A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 30. szám - Magyar könyvkereskedelmi szokásjog

118 a JOG, miként a főcélt alperes ingatlanának megtarthatása képezte; de hogy a függő kölcsönök nem rendeztettek és alperes birtoka később eladatott, maga felperes állítja, sőt követelésének esedékességét avval indokolja. E körülmény azonban felperes keresetének alapjául a: ért sem szolgálhat, mert a peres felek közt folyamatban lévő számadási perből C. alatt ide csatolt ellenirat tartalmából kitetszik, hogy alperes birtokainak eladását maga felperes ajánlotta és foganatosította is. Azon állitás, hogy felperes tévedésbe ejtetett, mivel alperes már az A. alatti kiállításakor tudta, hogy ügyei nem rendezhetők, a B. 2. alatti levéllel bizonyítva nincs, részint azért, mert felperes maga állitja, hogy alperes az A. alattit ügyeiben teljesített tényeinek jutalmazásául az ő tudta nélkül önként állította ki; miből kitetszik, hogy felperes nem az A. alatti folytán vállalta el felperes képviseltetését és így tévedésbe ejtésről nem panaszkodhatik, részint azért, mert a B. 2. alattiban ki van ugyan fejezve, hogy felperes feláldozó barátsága és tevékenysége mellett is alig lesz megmenthető, ezen 1883. évi október 18-án irt levélből azonban nem lehet következtetni, hogy alperes 1882. évi június hónapban, midőn az A. alattit kiállította, az eredménytelenséget előre tudta vagy tudhatta volna. A mi a C. alattit illeti, melyet felperes az általa teljesített munkálatok megítélése céljából csatolt, kétségtelen, hogy a szerint felperes ügyeinek rendezése körül nagy munkásságot és tevékenységet fejtett ki, mi különben felperes B. 2. alatti levelében is kifejezést nyert és felperes jogosítva is van mindezen fáradozása és munkássága díjazását, melyet ügyvédi s meghatalmazotti minőségben, valamint a vagyonkezelés, ugy nemkülönben a pénzügyi dolgok körül tett tevékenysége által kiérdemelt, külön követelni, de nincs jogosítva arra, hogy a feltételhez kötött tiszteletdíjat — minthogy az teljesedésbe nem ment — követelhesse. Kereskedelmi, csőd" és váltóügyekben. A biztosítási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt évülnek el. Az elévülés folyamát csak az illetékes biróság előtt inditott kereset, vagy a biztositott ellen a biztositási szerződésre alapított igényére vonatkozólag megindított bűnvádi eljárás függesztheti fel, de a közigazgatási hatósági eljárás egyáltalán ily felfüggesztő hatálylyal nem birhat. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. ítélő tábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: A kt. 487. §-a értelmében a biztositási szerződésből eredő igények egy esztendő alatt elévülnek, attól az időponttól számítva, midőn azok érvényesithetők lettek volna. A jelen esetben ez az elévülési idő a keresk. törv. 482. §-a második bekezdésében, illetőleg a biztositási kötvény vonatkozó 16. §-a első bekezdésében foglalt intézkedésének figyelembe vételével, ha nem is a kárnak megállapíthatóvá váltától, de minden esetben a kár megállapításának napjától számítandó, legkésőbb 45 nap múlva bekövetkezendő fizetési határidő lejártával veszi kezdetét, miután a biztosítási szerződésre alapított s a biztositási összeg egy bizonyos részét tárgyazó igény e napon vált esedékessé, tehát érvényesithetővé. Ebből folyólag kétségtelen, hogy felperes, kinek kára az 5. sz. a. csatolt jegyzőkönyv szerint mindkét fél által beismerten 1882. évi április 19-én lett a biztosítótársaság kiküldöttje által megállapítva, keresetét 1883. évi június 23-án elkésve adta be, minélfogva alperes elévülésre alapított kifogásának helyt adni s felperest ez okból, az e.-b. ítéletének megváltoztatásával, keresetével feltétlenül elutasítani s mint teljesen pervesztest a prdts. 251. §. alapján alperes részére perköltség fizetésre kötelezni kellett. Nem lehetett figyelembe venni azt, hogy felperes a keresetéhez B) alatt csatolt s különben is még 1882. év február 9-én kiállított ártatlansági bizonyítványnak birtokából lett elvonása, illetőleg- a tüzrendőri közigazgatási vizsgálatnak tovább folytatása miatt nem indíthatta volna meg keresetét mindaddig, mig az alispánnak 18^2. évi szeptember hó 22-én kelt s a B) alatti tartalmát megerősítő A) alatti határozata vele közölve nem lett, mert igényét ennek dacára a fentérintett időpontban már annál is inkább érvényesíthette volna, mert az ártatlanságát tanúsító bizonylatot a biztosítótársasággal, mely azonban azt figyelembe nem vette, mindkét fél által beismerten rövid idővel a kereset után közölte, mert továbbá az érintett elévülés folyamát csak az illetékes bíróság előtt inditott kereset, vagy a biztositott ellen a biztositási szerződésre alapított igényére vonatkozólag