A Jog, 1888 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1888 / 15. szám - A csődtörvény alaki hiányai. Harmadik közlemény

R JOG. 59 tényeket is, hogy az alperesnél elhelyezve volt 7 waggon papirleraez közül 6 waggonnak Budapestre szállítása iránt intézkedett, 1 waggont pedig 750 írtért G. Frigyesnek eladott, s hogy az utóbbi által a vételár alperesnél volt fizetendő, s beismerte azt is, hogy a 6 waggon elküldve s az egy waggon G. Frigyesnek átadva lett, sőt a 6 waggon szállítási díjat alperes javára el is könyvelte. Már padig, ha felperes mindezen tényeket, mint jogszerűen megtörténteket elfogadta, azt csak úgy tehette, ha a fentnevezett egyik cégtagnak azokra vonatkozó intézkedését az együttes képviseletre jogosított másik cégtag Sz. Grácián is elfogadta, illetve utólag jóváhagyta, mi különben eme tényeknek a cég képviseletére jogosítottak által a cégre nézve kölcsönös belenyugvás mellett történt foganatba vétele által is megtörténtnek tartandó. Minthogy pedig felperes nincsen jogosítva a Sch. Leó által tett intézkedés reávonatkozó kedvezőbb részeinek elfogadása mellett a nem kedvezőket visszautasítani; a 3'. alatti okiratban foglalt egész egyezséget kellett az utólagos jóváhagyás alapján felperes cégre nézve kötele/önek tekinteni, annál is inkább, mert kétségtelen, mint ez a felperesi könyvkivonatból is kitűnik, hogy felek elszámolási viszonyban állván, alperes a zálogban tartott árukat csak az elszámolás megtörténte után tartozott kiadni. A kereseti követelésből 220 frtot az alapon követel felperes, mert az alperes által Budapestre szállított 6 waggon papirlemezből, 2,000 kilo 220 forint értékű árú hiányzott. A 3/, alattiban kifejezést nyert is a fentiek szerint felperes cég által a képviseletre jogosított cégtagok beleegyezése mellett részben utólag elfogadott egyezség 1885. évi november hó 21 ik napján jővén létre, a hiánylat pedig éppen az annak következtében elküldött árúra vonatkozván, a kereseti követelés eme részére nézve a hivatkozott egyezség sikerrel fel nem hozható. Minthogy pedig a hiánylatot alperes beismerte, azt az állítását pedig, hogy a hiánvlat beszáradás következtében állott elő. nem bizonyította, sem azt, hogy oly körülmények, melyek a felelősség terhe alól mint szállítmányozót, vagy zálogban tartót felmentenék, fenforognának, nem is álütotta, ezen hiánylat értékének megtéritésére alperes kötelezendő volt. Alperes kártérítési kötelezettsége kétségen kívül állván, de a felszámított érték a H. és I. alatti árjegyzékekkel valószínűsítve is lévén, ennek perrendszerű igazolására a perrendtartás' 237. §-a értelmében felperes részére becslőeskü Ítélendő és a kereseti követelés ezen részére nézve a per kimetele attól volt függővé teendő. (1837. évi március 1-én 4,793. váltószám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete ama részében, mely szerint felperes kereseti követelésével 2,809 frt 01 krra nézve elutasittatott. indokolásánál fogva helybenhagyatik. Ellenben a becslő eskütől feltételezetten megítélt 220 frtra s a perköltségre vonatkozó részében mindkét alsóbirósági Ítélet a polg. törv. rendt. 108. §-a alapján feloldatik s az eljáró kir. törvényszék utasittatik, hogy a felett: »vájjon a 60,000 kilót tartalmazó száraz helyiségben elhelyezve volt 6 waggon papirlemeznél 1884. november elejétől 1885. évi március 2l-ig beszáradás által 2,0 X) kiló hiány előállhatott-e, illetve az ily árú természete szerint mennyi száradhatott be ezen idő alatt a kérdéses papirlemezből ?« szakértőket hallgasson meg s ennek folytán megtartandó észrevételezési tárgyalás befejezése után hozzon a kereseti, követelésnek eme része és a perköltség felett újabb Ítéletet. Mert: alperes a per folyama alatt azt. is vitatván, hogy az őrizetében volt felperesi árúk a felmerült 2,000 kilo hiány természetes beszáradás által, tehát hibáján kivül is bekövetkezhetett, eme vitatott kérdés a per eldöntésére lényeges befolyással bírható körülmény felett a szakértők meghallgatása szükségesnek mutatkozván, ez irányban a bizonyítási eljárást az alsóbirósági ítéletek e részbeni feloldása mellett az idézett törvény 211. §-a értelmében hivatalból elrendelni kellett. (1887. évi október 27-én 637. váltószám, i Bűnügyekben. Plébános ellen a megyés püspökhöz tett azon előterjesztés, hogy utasitsa a plébánost az általa nemzetinek állított gyermek eltartására, hamis vádat nem tartalmaz. Azzal való fenyegetés, hogy különben a prímásnál tesz feljelentést és polgári nton is perlendi, zsarolás kísérletet nem állapit meg. A szombathelyi kir. törvényszék: Hamis vád és zsarolás vétségével vádolt M. Jánosné, szül. Gl. Mária elleni bűnügyben itélt: vádlott a btkv. 227., 260., 261. és 351. §-ba ütköző hamis vád, rágalmazás, becsületsértés és zsarolás vétségének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Vádlottnő 