A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 23. szám - Mikor tartozik kiküldött végrehajtási iratokat a birósághoz visszaterjeszteni? - A csődtörvény alaki hiányai. 5. r.

TL JOG. és utolsó előtti bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíti s a keresetlevél visszaadását elrendeli. Indokok: Felperes keresetlevele külzetén azt, hogy keresetét a kir. járásbíróság, mint kereskedelmi bíróság által kívánta tárgyaltatni, a kereskedelmi ügyletekre vonatkozó bírói eljárási szabályok 9. §-a rendeletéhez képest ki nem tüntetvén, követelése pedig, összegére tekintettel, az 1878, évi XXII. t.-e. 14. értelmében a községi bíráskodás alá tartozván, a követelés a torvény 12. §-a értelmében, annak hatásköre alól el nem vonható, felperes keresetét az elsőbiróság az 18U8 : XIV. t.-c. 8. és 51. §-ai értelmében már benyújtásakor, tárgyalás nélkül is, hivatalból volt köteles visszautasítani, de mert ennek ellenére felperes keresetére tárgyalást kitűzött s érdemben Ítéletet is hozott, ítéletét az előidézett törvény értelmében előző eljárásával együtt hivatalból meg kellett semmisíteni. A magyar kir. Guria: A másodbiróság végzése megváltozlatik s utasittatik, hogy a per érdemében határozzon. Indokok: A biztosítási szerződés a biztosított félre nézve keresk. ügyletet nem képezvén, az ilyen szerződésre alapított új részletkövetelés megítélése a keresk. bíróság hatáskörébe utalva nincs, de nem utalható ez a kisebb polgári peres ügyek bíróságához sem, mert a biztosítási díjrészletek megítélésével kapcsolatosan a biztosítási szerződés érvényessége felett is határozni kell, a mi pedig kisebb polgári peres ügyek bíróságának hatáskörébe nem tartozik. (1888. ápr. 19-én. 1,370/88. P.) Bün-ügyekben. \ joiros védőiem fogalonimeghatározásához. — A iieini közösülésre célzó erőszakos cselekmény oly támadást képez, melynek elhárítására nemcsak a megtámadott nőszemély, de bárki más Ölési cselekményt is alkalmazhat. A zalaegerszegi kir. törvényszék halált okozott súlyos testi sértés büntette miatt vádlott B. Ágnes elleni bűnügyben itélt: Vádlottá Btk. "SOI. §-ába ütköző s a 308. §. ^szerint minő sülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondatik ki s a Btk. 307.' §. második bekezdése alapján a Btk. 91. §-a alkalmazásával egy évi börtönre Ítéltetik, stb. Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás adataival, illetve vádlott beismerő vallomásával és a boncjegyzőkönyvvel teljesen beigazoltatott az, hogy 1887. évi június 26-án V. Ferenc B. Ágnes által, midőn ez B. Rozi testvérjével erőszakoskodott, fejszével ráütött, mely szenvedett sértés következtében az orvosi boncjegyzökönyv szerint négy nap múlva meghalt. Hogy a sértést B. Ágnes ejtette, azt maga elismeri; ugyanis elismeri vádlott azt, hogy mikor V. Ferenc vádlott nővére B. Rozival erőszakoskodott, ennek jajgatása és segélyhívására a szekérről leszállva, a kezébe akadt fejszével a földön fekvő testvérjéhez ment és V. Ferencet megütötte ; elismeri, illetve megeugedi vádlott annak lehetőségét is, hogy midőn elhaltra a fejszével ráütött, a fejsze lapja érhette; a boncjegyzőkönyvböl pedig az derült ki, hogy a sértés egy a fejsze lapjának megfelelő tárgyal okoztatott. Jóllehet az orvosi véleményből nem tűnik ki határozottan az, vájjon a sértés feltetlen halált okozó volt-e, avagy talán az által vált halált okozóvá, hogy a mennyiben V. Ferenc a vizsgálat adatai szerint a cselekmény elkövetésekor nagyon boros állapotban volt, mindazon által tekintettel mégis arra, hogy ezen körülmény a beszámításra nézve lényeges különbséget nem tenne, a mennyiben vádlottat az esetben is súlyos testi sértés terhelné, annál is inkább, mert vádlott maga beismeri, hogy egyedül ő bántalmazta V. Ferencet, de meg V. Ferenc a tanuk vallomása szerint azt állította, hogy súlyos sértése vádlott által okoztatott, mit igazol B. Rozi vallomása is s igy a Btk. 30. §-ába ütköző s a 300. §. szerint minősülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettét követte el. Iíeszámitást kizáró ok : miután sem ellenállhatlan erő, sem oly fenyegetés nem forog fenn, mely vádlott cselekményének beszámítását kizárná, és súlyosító körülmény nem találtatott. Enyhítő körülményül vétetett vádlott fenyitetlen előélete, fiatal kora, hogy cselekménye elkövetésére az által indíttatott, mert állítása szerint, V. Ferenc nővérén 11 Rozin erőszakot akart elkövetni. — Mindezek folytán a Btk. 3H7. g. második bekezdése alapján a Btk. 91. §. alkalmazáséval vádlottat a kiszabott büntetéssel lehetett és kellett sújtani. (1887. dec 7-én 4,0o0. sz. a.) f A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság Ítéletet hivatalból vizsgálat alá vévén, azt a büntetés kiszabását illetőleg megváltoztatja s vádlottat a Btk. :!