A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 32. szám - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog

126 a JOG. _ A magy. kir. Curia (1888. április 27-én, 864/p. 88.): A másodbiróság Ítélete nem neheztelt abban a részében, melyben alperes 121 frt 50 kr. töke s jár. megfizetésére nézve eskütől teltételezetten marasztaltatott, érintetlenül marad; a 40 frt töke s jár.-ra vonatkozó részében megváltoztatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben, oly értelemben, hogy alperes a 40 frt tőkét s jár. csak akkor köteles felperesnek megfizetni, ha alperes a másod biróság által a 121 frt 50 kr. értékű árúkra nézve megítélt esküt le nem teszi, ellenben ha alperes az esküt leteszi, felperes keresetének a 40 frtra vonatkozó részével is elutasittatik, stb. Indokok: A másodbiróság ítéletének a 121 frt 50 krra vonatkozó része felebbezés tárgyát nem képezvén, az érintetlen volt hagyandó. A feltétlenül megítélt 40 frtra vonatkozó részét meg kellett változtatni és az első biróság Ítéletét kellett helybenhagyni a másodbiróilag megítélt eskütől feltételezetten, mivel ha az eskü letételével bebizonyul az, hogy felperes a C. alatti számlában (factura) 2 — 7 tételig felsorolt árúkat megrendelés nélkül szállította alperesnek, ez esetben utóbbi nem volt köteles a keresk törv. 345. §-a értelmében a meg nem rendelt árúkat átvenni, minthogy azokra nézve vevőnek nein tekinthető. Miután pedig felperes a meg nem rendelt árúkat az alperes által megrendeltnek beismert 25 üveg pezsgővel együtt egy szállítólevéllel küldötte alperesnek és miután az utóbbi árú a meg nem rendelt árúk nélkül a szállítmányozó gőzhajótársaságtól átvehető nem volt; miután alperes D. szerint már a számla (factura) kézhezvételével az árút a fenti okból felperes rendelkezésére bocsátotta s őt csak a megrendelt pezsgő elküldésére kérte, mire nézve azonban, hogy felperes intézkedett volna, maga sem állítja : alperes jogosítva volt a C. alatti számlában foglalt árúkat tartalmazó 2 ládának elfogadását megtagadni. Ezeknél és az első bíróságnak vonatkozó indokainál fogva a megrendelt árú vételárának feltétlen megfizetésére alperes kötelezhető nem lévén, a 40 frt vételár s jár. iránti marasztalást is a többi árú megrendelésének bizonyításától kellett függőví tenni. Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A prttás 172. §-ának d) pontjában az irás hamis voltára nézve meghatározott eskü a 230. §-ban megállapított föesküvel egy tekintet alá nem esvén, azon körülmény, hogy alperes a válaszában megkínált emez eskü elfogadása iránt nem a viszouválaszban, hanem csak az ellenvégiratban nyilatkozott, a 234. §-ban előirt következményeket nem vonja maga után. A pancsovai kir. törvényszék: Az 1886. évi október hó 13-ik napján 3,885. szám alatt kelt sommás végzés hatályon kívül helyezése mellett felperes keresetével P. Helénára nézve elutasittatik. Indokok: Tekintve, hogy felperes a kihallgatott tanú vallomása folytán akkor jelen nem volt, midőn P. Heléna másodrendű alperes P. Gáját elsőrendű alperest arra felhatalmazta, hogy helyette a kereseti váltót mint elfogadó aláírja és midőn P. Gája elsőrendű alperes P. Heléna másodrendű alperes helyett eme felhatalmazás folytán a kereseti váltót aláirta, felperes a kihallgatott tanú vallomását tehát pótesküjével ki nem egészítheti ; tekintve, hogy felperes a tanúkihallgatás után az általa ajánlott tanubizonyitástól elállott; tekintve, hogy a főeskünek váltóperekben az okirat valódisága bebizonyítására vonatkozó főesküt kivéve, csakis a felek beleegyezésével van helye, P. Heléna azonban a megkínált főesküt végiratában határozottan ellenezte ; tekintve, hogy a törvény értelmében főeskü csak a felek beleegyezésével Ítélendő, másodrendű alperes azért, mivel viszonválaszában felperesnek a megkínált főesküt vissza nem kínálta, sem pedig el nem fogadta, ezen eskü letételére el nem Ítélhető és a bebizonyitandó ténykörülmény ez által bebizonyitottnak nem tekintendő. (1887. január 25., 36. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélö tábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja és azon esetre, ha alperes leteszi az esküt arra, »hogy a Pancsován 1886. február 1-én 200 frtról kiállított és a keresethez A. alatt eredetben csatolt váltón előforduló Elena P. névaláírásának a váltóra nevében leendő aláírásával férjét meg nem bizta», az 1886. október 13. 