A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 18. szám - Egy nő hajának eltulajdonitási célzattal történt levágása minő büntetendő cselekményt állapit meg ?

152 3. JOG. egyebet kivenni, mint hogy a tjki kitörlés iránti kereset jegyezhető fel; mindazon kereset pedig, melyek valamely ingatlan vagyonra vonatkozó dologi jog érvényesítését, vagy ilyen jognak megszüntetését célozzák, ide értve a tulajdonos társak közötti osztályos pereket, a rendes határ- és birtokpereket, ezekre nézve a perfeljegyzés megengedhetősége nem következik. A legfőbb ítélőszék többrendbeli idevonatkozó határozata is csak növelte a bizonytalanságot. Még a hetvenes évek elején kimondta, hogy: »tjkvi feljegyzés tárgyát nemcsak a tjki rendelet 14. fejezetében érintett törlési keresetek képezik, hanem azon perek is, melyek által (általában) nyilvánkönyvi jog támadtatott meg. (Dtár VI. f. 88. Régi folyam.)« Továbbá: »az oly per is feljegyezhető . a tjkvbe, melynek a nyilvánkönyvi jog megtámadásán kivül másnemű igények is képezik tárgyát. (Dtár XXIV 61.)« Ezekből tehát az következik, hogy nemcsak a törlési perek, hanem bármely igények, melyek ingatlan tulajdont érintenek, tárgyai lehetnek a perfel-\ jegyzésnek. ,( Többek közt azonban később ismételten kimondta a kir. Curia azt is, hogy : »a perfeljegyzés csak a tjkvi rendtartás 14. fejezetében irt törlési perekre rendelhető el. (Dtár VII. Iő4. Uj folyam.)« E szerint pedig csakis a törlési keresetek lehetnek tárgyai, a perfeljegyzésnek. Az ellentmondás meg van. •Mindenesetre az a legboldogabb ország, hol az egyéni jogok biztosítása lehető legtökéletesebb. Magát a perfeljegyzés kérdését is bizonyára ezen szempontból kell vizsgálni és a kérdés megoldása körüli ellentéteket csakis ezen szempont figyelemben tartása mellett lehet sikeresen kiegyenlíteni. A magyarországi birtokviszonyokat illetőleg két korszak létezik : Az 1848. előtti és az 1848. utáni korszak. Az első korszakban Verbőczi tanuságakint alaptörvényünk az volt, hogy : »a magyarok keresztény vallásra térvén és szent Istvánt megkoronázván, az egész ország, mind a nemességnek, mind a jószág-adásának teljes hatalmát a királyi koronára és a fejedelemre bízták* (I. R. 3. cím.) Továbbá, ha valaki jószágot kapott, az átadás és átvétel statutio (beigtatás) útján törvényben megnevezett hivatalos személyek által foganatosíttatott. Ezen törvény azonban eltöröltet- i vén, 1848. után mindenki feltétlen tulajdonosa lett birtokának és j behozatott a hiteltelekkönyv. Az most már a kérdés, hogy a fe- \ jedelmi adományozás és statutio útján foganatositottt hivatalos I átatlásnál jobban biztosítja-e a hiteltelekkönyv az egyéni jogot, avagy sem ? Én ugy hiszem és ugy is tanultam a régi törvényekből, hogy igen bajos volt egy fejedelmi adományozást és egy a vármegye hites emberei által foganatosított statutiot 1848 előtt meghamisítani ; holott mai tapasztalat szerint tömegesen és folyvást történnek olyan hamis tjkvi bejegyzések és kijátszások, melyek jóhiszemű emberek rászodését eredményezik. Ezen csalások lehető megelőzése végett a tjkvi jogok megszerzése, változtatása és megszüntetése aztán olyan formákhoz van kötve, melyeknél fogva az egyén magára semmit el nem érhet. Formák miatt az egyén joga meg van semmisítve. Szabályszerű eredeti okmányokkal együtt kell, hogy szülessék az | ember a világra, mindig két nagykorú tanút kell hogy a zsebében hordozzon, ha jogát érvényesíteni akarja. Ez nagy korlátozás az egyéni szabadságra. Ha már ennyire korlátozva van az egyén vagyona fölötti rendelkezésében, kell őt részben visszaadni önmagának aként, hogy legalább vagyona biztosítását kitelhetőleg egyedül is eszközölhesse. A per és feljegyzési kérés beadásához nem kellenek előlegesen tanuk, okmányok ; az egyén jogérzete, károsodás eltávolítása, vagy nyereség iránti törekvése elég egyedül arra nézve, hogy a kivánt biztosítást eszközölhesse. De nem is képes 3-ik személy senki ugy megítélni, vájjon a kérdéses jogot fenyegeti-e , veszély avagy sem, épen mint maga az ember; ha erre költeni akar, ám tegye, ok nélkül költeni ugy sem hajlandó senki. Mindezekből az következik — ismétlem — ha azt akarjuk, hogy a hiteltelekkönyvek legalább megközelítőleg eredményezhessék az 1848. előtti intézmények által nyújtott jogbiztonságot, hogy bármely igény, mely ingatlan tulajdonra vonatkozik, tárgya lehet a perfeljegyzésnek. Még az úgynevezett személyes keresetek is, minthogy az adós bebörtönöztetése törvényünkben nincs