A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 28. szám - Egy lopási eset

236 íl JOG. 475 irt erejéig sommás per indíttatik, felperes pernyertes lesz, az Ítélet jogerőre emelkedése után a személyesen védekezett alperes jogi képviselőt vesz igénybe, ki a védekezés helytelenségéről meggyőződik, új bizonyítékok alapján perújítással él s egyúttal felperes illetékes községe által kiállított előljárósági bizonylattal kimutatja, liogy újított felperes teljesen vagyontalan. A marasztalás összege előzetesen letétbe helyeztetik, a bíróság mindezek dacára a visszvégrehajtás veszélyeztetését nem találja kellőleg igazoltnak s a kérelemnek helyt nem ad. A halasztó hatály kimondva nem lévén, végrehajtató azonnal végrehajtást kér s még mielőtt a II. bír. végzés nagysokára beérkezik, a letétbe helyezett pénz letiltatik, kiutaltatik és fel is vétetik. A II. bir. megváltoztató végzése ily esetekben csak jog, szemben a teljesen vagyontalan végrehajtatóval s pernyertes alperesnek nincs egyéb vigasza, minthogy elmélkedhetik a végrehajtási eljárás 42. §-áuak hiányán. A törvény célját véleményem szerint ugy érte volna, ha mint a végr. eljárás 35. §-ánál a bíróság kötelességévé tétetett volna, hogy rövid záros határidő alatt érdemben határozzon, de különben is a szakasz bekezdése és végzáradéka között ellentét létezik, mert ha alperes az előfeltételeknek eleget tett, kívánhatja, hogy vagy biztositék nyújtassák, vagy engedtessék meg, hogy a marasztalási összeget letétbe tehesse. A kérelem tárgyában hozandó birói végzés tehát vagylagos természetű s mely szerint csak ha felperes biztosítékot nem nyújtana, lesz megengedve alperesnek a letéteményezés. Ellentmondás tehát tőle követelni a marasztalási összegek letételét, mielőtt a bíróság arra alperesnek engedélyt adna. Ily sajnos esetek, ha a kérvény feletti határozathozatal, mint fennebb már emlitém, rövid határidőhöz lenne kötve és a marasztalási összeg letétele csakis a kérvény halasztó hatályának kimondása és az azt megengedő záros határidő alatt követcltetnék, elő nem fordulhatnának. y Egy lopási eset. Irta: Dr. TASSY PÁL, kir. alügyész Kecskeméten. A sértett fél indítványára üldözendő büntetendő cselekmények között a lopás az, melynél legtöbb sajátszerű bonyodalom állhat elő, egyrészről azért, mivel ezen büntetendő cselekmény a tulajdon, illetve a birtok ellen irányul, másrészről pedig azért, mivel az úgynevezett relativ inditványi büntetendő cselekmények közé tartozik, mi a törvény alkalmazásában sokszor nehézséget szül. Legközelebb előállott egy eset, mely jelentőségét illetőleg igen csekély ugyan, de a melyre vonatkozólag a felfogás nagyon eltérő lehet s a melynek fejtegetése azért is célszerű, hogy megvilágittassanak azon kérdések, a melyek az esettel kapcsolatban felmerültek. Az eset az, hogy Kovács }. a közös mészárszéki üzletel folytató Brett M. és Brett S-től 10 frt értékben bőröket tulajdonított el jogtalanul. Kovács J. kocsisa volt Brett M., a közkereseti társaság egyik tagjának. Az előnyomozatot a rendőrség foganatosította, a mely alkalommal kitűnt, hogy a bőrök osztatlan tulajdonát képezték a közkereseti társaság két tagjának. Brett M. a vizsgálat során indítványát, mint szolgálatadó, kocsisa ellen visszavonta. A kérdés most már az, hogy az ügy miképen nyerjen elintézést? S általában nyerhet-e alkalmazást a btk. 111. §-a, mely így szól: »ha a 95. §-ban meghatározott esetben olyan törvénysértésen felül, mely miatt a bűnvádi eljárásnak csak a magánfél indítványára van helye, olyan törvénysértés követtetik el, mely hivatalból üldözendő, az utóbbira nézve a bűnvádi eljárás nem záratik ki az által, hogy a magánfél iuditványozási jogával nem él vagy elállását attól kijelenti. A kir. ügyészség alkalmazhatónak tálába s miután Brett M. tulajdonostárs, mint gazda, cselédje ellen az indítványt visszavonta, ez irányban a törvényszéknél az eljárás megszüntetése iránt tett indítványt s az ügyiratoknak a hivatalból üldözendő s a btk. 111. §-a értelmében büntetendőül fenmaradt lopás vétségének hatásköri ellátása végett a járásbírósághoz való áttételét indítványozta. Az inditváDyt a törvényszék elfogadván, az ügy a járás biróság elé került és Kovács J. lopás vétsége miatt elitéltetett. Az ügy ilyeténképen történt elintézése első tekintetre helyesnek látszik, de a mélyebb vizsgálódás ellenkező meggyőződésre vezet. Véleményünk szerint az ügy elintézése téves s ennek kezdőpontja az, hogy nem vétetett kellően figyelembe, hogy ki a tulajdonképeni sértett fél ? Ez pedig nagyon nyomós mindenkor, de különösen akkor, miilön relativ inditványi büntetendő