A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1888 / 27. szám - A hitfelekezet megváltoztatása mint a tulajdonszerzés egy új módja
106 többieknek érvényesen elvállalt kötelezettségére befolyással nincsen; ámde a fenforgó perben nem az elfogadó szenvedő váltóképességéről van szó, mert az kétségtelen a fentebb előadottakból, hogy az irni nem tudó is bir szenvedő váltóképességgel, hanem e perben az az eset, hogy nincs elfogadói nyilatkozat ; tekintve, hogy a kezesség a váltójogban is accessorius természetű lévén, az egy más, bármely váltónyilatkozatot előfeltételez s e föadós nyilatkozat formailag jő tekintetbe ; tekintve továbbá azt, hogy a kezes (alperes) a föadós Ígéretének tartalmát teszi magáévá és a maga részéről is igéri a főadós tartozásának teljesítését: ebből folyölag a kezes csak akkor felel, mikor a főadós Ígéretének tartalma szerint a főadós felelőssége beáll, a mi pedig be nem állott, mert a váltón levő elfogadói nyilatkozat a vt. 104. §-a értelmében váltójogi hatálylyal nem bír. Az előadottak alapján felperest keresetével elutasítani kellett. (1887. évi szept. 28-án, 2,074. sz.) A marosvásárhelyi kir. itélő tábla: A neheztelt ítéletet a kir. itélő tábla helybenhagyja az abban felhozott azon okból, hogy miután a váltón alakilag érvényes elfogadói nyilatkozat nem fordul elő, az elfogadóért vállalt váltói kezesség, mint a váltói | elfogadás alaki érvénye által feltételezett mellékkötelezettség érvényesnek tekinthető nem volt. Felperesnek a vt. 2., 21. és 67. §-aira történt hivatkozása itt figyelembe nem jöhet, mert ezen szabványok alakilag érvényes váltónyilatkozatokat feltételeznek. (1888. február 13-án, 602. sz.) A m. kir. Curia A. kir. itélő tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1888. május 1-én, 371. váltósz.) Annak elhallgatása, hogy a biztosító mar az új ügyletet megelőzőleg tűzkárokat szenvedett, kétségtelen befolyással lehetett az új biztositás elvállalására, minek folytán a keresk. törv. 474. és 475. §-ai helyesen alkalmazhatók. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbíróság Ítéletét helybenhagyja annak indokainál fogva és azért, mert a 3-/. alatti kárfelvételi jegyzőkönyv 25. kérdésére M. H. által adott felelet folytán a 21/. alatti biztosítási ajánlat a biztosítók akaratának megfelelően kiállitottnak lévén tekintendő, az ajánlat keletkezésének körülményei tekintetében ajánlott főesküveli bizonyítás helyesen lett mellőzve, mert ha felperesek nem maguk állították ki a 2-/. alatti ajánlatot, tartoztak gondoskodni arról, hogy az ajánlat a kereskedelmi törvény és a feltételeknek megfelelő módon állittassék ki és mert annak elhallgatása, hogy a biztosító már az új ügyletet megelőzőleg tűzkárokat szenvedett, kétségtelen befolyással lehetett az új biztositás elvállalására, minek folytán a keresk. törv. 474. és 475. §-ai a fenforgó esetre helyesen lettek alkalmazva. A in. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete az abban felhozott és felhívott indokoknál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert felperesek azt, hogy alperes ügynökét az őket a kereseti biztosítást megelőzött időben ért tűzkárról a 27. alatti biztosítási ajánlat átadása alkalmával értesítették, vagy hogy alperes erről tudomással bírt, a per során határozottan nem is állították ; minthogy pedig e döntő körülmények bizonyítása felpereseken állott: a bizonyításra ez irányban nem kötelezett alperes által eme körülményekre óvatosságból ajánlott főeskünek szüksége fenn nem forog. (1888. május 15-én, 411/88. v. sz.) A midőn a felsőbíróság a csődnyitás iránti kérelmet az alsófoku határozat megváltoztatásával, mint alaptalant elutasítja, a csődöt kérő ellen a tömeggondnoknak nem csupán kés/kiadása? hanem munkadíja is megállapítandó. A 111. kir. Curia (1887. juu. 7. 490. sz. a.): A másodbiróság végzése felfolyamodással megtámadott azon részében, mely szerint csődöt kérő hitelezőt a tömeggondnok részére munkadíj címén megállapított összeg fizetése alól felmentette, megváltoztatik s az elsőbiróság végzése e tekintetben is helybenhagyatik. Indokok: Mert panaszló csődnyitási kérelmével a jogerőre emelkedett 6,446/L885. szám alatt kelt másodbirósági végzés szerint azon oknál fogva utasíttatott el s marasztaltatott a felmerült költségben, mivel nem igazolta, hogy panaszlottnak több hitelezője lett volna. Tekintve, hogy ezen, bár alaptalan fellépése folytán elsőbiróságilag elrendelt csődeljárásnak törvény szerint szükséges következménye volt a leltározás, tehát a kirendelt tömeggondnoknak a leltározás körüli eljárása is ; tekintve továbbá, hogy a tömeggondnok e minőségében a csődtömeg érdekében