A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 1. szám - Néhány kérdés az ügyvédi munkadíj körül

4 JOG. Néhány kérdés az ügy védi munkadíj körül. Irta: RÉSŐ EN^EL SÁNDOR, budapesti ügyvéd. (A birói illetőség megállapítása ügyvédi munkadíjakra és költségekre vonatkozólag.) I. Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 58. §-a azon esetekről, midőn az ügyvéd büntető törvényszékeknél tárgyal, védelmet terjeszt elő, jogorvoslattal él stb., ugy munka- és készpénzbeli díjait fele irányában felszámítja és az a fizetést megtagadja, nem szól, hogy az ily követelésnek a per vagy az ügyvéd személyes birósága-e az illetékes. Vannak, kik ilyen esetekben a költségjegyzéket nem a fenn elősorolt egyik vagy másik, hanem alperes személyes bíróságánál peresitik be. Lássunk esetet és okuljunk, hogy hol keressük az illetékes bíróságot. M. Nándor ügyvéd Sz. Andrásné ellen, kinek polgári és tenyitő pereit vezette 1885. évben, 1,261. sz. a. a szent-endrei kir. járásbírósághoz adott be 306 frt 32 kr. díjai megtérítése végett keresetét, hivatkozván, hogy alperesnő, mint tótfalusi lakos nőre, ez a bíróság illetékes, mert Tótfalu járásában fekszik. Ez ügyben alperesnő a bírói illetékesség ellen kifogást tett, mert a költségjegyzékben felsorolt perek a budapesti és pestvidéki bíróságoknál folytak le és a költségek nagyobb részben meg nem állapított díjakat képeztek. A szent-endrei járásbíróság e kifogás folytán a bírói illetőséget leszállította és felperest alperes részére 11 frt 75 kr, költségben marasztalta. M. ügyvéd szerencsét próbálandó, a budapesti VIII—X. ker. járásbírósághoz, melynek kerületében az ő lakása volt, fordult keresetével. De ott is tárgyalás alkalmával alperesnő kifogásolván a birói illetőséget s különösen arra fektetvén a súlyt, hogy M. ügyvéd költségjegyzéke nagyobb részt egy fenyítő per vitelére vonatkozik; az pedig a pestvidéki kir. törvényszék fenyítő osztályánál járván le magát, a költségek megállapítására az ott levő iratok alapján az lenne illetékes. Ezen járásbíróság figyelembe véve a kifogásokat, felperest a birói illetőség leszállításával szintén elutasította. A hozott 6,774/85. számú elutasító végzést M. ügyvéd a kir. táblára megfelebbezvén és indokul felhozván, hogy a polgári perben az ügüvédi rendtartás 58. §-a szerint a per bírája más nem lehet, mint az ő személyes bírósága, a fenyitő perben pedig a munkadíjak és költségek megállapítására kétségtelen, hogy a büntetőbíróságok illetéktelenek; következőleg, ha előttük ilynemű keresetek indíttatnának, azok hiv atalból lennének visszautasitandók, mert polgári perek büntetőbíróságoknál nem indíthatók. így a hivatkozott 58. §. ugy értelmezendő, hogy az ily költségek perenkivüli ügyben felmerülteknek tekintendők és az ügyvéd személyes bírósága előtt érvényesitendők. Ez ügyben a t. kir. tábla 30,946/85. sz. a. következő végzést hozott: A neheztelt végzés megváltoztatik, a kir. járásbíróságnak illetősége megállapíttatik és ehez képest az elsőbiróság az ügy érdemébeni további szabályszerű eljárásra utasittatik; mert a büntetőbíróságok hatósági köre a vitássá vált költségek és ügyvédi díjak megítélésére ki nem terjedvén, a keresethez A. alatt csatolt költségjegyzék 9—12. és 25—40. tételei alatt felsorolt és a pestvidéki kir. törvényszék, mint büntetőbíróság előtt folytatott ügyből felmerült díjakra és költségekre nézve az 1874. évi XXXIV. t.-c. 56. S-a alapján felperes személyes bírósága, tehát az eljáró kir. járásbíróság az illetékes és mert az emiitett költségjegyzékben előforduló többi tételekre nézve alperes által az illetőség tekintetében kifogás nem is emeltetett, ennélfogva a neheztelt végzést megváltoztatni és a kir. járásbíróságnak illetőségét megállapítani és ugyanazt szabályszerű eljárásra utasítani kellett. Ezen ügyben, mint látszik, M. ügyvéd, ki e per lefolyása után lett tudorrá, a római jogból puskázott, midőn első izben alperes ellen annak személyes birósága elé vitte keresetét. (Jus revocandi domum. Dig. 5., 1., 3. §., 6; Ulpianus.) Midőn pedig saját személyes birósága elé fordult az, mint polgári bíró és szakember a büntető törvényszék illetőségét tévesztette meg.