cselekményről van szó. Az utalt esetben tehát megvizsgálandó első sorban a jogtárgy jogi vonatkozásaiban, mely vizsgálat folytán a közvetlenül sérted megállapítható. A közvetlenül sértett a jelen esetben nem a közös mészárszéki üzletet folytató Brett M. és Brett Salamon egyenként s egyénenként véve, hanem igenis sértett a kettő által alkotott közkereseti társaság s ezen közkereseti társaság, mint ilyen van jogosítva azon jogtárgy felett rendelkezni, a mely Kovács J büntetendő cselekménye által megtámadtatott. Ebből most már nyilvánvaló, hogy az érintett jogtárgy jogi vonatkozásainak kellő figyelembe vétele mellett, ha a fenforgó esetben valaki relativ iuditváuyi joggal bir, ez sem Brett M., sem Brett S. egyenkint és egyénenkint saját nevükben, hanem ezzel bírhat a közkereseti társaság, mint önálló jogi személy, illetve annak képviselősége. Igaz ugyan, hogy elvontan vitatható az is, hogy a közkereseti társaság jogi személy-e ? Mindazonáltal eltekintve attól, hogy a közkereseti társaságok jogi élete s vonatkozásaikban a jogi személytől talán eltérő sajátságokkal birnak, a magyar kereskedelmi törvény 63. §-a vonatkozásban a 61. §-ra e tekintben kételyt is alig hagy fenn. Es erre való figyelemmel a jelen esetben k ö zvetleuül sértettnek nem tekinthető sem Brett M., sem Brett S., hanem közvetlenül sértett azon jogi személy, mely az ellopott tárgy felett rendelkezési jogosultsággal bírt. Hogy pedig az inditványi büntetendő cselekményeknél az inditványi jog csakis a közvetlenül sértettet illeti meg, e mellett szól az, hogy ha a közvetve sértettek, vagy azok, a kikre a büntetendő cselekményből kár háromlott, inditványi joggal felruháztatnának: a sértett fél fogalma csaknem hasznavehetlenné s a gyakorlatban érvényesitethetetlenné tétetnék, minek hatása alatt sok kitűnő kriminalista az érintett elvet magáénak vallja nemcsak, de ez elv határozott kifejezést nyert az érvényben volt szász törvény 98. §-a, úgy az osztr. bűnv. jav. 84. §-ában is. Ebből a szempontból tehát az ügy elbírálásánál véleményünk szerint téves kiindulás történt akkor, a midőn a nem közvetlenül sértettnek relativ inditványi joga figyelembe vétetett, mert a kifejtettek szerint, egy jogi személy támadtatott meg vagyonjogaiban s csakis ezen jogi személynek törvényszabta közege élhet esetleg az inditványi joggal. Igaz ugyan, hogy a m. büntető törv. a 113. §-ban, a melyben a sértett fél inditványi jogának képviselő által történő gyakorlatát öleli fel, ez irányban intézkedést nem tartalmaz, de teljesen osztjuk Baumgarten J. jeles fiatal kriininalistánk egyik értekezésében kifejezett nézetét, melyet találó szavakban így fejez ki: »Midőn a törvény a phisikai lények változó sokaságát, vagy egy bizonyos célra rendelt vagyont jogalanyisággal felruház, teremtményét egyszersmind cl kell látnia az életműködéshez megkívántatott szervekkel, közegekről kell gondoskodni, melyek mintegy vivői az ember természetadta tehetségeinek. Ezek által létesül a jogi személy elhatározása nem kevésbé, mint külső cselekménye. Az előfordulható akár vagyoni, akár másnemű sérelmek üldözésére tehát hivatva lesz azon líözeg, melyben a jogi személy akaratképessége megtestesüb'. Ennek értelme nem más, mint az, hogy oly esetben, mint a minő a kérdésben forgó, az inditványi jog a közkereseti társaságot, illetve annak jogi képviseletét illeti meg. De helytelen volt véleményünk szerint az ügynek e fenforogni látszott inditványi jog folytán történt széttagolása is, mert itt a kifejtettek szerint nem két egyén vagyonjoga, hanem osztatlan jogtárgyou egy jogi személy vagyonjoga támadtatott meg illetve szenvedett sérelmet s ez nézetünk szerint széttagolást nem tűr. De vegyük az utalt ügyelintézést szemügyre más oldalról. A tettes kinek szolgálatában állott ? A közkereseti társaság egyik tagjának szolgálatában és nem a közkereseti társaság szolgálatában, tehát nem is a sértett jogalany szolgálatában s így miután a lopást elkövető egyén szolgálati viszonyban nem állott a sértett jogalanynyal s oly körülmény, mely egyébként a büntetendő cselekményt bűntetté minősítette volna, elő nem fordult: igy az ügynek a kir. törvényszék elé való juttatása oly célból, hogy az e részben, t. i. Brett M. kárára fenforogni látszott lopás bűntette tárgyában megszüntető határozatot hozzon, helyes nem lehetett. A fenforgó esetben csakis egy büntetendő cselekmény követtetett el, mely a kifejtettek szerint csak egy jogalany vagyonjogát sértette s minősítő körülmények hiányában pusztán vétséget képezvén: hatásköri ellátása a fennálló törvények alapján a kir. járásbíróság elé tartozott.