A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 16. szám - Kiskorú apa bir-e atyai hatalommal s hogyan gyakorolja azt?

íL JOG. 63 1. és II. r. vádlott a Büntetötörvényköny 191. §-a alá esö vallás elleni vétség és következményeinek terhe alól, III. r. vádlott a vallás elleni vétség és a Btk. 261. §-a alá esö becsületsértés vétségének vádja és következményeinek terhe alól, valamint IV. r. vádlott is ez alól felmentetnek stb. A budapesti kir. itélö tábla: Miután kérdéses esetben a hely, hol az állítólagos botrány történt, az izraelita vallás szertartásai gyakorlatára rendelt helyiségnek, mint magáncélokra is használt lakszoba, tekinthető nem volt; miután továbbá a zajongás nem is ezen magánszoba helyiségében, hanem kint az udvaron keletkezett, mire a szobában voltak nagyobbrészt kimentek s igy a megkezdett istenitisztelet is félbeszakadt, a visszatérés után pedig azon körülmény, hogy az udvaron történt lárma miatt V. Jakab I. r. vádlott nagyobbik fiát F.-et tettleg is rendreutasította, s hogy a kint történtek miatt F. Benjámin, J. Benjámin és K. Lörincz tanuk vallomásaik szerint mindnyájan zajongtak, kizárólag vádlottak terhére be nem tudható, végre miután a fenforgó esetben oly botrányos cselekmény, melynek alapján a Btk. 191. §-ában körülirt vétség megállapítható lenne, ezen bűnügy-adatokból fel nem ismerhető: a kir. ítélőtábla az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. (1886. decz. 28. 28,619. sz. a.) A m. kir. Curia : Tekintve, miszerint annak megítéléséhez, hogy a vádbeli cselekmény fennforog-e vagy sem, a bizonvitási eljárás adatai elegendő támpontokat nem nyújtanak; mert azon elsősorban felmerülő kérdés, hogy azon helyiség, hol a vádbeli cselekmény idején a tiszabecsi izraelita hitközségbeliek istenitisztelet tartása végett egybegyűlve valának, csakugyan a héber vallás szertartásai gyakorlására rendelt helyiség volt-e ? a bizonyítási eljárás során minden kételyt kizárólag nem oldatott meg; ennek megállapítása nélkül pedig a felett, hogy oly cselekmény, mely a Btk.-nek akár 190 ik, akár a 191. §-ába ütközik, elkövettetett-e? érdemlegesen határozatot hozni nem lehet: ennélfogva mindkét alsóbbfokú bíróság Ítélete feloldatik s az első fokban eljárt bíró ság utasittatik, hogy a rabbi teendőkre államilag képesített két szakférfiút hallgasson ki az iránt: vájjon arra nézve, hogy valamely helyiség a héber vallás szertartásainak gyakorlására ne csupán alkalmilag használva, hanem »rendelve« legyen, hogy tehát a nyilvános vagy közönséges »imaház, zsinagóga« vagy »templom« fogalmának megfeleljen, kell-e valamely különös kelléknek fenforognia .J valamely különös intézkedésnek tétetnie ? vagy előzetes szeitartásnak eszközöltetnie.-' és hogy a fenforgó esetben a magánlakot »vallási szertartás gyakorlatára rendelt helyiséggé« változtató kellékek, intézkedések, illetőleg előzetes szertartások alkalmaztattak-e. Egyszersmind hallgattassanak ki ezen szakférfiak az iránt is, hogy azon módja az istenitiszteletnek, mely a vádbeli cselekmény idején V. Sámuel gondnok s panaszló, továbbá Fr. Ábrahám és Fr. Jakab tanuknak a 23., 21. és 25. naplószám alatt foglalt vizsgálati vallomásaik szerint tartatott, megfelelt-e az ünr.epi nyilvános istenitiszteletre »a vallás által rendelt szertartásnak ?« s a bizonyítékoknak ekként leendő kiegészítése, illetőleg a lényeges kérdésekre vonatkozó adatok beszerzése után új végtárgyalás lesz tartandó s a kifejlendőkhöz képest újabb Ítélet hozandó, (1888. márc. 2-án 6,222. sz.) Büntető ügyekben az elévülés hivataiból észlelendő. A büntető törvénykönyv hatályba lépte előtt elkövetett büntetendő cselekmény elévülési ideje és feltétele. (1880 : XXXVII. t.-c. 32. és a h. T. K. 31. és 108. §-ai.) A m. kir. Curia: (1888. március hó 27-én 4,665/B.1887.) Mindkét alsóbb bírósági Ítélet bekövetkezett elévülésnél fogva megsemmisíttetik és vádlott irányában a további bünvád! eljárás megsemmisíttetik. Mert a vádlott által a sértetten ejtett sértés miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás tárgyát képező s az 1880. július 25-éD kiállított orvosi látlelet és erre fektetett orvosi vélemény szerint a sértés kétheti gyógyulást igényel azon esetben, ha ez által csontrepedés nem okoztatott; az 1886. november 10-én megtartott végtárgyaláskor pedig a sértettet felülvizsgáló törvényszéki orvos észlelete szerint a sértés csontrepedést nem idézett elő, a gyógyulási időre nézve tehát el kell fogadni az első látleletet kiállító orvosnak azon véleményét. mely szerint a gyógyulás két hetet vett igénybe és pedig annál is inkább ezt, mert mig a törvényszéki orvos a