A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 17. szám - A kir. közjegyzőség az igazságszolgáltatás keretében

Hetedik évfolyam. 17. szám. Budapest, 1888. április 22, Szerkesztőség: V. sas - utca 14. szái Kiadóhivatal: T. sas-utca 14. szára. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások I kiadóhivatalhoz intézendök A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) 12 Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS. — Dr. STILLER MÓR. ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. helyben vagy vidékre bérmentve küldve: egész óvre . 6 frt — kr. fél » . . 8 » — > negyed » . . 1 » 50 » Az előfizetési pénzek bérmentesen legcélszerűbben nostautalványnyal külTARTALOM: A kir közjegyzöség az igazságszolgáltatás keletében. Irta: Zi mányi Alajos, budapesti kir. közjegyző. — Kritikai szemelvények az öröklési jogról szóló törvényjavaslatból. Irta: Dánffay Simon, kir. tanácsos, pécsi kir. közjegyző. — Még egyszer a szélenjegyzetekröl. Irta : Mihálkovics Árpád, bonyhádi kir. járásbiió. — Ausztria és külföld. (A Zanardelli-féle olasz büntető törvényjavaslat büntetési rendszere. Irta . Vargha Ferenc, kir. alügyész I!.-Gyulán.) — Sérelmek (A brassói kir. járásbíróság és a zugirászat. I. Irta: Skita Mihály, biassój kir járásbiró. II. Irta: dr. Weisz Ignác, brassói ügyvéd.) — Irodalom. (Törvénytervezet a sommás eljárás szabályozásáról. Irta: Galamb István. — A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvény. K á p 1 á n y Géza. — Magyar váltótörvény, dr. Lehmann Róbert. — Kereskedelmi törvény magyarázata, dr. Neumann Ármin.) — Vegyesek. —Curiai és táblai értesítések. — MFXLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a » Dudapesti Közlönyc-böl. (Csődök. — Pályázatok.) v A kir. közjegyzöség az igazságszolgáltatás keretében. Irta : ZIMANYI ALAJOS budapesti kir. közjegyző. Magyarország igazságszolgáltatása körében minduntalan merülnek fel oly beteges tünetek, melyek majd egyik, maj'd másik ágában a jogrendnek fennakadást okoznak és égető kérdésekké válnak. Mióta a törvényhozás eltért azon már egyszer elfogadott egyik sarkalatos elvtől, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól teljesen elkülönittessék, a birói állás függetlenittessék és az igazságszolgáltatás egyéb intézményeivel együtt a fejlődött jogviszonyokhoz alkalmazva rendeztessék, fejlesztessék, ezen idő óta a jogzavarok egymást érik és hol egy, hol más oldalról veszélyeztetik a jogrendet, az egyéni és kincstári jogbiztosságot. Már a gyámügyi törvény megalkotásával alaposan meg lett zavarva az igazságszolgáltatás elkülönítésének nagy elve, mert ama törvény által a közigazgatási hatóságot képező árvaszékek hatáskörébe lettek utalva oly határozatok, intézkedések, melyek birói judicatura tárgyát képezik és mert az örökösödési tárgyalások — melyek elejétől végig minden stádiumban jogi kérdések rendezéséből állanak — elvonattak a bíróságok és királyi közjegyzők működési köréből és árvaszékekre, közigazgatási szolgabirákra, községi elöljárókra lettek bizva. Ennek azután rögtön be is állottak káros következményei, mert az öröklési jogviszonyok meg inkább bonyolultakká lettek, a telekkönyvi állapotok összezavartattak és csakhamar előállott az égető kérdés és annak szüksége, hogy ezen a törvényhozás segítsen. Ezt a törvényhozás a közjegyzői novellánál kívánta helyrehozni. Ámde a novella életbe léptével ismét csakhamar kitűnt és most már kész adatokkal beigazoltatott — a mint az előbbre látók már előzőleg sejtették is — hogy e novella egyrészt a közjegyzők helyzetét még inkább megrontotta, de másrészt épen a nagy közönség, a honpolgárok, a kincstár vallja legnagyobb kárát, mert a közjegyzők hatásköréből e novella több lényeges működést elvonván, a jogügyletekmegkötése és rendezése túlnyomó nagy részben jogi ismeretekkel nem b i ró mindenféle egyének, zugirászok kezébe került; a bíróságok pedig sok felesleges munkálattal terheltettek. Es íme előttünk fekszik az újabb tapasztalás, mely már is azon elszomorító meggyőződésre vezetett, hogy a bíróságoknál felszaporodott restantiákat lehetetlen meggyőzni, még 1 azon nagy bírósági apparátussal sem, melynél magasabb egy országban sincs. így szülik egymást az igazságszolgáltatási égető kérdések, melyek az államot mindinkább nagyobb és meggyőzhetetlen kiadásokra kényszeritik. Jelenleg tehát a legújabb égető kérdések, melyek a iogászvilágot foglalkoztatják, a telekkönyvek rendezése is, kapcsolatban a restantiák megszüntetésével, a bírák létszámának szaporítása körül forognak. A kormány jóakaratúlag meg is teszi azt, a mit erre nézve a törvényhozás utján megtenni sürgősnek lát; de a választott módok közül sem a célba vett telekkönyvi szabályok, sem a birák létszámának akár állandó, akár kisegítők címén való szaporítása, sem a törvénykezési szünidők módosítása nem fogja a restantiákat kevesbíteni, mert nagy részben nem ott kerestetnek a létező bajok okai, ahol legnagyobb részben vannak. A bíróságoknál felhalmozódott hátralékok keletkezésének okai, valamint a telekkönyvi zavarok is, túlnyomó részben két körülményből származnak. Egyik az, mert a jog1 ügyletek keletkezése, megkötése körül okiratok készítésébe, a jogügyletek rendezésébe beavatkozni, szabadon és felelősség nélkül meg van engedve bárkinek, bármiféle értelmetlen, tanulatlan egyénnek, rosszakaratú tanácsadónak falun ugy, mint városokban. A restantiák halmazában heverő perek jó nagy része ily kontárságból kikerült szabálytalan, törvénytelen, értelmetlen és sok esetben hamis okiratokból keletkezett. Másik körülmény pedig az, mert a bíróságok mindenféle Iappalia munkálatokkal túlterheltetnek, a birói eldöntést és ítéletet nem is igénylő peren kívüli intézkedések felesleges számban a bíróságok munkakörébe vonatnak. A törvényhozásnak az égető kérdések megoldására való törekvésében tehát a kiindulási pont helyesen ezen két körülményre fektetendő és ennél az igazságszolgáltatásra hivatott közegek, úgymint a bíróságok, ügyvédek (ügyészek) és királyi közjegyzők működése egyformán veendő igénybe, mert ezen közegek mindegyike az igazságszolgáltatás keretébe tartozván, mindegyiknek egyformán hivatása, kötelessége a hazai igazságszolgáltatást kezelni, intézni, szolgálni. Minálunk azonban épen ezen elv van a törvényhozás által mellőzve, mert mig egyrészt a bíróságok sok haszontalan és birói döntést épen nem igénylő peren kivüli teendőkkel túlterhelve, zaklatva vannak, ezzel ellentétben a királyi közjegyzők munka- és hatásköréből a közjegyzői törvény-