A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 26. szám - A vevőnek az árúminőség hiányolásából keletkező jogigényei és azok érvényesitési módjáról. Ötödik közlemény

il JOG. szállítólevél szerint utánvételezett összeget még 1886. dec. 13-án, tehát a kereseti váltó beperlése előtt fizette ki, az utánvét kifizetésével pedig, miután a fentiek szerint a kereseti váltó és B. a. szállítólevél egy és ugyanazon ügyletre vonatkozik, a váltóösszeg is törlesztettnek volt veendő s mivel ekként felperes a pert a kereseti váltó alapján 1886. évi dec. 18-án megindítani nem volt jogosult, ennek folytán az alperes által hivatkozott özv. J. Gusztávné, D. Emília, K. József és O. Reginának, mint a prts. 192. 197. §§. szerint különben is érdekelt tanuk kihallgatásának mellőzésével a som. végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. itélő tábla (1888. február 3-án 4,150/v. 1887.): Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest az 1886. évi dec. 20-án 61,196. sz. a. hozott somra, végzésnek hatályban való fentartása mellett, a Budapesten 1886. évi dec. 18-án 100 frtról kiállított váltó alapján mint elfogadót 100 frt tőke s jár. megfizetésére kötelezi. Okok: Minthogy felperes a váltó birtokába az O. és társa cég forgatmánya következtében jutott és így alperessel szemben harmadik személyként jelentkezik, alperes ellene az O. és társa cég irányában a közte és a nevezett cég közötti viszonyból merített kifogást, a vt. 92. §-a értelmében csak akkor érvényesíthetné, ha egyúttal bizonyította volna, hogy felperes a váltónak roszhiszemü birtokosa, a mit azonban a per során nem bizonyított, mert az az állítása, hogy felperes és O. és társa cég ugyanegy volna, tekintetbe vehető nem volt, mert az alperes által felhívott Sch. Ágoston tanú azt igazolja, hogy az O. és társa cég a tanú és O. Regina tagokból áll, a másik V. Samu felhívott tanujának lakását pedig alperes be nem jelentvén, az arra való hivatkozása figyelembe vehető nem volt, mert továbbá az azonosságot alperes a felhívott Sch. Lipót tanujával sem bizonyította, de nem szolgálhat felperes rosszhiszeműségének bizonyítására az a körülmény sem. mely szerint felperes ugyanazon házban lakik, mely házban az O. és társa cég telepe van megjelölve, valamint az sem, hogy felperes a nevezett cég O. Regina nevü tagjának a férje, végül nem bizonyította alperes felperes rosszhiszeműségét az 5. sz. a. becsatolt levél által sem, minthogy ezt a levelet nem is felperes irta és különben is ebben a levélben oly ténykörülmény, mely felperesnek a váltó rosszhiszemű birtokosi minőségét bizonyítaná, nem foglaltatik, végül mert alperesnek az a kérelme, hogy felperes rosszhiszeműségének bizonyításául a 60,343/85. sz. periratok a perhez csatoltassanak, mint perrendellenes, helyt nem foghat. Minthogy ezek szerint alperes az O. és társa céggel létesített szerződésből kifolyó kifogásait felperes ellen nem érvényesítheti, alperesnek ama kifogása, hogy a nevezett cégtől a váltóra szerződésszerű értéket nem kapott, s hogy különben is a fizetés ideje még nem következett be, e perben tekinteten kivül hagyandó volt és mert alperes nem is állította, hogy felperesnek a váltóösszegeket kifizette volna, őt a vt. 23. §. alapján a váhóösszeg s jár megfizetésére kötelezni kellett. A magyar kir. Curia (1888. május ló-én 381/v. 1888.): Tekintve, hogy felperes, mint O. és társa cég egyik tulajdonosának, O. Reginának a férje, ki nejével a cég üzleti helyén együtt lakik, nem vehető oly harmadik jóhiszemű váltóbirtokosnak, ki ellen alperes a vt. 92. §-ban megengedett kifogásokkal nem élhetne és jóhiszeműsége ellen Sch. Lipót tanú vallomása és a perbeli egyéb adatok is szólanak, a budapesti kir. Ítélőtábla Ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság Ítélete volt helybenhagyandó. Tekintve, hogy a keresk. törv. taxative felsorolja mindazokat az eseteket, melyekben az eredetileg érvényesen létrejött biztosítási szerződés hatályát veszti s a biztosított kártérítési igénye elvész, kétségtelen, hogy a mint a biztosítási kötvénynek nem is kell tartalmaznia a biztosítási igény megszűnésének vagy elveszésének eseteit, úgy és ennélfogva is a feleknek szerződési szabadsága e részben ki van zárva. — A jégkárnak megállapítása legfeljebb a termés beszedéséig, azaz betakarításáig halasztható el. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Alperes köteles 2,811 frt 43 krt és ennek 1886. évi november 5-től járó 6% kamatát felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Felperes többlet-keresetével elutasittatik. Indokok stb. A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperes felperes kártérítési igényének jogosságát általában véve azon az alapon támadja meg, hogy felperes a biztosított termést 1886. évi május hó 28-án és július 2-án ért két első jégkárnak a feltételeknek megfelelő felvételét és megállapítását meghiúsítandó s alperes megkárosítására irányuló szándékkal I az általa választott szakbecslőt O. D.