A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 24. szám - Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. 9. r

A JOG. Minthogy pedig az eljárás folyamán az elsőbirósági határozat indokolása szerint kétségtelenül kitűnt, hogy panaszlott tartozásai annak vagyonát meghaladják: az eljáró csődbíróság helyesen rendelte el a csődöt; miért is végzése a raásodbirósági végzés megváltoztatásával helybenhagyandó volt. (18y8. máj. 8-án, 476/88. v. sz.) A tüzkárbiztositás csakis a tüz, uz oltás vagy mentés Altul okozott kár megtérítésére terjed ki. Elégett gabonaraktArbaa a tűzkár utúu megmaradt gabona felmérése Altul okozott költség megtérítése tollát tűzkár címén nem követelhető. A budapesti váltó- és keresk. törvényszék (1887. április 1-én 16,369/87. sz. a.): Szenttamási Béla ügyvéd által képviselt P. Jakab felperesnek .Mezei .Mór dr. ügyvéd által védett magyarirancia biztositó-társaság alperes elleni 3,321 frt 86 kr. tőke s jár. iánti perében Ítélt: A kereseti kárösszeg 1,096 frt 90 krban megállapíttatik s alperes köteleztetik ez összeget, illetőleg miután a felek közös kérelmére 1886: 21,107. sz. a. hozott végzéssel az alperes által letett 951 frt 07 kr. töke s jár. felperes részére már a birói letétből kiutaltatott s így ezt felperes már megkapta, az ez összeget 1,096 frt 90 krra kiegészítő összeget, vagyis 145 frt 8S kr. s jár. felperesnek megfizetni. Keresetének többi részével felperes elutasittatik stb. Indokok: A keresethez A. a. csatolt biztosítási kötvény szerint felperes koronként változó árukészletet biztosíttatott és ez árúkészletben szenvedett tüz által kárt. A kt. 479. értelmében a biztosított tartozik igazolni azt az értéket melylyel az elégelt, illetve megsérült készlet mint biztosított tárgy a megsemmisülés vagy megsérülés idejekor birt ; a 489. §. és a bizt. fellételek 9. §. b. pontja értelmében pedig ugyancsak felperes által igazolandó a koronkint változó mennyiség is és e két körülményből állapítandó meg a szenvedett kár összege. Felperes az elégett árpa mennyiségét a B. a. könyvkivonattal, esetleg könyveivel kívánta igazolni, ez azonban nem sikerült; mert ugy a B. alattiból, valamint a szakértük által megvizsgált és tüz által érintett raktárhelyiségre vonatkozólag a 2 /. a. ajáulat szokás szerint vezetendő volt harmadik könyvből csupán az tűnik ki, hogy felperes mily mennyiségű árpát vásárolt és ebből mennyit adott el, de nem tűnik ki az, hogy a vétel és eladás szerint mutatkozó árpakülönbözet csupán a tüz által érintett 869. sz. raktári helyiségekben volt elhelyezve a tüz idejére, sőt még az sem tűnik ki felperes ezen könyvéből, hogy az érintett raktárba általában mennyi árpa helyeztetett el, mert a felmutatott könyv az összes raktárakra vonatkozik. A megsemmisült árpa mennyiségének igazolása végett felperes által alperes részére ennek megbízottja személyében kinált főeskü sem volt alkalmazható, mert felperes azon állítása, hogy alperes kiküldöttje az árpa elégett részét a keresetben kikitüntetett mennyiségben megállapította, a 13./- a. csatolt, felperes által is aláirt és általa kétségbe nem vont jkönyvekkel meg van cáfolva. Elégettnek tehát, illetve megsemmisíttetnek csak az az árpakészlet tekintendő, melyet alperes maga is beismert, vagyis 142 29 kg. Az árpa értékét felperes az E. a. hivatalos bizonyitványnyal kívánta igazolni, mely szerint azárpa piaci ára 8 frt 10 kr. volt mázsánként a tüz idejekor. Ezzel szemben azonban alperes ugyanazon hivatalos közeg által kiállított és 10./. a. csatolt bizonyitványnyal igazolta, hogy a piaci ár csak 6 frt 50 kr.—6 frt 75 kr. volt. E két eltérő bizonyítvány közül tehát egyik sem szolgálhat az érték megállapítására alapul. E tekintetben tehát a szakértők által megállapított piaci árpának középmértéke, vagyis 7 frt 65 kr. volt az elégett árpának piaci áraként elfogadandó és a szakértők által megállapitotr 7 frt 65 kr.. illetve 1 frt 02 kr. különbözet felperes részére megítélendő és pedig azért, mert a beismert 6 frt 62'/2 krral számított értékének megfelelő kár, vagyis 942 frt 67 kr. alperes által felperesnek a 21,107. 