodnak az addigi perben álló személyek, hanem az addigi képviselő helyett vagy egy új képviselő vagy maga a fél viszi a pert és pedig azon stádiumtól kezdve, melyben az addigi képviselő hagyta. Egészen más a perbehivott szavatos állása. Az addigi peres actusok ellenében hatálylyal nem birnak, addig ő még csak közvetve sem állt perben, ellene per nem indíttatott, a kereset marasztalási kérelmet nem tartalmazott. A per jogilag csak akkor válik reá relevánssá, midőn perbehivatott. Nézetem szerint az eddig előadottak által tisztázva lett az, miszerint cikkiró ur a perbehivás jogintézményét nem szakszerű értelemben vette, midőn egy, a szavatos állásától teljesen eltérő állással biró jogalany — az ismeretlen s ügygondnok által képviselt alperes — állására is ki akarta terjeszteni s az egész általa látott nehézség a perbehivás intézményének ezen téves értelmezéséből ered. Ha ugyanis az ismeretlen alperes már is perben áll, akkor ismeretessé válta esetén mi sem áll útjában annak, hogy a per bármely stádiumában közvetlenül is perbe állittassék, annál kevésbé, mert ha már a perbehivás analógiájából akarunk kiindulni, perbehivásnak is helye van a tárgyalás befejeztéig a per bármily stádiumában. A mi pedig azon általa célszerűnek látott reformot illeti, hogy perbehivásnál döntessék el a perbehivó és perbehivott közti jogviszony a perben, erre nézve különböztetnünk kell. Ha ugyanis az újonnan perbeállt alperest is — bár helytelenül - perbehivottnak tekintjük, a mint teszi azt cikkiró ur, az esetben reformra nincs szükség, mert ez mai perrendtartásunk szerint is igy történik. Ha azonban perbehivottnak csupán a szavatost tekintjük, az esetben én részemről a perbehivó és perbehivott közti jogviszonynak eldöntését magában a perben határozottan célszerűtlennek, sőt bizonyos tekintetben károsnak tartom s előnyt nem találok benne semmit. Kétségtelen ugyanis, hogy a szavatos ellen a kereset nem tartalmaz marasztalási kérelmet. A szavatos és a szavatosság alapján perbehivó közti jogviszony a per keretében a perrendünket uraló tárgyalási elv folytán csakis ugy bírálható el, ha a perbehivás formaszerü kereset (alkereset) utján történik. Már ezért is a perbehivás felett külön tárgyalás volna tartandó, de még különben is közös tárgyalás mellett nehezen képzelhető, miféle állása lenne a perben pl. azon perbehivott szavatosnak, ki a védelmet ugyan elvállalja, de annak nem sikerülte esetére is biztosítani akarja magát a perbehivó szavatossági igényei ellen, azt vitatja, pl. hogy ö szavatossággal a védelem nem sikerülte dacára sem tartozik. Egyrészről felperes érdekében, de másrészről ellene is | kellene dolgozni, már pedig ily állású peresfél non-sens, egy perben nem lehet valaki felperes is, alperes is. Ha pedig az' alap-