A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 27. szám - Sajtó utján elkövetett rágalmazás esetében a viszonvád meddig terjeszthető elő?

JOG beszerezni, családi értesítőket nem és utasítja kérvényezőt, hogy a családi érlesi.öket a hagyatéki vagyon tömegéből szereztesse be, ha pedig - úgymond — a hagyaték e költségekel meg nem bírná, ugy jogában áll a gyámanyának az örökséget el nem fogadni. Íme igy magyaráztatik az 1878. X/30. 58,773. sz. pénzügyminiszteri rendelet, a melynek a községi és körjegyzőkre vonatkozó korlátozása átvitetik — nem tudora, mily interpretatio folytán — magára a gyámhatóságra. Pedig e rendelet napnál világosabban kimondja, hogy a gyámhatóságok hivatalos használatra családi értesítőket is j ö g o s i t v á k bélyegmentesen beszerezni s nem hiszem, hogy volna az országban még egy árvaszék, mely a hivatkozott miniszteri rendeletnek ily ferde értelmezést adna. Hát még a gyámhatósági törvény 263. §-a igazán szép előmozdítása a szegény gyámoltak anyagi érdekeinek! Az 50-60 frtos hagyaték viselje a gyámhatóság kényelmi szeretete miatt a 20- 25 frtra menő bélyeg- és közjegyzői költségeket. De még ezzel sincs vége. A fenti végzés folytán a közjegyző újból megidézi a gyámanyát és a felvett jegyzőkönyvben kiemeli, hogy a pénzügymi- ! niszteri rendeletet a gyámhatóság félreértette s hogy a kiskorú érdekeivel ellenkezik az ily eljárás. Erre azután egy az előbbinél még furább gyámhatósági határozat születik meg, mely a családi értesítőknek hivatalból való beszerzését most már azért tagadja meg, mert »ez esetben, hol egy nagykorú és kiskorú örökösödési igényét megállapító családi értesítőre vau szükség « ennek beszerzése, nem hivatalos, de egyenesen egyéni érdek. Furcsa, tehát a kiskorú örökösödési igénye, melyet az árvaszék hivatalból van hivatva rendezni — annak egyéni érdeke — azzal az árvaszék nem törődik, nem kötelessége az ilyféle érdekekre felügyelni ; elég, ha a születési bizonylatot beszerezte és a kiskorúnak ille tékessége alá való tartozását megállapította. Ha áll ez a felfogás, akkor a kiskorúakat érdeklő hagyatéki ügyekben való gyámhatósági eljárás egyáltalában nem hivatalos eljárás, hiszem ez is csak egyéni érdek. -Mi volt a hivatkozott pénzügyminiszteri rendelet célja, azt hiszszük, semmi más, mint lehetővé tenni a sok költségbe kerülő családi értesítők s anyakönyvi kivonatok bélyegmentes beszerzését; azért lett e rendelet 1879: XII/2. 15,755. sz. a. a kir. közjegyzőkre is kiterjesztve. ' Szerény nézetünk szerint az árvaszéknek hivatalból kell felszerelnie a hagyatéki ügyet, e felszereléshez pedig nemcsak a születési bizonylat tartozik, de hivatalból kell gondoskodnia arról is, hoKv a kiskorú örökösödési igényei megállapíthatók legyenek. L gyane végzés második része egész laconicusan, utasítja a gyámanyát a bizonyítékok beszerzésére vagy a hagyaték el nem fogadása iránti nyilatkozatra. Vagyis mivel az árvaszéknek nem tetszik a hagyatékot kellőleg felszerelni, azért essék el a különben földhözragadt szegény kiskorú jogos örökségétől. Mit feleljen erre a gyámanya, a ki jobban gondol gyermeke anyagi érdekeivel ? Azt fogja mondani, hogy a családi értesítők beszerzésére pénzem nincs, de azért még sem mondhatok le az örökségről, mert ezzel vétenék legszentebb anyai kötelmeim ellen. Kíváncsiak vagyunk, mit határoz majd erre az árvaszék. I gy az I. mint a II. alatt közölt esetben mindennap előforduló és fontos érdekeket érintő kérdésekről van szó ; szomorú, hogy egy intelligens város árvaszékét 'éri a vád törvényellenes megoldatásukért. *sSajtó utján elkövetett rágalmazás esetéit ben a viszonvád meddig terjeszthető elő ?* Irta Di-. BAUER JÓZSEF szombathelyi ügyvéd. Altalános jogelv : »Lex posterior derogat priori«, a későbbi törvény megszünteti a korábbit, ha csak a későbbi törvényben e kérdésben ellenkező határozott intézkedés nem foglaltatik. Ezen elv megfelel a jogélet természetének, mert valamint az emberi életviszonyok folyton változnak természetük, minőségük és terjedetmük tekintetében ép ugy kell, hogy átalakuljon a jogviszony is ; a jogélet élőfája a korhadt időszerűtlen ágakat meg nem türi, * Felhívjuk t. olvasóink figyelmét a kir. Curiának a »Vegyesek« rovata alatt közölt ez irányban hozott határozatára. A szerkesztőség onnét van az, hogy a későbbi törvény, mely más életviszonyoknak szól. megszünteti a korábbi törvényt, mely letűnt kor viszonyaira volt alkotva. Sajátságos állapot áll elő akkor, ha egy speciális része a jogélet bizonyos nemének és a jogélet ezen neme a maga teljes egészében más-más intézkedések alá esik. A büntetőtörvény a büntető jogélet minden esetére terjed ki, az életbeléptetési törvény 2. és 3 §-ai szerint a büntetőtörvény életbelépésének napjától hatályukat vesztik a törvénynek, rendeleteknek, szabályoknak és szabályrendeletnek mindazon rendelkezései és a szokásjognak megállapításai, melyek a magyar büntetőtörvénykönyv intézkedéseinek tárgyát képező valamely cselekményre vagy mulasztásra büntetést határoznak. Az 1880. évi XXXVII. t.