889. sz. a. kérvénye szerint az általa letétbe helyezett összeg kiutalványoztatása által már megtéríttetett s igy felperes részére most már csak az 1 frt 2'/2 krral számított különbözet, vagyis összesen 145 frt83 kr. lesz megtérítendő. Az árpában szenvedett káron felül követel még felperes az elégett zsákokért 125 frtot, alperes tagadásával szemben azonban felperes a zsákok mennyiségét és értékét igazolni meg sem kisértette, e címen tehát csak az a 81 frt 40 kr. kár tekinthető felmerültnek s e szerint megitéltnek, melyet alperes maga elismert. Minthogy azonban a kiutalványozott összeg által felperes e 81 frt 40 krra nézve is már kielégíttetett, ez sem 1< sz felperes részére többé megtérítendő. A kereseti kárösszeg többi részével pedig, mint igazolatlannal, felperes el volt utasítandó. | Ép ugy el volt utasítandó az árpa felmérése címén felszámított j 94 frtra nézve is, mert a Kt. 191. §. szerint alperes csak a tüz és az oltás vagy mentés által okozott kárt és költségeket köteles megtéríteni, ilyennek pedig a felszámított 94 frt nem tekinthető. A budapesti kir. Ítélőtábla (1888. január 23-án 3,485/87.): az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja indokaiból és még azért, mert felperes nagyobb kárt, mint a mennyi az elsöbiróság által megállapítva lett, perrendszerüleg nem bizonyított, követelésének l,09j frt 90 krt meghaladó részével, tehát helyesen lett elutasítva, mert a biztosító a biztosítottnak tényleg felmerült kárát tartozván megtéríteni, miután a szakértők a tűzkár folytán megsérült árpaértéket métermázsánkint 1 frt 2J/2 krral magasabb árban állapították meg, mint a mily összeget alperes a tárgyalás során beismert, helyesen rendelkezett az elsöbiróság, midőn alperest a bizonyított különbözet megtérítésére kötelezte és mert a polg. törvk. rts. 251. §-a szerint perköltség fizetésére csak a pervesztes fél lévén kötelezhető, a bár részben nyertes felperesnek perköltségben elmarasztalása iránti alperesi kérelem törvényes alappal nem bir. A m. kir. Curia (1888. május 9-én 382/v. 88. sz. a.) : a másodbiróság ítélete indokainál fogva és meg azért is helybenhagyatik, mert ha felperes a tüz által szenvedett kárát a kereset j ben előadott módon, vagyis akként kívánta bizonyítani, hogy mennyi árpát vett meg, mennyit adott el a tüz előtt és mennyi árpája maradt meg a tüz után, az ez utóbbi két tételnek az első tételből levonása után fenmaradt mennyiség képezvén a tűz által megsemmisültet, akkor felperes egyszersmind azt is tartozott volna bizonyítani, hogy valamennyi megvett árpát azon raktárba helyezte el, melyben tűz volt, vagy hogy a tüz után többi raktáraiban árpa nem volt; erre nézve azonban felperes bizonyítékot nem is ajánlott ; továbbá, mert a prts. 235. § szerinti főesküt felperes a perben fel sem ajánlotta: de oly körülményeket, tekintettel főleg a kihallgatott alperesi tanuk vallomására, melyek annak megítélését az idézett §. értelmében támogatnak, fel sem hozott; végre, mert a becslő eskü sem Ítélhető meg, miután annak csak akkor van helye, midőn a szenvedett kár kétségtelen és annak csak összege nincs máskép bebizonyítva ; jelen esetben azonban a károsodására nézve adatok nem szolgáltattak. Cégbitorlás esete csnpán akkor forog fenn, lin akár az üzlet folytatásánál általában, akár egyes ügyleteknél valamely cég jogosnlutlnnul használtatik, nem pedig azon esetben is, ha vulamely kereskedő a saját neve alatt eludott árucikken jogosulatlanul idegen céget tüntet fel. - Cégbitorlás ésa ipnrvédjegybamisitás közti határvonal. A pozsonyi kir. törvényszék: Alperes Sch. Mór és Sch. Lina a felperesi cégnek további használatától különbeni 100 —100 frt pénzbírság terhe alatt eltiltatnak. Indokok: Alperesek nem tagadták és ezenfelül S. János tanúvallomása által is igazoltatott, hogy elsőrendű alperes Sch. Móric a felperes által ezen per során bemutatott, a felperesi nyomtatott céget tartalmazó felragasztott cédulával ellátott vászon-, illetve szövetdarabot S. Jánosnak, mint házalónak eladta, W. Lajos és F. Samu tanuk vallomásai által pedig, melyeknek hitelt érdemlősége Írásbeli adatokkal is támogatt itván, kifogás alá nem eshetik, igazoltatott, hogy az említett vászondarabon felragasztva volt és a per során szakértőileg lebontott, elől a felperesi nyomtatott céget, hátul pedig a szakértői szemlejegyzőkönyvben kitüntetett, irónnal jegyzett számlát tartalmazó papirszelet egy szállító igazolványnak fLieferschein) levágott felső részét képezi, mely másodrendű alperesnek a felperesi cégnél általa eszközlött vásárlás alkalmával röviddel azelőtt az itt megvett árúról adatott. Minthogy ezeken felül alpereseknek azon előadása, hogy a S.-nek eladott vásznat elsőrendű alperes a helybeli iparbank zálogintézetében a felperesi céget tartalmazó papirszelettel ellátva, árverés alkalmával vásárolta volna, felperes tagadásával szemben nem igazoltatott, sőt E. Ferenc tanú vallomása által megcáfoltatik, a fentebb előadott és perrendszerűen beigazolt ténykörülmények elég szabatos bizonyítékául veendők annak, hogy a felperesi céget tartalmazó papirszelet alperesek által vagy azoknak tudtával ragasztatott a többször említett vászondarabra oly célból, hogy a nem felperesi cég üzletéből eredő árú ezen | cég árújának látszatát nyerje.