megindított bűnvádi eljárás függesztheti fel, de a kérdéses közigazgatási hatósági eljárás, melynek sem kezdetéű, sem folyamán felperes terhére valamely büntethető cselekmény róva egyáltalán nem lett, ily felfüggesztő hatálylyal a dolog természeténél fogva nem birhat. A in. kir. (Juria: A másodbiróságnak ítélete az abban felhozott okoknál fogva helybenhagyatik. (1888 június 12-én, I 502/88. v. sz.) A bejelentés alá nem eső követelésekre vonatkozólag a követelés megítélésének jogerőre emelkedési időpontja képezi azt a véghatárvonalat, meiyen túl a tömeggondnok a osödnyitás előtt lejárt határnapok helyett újabb határnapok kitűzését nem kérheti. A szabadkai kir. törvényszék : Tekintettel arra, hogy a 18,701/87. sz. sommás végzés 1888. évi január hó 7., napján kézbesittetett néhai dr. M. K.-nak s igy annak halála s a végzés kézbesítése és a csőd megnyitása között 24 nap telt el, tekintettel arra, hogy kérvényező tömeggondnok a csődnyitás után 2 hó és 11 nap muiva kért új határidőt az elmulasztott helyett, tekintettel arra, hogy kérvényező nem is állitja, hogy a sommás végzés hozatala az igazolás véghatáridején belül jutott volna tudomására i s ezen határidőn belül adta volna be jelen kérvényét, ezen kérvény ; visszautasittatik. A budapesti kir. itélö tábla : A kir. itélő tábla az elsőbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Mert a 18,701/87. számú sommás végzés I dr. M. K. elleni csőd nyitása előtt már jogerőre emelkedett. Mert | bár az 1881. évi XVII. t.-c. 9. §-a nem is szabja meg a véghatárj időt, melyen belül a tömeggondnok a közadós ellen bejelentés j alá nem eső követelés iránt inditott perekben a csődnyitásig már | lejárt határnapok helyett új határnapok kitűzését kérheti, de a I csődtörvény idézett szakaszának a törvény egyéb intézkedéseivet való összevetéséből kitűnik, hogy jogerejü ítélet, vagy ezzel egy tekintet alá eső birói határozatok az 1881. évi XVII. t.-c. 9. §-a | alapján már nem helyezhetők hatályon kívül. Ugyanis az 1881. évi XVII. t.-cikknek a csődnyitás előtt beperesitett, bejelentés alá eső követelésekre vonatkozó 10., 134. I és 145. §-aiban határozottan kifejezésre jut az az elv, hogy a J csödnyitás előtt már jogérvényesen megítélt követelések csak a ! jogérvényes birói határozat után felmerült ténykörülmények alapján i tehetők kérdésesekké, mig a jogérvényes határozat hozatala előtt felmerült ténykörülmények alapján ily követelések, esetleg csak az 1881. évi XVII. t.-c. III. fejezetében szabályozott uton támadhatók meg. Ezt a jogelvet az 1881 : XVII. t.-c. 9. §-ában szabályozott | rokonesetekre alkalmazva, megállapítandó : hogy a bejelentés alá I nem eső követelésekre vonatkozólag is a követelés megítélésének j jogerőre emelkedési időpontja képezi azt a véghatárvonalat, I melyen túl a tömeggondnok a csödnyitás előtt lejárt határnapok ' helyett, újabb határnapok kitűzését nem kérheti. (1888. május 30. '': 3,5(50. sz.) A kereskedelmi törvény 390. és 410. §-aiban szabályozott egy évi elévülés az árú hibás kiszolgáltatása ftljtáui felelősségre is kiterjed, mert az árú a hibás kiszolgáltatás folytán a feladóra nézve elveszett. — Az ezen szakaszokban szabályozott elévülés mely időponttal kezdődik meg ? A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság: Dr. Gold Simon I ügyvéd által képviselt V. Zsigmond felperesnek, dr. Bartschek i Gusztáv ügyvéd által védett m. kir. államvasutak igazgatósága : alperes elleni 63 frt 26 kr. s jár. iránti perében itélt: Ha felperes ! a főesküt arra, hogy Sp. Adolf nem volt a fenállott S. és V. cég részéről meghatalmazva arra, hogy a 2-/. alatti értesítő- és vétlevélben foglalt liqueur-árúkat nevezett cég nevében a besztercebányai vasútállomás főnökségétől átvehesse és a becslő esküt arra, hogy a keresethez A. alatt csatolt feladási vevény tanuságaként küldött árú értéke 63 frt 26 krt tett ki, leteszi, az esetben köteles alperes a kereseti tőkét s jár. megfizetni, stb. Indokok : Eelperes keresete oda irányul, hogy alperes a küldött, de címzett által ki nem váltott s ennélfogva jogtalan személynek kiszolgáltatott árú vételárának megfizetésére köteleztessék. Alperes kifogásolja felperes kereshetőségi jogát, mert az elévült, de az árút feladó cég utáni jogosultságát felperes nem igazolta. Érdemben előadja, hogy miután címzett az árút kiváltani hajlandó nem volt, intézkedés iránt felperes jogelődjét több izben felszólította; ez azonban nem rendelkezett s az árút az átadási állomás helyén felperes megbízottjaként ismert s magát ilyennek feltüntető Sp. Adolfnak kiszolgáltatta, mit 2-/. alatt igazol. Alperesnek a kereshetőségi jog megállapítása ellen emelt kifogása I figyelembe vehető nem volt, mert felperes nem a szállítmányozás-