A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 30. szám - A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez

250 A JOÖ. volt ám az én multamban olyan idő is, a mikor engem ily címzésért még criminalis eljárás alá is vontak, reám zúdult egy törvényszék, reám a kir. ügyészség, a vármegye, az ügyvédi kamara s a hirlapok is, védtem ám magamat pedig érvelve s azt hittem, hogy érveim megdönthetlenek és a vége mégis csak az lett, hogy eltiltattam a címzéstől és kimondatott, hogy a birói állásra képesítő okirat nem oklevél, hanem csak bizonyítvány arról, hogy esetleg birói teendők végzésére is képes vagyok s én e kudarc dacára is nyugodt lettem, nyugodtan szenvedem mai napság is a csipős megjegyzéseket; mert a címkórság soha sem gyötört, nem mai napság sem, tettem, a mit tettem és csupán csak azért, hogy vájjon mit fog szólani a világ az ily címzéshez : »Dr. Tersánczky Gyula okleveles bíró, ügyvédjelölt«? Azt mondta : ez kihágást képező címbitorlás, használatától eltiltatom; mert egyrészről sérti a birói kar tekintélyét, másrészről pedig többnek kívánok látszani kartársaimnál. Ekként illusoriussá tétetett a birói qualificatio s a mit egy üldözöm sem hitt, az következett be, t. i. az én végnélküli örömem, hogy ekként állhattam boszút azon qualificatión, mi tengernyi időmet és tekintélyes vagyonomat rabolta el. Engem tehát a világ nem tartott qualifícált egyénnek, mig csak okleveles biró voltam és ma vannak egyesek, kik urbi et orbi ez alapon hirdetik teljes mérvű qualificatiójukat. Hogy mi az én nézetem e kérdés fölött, azt ezúttal mellőzöm s csupán csak a száraz történeti tényt kívántam az előadottakkal registrálni és épen nem becsmérlem azokat, kik birói oklevéllel birva, betöltik birói tisztüket és a legnagyobb készséggel vallom, hogy csak birói oklevéllel is ismerek nagyon képzett bírákat, mig viszont gyengébb tehetségű bírót is ügyvédi qualificatióval. Az ilyen eset azonban csak kivétel; mert hason tehctségűeknél inkább föltételezhető a magasabb képesség akkor, ha az egyik 3-or, a másik pedig csak 1-ör vizsgáz ugyanazon tárgyból, az előbbi közelebbi ismeretséget köt a jog, a törvény alapelméletével, mi annak gyakorlati alkalmazását nagyban könnyíti s helyesebb felfogásra, itélő tehetségre, sőt teremtő erőre is vezeti az illetőt, mire a mi nyomorúságos törvénykezésünk mellett valóban nagy szüksége van a bírónak is, de ennek minimalis és merőben gyakorlati qualificatiója e tekintetben nem nyújt — legalább általában véve — elég gararitiát. És ezek után én a gyakorlati birói vizsgát mostani szervezetében határozottan elítélem, főleg az ügyvédi qualificatióval szemben, sőt szánalommal viseltetem azon fiatal egyének iránt, kik e vizsgát teszik akár önszántukból, akár pedig kényszerhelyzetben s magát a csekély qualificatiót egyik okául tekintem az ügyvédi és birói kar közt fejlődő disharmoniának. A magasabb ügyvédi képzettséghez megkívántatik a hosszabb gyakorlati időtartam is; mert az utolsó szigorlat letételétől számítva még 1 év töltendő gyakorlatban s ekként a köteles 3 év tulajdonképen több, mig a birói vizsga letételéhez nettó 3 évi gyakorlat igényeltetik. Azonfelül semmikép sem tudok megbarátkozni azon eszmével, hogy a gyakorlati birói vizsgára készülő fiatal embertől egyáltalán nem igényeltetik ügyvédi gyakorlat. Ha én tőlem függne, én a birói kart csakis^ az ügyvédekből szervezném s mielőtt bírónak neveznék ki valakit, attól legalább is 10 évi önálló ügyvédi gyakorlatot követelnék meg s mig a kinevezendő bírótól ügyvédi gyakorlat nem követeltetik, én mindaddig joggal kétségeskedem a biró kellő képessége fölött, csak kivételnek tekintem az önálló gondolkozású és teremtő erővel biró birót; mert erre főleg az ügyvédi iroda s a fogós tárgyalások alkalmasak; itt köszörülődik az ész, itt gyorsul és válik találékonynyá az észjárás, itt és akkor tétetik a felfogás kemény próbára, mikor az ügyvédnek feldolgozatlan anyaggal van dolga, hol mindennel, a