sértés elkövetése után hat év múlva adott véleményében a gyógyidőt csak körülbelül véli megállapíthatni három heti tartamban, ezzel szemben az első látleletet kiállító orvosnak véleménye határozottabb s mint a sérülés közvetlen észlelésére és megvizsgálására alapított, jóval megbízhatóbb; mert a cselekmény elkövetésekor fennállott büntető gyakorlat szerint a 14 nap alatt gyógyuló sértés nem büntettet, hanem kihágást képezett, mert az ügyiratok tanúsága szerint a jelen ügyben 1878. július hó 26. napján megindított vizsgálati eljárás 1880. július 30-án félbeszakadt és szünetelt egész 1884. december 15-ig és igy 3 évet túlhaladó időközben mi további bírói intézkedés sem történt; s mert ezekhez képest ezen ügybeli eljárás, tekintettel az 1880: 37. t.-cz. 32. §, valamint a Btk. 108. §. és a kihágási Btk. 31. §. rendelkezésére elévült, az elévülés pedig hivatalból is észlelendő. Habár a testi sértés által okozott seb 20 napnál rövidebb idő alatt behegedt is, de a testi sértés következtében okozott gyengeség, vagyis sértett egészségének megzavarása 20 napnál tovább tart: nem súlyos testi sértés vétsége, hanem súlyos testi sértés büntette forog fenn. A lőcsei kir. törvényszék súlyos testi sértés bűntettével vádolt Sz. György elleni bűnügyben ítélt: Sz. György a btk. 301. §-ába ütköző s ezen §. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondatik és hat havi börtönre Ítéltetik, stb. (1887. április 29-én, 1,342. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla az elsöbiróság ítéletét részben megváltoztatja s Sz. Györgyöt a súlyos testi sértés bűntette helyett a súlyos testi sértés vétségében mondja ki vétkesnek s a 302. §. alkalmazásával öt havi fogházra itéli, stb. (1887. okt. ll. 22,405. sz. a.) A in. kir Curia: Tekintve, hogy a testi sértés tulajdonképen az egészség megzavarásának, az egészséges állapot megszűnésének és e helyett az emberi test organicus functióinak megakadása vagy gyengülése folytán előálló beteg, illetőleg gyengélkedő állapot létrejöttének eszméjében találja meghatározását s tekintve, hogy ennélfogva a büntetendő testi sértés physicai ismérvét más ember testére szándékosan vagy gondatlanságból gyakorolt oly külhatás képezi, a melynek következtében annak egészsége, a kire e hatás gyakoroltatott, megzavartatik, illetőleg gyengébb, tehát rossszabb állapotba juttattatik, mint a milyenben a megtámadáskor volt; tekintve, hogy ámbár az 188t>. évi aug. 28-án kiállított orvosi látlelet s arra fektetett szakértői vélemény szerint sértett sebének heg általi begyógyúlása husz napnál rövidebb időt igényelt is, azonban sértettnek a testi sértés következtében beállott gyengesége, egészségének megzavarása ugyanazon orvosi látlelet s vélemény szerint husz napnál hosszabb ideig tartott; tekintve, hogy a fentebbiek szerint a sértett egészsége nem akkor állt helyre, mikor a seb behegedt, hanem akkor, mikor egészségének a sértés által okozott megzavarása megszűnt s illetőleg midőn egészsége azon ép és oly fokú tevékenységre képesített normális állapota ismét visszatért, a milyen az az elkövetett súlyos testi sértés előtt volt; tekintve, hogy ezen most megjelölt állapot a sértést követő húsz nap alatt még nem következett be és igy a sértés által okozott egészségzavar húsz napnál hosszabb ideig tartott; tekintve, hogy e szerint vádlott cselekménye a btk. 301. §. értelmében a súlyos testi sértés bűntettét képezi: a kir. itélő tábla it ílete a bűnösség tekintetében megváltoztattatik s e részben az elsőfokú biróság Ítélete hagyatik helyben. A büntetést illetőleg mindkét alsóbb fokú biróság Ítélete megváltoztattatik s tekintettel egyrészt ama súlyosító körülI ményekre, hogy a vádbeli súlyos testi sértés a vádlott részéről ok nélkül kezdeményeztetett s ismételve és pedig késsel, tehát veszélyes eszköz használatával megújított bántalmazás által követtetett el, másrészt vádlottnak fiatal korára, feddhetetlen előéletére és szeszes ital által felizgatott állapotára, mint enyhítő körülményekre, vádlott egy és félévi börtönre ítéltetik. (1888. márc. 2, 9,631/87. sz. a.j A ki csak mint hetes van alkalmazva, nem tekinthető szolgálatban állónak és azért nem is minősíthető cselekedete ez alapon. A in. kir. Curia (1888. március 21-én 1,964/B. 88. sz.): (Lopás és súlyos testi sértés bűntette miatt vádolt P. V. Mihály elleni bűnügyben) stb káros vallomása szerint vádlott ö nála nem volt rendes szolgai minőségben alkalmazva, hanem csak mint hetes, s ekként tuiajdonképen mint napszámos végzett bizonyos szolgálattételt, minélfogva a terhére rótt lopás a 336. §• 7-ik pontja szerint nem minősíthető bűntettnek.