3,885. szám alatt hozott sommás végzésnek P. Heléna alperes irányában hatályon kivül helyezése mellett felperest ezen alperes elleni követelésével elutasítja, ellenkező esetben a kir. itélö tábla a fentebb hivatko zott sommás végzés hatályának alperes irányában fentartása mellett alperest kötelezi, hogy felperesnek az ott felsorolt összegeken kivül még perbeli és felebbezési költséget fizessen. Indokok: Alperes a kereseti váltón előforduló elfogadói névaláírását az alapon, mert azt sem maga alá nem irta, sem annak aláírására mást meg nem bizott, hamisnak nyilvánította, felperes kérdéses névaláírásra vonatkozólag beismerte, hogy azt alperes nem sajátkezűleg irta a váltóra, hanem állította, hogy annak nevében eszközlésére férjét I'. Gáját bízta meg, egyszersmind állításának bizonyítása céljából Cs. Amália tanura hivatkozott, kinek vallomása által szolgáltatandó részbizonyiték kiegészítésére j pótesküjét ajánlotta fel, végre felperest az állított ténykörülményre nézve esküvel kínálta meg. A kihallgatott tanú vallja ugyan, hogy alperes a váltón előforduló nevének Írására férjét bízta meg, de a tanú vallomásával szolgáltatott részbizonyiték kiegészítésére felperesnek póteskü az elsőbiróság által erre nézve kifejtett helyes , okból nem Ítélhető. Miután felperes által kinált eskü a névaláírás valódiságának bizonyítását célozza és igy a prdt. 172. §-ában szaI bályozott eskü tekintete alá esik, mely bizonyíték alkalmazása a váltó| eljárás 26- §-a szerint az ellenfél beleegyezésétől függővé téve nincs és miután alperes a részére kinált s az ítélet rendelkező részében a döntő ténykörülménynek megfelelően szövegezett esküt elfogadta, miután végre a perben ezen eskün kivül a vitás kérdés eldöntésére más bizonyíték nem létezik : az esküt a perrendt. 172. §. d) pontja alapján alperesnek megítélni, a per kimenetelét ennek le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett; mert ha alperes a részére megítélt esküt le nem teszi, bizonyítva lesz, hogy férjét nevének a váltóra Írására megbízta, a megbízott által eszközölt névaláírásból pedig a megbízóra érvényes kötelezettség ! származván, alperes mint a váltóösszeg kifizetéseért váltójogilag felelős, ellenkető esetben a nem megbízásból keletkezett névj aláírás alapján őt mi kötelezettség sem terheli. (1887. november [ hó 3. 1,243. sz. a.) A m. kir. Curia (1888. március 13-án, 112. sz. a.): A másodbiróság Ítélete indokaiból annyival inkább helybenhagyatik : mert a polg. törv. rendt. 172. §-ának d) pontjában az irás hamis voltára nézve meghatározott eskü, a 230. § ban megállapított föesküvel egy tekintet alá nem esvén, az a körülmény, hogy j másodrendű alperes már a válaszban megkínált emez eskü elfogadása iránt nem a viszonválaszban, hanem csak az ellenvégiratban nyilatkozott, az idézett törvény 234. i-ában előirt következményeket nem vonja maga után. A vagyonbukott a csőd elrendelése által önképvisi'leti jogát el nem veszti és az általa a C-<"M1 folyama alatt kötött ügyletekből származó követeléseit saját felperessége alatt érvényesítheti. A kecskeméti kir. járásbíróság: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok : A 2. sz. alatti bizonyitványnyal, melyre nézve felperes elismerte, hogy reá vonatkozik, beigazoltatván, hogy felperes csőd alatt áll; minthogy pedig az 1881. évi XVII. törve. 1. §-a szerint a csődnyitás joghatálya vagyonbukottnak azon vagyonára is kiterjed, melyhez a csőd tartama alatt jut, az idézett törvény 3. §-a szerint pedig a közadós a csődnyitás joghatályának kezdetével elveszti a tömeghez tartozó vagyon feletti rendelkezési jogát, ennélfogva felperest a kereseti követelés tekintetében, mely a csődnyitás óta keletkezett, felperességi jog saját személyében nem illetvén: őt keresetével elutasítani kellett. (1836. december 7., 6,788, sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélő tábla az elsőbíróság Ítéletét, mely felperest keresetével kereseti jog hiánya miatt utasítja el, megváltoztatja, felperes kereseti jogát megállapítja és az elsőbiróságot utasitja, hogy jelen ítélet jogerőre emelkedése után a kereseti követelés érdemében hozzon határozatot. Indokok: Az alperes által 5. és 6 alatt csatolt levelekből kitetszik, hogy felperes azt az 510 frtot, e melyből 4G frt 25 krt alperestől visszakövetel, 1886. évi február lO-én és március 7-én küldte alperesnek, hogy tehát azon ügylet, melyből felperes követelését származtatja, peres felek között 1886. évben és igy a 2-/. a. bizonyítvány szerint 1876. március 3-án elrendelt csőd folyama alatt jött létre és miután a vagyonbukott a csőd elrendelése által önképviseleti jogát el nem veszti és az általa a csőd folyama alatt kötött ügyletekből származó követeléseit saját felperessége alatt érvényesíteni jogosítva van, miután másrészről annak elbírálása, hogy a vagyonbukott által a csőd folyama alatt tevékenysége által szerzett vagyon, vagy annak valamely része a csődtömeghez csatolandó-e ? a csődbiróság hatásköréhez tartozik és e perben elbírálás tárgyát nem képezheti,^ az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni és felperes kereseti jogát megállapítani kellett, i 11887. november 4. 750. sz. a.)