A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 19. szám - Végrehajtói díjak meg nem tartott árverés esetében

162 a JOG. de nemcsak ezen kizárólagos körökben, hanem a nagyközönség részéről is osztatlan bizalomban részesült, széles jogi ismeretei, tiszta, szeplőtlen jelleme és önzetlen hazafisága által. 18G7. évben a kőszegi kerület oszágos képviselőjévé választatott, nemsokára rá az akkori igazságügyminiszter H o r v á t h Boldizsár által a minisztériumba szólittatott és az igazságügy administratiójának szervezése és vezetésével bízatott meg. A mint 1869-ben a törvényszékek új rendezése életbe lépett, Szabó a kir. i t é 1 ő tábla elnökévé neveztetett ki. Messze terjedő szakismerete, fáradhatlan ügybuzgalma és megnyerő modorának köszönhető azon fényes eredmény, melyet közel 15 évi zajtalan, de annál hatásosabb működése által magas állásában elérni törekedett. Kiváló szolgálatai elismeréséül a L i p ó t - r e n d közép keresztjével és a titkos tanácsosi ranggal lett kitüntetve. A mint a nem rég elhall Perez el Béla a Majláth György országbíró halála folytán a kir. Curia első elnökévé kineveztetett, Szabó a másodéin (i k i állásra hivatott meg és ezen minőségében Perczel hosszas, majdnem másfél évig tartó betegsége alatt az összes elnöki teendőket kitűnő módon látta el. így tehát Szabó Miklós a jogszolgálat terén : mint ügyvéd, mint a d m i n i s t r a t o r, mint b i r ó, gazdag elméleti és gyakoriali ismeretei folytán zajtalanul a legfényesebb eredményekkel működött. Ez tehát reá nézve nem új tér és nem is a jó reménynek adunk kifejezést, hanem azon meggyőződésünket fejezzük ki, hogy Szabó Miklós szelleme és jellemének fényes tulajdonságainál fogva az ország legfőbb törvényszékének élén ugyanaz marad, a ki évtizedeken keresztül volt a legszélesebb körökben : őszinte tisztelet és nagyrabecsülés tárgya. Az új curíai elnök üniiepeltetése a kir. Curián. Az uj elnök installációja f. hó 1-én ment végbe a kir. Curián Az ünnepélyes actusra a tanácselnökök díszmagyarba öltözve, érdemjelekkel és kardosán, a curiai birák attilában jelentek meg. Pontban 10 órakor a birói kar teljes számmal a nagy tanácsteremben gyűlt össze ; a tanácselnökök a zöld posztós tanácskozási asztal körül, a legfelsőbb Ítélőszék bírái pedig imposans számmal a hallgatóságnak szánt padsorokban foglaltak helyet. A teljes ülést, melynek jegyzőkönyvét dr. V a j d a f y Emil tanácsjegyző vezette, Daruvár y Alajos polgári tanácselnök nyitotta meg, tudomásul hozva a testületnek az örvendetes eseményt, hogy a kir. Curia elnökévé Szabó Miklós, eddigi másodelnök neveztetett ki. Ezzel kapcsolatban P> a 1 á z s y Antal curiai bíró fölolvasta az új elnök kinevezéséről szóló igazságügyminiszteri leiratot, mely egyhangú hozzájárulással, örvendetes tudomásul vétetett. A teljes ülés megbízásából ezután C s e m e g i Károly tanácselnök vezetése alatt, B a 1 á z s y Antal és Jamniczky Eipót birákból álló küldöttség hivta meg Szabó Miklóst, az új elnököt, hogy a teljes ülés szine előtt, a törvény által előirt esküt letegye. Rövid idő vártatva, a bizottság élén megjelent Szabó Miklós, a kit belépésekor lelkes, hosszas éljenzés fogadott. Daruváry tanácselnök előolvasta az esküformát, melyet Szabó utána mondott s melyet a jelenlevők felállva hallgattak végig. Az eskü elhangzása után ugyancsak Daruváry a következő, emelkedett hangú beszéddel üdvözölte az új elnököt. Nagyméltóságú elnök ur! Nekem jutott a megtisztelő feladat, Nagyméltóságodat, mint a kir. Curiának immár elnökét, biró társaimnak s a Curia hivatalnokainak nevében tiszteletteljesen üdvözölni. Teszem ezt annál nagyobb örömmel, mert tudom és érzem, hogy ő csász. és apostoli királyi felségének legfelsőbb elhatározásával, melylyel exellentiád a Curia elnöki méltóságával felruháztatott, mindnyájunknak óhajtása és reménye ment teljesedésbe. (Éljenzés.) S valóban a királyi kegyelem e nyilvánulásában, az egyhangú közvélemény e termen kivül is nagyméltóságodnak a közügyek, jelesen az igazságszolgáltatás körül szerzett érdemei elismerését látja. (Élénk éljenzés.) Az a férfiú, ki az alkotmány visszaállításával első vette át az igazságügyi kormány vezetését, szerencsés tapintattal, nagyméltóságodat hivta a maga oldala mellé helyetteséül, első tanácsadójául. Ismeretesek mindnyájunk előtt azok az állapotok, melyekkel az új kormány az igazságszolgáltatás terén találkozott s ezekkel szemben a kormányra nehezedett feladat nagysága. A legsürgősebb igények kielégítésére gyors, bár ideiglenes intézkedéseket tenni, az igazságügyi reformok irányát kijelölni és ezek számára biztos alapot teremteni. Ebből állott a feladat nagysága s egyszersmind nehézsége. E feladat megoldásánál ott láttuk Nagyméltóságodat ernyedetlen, bár zaj nélküli