tett fáradozásai díjazását a csődtörvény 103. §-a alapján joggal követelheti: ebből szükségképen következik, hogy ezért ép ugy, mint a csődnyitás körül felmerült költségért nem a panaszlott adós, hanem a jogtalanul csődöt kérő hitelező tartozik felelősséggel; az eljáró csődbíróság tehát helyesen kötelezte öt a mérsékelve megállapított tömeggondnoki dijaknak is a megfizetésére. Azon körülményből, hogy a vevő a megvásárolt gépet már a cséplés kezdetén hiányokban szenvedőnek találta, alaposan nem következtethető, hogy a vevő már ekkor felismerhette, miszerint a gép nem felel meg a törvényes kellékeknek 5 minek folytán a gépnek utólagos rendelkezésre bocsátása nem tekinthető elkésettnek. A budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszék, mint kereskedelmi biróság dr. Ormós Jenő ügyvéd által képviselt K. . Salamon hódmezővásárhelyi lakos felperesnek dr. Neumann Ármin ügyvéd által képviselt Clayton és Shuttleworth budapesti cég alperes ellen egy cséplőgép visszavétele és 987 frt visszafizetése és jár iránt indított kereskedelmi perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik köteleztetik alperesnek 87 frt perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni, és az Ítéleti illetéket viselni. Felperesi ügyvéd díjai és költségei 193 ftrban, alperesi ügyvédé 87 írtban állapittatnak meg saját feleik irányában. Indokok: A kereskedelmi törvény 346. §-a értelmében a vevő a más helyről küldött árút az átvétel után haladéktalanul csak az esetben tartozik megvizsgálni, ha ez a rendes üzleti kezelés szerint lehetséges. Miután pedig cséplőgép megvizsgálása és megpróbálása rendes kezelés szerint csakis a cséplési idő beálltával lehetséges, alperesnek azon érvelése, hogy felperes az 188 4. június 4 én átvett gépet az 1884. július 22-ike, mint a rendes cséplés megkezdése előtt tartozott volna megvizsgálni és esetleges hiányai miatt kifogásolni, nem bir alappal és azon körülmény, hogy ezen most érintett idő alatt felperes a gépet nem kifogásolta, a felek közt létrejött szerződés fenn vagy fenn nem állására mi befolyást sem gyakorolhat. A cséplési idő beállta, vagyis 1884. július 22 ike után azonban felperesnek a hivatkozott törvényszakasz értelmében már kötelességében állott alperest a gépen észlelt és kikötött vagy törvényi kellékek hiányairól értesíteni és azt kifogásolni. Felperes keresetében ugyan állítja, hogy a felmerült és észlelt hiányokról alperest azonnal értesítette és a gép jókarba halyezését követelte. Válaszában azonban maga is azt állítja, hogy az értesítés csak annyiból állott, hogy alperesnek megírta, miszerint a gép bizonyos része elromlott, kéri azt kijavítani, más része eltört, kér helyette másikat és hogy alperes felperesnek a kivánt géprészeket utánvéttel megküldötte és ő azokat ki is fizette. De alperes 4 •/. alatt csatolt felperes által 1884. évi augusztus 11-én irt, levéllel igazolta is, hogy felperes még ekkor is.— minden kifogásolás nélkül— csupán megrendelést tett egy kis kerékre. Minthogy azonban az eladónak a hiányokról való értesítése csak az esetben birhat az ügylet érvényére befolyással, ha ezen értesítéssel együtt az árú kifogásoltatott is, ily módon azonban felperes aiperest nem értesítette és minthogy továbbá a keresk. törv. 346. §-ának 2-ik bekezdése szerint, ha a vevő ezen értesítést elmulasztja, az árú nem kifogásoknak tekintendő és minthogy végre felperes maga sem állítja, hogy a gép hiányai 1884. augusztus 11-ig felismerhetők nem voltak, ennélfogva felperes a keresk. törv. 348. §-ában a vevő javára biztosított azon joggal, hogy az árú kikötött vagy törvényi kellékek hiányai miatt az ügylettől elállhasson, nem élhet. Felperes az 1884. évi augusztus 14-én a vásárolt gépet alperesnek rendelkezésére bocsátotta és ezen rendelkezésre bocsátás alperes tagadása ellenében igazoltnak tekintendő, mert alperes a neki ezen körülményre kínált esküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kínálta. Azonban ezen rendelkezésre bocsátás mint elkésett, alperes szerzett jogait többé nem érintheti; de nem érintheti azon körülmény sem, hogy műhelyvezetőjét ezen idő után a gép helyes felállítása és működésbe hozatala végett felpereshez elküldötte, mert alperesnek ezen kifejezett kötelezettség elvállalása nélkül eszközölt ténye felperesnek már elényészett jogait fel nem élesztheti. Felperes állította ugyan, hogy alperes arra kérte, miszerint a géppel még egy próbát tegyen, ezen állítását azonban alperesnek idevonatkozó tagadása dacára mivel sem bizonyította. Ezek folytán tekintet nélkül arra, hogy a vásárolt gép a kikötött és törvényi kellékekkel bir-e vagy nem, miután felperes