-c. 7-ik §-a világosan mondja, hogy a sajtótörvényt tárgyazó 1848. évi XVIII. t. c, mely §-ai helyébe lépnek a bűntettekről és vétségekről szóló büntetőtörvénykönyv megfelelő intézkedései, intézkedik a nyomtatványok utján elkövetett bűntettek és vétségek eseteiről, világosan azt határozván, hogy a bűntettekről és vétségekről szóló törvénykönynek csak azon intézkedései nem alkalmazandók, melyek a felelősséget tárgyazva, az 1848. évi XVIII. t.-c. 13. és 33. §-aival ellentétbe állanak. A 4., 5., 6., 7.. 8., 9., 10. §-ok taxatíve sorolják elő azon törvények- és rendeleteket, melyek érvényben maradnak, avagy hatályukat vesztik s igy nincsen kétség, mely esetekben alkalmazandó a büntető törvénykönyv és melyben nem Azonban az csak látszólag van igy, igazolni fogja azt a következő eset Az 1867. évi október hó 1-én 733. szám alatt a sajtóügyi eljárés tárgyában kiadott I. M. rendelet 4-ik pontja értelmében tertozik magánvádló ugyanazon rendelet 5-ik pontjában körülirt következmények terhe alatt vádlevelét a sajtóügyi vizsgálóbíróhoz 10 nap alatt beterjeszteni, természetes, hogy habár a sajtóügyi eljárás a viszonvád esetéről nem intézkedik, ez a viszonvádló által is követeltetik, mert »ubi eadem legis ratio, ibi etiam dispositio«. Már most a nyomtatvány utján elkövetett, a bttkönyv 259., illetőleg a 261. §-aiba ütköző rágalmazás, esetleg becsületsértés esetében vádlott viszonvádat emel, a vizsgálóbíró által a vizsgálat a bttkönyv 27-1. §-a értelmében és az életbeléptetési törvény 6; §-a értelmében a viszonvádra is kiterjesztetik és befejeztével az összes bűnvizsgálati iratokat a törvényszéknek, mint sajtóbiróságnak beterjeszti. Beterjesztés előtt végzésileg meghagyja viszontvádlónak, hggy viszonvádlevelét záros határidő mellett a fenthivatkozott 1887. évi október hó 1-én 7'ó:>. sz. a. kibocsájtott rendelet 4-ik pontja értelmében az 5-ik következményeinek terhe alatt adja be. A büntetőtörvénykönyv 274. §-a szerint azonban jagában áll vádlottnak ítélet hozataláig az ellene elkövetett sértés miatt a bűn vádieljárást megindítani. És itt van a contro-versia. Hic Rhodus, hic salta. Ha a büntetőtörvénykönyv általáuos hatályú, ha a bttkönyv mint későbbi, megszünteti a korábbit, akkor minden alakszerűség mellőzésével vádlott viszonvádat viszonvádlevél beadása nélkül is, az ügynek a sajtóbiróság elnöke általi összegezéséig, illetőleg verdict hozataláig emelhet és a viszonvád kell, hogy további eljárás tárgyát képezze; ha pedig a btkönyvnek 274. §-a nem bír vonatkozással a nyomtatvány, illetőleg sajtó utján elkövetett kölcsönös becsületsértés és rágalmazásra, akkor a lex posterior nem derogat priori és határozott ellentmondás észlelhető a büntetőtörvény, mint későbben alkotott általános törvény és a sajtóeljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet, mint speciális intézkedés között. Az én szerény nézetem oda irányul, hogy a bttkönyv 274. §-a alkalmazást kell, hogy leljen a sajtóügyekben is és pedig a következő okokból : 1. Mert igaz ugyan, hogy per iuris analógiám a viszonvádló is ugyanazon alakszerűségekhez kell, hogy kötve legyen a viszonvád megindításánál, tehát tartozzék ő is vádlevelét a 733. számú igazságügyminiszteri rendelet 4-ik pontja alapján beadni, ámde ezen kötelezettség nem alapul törvényes intézkedésen, hanem csak joghasonszerüségen. Csakhogy e hasonszerűség sem vehető birói intézkedés alapjául ott, a hol törvényes rendelkezés, positiv intézkedés alkalmazásba vételét kívánja. Tovább megyek. A bttvkönyv 11 évvel később alkotva, mint a hivatkozott igazságügy miniszteri rendelet, midőn a rágalmazások és becsületsértés kölcsönös esetét szabályozza, midőn a jogérvényesítés kérdésében vádlottat, mint a 274. §. igazolja, semmi alakszerűséghez