elfogadva és ez különben sem kielégítési alap — mondom — a személyes keresetek is kielégittetésöket illetőleg mindig dologi jogot tartalmaznak, ingó vagy ingatlan dologra vonatkoznak; minélfogva pl. a 300 frtos sommás kereset hivatalos feketének csatolása mellett, tökéletesen correct beadványnak tekinteném felperesnek tjkvi hatósághoz 1 lenyújtott azon kérvényét, melyben elmondja, hogy adósnak ingósága nincs és fél, hogy per lejártáig ingatlanát is átruházhatja — kéri tehát 300 frt követelése erejéig folyamatban lévő perének tjkvi följegyzését. Hogy a hiteltjkvek valóban azok legyenek, a miknek neveztetnek : A, B; C lapjaira be kell, hogy fogadják mindazon jogviszonyok bejegyzését kivétel nélkül, a melyek a tjkvi érdekeltek jogait és kötelezettségeit tartalmazzák; mert ellenkező esetben, hogy valósággal rosszabbak a semminél, azt bizonyítja a tapasztalat s azou sok rendbeli félrendszabály, melynek következtében a károsodások előállanak és a melyek különben be sem következtek volna akkor, ha épen semmi telekjegyzőkönyv nem l'teznék. Vagy ! vagy ! )QSgy nő hajának eltulajdonitási célzattal történt levágása minő büntetendő cselekményt állapit meg ? Irta : Dr. RÁTH ZOLTÁN, Győrött. Egy eset alkalmából kérdés merült fel az iránt: minő bűncselekményt követ el az, ki csak azért, hogy egy kis pénzmagra tegyen szert, egy nőnek haját levágja, azzal megugrik s azt a legközelebbi fodrásznak eladja ? Mindenekelőtt az a kérdés, a haj elvétele minő bűncselekményt : lopást vagy sikkasztást képez-e ? Az utóbbi minősítés első tekintetre nagyon sajátszerűnek tűnik fel. Mellette azonban azt lehet felhozni, hogy a hajnak, melyet a tettes levágott, a nü birtokosa nem volt, azon római jogi tantétel szerint; »nemo dominus membrorum suorum«. A haj tehát a levágással a tettes birtokába jutott s igy annak elvétele nem képezhet mást, mint sikkasztást. Ez a felfogás azonban nézetünk szerint tarhatlan. Eltekintve ugyanis attól, hogy az említett római jogelv csak a tulajdonra vonatkozik s nem a birtokra is — a dominus ellentéte a posses] sornak — még, ha azt a szabályt a birtokra kiterjeszteni hajlaui dók volnánk is: el kell ismerni, hogy a haj levágása pillanatában a nő annak birtokosául jelentkezik. Kétségbe nem vonhatni, | hogy a nőben a birtok fogalmához szükséges két kellék, a tényleges hatalom s a birtokosi akarat (animus rem sibi habendi) akkor, mikor a haj még testének részét képezte, egyesülve volt. Az elválasztással megszűnt a birtoknak útját álló jogi akadály: a haj nem a test része többé : a birtok a haj levágása pillanatában a nő személyében ipso facto létrejő, ujabb megfogása a dolognak vagy akaratkijelentés nem kívántatik. É pillanatban meg van még a tényleges behatás lehetősége, ha mindjárt a tettes kezéből ki sem bocsátja is a levágott hajat: meg van a lehetőség azt megfogni, azt erővel is megtartani; nem szűnt meg a birtokosi akarat sem, mert ennek megszüntetéséhez új, ellenkező akaratnyilvánítás kellene. Nem változik az eset megitélése akkor sem, ha a nő aludt vagy egyáltalán eszméleténél nem volna is. Azon körülmény, hogy ekkor a tényleges behatást a hajra a levágás pillanatában nem gyakorolhatta volna, nem zárja ki azt, hogy e pillanatban mégis birtokosa ne lett légyen annak. A tényleges hatalom meg volt, mióta e testrész létezett: hogy megszűnjék, ahhoz a tettes oly cselekménye kell, mely a behatás lehetőségét kizárja. Itt ai uralom gyakorlásának elvont lehetősége jő csak tekintetbe: ez fenforog mindaddig, míg a tettes a hajjal el nem szaladt. Ha ez nem igy volna, akkor az, ki utazni megy, megszűnnék mindannak birtokosa lenni, mit otthon hagyott. De a vázolt cselekmény büntetőjogi méltatása ezzel még | befejezve nincs. A lopáson kivül, bár azzal összefüggésben, egy egészen másnemű bűncselekményt is látuuk itt fenforogni: a becsületsértés vétségét. A tettes azzal, hogy a nő haját levágta, arra nézve meggyalázó cselekményt'követ el. Hogy becsületsértésről legyen szó, nem kell egyéb, mint a meggyalázást képező cselekmény akarása: a szándék indoka egészen közömbös, animus iniuriandi az uralI kodó felfogás szerint nem kívántatik meg. (A kathedrai példa a nőről, kit egy férfi megcsókol.) A puszta eltulajdonitási szándék nem zárja ki, hogy a haj levágása az illető nő ellen elkövetett becsületsértésnek minősíttessék, mihelyt azt a köztudat meggyalázónak tekinti. Ha a nőknél a rövid haj viselése általánosan divatba jönne is : a haj levágása (engedelem nélkül) meggyalázó