<)7. §-ának első bekezdése alapján két évi bőrtönre itéli. Indokok: Vádlott oly szándékos cselekménynek elkövetésével terheltetvén, a melynek emberi élet esett áldozatául, az ügy a fennálló bűnvádi eljárási gyakorlat értelmében hivatalból volt felülvizsgálandó Azt, hogy néhai V. Ferenc a vádlottól szenvedett testi bántalmazás következtében halt meg, VL/, eljárás adatai, különösen magának vádlottnak beismerése, a látlelet, boncjegyzőköuyv és azokra fektetett orvosi vélemények alapján a kir. tábla is kétséget kizárólag bebizonyitottnak találta. A bűncselekmény minősítését illetőleg szintén elfogadta a kir. ítélő tábla az elsöbiróság megállapítását, mert arra nézve, hogy vádlottat cselekményében ölésre irányzott szándék vezette volna, minden támpont hiányzik, sőt az ellen szól az a körülmény, hogy vádlott a bántalmazásra a baltának nem élét, hanem fokát, illetve lapját használta. Beszámítást kizáró okot a kir. ítélő tábla sem látott a jelen bűnesetnél fenforogni, mert habár a vádlottnak, mint idősebb nővérnek, hivatásában állott is az ifjabb nővérnek szemérme ellen intézett merényletet megakadályozni, mégis tekintve, hogy akkor, a mikor a vádlottat nővére segítségül hívta, V. Ferenc a célba vett erőszakos nemi közösülésnek kísérleti fokáig sem jutott el s annálfogva vádlott nővérének szemérmét és személyes szabadságát más alkalmas módou. jelesül a közelben fekvő szülőknek előszólitása által is megoltalmazhatta volna, a jogos védelem mentsége vádlott javára helyt nem foghat. Azt ellenben, hogy vádlott a terhére eső cselekményt erős felindulás uralma alatt követte el, a fenforgó körülmények mellett a kir. itétő tábla is elfogadandónak találta, minthogy azonban a sértett V. Ferenc súlyos bántalmazást sem vádlott, sem pedig nővére ellen el nem követett, a kir. itélő tábla a büntetés kiszabásánál a Btk. 31(7. §-ának nem a második, hanem az első bekezdését találta alkalmazhatónak. A büntetés megállapításánál a már felhozott enyhitö körülményeken felül tekintetbe vétetett az is, hogy vádlott nem tarthatta valószínűnek, hogy az általa V. Ferencen ejtett ütés súlyos következményeket vonhat maga után. (1888. jan. Ili. 329.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád alól felmentetik s azonnal szabadon bocsáttatni rendeltetik. Indokok: Tekintve, hogy a boncvizsgálat eredményére alapított orvos-szakértői vélemény szerint a hashártyalob, mely V. Ferenc halálát közvetlenül okozta, csak legnagyobb valószínűség gel, nem pedig okvetlenül és szükségképen jött külerő behatása folytán létre; s így nem lévén a vádlott által az elhunyton ejtett ütés s a halált okozott hashártyalob közötti okozati összefüggés perrendszerülcg megállapítva, vádlott ellen a halált okozottsúlyostesti sértés büntette bebizonyitottnak nem tekinthető. De még azon esetben is, ha a fenti határozatlan szakértői véleménynyel a vádbeli cselekmény alanyi tényálladéka megállapítottnak vétetnék is, minthogy a vizsgálat és végtárgyalás eredménye által megállapított tényállás szerint V. Ferenc éjnek idején hívatlanul idegen udvarba menve, az ott alvó B. Róza 15 éves s különben is hülye leányon nemi erőszakot akart tenni, melyet a jogtalanul megtámadottnak segélykiáltására álmából felriasztott vádlott akkép hárított el védképtelen testvérhugától, hogy egy véletlenül kezébe akadt balta fokával az erőszakoskodót hasba ütvén, a jogtalanul megtámadottat megmentette, ehhez pedig vádlottnak joga lévén : a Btk. 79 8-ának 1. és 2-ik pontja szerint cselekményének beszámithatóságát a jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges jogos védelem kizárja. (1888. április 17-én 1,716. szám alatt.) Lopást követ el azon bérkocsis, ki a kocsiban visszahagyott vagy ott feledt ingó holmikat jogtalan eltulajdonítás! célzattal elveszi és azokat saját céljaira felhasználja. A magyar kir. Curia : Tekintettel vádlottnak szolgai alkalmazkodásából kifolyó abbeli kötelezettségére, hogy ő, mint bérkocsihoz felfogadott kocsis, az azon kocsit igénybe vett egyéneknek magukkal vitt ingóságait, lettek légyen azon ingóságok a kocsiban akár visszahagyatva, akár ott feledve, elsősorban a bérkocsit igénybe vett illető egyéneknek s a mennyiben azt nem teljesíthetné, másodsorban az őt felfogadott bérkocsi tulajdonosának számba adni tartozik s önként következik, hogy a kérdéses ingó holmik sem tévedésből, sem véletlenségből vádlottnak, mint olyannak, birlalatába jutottaknak nem vehetők s hogy ennélfogva vádlottal szemben a károsnak birtoka vagy birlalata azon tárgyak iránt megszűntnek nem tekinthető; Tekintve ezek szerint, hogy vádlottnak abbeli cselekménye, miszerint ő káros F. f.-nak 2G0 frt készpénzt, muffot és bizonyitI ványokat tartalmazó dobozát, fcnnemlitett kötelezettségét meg-