munkásságban, támogatva gazdag elméleti és gyakorlati ismereteivel a minisztert, ennek ugy a közigazgatás, mint a törvényhozás körüli működésében, a miért is a törvényhozásnak e korszakra eső, részben maradandó igazságügyi alkotásai, a miniszteré mellett, Nagyméltóságod nevével is egybefoglalvák. (Lelkes éljenzés.) Majd később a budapesti kir. itélő táblának, e nagyfontosságú birói testületnek élén, Nagyméltóságodban az ország a tudományosan művelt, biztos itéletíi birót s egyszersmind a tapintatos, eréjyes, hivatalos teendőiben az önfeláldozásig fokozott buzgalommal eljáró elnökét tanulta tisztelni. (Éljenzés.) Ugyané kiváló tulajtionoknak, ugyané kötelességhüségnek voltunk mindennap tanúi, mióta Nagyméltóságoddal, mint a Curia másodelnökével, közvetlen hivatalos érintkezésben állani szeren1 csénk volt. Vegye Nagyméltóságod üdvözletünk kiegészítéséül ez ünnepélyes alkalommal megújított fogadásunkat, hogy esküvel vallott kötelességünkhöz híven, megfeszített erővel törekedni fogunk I mi is, hogy az ország e legfelsőbb bírósága, Nag)Tnéllóságod vezezetése alatt, magasztos, szent feladatának mentől teljesebben megfeleljen. S vegye őszinte, meleg szívből eredő kívánságunkat, hogy a gondviselés Exellentiádat hazánk javára, a Curia díszére testi és lelki egészségben sokáig megtartsa. (Hosszantartó éljenzés.) A hosszantartó éljenzés megszűntével Szabó Miklós meghatottan a következőleg válaszolt : Nagyméltóságú kir. Curia ! Fogadják mindenek előtt legmélyebben érzett hálás köszönetemet azon bátorító fogadásért, melyet igen tisztelt barátom olyan ékesen, de érdemem felett tolmácsolt és a melyet én a jó hajlandóság zálogául fogadok. (Elénk éljenzés.) Ismerve igénytelen személyiségem egyszerűségét és tehetségem szerénységét, soha — sem az ifjúság vérmes reményei, sem j a férfikor céltudatos törekvései közt, sem az egész hivatalos pályámon - sem elmémben a gondolat, sem keblemben a vágy meg nem fogamzott, hogy én ez állást annyi jeles előd után valaha elérni óhajtanám. Azonban ő felsége, urunk és királyunk legfelsőbb kegyelme előtt hódolatteljesen meghajolok és a magas kormánynak bizalmát hálával fogadni kötelességemnek ismerem. Buzdított erre az is, hogy a nagyméltóságú királyi Curiának legtöbb tagjával hosszú időn át a birói pályán együtt munkálkodván, ' a szives jó indulatnak személyein iránt és a közszolgálat terén a kötelesség érzetnek annyi jeleivel találkoztam, a melyek biztatást, hogy ugy ne mondjam biztosítást nyújtottak arra nézve, hogyha nem is teljesen, de megközelítőleg sikerülend feladatomat megoldani. Az én feladatom egyébiránt összeesik a Curiának feladatával : mindnyájunk feladata a jogszolgáltatás ; a jogszolgáltatás, melynek fő és elengedhetetlen kelléke az alaposság és — a mennyire ezzel összeegyeztethető — a gyorsaság is. De bármily alapos, bármily gyors legyen az igazságszolgáltatás, teljesen csak akkor felel meg, ha a jogkereső közönség határozatainkat megnyugvással fogadja. Határozataink megnyugvással fogadásához kívántatik a közönség bizodalma. Ezen bizodalom mai viszonyaink közt nem szorítkozik többé az ország határai közé, hanem azon általános nemzetközi forgalom mellett, mely ma az egész világot áthatja, idegenek is igénybe veszik nálunk a jogsegélyt és határozataink s annak minősége szerint bírálják meg polgáriasultságunkat is. Hogy e bizodalom meggyökerezzék, ahhoz mindenek fölött megkívántatik az. hogy ezen legfőbb itélőszéknek határozatait az egyöntetűség hassa át. Ezt követeli tőlünk nemcsak a törvény, követeli ezt a Curia méltósága és tekintélye is. A birói határozatoknak egyöntetűsége még ott is nehéz feladat, a hol minden szakban rendszeres törvénykönyvek léteznek. Annál inkább ütközik ez gyakran nehézségekbe nálunk, a hol a jogszolgáltatásnak rendszeresített törvénykönyve nem létezik. Midőn a kir. Curia a törvény által 1723-ban megalkottatotl, mind a mellett, hogy tanácskozásait a hétszemélyes tábla csak egy tanácsban, nem pedig, mint ma két különböző tanácsban folytatta, — mert az első időszakban érezhetők voltak az eltérések — 1769-ben legfelsőbb rendelet következtében bizottság küldetett ki, melynek feladata volt a törvényeket, határozatokat összegyűjteni, megrostálni s azokat követendő mintául a jövőre nézve egy munkában kiadni. Ujabb időben az 1887. LIX. törvény egyszerre módot tűzött ki, melynek segélyével határozataink egyöntetűségét elérhessük Ezen törvény alapján eddig is igen sok történt. A Curiának és megboldogult elődömnek egyik föérdeme abban sarkallott, hog); minden alkalommal az egyöntetűség elérése végett törekedett. Én sem kívánok ez alól kitérni, sőt minden előadandó alkalommal a törvénynek rendelkezéseit követni kötelességemnek fogom tartani. Mindazonáltal ugy gondolom, hogy a kir. Curia