-t reá birta, hogy a 4. sz. a. szakbizottsági jegyzőkönyvet alá ne irja, felperesnek ez az eljárása pedig a 2. sz. és I) alatti biztosítási feltételek 3L. §. e) pontja alapján a biztosított kárigényének elvesztét vonja maga után. Tekintve azonban, hogy a keresk. tvk. 485. §-a taxative felsorolja mindazokat az eseteket, melyekben az eredetileg érvényesen létrejött biztosítási szerződés hatályát veszti s a biztosított kártérítési igénye elvész; tekintve, hogy a keresk. törv. idézett szakaszát összevetve a keresk. törv. 469. és 472. §-aival, kétségtelen, hogy a 485. §-nak intézkedései kényszerítő természetűek s hogy a mint a biztosítási kötvénynek nem is kell tartalmaznia a biztosítási igény megszűnésének vagy elveszésének eseteit, úgy és ennélfogva is a feleknek szerződési szabadsága e részben ki van zárva ; tekintve, hogy a keresk. törv. 485. §-a oly okot, milyenre alperes a díjigény elvesztésére vonatkozó kifogását alapítja, szerződési igényt megszüntető okul fel nem sorol, alperesnek eme ' kifogása tekintetbe nem jöhet. Minthogy ezeknélfogva alperesnek emiitett kifogása alaptalan s minthogy alperes elismeri, hogy felperesnek biztosított termését ötször oly jégkár érte, melyért alperestől kármegtéritést igényelhet, eldöntés tárgyát csak a kár terjedelmének és összegének szintén vitássá vált kérdése képezi. Felperes mind kárának terjedelmét, mind összegét a B) alatti előleges bírói szemlei jegyzőkönyvvel akarja első sorban igazolni. Habár téves is alperesnek az az érvelése, hogy a 2. sz. és Il alatti biztosítási feltételek 18—30. §-aival szemben, melyek szerint a kárfelvételnek és kárbecslésnek ott meghatározott mód I jaitól a szerződő felek egyike sem térhet el, a kárnak egyéb módon való bizonyítása ki lenne zárva, bár felperes tévesen értelmezi a keresk. törvk. 481. §-át s tévesen vonja le annak következő szavaiból: »a biztositónak jogában áll a történt kárt egyéb megállapodás hiányában szakértői szemle utján megállapittatni« ; azt a következtetést, hogy ha a felek a kár megállapításának módját szerződésileg megállapították, akkor bírói szakértői szemlének helye egyáltalában nem lehetne, mivel a birói előleges szemle az 1868: LIV. t.-c. 540. és következő §-ai szerint törvényes biztosítási mód s eszköz s törvényesen biztosított bizonyítékok használhatásáról történt szerződési lemondás joghatálylyal nem birhat, — a B) alatti birói szemlei jegyzőkönyv mégis más okoknál fogva nem fogadható el bizonyítéknak. Ugyanis a B) alatti birói szemlejegyzőkönyv tartalmából kétségtelen, hogy a birói szakértők a kármegállapitást már learatott és betakarított, sőt részben kicsépelt terményeken eszközölték. A kereskedelmi törvénykönyv 481. §-a utolsó pontjának intézkedéséből pedig kétségtelen, hogy jégkárnak megállapítása legfeljebb a termés beszedéséig, azaz betakarításáig halasztható el s hogy a törvényhozó is csak a betakarításig tarthatta lehstönek a jégkárnak szakértői szemle alapján való megállapítását. A B) alatti birói szemle tehát nyilván elkésetten lett felvéve. Az elkésett kárfelvételnek azonfelül még az az eredménye is lett, hogy a birói szemle nem bizonyítja, miszerint a szakértők vizsgálatának tárgyát valóban csak a biztosított s csak a jégkárt szenvedett termények képezték, a mi jelen esetben annál inkább szükséges lett volna, mivel felperes a B) alatti szemlejegyzökönvv szerint csak az I) alatti biztosítási kötvény 1. t. a. búzában, '2. t. a. zabban és 4. t. a. bükkönyben szenvedett jégkárait becsültette fel, csak ezek iránt támasztott keresetet, de azt nem igazolja, hogy az I) alatti kötvény 1. t. a. buza, a szintén biztosított, de kárt nem szenvedett 5. tétel alatti búzával a birói szemle alkalmával nem volt összekeverve. Megbizhatlanná vált továbbá a birói szemle, mivel a szak] értők a megvizsgált termények mennyiségét nem határozták meg pontosan, hanem csak megközelítőleg, a minek folytán azt, vájjon az egész biztosított terménymennyiség egyaránt szenvedett-e jégkárt, vagy mily részét érte a kár, meg nem volt állapitható. Nem enyészthetik el a B) alatti szemlének kiemelt hiányait sem felperes felhívott tanúinak vallomásai, mivel e tanukkal felperes csak azt bizonyítaná, hogy a birói szemléig bagosi biztosított tagjára más tagról terményeket nem hozott, a mi a fentieknél fogva nem zárná ki, hogy ugyanazon tagon levő kárt szenvedett és jégkár által nem ért termények össze lettek keverve. Ugyanazért volt mellőzendő felperesnek arra ajánlott saját főesküje, hogyaba°x>si határba csak biztosítva volt terményt hozatott. Az a körülmény sem vehető e perben tekintetbe, ho°y az í államkincstár felperes jégkárát a H) alatti okmány szerint 66%-ban