1885. január 16-án kelt s a szombathelyi megyés püspökhöz intézett feljelentést íratott, melyben kérte a megyés püspököt, hogy N. József plébánost a tőle származott Károly nevű gyermekének eltartására utasitsa, s miután ezen feljelentésével elutasittatott, sajátkezűleg irt N. Józsefnek levelet, melyben kifejezést ad annak, hogy ha igéretét be nem váltja, az ország prímásánál is fel fogja jelenteni s egyszersmind polgári perrel is magtámadja. Tekintettel arra, hogy azon körülmény, miszerint a Károly nevű fiu a törvényes férjtől, avagy N. Józseftől származott-e, továbbá, hogy N. József ezen fiu ellátásáról az által, hogy 6 éven keresztül havonkinti részletekben pénzt küldözgetett vádlottnőnek, csakugyan gondoskodott, a vizsgálati és végtárgyalási adatok szerint beigazolható nem volt, s így vádlott cselekménye által sem hamis vádaskodást, sem rágalmazást, illetve becsületsértést, sem végre zsarolást nem követett el és pedig hamis vádat nem azért, mert habár az egyházi hatóság előtt is lehet vádolni valakit oly büntetendő cselekménynyel, mely fegyelmi eljárást von maga után valódisága esetén, mégis azon körülmény, miszerint egy lelkész házasságon kivül férjes nővel gyermeket nemz, ha az ellen a férj kifogást nem emel, mi jelen esetben nyilvánvaló, büntetendő cselekményt nem képez ; rágalmazást nem azért, mert a püspöki hivatal maga sem mondja azt, hogy Gl. Mária panasza valótlannak bizonyult, miután azt netán továbbra is fentartandó keresetével a törvényes eljárás terére utasította ; becsületsértést ugyancsak azért nem, mert vádlottnő feljelentésében foglaltaknak jogos vagy jogtalan volta eldönthető nem volt; végre zsarolásért azért nem, mert vádlottnő által sajátkezűleg irt s N. Józsefhez intézett levelében foglalt azon tételt, »hogy feljelenti őt az ország prímásánál s egyúttal a szolgabiróság előtt is beperli, ha igéretét be nem váltja? fenyegetésnek elfogadni nem lehetett, mert azon kérdés, hogy ilynemű ígéretek N. József részéről tétettek-e, eldönteni nem lehetett s mert vádlottnő panaszlevelének a megyés püspök általi elintézésével nem lévén megelégedve, azt felsőbb fórum elé vinni csak jogosítva lett volna, s a világi bíróság előtt panaszló ellen fellépni annál is inkább, mert arra a püspöki hivatal is utasította és igy azon kérdést, vájjon vádlottnő által elérni szándékolt vagyoni cél jogos vagy jogtalan, eldönteni nem lehetett. Mindezek folytán vádlottnő úgy a hamis vád, rágalmazás és becsületsértés, mint a zsarolás vétségének vádja és következményeinek terhe alól elégséges bizonyíték hiányában felmentendő volt. (1887. január 18. 331./B. 1887. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja s vádlottat a btk. 227. §-ába ütköző hamis vád büntette, továbbá a btk. 350. és 65-ik §-ai alapján a zsarolás vétségének kísérlete miatt bűnösnek nyilvánítja s a btk. 227., 350., 66., 92. és 96. §§-ai alapján hat hónapi börtönre itéli. Indokolás: Vádlottnő a szombathelyi megyés püspökhöz — saját beismerése szerint — egy oly tartalmú feljelentést adott be N. József nemet-lői plébános ellen, mely az utóbbit avval vádolja, hogy tőle teherbe esett s az 1871. évi decz. 22. született Károly nevű figyermekét ő nemzette, ekként, hogy a btk. 246. §-a szerint büntetendő házasságtörés vétségét követte el. Mivel ez az állítása nemcsak azért valótlan, mert ezt N. József tagadja, vádlott pedig állítását hitelt érdemlő módon bebizonyítani nem tudta, hanem azért is alaptalan, mivel a 33. napló számú jegyzőkönyvhöz mellékelt anyakönyvi kivonat szerint, vádlott M János férjével még az 1867. évi február hó 25. törvényes házasságra lépett, igy a törvényes vélelem azt bizonyítja, miként e gyermeket épen úgy, mint az azóta született több gyermekeit is, a vele élt és vele élő férje nemzette. Mivel továbbá a megyés püspök egyházmegyei hatósági jogkörrel van felruházva, s mint ilyen, hatóságot képez ; mivel végre vádlott M. Jánosné, ki jól tudta azt, hogy gyermeke törvényes szülöttként vezettetett be az anyakönyvbe, mégis jobb tudomása ellenére, tehát tudva hamisan, N. József plébánost vétséget képező büntetendő cselekménynyel vádolta : a btk. 227. §-ába ütköző hamis vád bűntettét követte el és e miatt bűnösségét, habár a kir. ügyész e vádat a főtárgyalás alkalmával elejtette is, tekintve, hogy a panaszos vádját fentartotta, meg kellett állapítani. Bűnösnek volt vádlott felismerendő a btk. 350. §-ában | körülirt zsarolás vétségének a btk. 65. §-ában jelzett kísérlete miatt is; mert habár tagadja is azt, hogy a napló 1. sz. a. feljelentéshez D. alatt mellékelt 1884. évi november hó 29-ről keltezett levelet a panaszoshoz ő irattá; de mivel beismeri, hogy a 3. n. sz. jegyzőkönyvhöz zárt levelet sajátkezűleg irta, s ugyanezt N. Józsefhez elküldte, s mivel a levélben arra hívja fel a panaszost,