* * Tudunk eseteket a múltból, melyekben a büntető bíróság már az ítélet hozáskor a védő díjait minden irányban megállapította és abban a védencet marasztalta s az Ítélet végrehajtásakor a képviselő munkadíjait és így az ügyvédnek, mint az utazónak, három fuvarosra van szüksége. Egyik őt kifogásolhatja, a másiknak ő ellene lehet kifogása, a harmadik az, a ki mozgásba hozza a kerekeket. Egyébként a felhozott ügyben, mely 306 frt 32 kr. perköltségre volt irányozva, az a boszantó, hogy a félnek peres követelése, mely 300 frtot tett ki s be sem lett hajtva és arra M. ügyvéd saját beismerése szerint 200 frt előleget már felvévén még 306 frt 32 krt liquidált. Ilyen per aztán hánya-vetésnek van kitéve. II. (Az illetékességi hatáskörtől való eltérésnek nincs helye.) (lt>74 : XXXIV. t-c. 58. §.) Az ügyvédek, midőn év végével díjjegyzékeiket elkészítik és képviseltjeik számára azokat megküldik, ritkán történik, hogy azokat a felek békés uton kiegyenlítenék; igy lesz azután a cliensböl peres, még pedig alperes fél. A díjjegyzékek békés ki nem egyenlítése azonban, valljuk meg, sokszor a felcsigázott követelések miatt is szokott történni; ugy hogy a bíróságok néha a legkellemetlenebb helyzetben vannak, hogy az ügyvédnek, vagy volt cliensének adjanak-e igazat s hogy miként alkalmazzák a fenti tj-t. Lássunk egy esetet. Dr. H. ügyvéd huzamosabb ideig képviselte D. családot örökösödési s ezzel kapcsolatos ügyeiben és elkészítvén díjjegyzékét azt képviseltjeinek, kik hárman voltak, külön-külön szétküldötte, kik közül kettő követelését, habár nem örömest, de mégis kiegyenlítette. A harmadik időközben elhalálozván és utána kiskorúak maradván, ezek gyámját és gondnokát hivta fel a fizetésre, ki a borsos számlát megsokalván, azt leszállítani kérte ; de hogy abba a követelő bele nem egyezett, az árvaszék vette az ügyet kezébe. Hol a díjjegyzék megrostálása lassan haladván, a nélkül, hogy dr. H. bevárta volna az érdemleges intézkedést, keresetett adott be a kiskorúak gondnoka ellen 152 frt 9l kr. és járulékai iránt a budapesti VIII—X. kerületi járásbíróságnál. Ezen járásbíróság előtt ugy alakilag, mint érdemileg megtévén alperes kifogásait és fősúlyt az 1874 : XXXIV. t.-c. 58 §-ára fektetvén a biróság 15,350/86. számú ítélettel ugy döntötte el az ügyet az illetékességi kérdés figyelembe vétele nélkül, hogy ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy a költségjegyzékben foglalt követelések valódiak, ugy alperes köteles az összeget 8 nap alatt különbem végrehajtás terhe mellett megfizetni, stb. Ezen Ítélet ellen alperes alakilag és érdemileg felebbezéssel élvén, kifejtette, hogy felperes, mint ügyvéd, az ügyvédi rdts. 43. §-ának a kiskorúak szülei elhunyta óta nem tett eleget és az ügyet is az árvaszéknél kezdvén meg s annak intézkedését be nem várva, calumniába esett; érdemileg pedig szintén elutasítandó, mert a díjjegyzék az összes képviseltek ellen 764 frt 55 krban volt kitéve, a mi a munkálatával nem áll arányban s egy útvonalra, mely vasúton 4 frtért tehető meg, 30 frtot líquidálván és több perekben Ítéletekkel a megállapított költségeket ki nem mutatván, még kevésbé, hogy azok saját fele irányában lettek megítélve s az ügyvédi rdts 58. §-a értelmében elutasítandó. A t. kir. tábla 1887. október hó 20-án 720/87. sz. végzésével az eljáró bíróságnak Ítéletét a megelőző eljárással együtt az 1881 : LIX. t.-c. 39. §-ának c) pontja alapján megsemmisítette és a keresetet felperesnek visszaadni rendelte, mert a keresethez A. alatt mellékelt ügyvédi díjjegyzékből az tűnik ki, hogy a követelés nemcsak perenkivüli ügyekben eszközölt eljárásból, hanem a kir. járásbíróságtól különböző más biróság előtt folyamatban volt peres ügyekben felmerült eljárásokból is származik, az pedig, hogy az utóbbiakra nézve felszámított díjak és költségek a per birósága által megállapittattak volna, az A. alattiból ki nem tűnvén, ugyanaz azt mutatja, hogy azok tekintetében az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-a első bekezdésében érintett eset forog fenn, miután pedig a most hivatott szakasz II. bekezdése szerint a peres ügyekből fölmerült ügyvédi díjak és költségek iránti keresetre nézve a per birósága van illetékesnek kijelölve és miután az ily költségek a per adatainak figyelembe vétele mellett határozandók meg s ebből folyólag az oly ügyvédig díjak és költségek iránti keresetekre nézve az illető per birósága oly ügybiróságnak tekintendő, a melynek illetékességi hatáskörétől az eltérés meg nem engedhető ekként azokra nézve a kereset nem tartozván a kir. járásbíróság költségeit is behajtotta és az ügyvédnek kiutalványozta. Más eset az, midőn a képviselet a káros fél részére történik és ez ellenében számittatnak fe] az ügyvédi költségek. Qui bene distinguit, bene docet.