szigorú joggal és a méltányosság elveivel is már a priori le kell számolnia s a mely biró erre képes, az egészen másként fogja méltányolni az ügyvédi hivatást és ténykedést és csaknem jót mernék állani érte, hogy ha Nagy Ferenc kartárs urnák is ilyen bíróval lenne dolga az életben, nem lenne oka kifakadni a költség limitálása végett. Ennyit a birói qualificatio érdekében, mihez még csak azt adom, hogy ha egy harmadikra bízzuk ügyes-bajos dolgunk elbírálását, akkor ezen harmadikban fokozottabb mértékben keressük az igazság iránti érzéket és öntudatot, következésképen a bíróban, mint harmadik személyben, ennek magasabb mérvben kell concentrálódni, más szóval: legyen a biró az ügyvédnél qualificáltabb, ezzel igyekezzék maga iránt bizalmat és tiszteletet kelteni, ne pedig hatalmának fitogtatásával és gratiák osztogatásával; mert előbbi által valódi becsülésre, utóbbi által pedig csak kül és színleges becsülésre tészen szert, mi őt épen akkor, mikor annak legnagyobb hasznát vehetné, hagyja cserben s rajta előbb-utóbb kemény bosszút álland. Tessék csak megnyirbálni a birói hatalmat, függetleníteni attól az ügyvédet teljesen, majd meg fogjuk látni, hogy minő becscsel bir az a jelenlegi birói qualificatio! Tudom sirva nézne a birói kar az őt joggal megillető tekintély után ! Én tehát a bírótól okvetlenül magasabb qualificatiót kívánok, mint az ügyvédtől, sőt többet mondok, a magasabb birói állásba leendő előléptetést, mint a katonaságnál van, egy újabb és szigorúbb vizsgától föltételezném s ily rendszertől várom én a jó, a gyors és olcsó igazságszolgáltatást. De a mostani gyakorlati birói vizsga rendszerével nem tudok megbarátkozni és én az ezen vizsgát tett egyént komolyan nem tartom a birói állásra teljesen qualificáltnak; ha nem akad ügyvéd pályázó — szükségben — neveztessék ki ilyen is, egyébként pedig határozottan mellőztessék és föltétlenül adassék előny az ügyvédnek, ki ügyvédi gyakorlata alatt kétségtelenül bíbelődik mindazon dolgokkal, melyekkel Abrudán István aljárásbiró ur növendékei foglalkoznak. Szerintem csak ügyvédi qualificatio adja meg az igazi birói qualificatiót, minek egyik atributuma a függetlenség le és fölfelé, a gondolat, a véleménynyilvánítás és a cselekvés terén. E nélkül csak qualificálatlan, szolgalelkü és tespedt burocrata szellemű birót képzelek, minőktől szabad hazánkat óvja meg a balsors. Ilyen bírókat teremthet az új qualificatio, ilyen biró bilincsekbe vert függetlenségének gyötrő érzetében mindenkor irigye és ellensége leend a független ügyvédi karnak, eszközévé alacsonyodhatik az egyes kormányok túlkapásának ; mert attól függ existentiája, attól és állásától qualificatiójának kérdése, ilyen bíróval, ha ugy tetszik verebet, vagy akár törököt is lehet fogatni s kétségtelenül nyomja a független ügyvédet ott, hol alkalma nyílik és fontosságát a gondnokságok osztogatása és a perköltségek s díjak megállapítása körül érezteti. Természetes dolog azután, hogy lazul az ügyvéd és birói kar közti szükséges jó egyetértés, én ezt ezelőtt 10 évvel megjósoltam szaklapokban és végnélkül fájlalom, hogy szavaim teljedésbe mentek, de még nem késő, még orvosolható a betegség s hogy egy társadalmi rázkódtatásnak eleje vétessék, magasabb politicai indokokból, opportunitásból igen is eltörlendő a jelenlegi birói vizsgarendszer, vagy hagyassék az meg, de arra csakis ügyvédek bocsáttassanak s ily elemekből egészíttessék ki a jövőben a magyar birói kar. A zálogjogi elsőbbség kérdéséhez. (Felelet a megjelent véleményekre.) Irta PETRÓ JÓZSEF miskolci ügyvéd. A »Jog» f. évi 9-ik számában közzétett kérdésemre a 11., 13. és 22. számokban megjelent vélemények után megkísérlem még én is, hogy az általam helyesnek tartott álláspontot védelmezzem. A kérdés lényege csakugyan az, hogy meddig gyakorolható a beváltási jog és mivel a törvény erre maga megfelel, hogy t. i. az á r f e 1 o s z tá s i g gyakorolható, a kérdés oda alakul, hogy mit értsünk árfolosziás alatt.